Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1996. február 1., csütörtök Megkérdeztük olvasóinkat! Olvassa-e a horoszkópot? Kukla Mihály, 18 éves, dombegyházi diák: — Mindig el szoktam olvasni, ha lehet, nem is csak egy újságban. A hetilapokban a heti horoszkópot, a Békés Megyei Hírlapot pedig ha lehet, már reggel itt nyitom ki. Aztán összevetem a különböző újságok „híreit”. Sokszor bevált már egy-egy jóslat, de konkrét dologra nem emlékszem. Akkor az ember úgy érzi, na ezt megjósolták, de ezt már másnapra elfelejti. Kertes István, 27 éves, gyulai díjbeszedő: — Minden reggel megveszem a Békés Megyei Hírlapot, és az elsők között van a horoszkóp, amit elolvasok. Igaz, csak ritkán válik be amit jósolnak, de jó játéknak tartom. Azt gyanítom, hogy igazából nem is válik be, csak az ember belemagyarázza, hogy biztos azért van így, mert megírta a horoszkóp. Mindenesetre szeretem, hogy benne van az újságban, és hiányozna ha nem lenne. Góg Andrásné, 30 éves, gyulai szabász: —Szeretem a horoszkópot, de főként csak a hetilapokban olvasom őket. Biztosan sok benne az igazság, bár nem hiszem, hogy az egész mögött valamiféle tudomány állna. Gyakran előfordult, hogy bevált a jóslata, és éreztem már úgy, hogy szerencsés napom lett. Egyébként bent a munkahelyen is meg szoktuk beszélni a munkatársaimmal, kinek mit hoz a horoszkóp. Vidáné Bende Ibolya, 30 éves, gyulai asszisztens: — Én is inkább csak a hetilapokban olvasom a horoszkópot, de ha hozzájutok, természetesen elolvasom a Hírlapban is. Elsősorban a magánéletről szóló részek érdekelnek, és nem csak a sajátom, hanem az egész családé. Nem hiszem hogy túl komoly az ilyesmi, de jó játék, akár a munkatársakkal is ezt olvasgatni. Persze időnként megle-pődik az ember, ha valami beválik. Szíwel-lélekkel — nem csak nyelvtudással Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd a Békehadtestnél dolgozom FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Jacqui Ahn Washingtonból érkezett az Amerikai Békeszolgálat segítségével hazánkba, Telekgerendásra. Az angol nyelv rejtelmeiben segít eligazodni tanítványainak. Májusban végzett a James Madison Főiskola orosz szakán, és júniusban belépett a Békeszolgálathoz. Mosolygós, barátságos egyéniség és ami legalább ennyire fontos: nagyon szép angol kiejtéssel beszél. Először arról kérdeztük, hogyan született az elképzelés, hogy nem otthon, hanem valamely más országban kezd tanítani? — Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd a Békehadtestnél dolgozom, mert hiszek az alapelveiben. Együtt élni és dolgozni egy másik kultúrával —ez elősegíti a békét és egymás megértését. — Miért éppen Magyarországot választotta ? — Ez nem választás kérdése, a Békeszolgálat dönti el, hogy hova küldi az embereit. Engem is meglepett, hogy Magyarországot kaptam, hiszen orosz szakosként arra a nyelvterületre szerettem volna kerülni. A döntés mindenesetre kellemes meglepetés volt. — Voltak előzetes ismeretei országunkról? — Őszintén szólva nagyon keveset tudtam Magyarországról. Amikor kijelölték a helyszínt, akkor könyvtárban próbáltam ismeretekhez jutni. felkészülni. Határozottan állítom azonban, hogy ehhez a könyvek egyáltalán nem segítettek hozzá. — Mennyire elfoglalt egy-egy napja? — Eléggé, de úgy gondolom, ez csak eleinte lesz így. Most még új maga a tanítás, emellett ott vannak a nyelvi korlátok is. Nem tudom hogyan kell magyarul csendet teremteni egy osztályban, ha za- jonganak, nem ismerem a „durva” szavakat. Órán