Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-02 / 28. szám

1996. február 2., péntek III KÖRÖS-VIDÉKI Gázautós remények gyors elillanása Békéscsabán, de nem csupán a megyeszékhelyiek számára Az átszerelésnél egyszerűbb az átverés? Fgg gázüzeműre átszerelt Skoda. Felvételünk nincs összefüggésben az esettel FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Előttem egy számla. Még nem az, melyet az igazságszolgálta­tás hivatott benyújtani egy bé­késcsabai vállalkozónak és tár­sának. Éppen fordítva. Az, amelyet a kárvallottak egyike tavaly március elején tőlük ka­pott 52 ezer forint ellenében. Ha egyáltalán számla az ilyen. Kétségtelen, a nyomtatvány szabványos készpénzfizetési számlatömbből származik, ám ami rajta van... „AUTÓ-GÁZ” Szolgáltató, Ipari és Kereskedel­mi Bt., Békéscsaba, Kétegyházi út 3. szám — büszkélkedik a számlaadó. (A félreértések elkerülésére: nem a közelben, a Bartók Béla úton, a volt Generál területén működő Wágner és Társa Gázautó-szervizről van szó!) A dátumot azonban hiába keressük. De hiányzik a nyomtat­ványról a munka, a szolgáltatás, az ám megnevezése, a mennyi­ség egysége, az egységár is. Szólhatna mindez kiskutyáról, kismacskáról, akár csak a fülükről, de nem: P. Gy. vállalko­zó és F. F., a bt. vezető alkalmazottja — műszaki vezetője — azért jutott e pénzhez (s 97 másik ember pénzéhez), mert azt állította: az átadott gép­kocsit gázüzeműre átszerelve, s a műveletet engedélyeztetve adják vissza. Az egyik sértett még 1995. április 29-én feljelentést tett a vállalkozás ellen. Szinte hihetetlen, hogy nem minden póruljárt tett így: sokukat a rendőrségnek kellett megtalálnia időt rabló módon. A hirtelen­jében szégyenlőssé lett rásze­dettek felkutatása során sokat nyomtak a latban a házkutatások során lefoglalt iratok. A megrendelők általában 45 ezer forintot fizettek a hétének — előre. Ez a megye hasonló tevé­kenységet folytató más cégeihez képest olcsóbb volt. (Nem érdemes most előhozakodni a közmondással: olcsó húsnak híg a leve...) Azért ajánlhattak kedvező árat, mert egy budapesti céggel kötött szerződésük alap­ján minden átszerelés után 18 ezer forint környezetvédelmi támogatást kaptak az államtól. Ám az esetek egy jelentős részé­ben nem végezték el a munkát, s a felvett pénzt sem adták vissza. Azt állították: a befizetést követően, 2-3 héten belül „gázosítva” lesz a kuncsaft autója. Hirdették is magukat, ám erről a kis csalafintaságról nem esett szó a hírverésben. Azt sem tették közszemlére, hogy nem rendelkeznek a sajátos tevékeny­séghez szükséges engedélyekkel, s technikai felszereltségük is hiányosnak bizonyult. Fölös do­lognak tartották például a gáztöltő-ürítő berendezés beszerzését. A teljesség igénye nélkül: hiányzott tevékenységük­höz a közlekedési, az ener­giafelügyelet, a tűzoltóság, az ANTSZ „áldása”. A tárgyi és személyi feltételek hiányosságai miatt meg is bírságolták őket, ám ez édeskevés volt az üdvös­séghez. A teljes képhez hozzá­tartozik: egyik alkalmazottjuk szakembere volt az átsze­relésnek. A bt. a felszólításokra sem szüntette be a tevékenységét. A bt. 1994-ben 5 233 665 fo­rintot vett át a megrendelőktől, s 1 999 000 forint ellenében nem végezték el vállalásukat. A közel kétmillióból 1 629 000 ezer forin­tot F. F. vett át a megrendelőktől, 370 ezret maga P. Gy. (Némi ma­gyarázatot adhat eme arányra az, hogy P. Gy. 1995 elején két hóna­pig beteg volt.) Megkönnyítendő számolgatásukat: 50 megrende­lést teljesítettek, 48-at nem. Ez utóbbiakhoz a szükséges alkatrészeket sem szerelték be. Pedig a vállalkozás törvényesen működtetve is—illetve csak úgy —életképes lehetett volna. P. Gy. a budapesti Fair Trade Kft. egyik kiállításán botlott az