Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-20 / 67. szám
PFKES MEliVEI HlRL\p MEGYEIKÖRKÉP 1996. március 20„ szerda o Részvény. (1) Mezőkovács- házán a volt GELKA privatizációjából 380 ezer forintot kapott az önkormányzat, amelyet korábban rábíztak a Vektor Bróker Értékpapír-forgalmazó Rt.-re. A legutóbbi testületi döntés értelmében ezt a megbízást az önkormányzat visszavonja és a pénzt DÉMASZ részvényekbe fektet be. Sikeres vizsga. (1) Med- gyesegyházán befejeződött a művelődési ház és az Autóközlekedési Tanintézet szervezésében indított árufuvarozási tanfolyam. Mivel Medgyesegyházán sokan foglalkoznak dinnyetermesztéssel — ezáltal fuvarozással is —, a törvény pedig 1996-tól a szállítással foglalkozó vállalkozóknak előírja a jogi, pénzügyi és egyéb közgazdasági ismeretek alapfokú megszerzését, így célszerű volt a tanfolyamot helyben indítani. Végül e témakörben a napokban 30 résztvevő tett sikeres vizsgát. Irodalmi est. (i) Tímár Máté író ...és a Berettyó folyik tovább címmel tart író-olvasó találkozót — a Csánki Dezső Helytörténeti Szakkör szervezésében — ma este fél hattól Füzesgyarmaton, a művelődési házban. Tárogatósok. (f) A tárogató újjászületésének 100 éves évfordulója emlékére 1996. március 29—31-éig a szerencsi Rákóczi-várban országos táro- gatós találkozót tartanak. A szervezők várják a hazai és határon túli tárogatón játszókat, s e hangszerrel rendelkezőket. Akik nem tudnak személyesen részt venni, azoknak megküldik a konferencia szöveg- és kottaanyagát. A jelentkezéseket március 25-éig várják a városi kulturális központban (3900 Szerencs, Rákóczi-vár). A borítékra kérik, írják rá: Tárogatósok országos találkozója. Operettbemutató Békéscsabán Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő A bemutató előadás primadonnája Bellái Judit volt FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Az álmok világába történő utazásra biztat a Békés megyei Jókai Színház és a Művészház Kft., amikor Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjét viszik közönség elé. Kell a varázslat, az illúzió, s ha közben Kálmán Imre muzsikája szól, máris olyan lényegtelen, hogy bárgyú, bugyuta kis történet csupán, amely bennünket szórakoztat. Operettvilág, tudjuk jól, több ettől nem várható, ám ha olyan színvonalon történik a mutatvány, mint a csabai teátrumban, akkor őszinte elismerés érte. Amikor az élet sok más dolgai mellett a kultúra, s a színház is hősies harcot vív puszta fennmaradásáért, szinte csodának számít egy olyan tobzódóan gazdag produkció, mint amilyenre a Cirkuszhercegnő bemutatója sikeredett. Ilyenkor csak sopánko- dás lenne a sok fény mellett az árnyékokra is figyelni. Sóhajtozni, hogy miért nem tud a mi színházunk csupán „saját erőből” kiállítani egy ilyen előadást. Örüljünk annak, ami van, még akkor is, ha az öröm nem tudott pótolni néhány dolgot. Nagyon hiányzott például a zenekar jelenléte. Sajnos, éppen a hangászok estek áldozatul a gazdasági szigornak, holott a frakkos karmester éppen úgy hozzátartozik az esthez, mint a primadonna kosztümje. Nos, a csabai estén nem volt se frakk, se karmesteri pálca, téveszteni se lehetett, hiszen az előre felvett számokat hatalmas erősítőkön át sugározták a publikum felé. Modem világ. Hídvégi Miklós mint rendező-producer jegyzi az előadást. Kettős minőségében különösen a produceri teljesítmény elismerésre méltó, hiszen ilyen profi gárdát szerepeltetni , számukra a kiváló művészi munka feltételeit biztosítani, csöppet sem kis feladat. Rendezőként pedig nagy formátumú, a műfaj szabályait betartó operettmisét celebrált. Néha ugyan kissé statikusra merevedett a kép, különösen az első felvonásban kínosan hosszú, lépcsőn való kivonulások jelezték, hogy a színen nem történik semmi. De ne legyünk túlzott igényűek. Zömében hármas szerep- osztások jelzik, hogy a bőség zavarával küzd a produkció. Nagy számú szereplő biztonságot jelenthet, ám ha a másodvagy harmadik szereposztásban játszó művészek „tartaléknak” érzik magukat, bizony, nem kellemes dolog. A bemutató szereplői közül számomra legjobban az Osz- vald Marika—Csere László