egyébként sem beszélek magyarul, csak angolul, nem is akarom magyarul mondani a felszólításokat, tiltásokat sem. Azt szeretném, hogy a gyerekek mélyedjenek el az angolban. —Melyik magyar szó kiejtése okozta eddig a legnagyobb problémát? — Ilyet hirtelen nem tudok mondani. Számomra eddig a legérdekesebb a „csókolom” szó volt. Amikor az idős, bottal közlekedő, kiskocsiját toló néniket úgy üdvözlöm, hogy csókolom, először mindig meglepődnek. Talán azért, mert nem várják el, hogy ismerem ezt a megfelelő köszöntési formát. Összességében azt mondhatom, hogy a magyar nyelv megtanulása nagy kihívást jelent. Nem lehetetlen megtanulni, de... majdnem. Laluska Éva Múzeumi beruházás, lobbizás az elkerülő útért Feszültségoldó párbeszéd Feszültségoldó szerepet kapott az a tegnapi tanácskozás, amelyen Orosháza és a megyei önkormányzat vezetői ültek egy asztalhoz. Fetser János orosházi polgármester kritikai éllel szögezte le a megbeszélés végén: kapcsolatuk nem volt felhőtlen a megyei önkormányzattal, most oldódtak a feszültséggócok, talán hasznos lett volna korábban szorgalmazni a párbeszédet. Gyula és Békés után — az orosháziak kérésére—újabb helyszínen tekintették át a közös ügyeket, illetve a helyi feladatok megoldásának lehetőségeit. Az ülésen felvetődött egy iskolatársulás létrehozása, amelyben helyet kapnának az Orosházán regionális feladatokat ellátó oktatási intézmények. A vélemények: dr. Simon Imre (a megyegyűlés elnöke): — A megyei önkormányzat szakmai együttműködést ajánlott fel, készek vagyunk a közös munkára. Fetser János: — Az iskolatársulás létét szakmai okok indokolják, hasznos lenne, ha a megye oktatási koncepciója egységes formában jelenne meg. A társulást a központi költség- vetés is támogatja, így valószínű, hogy szeptemberben létrehozzuk ezt a formát. Az orosházi múzeum kerítésének rendbetétele is szóba került. A műemléki jellegű kerítés helyrehozatalához — a mostani megállapodás szerint — a megyei önkormányzat vásárolja meg az anyagot, Orosháza pedig vállalja a kivitelezési munkák finanszírozását. Mindkét részről felmerült az Orosházát elkerülő út ügye. A város 60 milliót fordít az első szakasz építésére, a megye pedig a lobbizást ígérte, hogy a beruházás ne álljon meg a már elkészült hídnál. Nem kevésbé fontos a kórházi beruházás. Megerősítették a megyei egészségügyi tanács felállításának szükségességét, a kórházakkal való együttműködést. A megye a 917 milliós címzett támogatás Orosházára jutásában igyekszik segíteni. Gyopáros rendbetétele nem csupán az orosháziakat, hanem az egész megyét érinti. A megyegyűlés elnöke lehetőséget lát az együttműködésre, s eljutottak odáig, hogy a Vállalkozásfejlesztési Alapítványnál kezdeményezik egy projekt kidolgozását 1996-ra. A millecentenáriumi rendezvények témakörében az orosháziak sajnálattal közölték, hogy nem tudják támogatni az István, a király című produkciót. Végül mindkét fél megegyezett, hogy a következő évek közös problémáit is hasonló eszmecseréken tárgyalják meg. L. E. A kultúra igazi őrzői Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli Orosházán a Petőfi Művelődési Központ. Ebből az alkalomból a napokban a színházteremben gálaműsort rendeztek a ház művészeti csoportjai. Köszöntőjében Szín Jánosné — az önkormányzat és a kulturális bizottság nevében — reményét fejezte ki, hogy a 200 éves herded jóslat („A mások közé ékelt kis számú magyaroknak századok múlva talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni.”) nem