Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-08 / 33. szám
kBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1996. február 8., csütörtök Földinh volt. Ezen a napon hunyt el 1972-ben Békésben Tokay Gyula bíró. Jogi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte. 1922- tól járásbíró Gyulán, 1940-től kúriai bíró. Ebben a minőségében kirendelés alapján a Budapesti ítélőtábla valutatanácsát vezette, majd nyugalomba vonulásáig a Legfelsőbb Bíróság bírája. Filmvetítés. Az orosházi Kodály Zoltán Gyermekkórust tavaly az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehetett Csíkszeredán egy zenei fesztiválon. A hangversenyek mellett az énekesek számára sok programot szerveztek a vendéglátók. így juthatott el a 36 gyerek a Székelyföld számtalan természeti csodájának helyszínére. Az élményekről „Halljanak magyart, szépet, zenét” címmel film készült. Az érdeklődők február 9-én 18 órakor Orosházán, a Petőfi Művelődési Központ koncerttermében tekinthetik meg a videofelvételt. Újjáalakult. A magyar- bánhegyesi ATT (Arany Torkú Társaság) új felállásban, átszervezett taglétszámmal az idén is vidám összeállítással készül a farsangra. A társaság korábbi általános iskolás korú tagjai mellett az idén több huszonéves fiatal és felnőtt is jelentkezett a közművelődést segítő munkára. Emellett az újjáalakult citeraze- nekar, egy gitáros, egy zongorista és egy medgyesegyházi amatőr énekes is csatlakozott a kis csapathoz. A kibővült lehetőségekkel remélik, hogy a községi rendezvényeket még színesebbé,' sokoldalúbbá tudják varázsolni. Megemelt pótlélok. Ecsegfalván az idei évben a helyi közalkalmazottak pótlékát sikerült 15 százalékkal megemelni. A pedagógusoknál ez a lépés összességben mintegy 10 százalékos fizetésemelést eredményezett. Féléves várakozás után: megérkezett a gáz Tarhosra Tarhoson tegnap helyére került az első gázmérő óra, s megkezdődhetett a fűtés. A szerelők, akik alvállalkozóként, megbízás alapján dolgoznak, ígérik: rajtuk semmi sem múlik, a hét végéig minden igénylőnél gázzal /üthetnek majd FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER ,,Ezt is megértük" — sóhajtott tegnap délelőtt Tarhoson, a községháza folyosóján egy hatvan körüli asszonyság, miközben a nagyteremben a gázszerelők eligazítása tartott. Mi tagadás: fél esztendeje várnak a falubeliek a gázra. Szeptember végére 14 millió forintos költséggel elkészült a falu utcáin kígyózó gerincvezeték, s az azokból leágazó 140 bekötés, valamint a két tartálypark. A kényelemért, a szilárd tüzelőszer kiváltásáért a helybeliek mélyen a zsebükbe nyúltak, sokan erejük feletti anyagi terhet vettek a vállukra. Aztán teltek a hetek, a hónapok, s nem történt semmi. Azaz, hogy mégis történt valami: a hivatalok az akták tologatásával, újabb kifogások keresésével odázták el a lánggyújtást, a megvalósításban érdelekéit vállalkozók az újabb bevételek reményében mindig kitaláltak valamit. A fűtött, a meleg szobában tehették, ugyanis őket az isten hidege, a falu lakóinak ezen gondja nem zavarta. Aztán hogy, hogy nem, mégis csak megérkeztek a várva várt engedélyek, az utolsó pecsét is a papírokra került, megtörtént a szolgáltató kijelölése, majd megkezdődhetett a két gáztartály park és hálózat feltöltése, s tegnap hozzáláttak a gázórák felszereléséhez, ami azt jelentette: Tarhoson