kettős produkciója tetszett. Mindent a legmagasabb szinten adtak elő, ami az operett aranykönyvébe írva vagyon: tánc, ének, játék és még azon felül is valami, ami csak rájuk jellemző, amitől egyéniek. Oszvald Marika készítette az előadás koreográfiáját, és már csak azért is kíváncsi lennék a többi szereposztásra, hogy vajon a premieren nem látott kollégái is képesek megcselekedni mindazt, amit ez a kicsire nőtt, kedves „nagyasszonyuk” partnerével a színpadon bemutatott? Harsányi Frigyes a nagyherceg szerepében bizonyította, mennyire ismeri és uralja az operettszínpadot, és aratott tap- sos sikert. Hajdanán a primadonna konflis kocsijából fogták volna ki a lovakat a felhe- vült hódolók, Bellái Judit most „csupán” a közönséget, s szerepe szerint a játszótársait hódította, és ez sem kevés.Dániel Gábor kulturált énekével, szép hangjával volt részese az előadásnak. Jó volt látni Szántó Lajost, aki mint cirkuszigazgató harsány eszközök nélkül is emlékezetes alakításra képes. Vajda Károly kedvesen komédiázott, Muszte Anna pedig lírai felhangokat is megszólaltatott ezen az esten. Szín, csillogás, operett-világ: Wegenast Róbert díszletei és aKemenesFanny által tervezett jelmezek mind azért voltak, hogy a közönség egy kicsit hunyorogjon, és ámuljon is közben, hisz lám, lehet ilyesfélét is álmodni. Andódy Tibor Megkérdeztük olvasóinkat Mit tennének, ha ufót látnának? Kiss Imre, 65 éves battonyai nyugdíjas: — Csak a rádióból meg az újságokból tudok az ufókról. Hogy léteznek-e vagy sem, ezen sohasem gondolkodtam, teljesen hidegen hagynak az ilyen dolgok. Ha tehetem, kinn vagyok a kertben, nagyon szeretek a fákkal bíbelődni. A kertről jut eszembe: nem kellenek ahhoz földöntúli lények, hogy kára legyen az embernek. A tartós hó miatt a vadnyulak beszorultak a városba. Nekem elintéztek tíz kis fát, meg a szőlőt is megmetszették. Hát az ufók már egyáltalán nem hiányoznak! Nagy Ferenc, 85 éves mező- hegyesi nyugdíjas: — Nem vagyok valami bátor ember, ezért valószínűleg megijednék, és elszaladnék. Más lenne a helyzet, ha már láttam volna ilyen csészealjakat. Akkor csak-csak odabicegnék hozzájuk, megpróbálnék szóba elegyedni a rajtuk érkezőkkel. Ámbár nem nagyon hiszek a létezésükben. Mondjak magának valamit? Az a nagy baj, hogy a túlvilágban meg a föltámadásban sem hiszek. Pedig egyre többet gondolok az elmúlásra, néha erőt vesz rajtam a félelem. Bódi Ferenc, 37 éves dombegyházi rokkantnyugdíjas: — Csak a tévéből meg az újságokból ismerem a témát. Ha látnék ufót vagy idegen lényeket, biztosan nagyon meglepődnék. Nem tagadom, hiszek bennük, bár azt is tudom, sokan kétségbe vonják a létezésüket. Ha találkoznék velük vagy meglátnám őket, igyekeznék másokat is értesíteni, hogy úgy mondjam, tanúnak hívni. Mivel sokat nézem a tévét, és sokat olvasok, gyakran tapasztalom: kétségbe vonják azok szavahihetőségét, akik beszámoltak ufós élményeikről. Kiss István, 44 éves kunágotai rokkantnyugdíjas: — Hülyeségnek tartom az egész ufómesét. Ha mégis itt landolna egy a házam előtt, és ki is szállnának belőle, megpróbálnék beszélgetni velük. Szerintem a jövevények is olyanok lennének, mint a többi földi halandó, bár a tudásuk feltételezhetően nagyobb, mint a mienk. Mindenesetre lefényképezném őket, feltéve, ha megengednék. Egyébként attól függően cselekednék, hogy ők hogyan viszonyulnának hozzám. Nem tételezek föl rossz szándékot róluk. M. Gy. Az orosházi „régi motorosok” „Hosszú, szürke sáv az út, mely a végtelenbe fut” — enekelte Yvés Montand a sofőrök dalát, legendát teremtve egy szakma szenvedélyes lovagjainak. Van egy város ebben az országban, ahol a volánt forgatók színe-java az autó hőskorától kezdve példátlan módon összetart, őrizve a szakma szeretetét, erkölcsi rangját, megbecsüléssel övezi a nagy öregeket. Egy olyan korszak legjobbjai képezik a mozgalom magját, akik millió kilométernyi „hosszú, szürke sávot” hagytak már maguk mögött; akik rengeteg tudás és tapasztalat birtokában szerényen, fegyelmezetten egy olyan közlekedési morált képviselnek ma is a közutakon, amely mind feltűnőbben hiányzik. Orosházán — mert