válik valóra. A helyi művelődési központ pedig — mint az orosházi kultúra igazi őrzője—továbbra is felvállalja a hagyományok ápolását. Az egész estét betöltő program keretében fellépett az Alföld Néptáncegyüttes és zenekara, a diákszínjátszókör, a Dili-dal együttes, a Gyopár Tánccsoport Klub, a Kodály Zoltán Gyermekkórus, az Orosházi Madrigál Kórus, az Orosházi Fúvószenekar. A helyiek mellett a Zombai Hagyományőrző Együttes is bemutatkozott a színpadon. (Csete) Egy exrendőr önvallomása az ellene folyó eljárás körülményeiről Tetten ért „tettenérés”? 3. Szerencsés-e, ha még büntetőügye tárgyalása, a jogerős ítélet meghozatala előtt valaki megkísérti a nyilvánosságot és megszólal? Jobb lenne, ha ilyesmire soha nem kellene sort keríteni. De — mint tudjuk — a kivételek erősítik a szabályt. A kérdés már csak az, hogy ebben az ügyben indokolt-e a sajtó kivételes eljárása? A válaszadás lehetősége ezúttal az olvasót illeti meg. — Megint csak: a főügyészség számára említést tett leszerelése következményeiről is. — A bíróság még nem döntött arról, hogy a „méltatlanná” válás indokai valóban a terhem- re róhatók-e. Másfél éve annak, hogy munka nélkül vagyok, az elhelyezkedésemhez szükséges erkölcsi bizonyítvány nem áll rendelkezésemre. Többszöri kérésemre sem jelölték ki mindmáig a tárgyalás napját. Leszerelésem után a szolgálati lakás elhagyására szólítottak fel, majd csillagászatira emelték a lakbérünket. Márpedig a lakásra a feleségem is jogosult lehetne: a rendőrségtől került rokkantsági nyugdíjba. Betörések „kölcsön” Motorolával —Milyen rendőrnek tartották önt? — Többször indítottak ellenem fegyelmi eljárást, az egyik főkapitányhelyettes — akkor városi kapitányként — még az ügyészi nyomozóhivatalnál is feljelentett, mint kiderült, alaptalanul. Voltak eredményeim is, ez korlátozta elmarasztalásomat. Előkerítettem például azt a Motorola adó-vevőt, melyet egyik rendőrünktől intézkedés közben loptak el. Egyébként erre az elkövetőre több betörést is rá tudtam bizonyítani, el is ítélték. A Motorolát arra használta, hogy figyelemmel kísérte a békéscsabai rendőrjárőrök mozgását: egy csomó élelmiszerboltot rámoltak ki úgy, hogy nem értettük: az idejében bejelző riasztó ellenére miért nem találtak senkit a helyszínen a járőreink. Ha jól emlékszem, úgy „buktak meg”, hogy éppen lemerült az akkumulátoruk. Pedig egy tűzoltó állt rendelkezésükre, töltőlegényként. Vizsgáló létemre felderítettem egy olyan bűncselekmény-sorozatot, mely abban az évben a legtöbb elismerést hozta számunkra. Persze az is lehet, hogy a kelleténél többet tudtam... Jóval leszerelésem előtt ráirányítottam a figyelmet—mint kiderült, hiába — egy másik városban tevékenykedő rendőrre, aki bűn- cselekmények sorát követte el, s azóta le is bukott. De vizsgáltam olyan játékgépes, lopási, sportolók által elkövetett garázdasági ügyeket is, amelyekben a gyanúsítottak előszeretettel hivatkoztak magas rendőri kapcsolataikra. Jó, jó, mindez nem ok aggodalomra. Visszatérve a kérdésére: hat hónapig még munka- nélküli segélyt sem kaptam, feleségem hét és fél ezres rokkantnyugdíjából éltünk két gyerekkel, most egy büfével bajlódunk. Kinek dolgozik az idő? — Mi okból nem tárgyalták eddig az ügyét? —Jótólkérdezi! Miutánelfo- gultság miatt a békési ügyészségre került az ügy, ők 1994 — talán — novemberében benyújtották a vádiratot a Békéscsabai Városi Bíróságra. Úgy tudom, hogy ennek vezetője dr. L. I. évfolyamtársa volt, s talán ennél közelebbi is a