megkezdődött a gázszolgáltatás, s az első menetben 60 lakásban kötik be a gázt. — Az elmúlt hat hónapban tíz évet öregedtem — fogad Nagy György Miklós polgár- mester, akinek az utóbbi hónapokban igencsak kijutott a „jóból”. Most a falubeliekkel újabb keserű pirulát kell lenyelnie: a tájékoztatásokkal ellentétben a gázigénylőknek újabb ezreket kell fizetniük a bekötésért. Mindez közvetlenül a munkák megkezdésekor derült ki. — A lakosság úgy tudta: a bekötésért nem kell fizetni. Végül is a megbízott alvállalkozóval abban maradtunk, hogy aki vállalja ezen költségeket, azoknál bekötik a gázt, akik pillanatnyilag nem tudnak fizetni, azoknak részletfizetési kedvezményt adnak —- folytatja a polgármester. Nem sokkal a déli harangszó előtt útnak is indultak a szerelők, az egyik duóval tartottunk mi is a Miklós családhoz, a Petőfi utca 3. szám alá. A szerelők nyomban meglepetéssel találták magukat szemben: a mérőberendezés védőszekrényét a kivitelezők elfelejtették felszerelni, pedig az ki van fizetve. — Éppen ideje, hogy bekössék a gázt — mondja a feleség, miközben pórázon tartja a borjú nagyságú házőrző kutyát. Hogy mennyibe van eddig nekik a gázbevezetés? „Csupán” 169 ezer 500 forintba, s ehhez jön még 60 ezer forint értékű szén és 20 ezer forint értékű fa, amit Békésről zsákonként cí- göltek. Amíg a szerelők dolgoznak, néhány utcabelivel váltunk szót. Voltak olyanok, akik—szabálytalanul—gázpalackról üzemeltették a fűtési rendszerüket, mások egy szobában zsúfolódtak össze, ahol hősugárzóval fűtöttek. — Estére bányameleget csinálok az egész lakásban, ennyi fagyoskodás után szeretnék végre felmelegedni — mondja reménykedve egy idős bácsi. Kívánjuk, hogy ennyi kitartás, bosszúság és áldozatvállalás után végre örömük legyen a gázfűtésben, s a fagyos, zord lelkek is engedjenek fel, enyhüljenek meg. —szekeres— Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a telefonos játékokról? Márta Melinda, 20 éves, okányi titkárnő: — Sajnos Okányban nincs crossbar, így a mi településünkön élők teljesen ki vannak zárva a telefonos játékokból. Ha a feltételek adottak lennének, biztos sok okányi próbálkozna. Én is szívesen játszanék. Nem is annyira a nyeremények miatt, hanem a részvételért, magáért a játékért. A telefonos játékokat a tévében és a rádióban mindig figyelemmel kísérem, s érdekesnek találom a kérdéseket. Vitray Tamás Hogy is van ex'! elnevezésűjátéka a kedvencem. Nyekita Zoltánná, 30 éves, körösújfalui munkanélküli: — Őszintén szólva én nagyon ritkán nézem (illetve hallgatom) a telefonos játékokat. Ez biztos azért van így, mert nincs telefonunk, sőt a faluban is csak kevés lakásban van távbeszélő készülék. Ha Körösújfaluban több telefonvonal volna, minden bizonnyal nálunk is jóval népszerűbbek lennének ezek a játékok, hisz játszani mi is szeretünk. Utóbbit bizonyítja, hogy én például a Szerencsekerék és a Mindent vagy semmit! sugárzásakor mindig a képernyő előtt ülök. Turbucz Sándor, 20 éves, vésztői kőműves: — A telefonos játékokat általában jó dolognak tartom, bár én még sem a televízió, sem a rádió játékaiban nem játszottam soha. Szerintem ezek szórakoztatják a közönséget. Sőt, ha valaki azt mondaná, mindenképpen játszanom kell, akkor én nem a kérdésekre épülő játékot, hanem például a Magyar Televízióban játszható rexet választanám. Különben a telefonos játék a