hiszen erről a városról van szó —1931 -ben a Gépjárművezetők Szakszervezete Országos Elnökségének helyi tagjai, Rajki Albert és Györgyi Sándor kezdeményezték: minden ötödik évben találkozzanak a jogosítvánnyal bíró polgárok. Ä régi motorosok a- zután továbbadták a feladatot, előbb Nagy Márton, majd mostmár negyven esztendeje Szász Béla szervezi rendre az összejöveteleket. A háborús időszakot kivéve 1931 óta sohase maradt ki egy alkalom sem. A legutóbbi találkozóra a minap került sor: március 16-án este több, mint háromszázan jöttek össze az orosházi Alföld Szálló éttermében a gépjárművezetők, helybéliek, és más vidékre költözött orosháziak is szép számmal érkeztek. Részt vett a ritka rendezvényen a Körös Volán vezérigazgatója, dr. Orosz István, képviseltette magát a rendőrkapitányság és több cég is. A hagyománynak megfelelően külön köszöntötte Szász Béla a legrégebbi jogosítvánnyal bíró vezetőket, ezúttal Nagy Sándort, Pusztai Pált és idős Tóth Andrást, akik 55 éve ülnek a volán mögött. S köszöntötte a korelnököt: Rácz Bélát, aki éppen március 16-án ünnepelte a 86. születésnapját. O és Miszlay Antal ma a városban a legöregebb motoros: több, mint 65 éve száradt meg a tinta a jogosítványukon. A jól sikerült találkozó résztvevői természetesen azzal búcsúztak, hogy öt év múlva ugyanígy, ugyanitt! Tóth Ibolya United Europe, ugyan mire? Mostanság egyre több település önkormányzata kisebb, de inkább nagyobb forráshiánnyal tervezgeti az idei költségvetést. Ez az áldatlan állapot általában az egyes területeken történő módosítást, karcsúsítást eredményez. A pénztelenség a legérzékenyebb költségvetést, a családit is megtépázta, az egyes szociális juttatásokat lecsöldcentette, holott, az árak nőnek. A juttatások, legyenek bármilyen kicsik is, a családi költségvetésben így is meghatározó tételnek bizonyulnak. És most ezt farigcsálják, karcsúsítják. Vajon ha döcögő vonaton — melyet le, vagy le nem engedett sorompók szegélyeznek — a közös Európához igyekszünk, a NATO-tagságot is erősen ostromolva, miként engedhei meg a társadalom azt, hogy a szociális juttatást is elvonja a családoktól? Ez a bevált gyakorlat Nyugaton is, a közös asztalnál ülőknél? Hollandiában.például, aki egyetlen napot sem dolgozott, több járadékot kap az államtól, mint nálunk 40 éves munkaviszony után. Mint azt a polgármesteri hivatalban megtudtam, az állam előirányozza az úgynevezett kötelező juttatásokat, emellett az önkormányzatok szabadon választhatják a helység adottságát, szerkezeti felépítését figyelembe véve a segélyező programjukat. Igen ám, de az államtól erre nem kapnak pénzt, így hiába a nagy szabadság, az érintettek továbbra is gúzsba kötött kézzel ülnek, a lakosság pedig éhezik. Kedves egyesült európai pajtások, arra kérünk benneteket, addig ne ismerjétek el cimborátoknak a magyar államot, ameddig az így bánik a lakosaival. Legyen ez a belépőjegy ahhoz a bizonyos közös asztalhoz. Bernát Nándor Pályázati felhívás 1. A Körösi Sütő- és Édesipari Vállalat „Va" 5500 Gyomaendrőd, Pásztor J. u. 35. (levelezési cím: 5500 Gyomaendrőd, Kossuth u. 66.) végelszámolója nyilvános egyfordulós pályázatot hirdet az állam tulajdonát képező, a vállalat kezelésében lévő ingatlanok, technológiák, eszközök és járművek megvásárlására. 2. Vételi ajánlatot lehet tenni a tenderfüzetben meghatározottak szerint: (irodaépületek, kenyérgyárak, üzletek). 3. A pályázaton való részvétel feltételei: — a tenderfüzet megvétele, 10 000 Ft + áfa — a pályázati alapár 5%-ának megfelelő bánatpénz befizetése — 90 napos ajánlati kötöttség vállalása — a vételár kizárólag készpénzben történő megfizetése. 4. A pályázatok benyújtásának határideje: 1996. április 2. napja 12 óra. 5. A pályázatok bontása közjegyző jelenlétében történik 1996. április 2. napján 13 órakor. 6. A pályázat elbírálása a bontást követő 15 napon belül történik. 7. A végelszámoló fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. 8. Eredményes pályázat esetén a szerződések az ÁPV Rt. jóváhagyásával érvényesek. 9. További információk: Köles Istvánná, telefon: (66) 386-622. Fax: (66) 386-094.