kapcsolat. Legutóbb 1995 végén kértem a bíróságot, hogy tárgyalják végre az ügyemet. Azt a választ kaptam, hogy a békéscsabai bíróság bírái valamennyien elfogultságukat jelentették be ügyemben. Kérdésem: vajon akkor nem állt fenn elfogultságuk, amikor csaknem egy hónapos előzetes letartóztatásomról döntöttek? Vajon milyen új elfogultsági szempont született azóta? Vagy csak arra jó az újabb tili-toli, hogy ismét hónapokra elodázzák ügyem tárgyalását? Az újabb bíróság nyilván nem az éppen érkezett ügy tárgyalásával kezdené a napját. Lassan annyi ideig húzzák, halasztják a tárgyalást, hogy — ha netán bűnösnek találnának — kénytelenek lesznek akár korlátlanul is mérsékelni büntetésemet, mivel aránytalanul nagy hátrányokat okoz a halogatás. Komolyra fordítva: lelkileg, anyagilag, morálisan kikészíti az embert ez a bizonytalanság, melynek átélésére ítéltek. Ügy gondolom, amivel gyanúsítanak, olyan súlyú és jellegű, melynek láttán a társadalamnak minél előbb tisztáznia kellene: megtörtént-e? Ez lenne a rendőrség, a nyomozóhivatal, az ügyészség és a bíróság érdeke is. Megkérdezhetnék: ha eddig nem láttuk szükségét az Sz. Péter által elmondottak közlésének, most miért? Természetesen okkal. Úgy tűnik, hogy a volt rendőr olyan — hitelesnek tűnő -— dokumentumot tett az asztalunkra, mely alátámasztani látszik: a két hölgy vallomása további figyelmet, vizsgálódást érdemel. E dokumentumból az derül ki, hogy nem Sz. Péter számára kérték a pénzt a töröktől, illetve megszületni látszik egyfajta magyarázat arra, hogy a hölgyek miért csak második kihallgatásuk során tettek említést személyéről. Elfogulatlanul Ez az ügy csupa olyan kérdést vet fel, melyre az eljáró hatóságok képviselőitől várhatnánk választ. A feltételes mód használatának oka: nem kaptunk. De talán csak egyelőre. Dr. Zemplényi László, a Csongrád Megyei Főügyészség Nyomozóhivatalának Békés megyei illetékese és dr. Gál László rendőr ezredes, Békés megyei rendőr- főkapitány a bíróság jogerős ítéletének megszületéséig nem kíván válaszolni feltett kérdéseinkre. Dr. Gál László ezredes azonban annyit mégis megjegyzendőnek ítélt, hogy Sz. Péter az eljárás sörán panasszal, más jogorvoslati lehetőségeivel élhetett volna az általa kifogásoltak miatt, ám ezt soha nem tette meg. Dr. Bándiné dr. Szabó Éva, a Békéscsabai Városi Bíróság elnöke pedig elmondta, hogy az ügyet a békéscsabai bíróság valamennyi bírójának elfogultságára hivatkozva felterjesztette a Békés Megyei Bíróságra, s még nem tudja, ők vagy más bíróság tárgyalja majd az ügyet. Nem valami épületes látvány, hogy a közbizalmat ilyen mélyen érintő ügyek sem kaphatnak elsőbbséget a tárgyalandók sorában. Természetesen tudjuk, hogy a tárgyalási nap kitűzése az eljáró bíróság megkérdőjelezhetetlen joga. Nem győzzük hangsúlyozni: Sz. P. bűnösségének vagy ártatlanságának megítélése az ügyben illetékes bíróság, bíróságok joga, így fogalmunk sincs, hogy terheli-e valami az ügyben Sz. P. lelkét. De ahhoz mindenképpen joga van, hogy ennyi idő után akár a nyilvánosság elé is lépjen. Epilógusként meg kell említenünk, hogy a hét elején Sz. Péter megkapta a megyei bíróság végzését, melyet a Békéscsabai Városi Bíróság elfogult- sági bejelentésére hoztak. A másodfokon eljáró bíróság mellőzte az elbírálást. Az indok: az ügyben sem Sz. Péter, sem a békéscsabai bíróság nem jelentett be elfogultságot, „sőt, bejelentették, hogy nem érzik magukat elfogultnak”. Innen kezdve már semmit sem értek. Hát önök? (Vége) Kiss A. János