szponzoroknak is jó, hisz a felajánlott tárgy- és pénzjutalmakért jelentős reklámot kapnak. Vígh György, 19 éves, szeghalmi frissen leszerelt katona: — Én nem sok jót látok a telefonos játékokban. Szerintem azért senki sem kezdi el magát művelni, mert a telefonos játékban eredményeket kíván elérni, hisz a kérdések többsége nem kulturális jellegű, hanem szórakoztató. Aztán .a mai magyar telefonhálózat sem elég érett ezekre a játékokra. Nagyon sok településről fel sem lehet hívni a megadott számokat. Ahonnan pedig tárcsázni lehet, ott is csak szerencse kérdése, hogy pont a hívó lesz-e a „kiválasztott”. Bezárt a sóbarlang Békéscsabán Somogyi István Budapesten élő festőművész, feltaláló nagyszerű gyógyhatású készítményéről, a Somadrinról több alkalommal írtunk már. Hírt adtunk arról, amikor mintegy két esztendővel ezelőtt Békéscsabán is meg lehetett már vásárolni a légúti betegek kezelésére alkalmas sóterápiás oldatot. Egyre többen érdeklődtek felőle, vásárolták a különböző légúti betegek egyesületei, asztmások, hörghuruto- sok, allergiások vagy egyszerűen csak a panellakások száraz levegőjén javítani kívánók. 1994 szeptemberében a békéscsabai Lencsési lakótelepen kialakították a sóbarlangot, megnyitni azonban a különböző engedélyeztetési procedúrák miatt csak egy év múlva sikerült. 1995. október 12-étől lassanként megismerték az emberek ezt a lehetőséget, hol többen, hol kevesebben jártak a barlangba, vásárolták az oldatot. A József Attila Óvodában kisbarlangot működtetett a művész térítésmentesen a gyermekek javára. Őz Etelka, a Somadrin forgalmazásának és a sóbarlang működtetésének, azaz a feltalálónak a területi megbízottja szomorúan arról tájékoztatta érdeklődő olvasóinkat, hogy a napokban a sóbarlangot be kellett zárnia. Telefonon beszélgettünk Somogyi Istvánnal, hogyan tovább? Megtudtuk, hogy anyagi nehézségeik támadtak az országban több helyen is a Somadrin forgalmazásánál és a sóbarlangok fenntartásánál. A találmányaira korábban beígért állami támogatások, pályázatok sem nyújtják a működéshez, fejlesztésekhez szükséges segítséget. A békéscsabai sóbarlangot feltehetően a már kialakított helyén a későbbiekben megnyitják majd. Sóoldatot egyelőre a feltalálónál lehet beszerezni, Budapesten, az Árpád út 140. földszint 2. szám alatt. A Somadrin egyébként már nem csak oldat, hanem por formájában is kapható. Ezt a betegek otthonukban elkészíthetik a terápia előírásainak megfelelően. Bede Zsóka Erdélyi gyerekek Eleken Eleken a ’95—96-os iskolaévben erdélyi gyerekek is tanulnak a mezőgazdasági szakközépiskolában. Természetesen, akinek módjában állt, segítette a tanulók új környezetbe való beilleszkedését. Pálffy Terézt, a gyerekek pártfogóját (aki agrármérnök, szaktanácsadó Kovászna megyében) arról kérdeztük, miként kerülhettek a gyerekek Magyarországra, Elekre? — Felvetődött egy gaz- dasszonyképző gondolata. Kapcsolatba léptünk az eleki iskolával, melynek eredményeként aláírtuk a megállapodást. Ez ’95. július elején történt. Odahaza megkezdtük a szervezést, negyvennyolcán jelentkeztek. A költségek miatt végül is 16-an vállalták a magyarországi továbbtanulást. Tizenkét lány a gaz- dasszonyképzőbe, három fiú általános állattenyésztőnek, egy lány pedig lótenyésztőnek jelentkezett. A szülők az útiköltséget, az étkeztetés ötven százalékát vállalták. Természetesen célunk, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezve, odahaza szervezzük meg a gazdasszonyképzést. Az idén ősztől a Kovászna megyei gyerekek mellé remélhetőleg a Kolozs megyeiek is csatlakozhatnak. Az itt tanulókat arról faggattuk, miért jöttek Magyarországra tanulni, itt-tartózkodásuk alatt milyen benyomásokat szereztek? Dénes Réka: — Sepsi- bodokról jöttem. Az újsághirdetésben olvastam az eleki lehetőségről. Megmondom őszintén, egy kicsit félve hagytam el szülőhelyemet, de aztán beilleszkedtem. Ha minden jól megy, ősszel Gödöllőn, a tanárképző főiskolán folytatom tanulmányaimat. Csere Katalin és Elekes Kinga mindketten Fotósról jöttek. A véleményük is hasonló. — Az újsághirdetésre jelentkeztünk. Kezdetben nehéz volt, nagy volt a honvágyunk, de most már jól érezzük magunkat. Jól tettük, hogy itt tanulunk. Hatékonyabb a gyakorlati oktatás, mint Romániában, ahol a gyakorlatot is elméletben oktatják. Végül Simon Mihály iskola- igazgatót kértük, mondja el véleményét: — Az erdélyi tanulók magatartásával, felfogásával a legnagyobb mértékben elégedettek vagyunk. Sokkal jobban ápolják a hagyományokat, csa- ládcentrikusabbak, szebben beszélnek magyarul, jobban összetartanak, mint az itteni gyerekek. Az első időszak nehézségei után a mieink maguk közé fogadták az erdélyieket. Csodáltuk az akaraterejüket, hogy egyáltalán le tudták győzni a honvágyukat. A honvágy mellett a pénztelenség volt a nagy gondjuk, kézimunkáztak, de szívesen végeztek fizikai munkát is. A kiválasztott szakmát megszerették, szorgalmasan tanulnak, fegyelmezettek. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik önzetlenül segítették az erdélyi gyerekeket, felsorolni mindenkit nehéz lenne. ti— t— Földrajzverseny Szeghalmon A szeghalmi Péter András Gimnázium idén immár hetedik alkalommal rendezi meg a város nagy szülöttéről elnevezett Kovács János Regionális Földrajzversenyt. Az idei országos versenyre (melyre április 26-án kerül sor) negyvennégy gimnáziumból 104 tanuló jelentkezett. — Kovács János 1816. november 9-én született Szeghalmon. A nagy felkészültségű és széles érdeklődési körű tanár 1946 októberétől Tisza Lajos geszti földbirtokos Domokos nevű fiának házitanítója volt tíz éven keresztül. Az 1851-es esztendőben öt hónapon át Arany Jánossal együtt vett rész a Tisza fiú képzésében és nevelésében. Négy évvel később a tüdőbeteg Tisza Domokossal Egyiptomba utazott, sőt Núbiában és Szíriában is jártak. A Természettudományi Társulástól és a Nemzeti Múzeumtól kapott megbízása alapján az út során Kovács János széles körű gyűjtőmunkát végzett. Útjáról mintegy 440 darabból álló állat-, növény- és kőzetgyűjteménnyel tért haza. A Kovács János Regionális Földrajzverseny évenkénti megrendezésével kívánunk a Péter András Gimnáziumban hagyományt teremteni és tisztelegni a szeghalmi származású tudós tanár emlékének — mondta dr. Nyéki Lajos tanár, a verseny fő szervezője. S hogy a szeghalmi megmérettetés valóban a kiemelt földrajzversenyek közé tartozik, bizonyítja az a tény, hogy az I—III. helyezettek földrajz vagy geográfus szakra történő jelentkezés esetén a szegedi József Attila Tudományegyetemen és a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen 2-2, a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetemen pedig 3-3 plusz pontban részesülnek. Magyari Barna