üzletbe. Kérte segítségüket, megállapodásra is jutottak. A kft. előírta P. Gy. számára a szüksé­ges engedélyek beszerzését, illetve garantálta, hogy a bt. autónként megkapja a 18 ezer fo­rintos környezetvédelmi támo­gatást. A Fair Trade — átme­netileg — a gázüzeművé tett ko­csik vizsgáztatásában is segédkezett. Ilyenkor konvojban húztak a járgányok a fővárosba. Azok között is találunk becsapottakat, akiknek legalább beszerelték kocsijukba a gázüzemű berendezést: akadt, akinek rosszat raktak be, van aki­nek nem adták át a levizs- gáztatáshoz elengedhetetlenül szükséges műszaki terveket. Úgy tűnik, némi gond merülhet fel a bt. számára számviteli fegyelem megsértése miatt is. F. F. 18 eset­ben számlát sem adott az átvett pénz ellenében. A nyomozást az is meg­nehezítette, hogy a két úr egyike bújócskát játszatott a rend­őrséggel. De hát nem haragszanak rájuk. Szigorúan csak az objektív adatokra hagyat­koztak, amikor üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének ala­pos gyanúja miatt indult eljárás ellenük. F. F. ráadásul P. Gy. felé sem számolt el, így neki a sik­kasztás alapos gyanújával is szembe kell néznie. Az átvertek egyike, aki 52 ez­ret, továbbá 2500 forint vizsgadíjat adott át F. F-nek, Ladájába kért „szervátültetést”. Ottjártakor Skodákat, s egy Renault-t is látott. Úgy tudjuk, nem csupán békéscsabaiak men­tek lépre, hanem a megye más településein élők is. Tetézi szá­mára a bajt, hogy a befizetett pénzről átvételi elismervényt nem kapott, s az el nem végzett munka utáni számláról sem derül ki erre nézve semmi. Sőt, F. F. egy üres papírt is aláíratott vele: állítólag azért, hogy ezzel veszik majd át a környezetvédelmi támogatást. Egy további papírra meg azért kellett alákanyarítania a nevét, hogy részére behoz­hassák a berendezést az országba. Az ügy jelenleg — ahogy mondani szokás — a vizsgálati szakban van. Hazai viszonyaink feljogosítanak bennünket egy újabb alapos gyanúra: a tárgyalás, pláne az (utolsó) ítélet napja még odébb van. Ha sokaknak le is kellett mondaniuk a gázüzemű autózásról, annyi máris látható: a bt-nél legalább gáz van, méghozzá propán­bután... K.A.J. Gyilkos postai küldemények Magyarországon is számíthatunk-e levélbombákra? A közelmúltban, a legutóbbi ausztriai levélbomba-hullám során vetődött fiel először, hogy a címzettek, vagyis a kiszemelt áldozatok között magyarok is lehetnek. Az elmúlt év decem­ber 11-én, a legutolsó levél­bomba-sorozatban az Auszt­riában feladott levélbombák nem jutottak el a címzettekhez, ugyanis a grazi főposta előtti levélszekrényben szakértők véleménye szerint a hideg hatására bekövetkezett tér­fogatváltozás miatt felrob­bantak. Az idő előtti detonáció — nagy szerencsére — nem okozott személyi sérüléseket, csak a borítékokat tépte dara­bokra. Viszonylag hosszú ideig tartott a grazi rendőröknek, amíg a morzsára szaggatott papírdarabokat összeillesztet­ték és így meg tudták állapítani, hogy az egyik levélbomba­küldeményt Magyarországra, a kőszegi postahivatal 9731-es postafiókjára címezték, egy olyan társkereső szolgálat címére, amely tevékenységét főleg Ausztriában folytatja. Nem ez az egyetlen „magyar szál”, amely az ausztriai levélbombákkal kapcsolatban felmerült. Korábban — ugyan­csak egy szállítás közben felrobbant levélbomba rekonst­ruált borítékján a felsőőri ma­gyar—horvát iskola horvát származású igazgatójának a neve szerepelt. Egyébként a levélbombás merényleteket egy magát Bajuvár Felszabadító Had­seregnek nevező illegális, fajgyűlöletet szító és fasiszta eszméket valló szervezet az ál­tala szerkesztett röpcéduláiban mindenki ellen fellép, aki „nem fasiszta osztrák”, így az ellenségképei között mi, ma­gyarok is elférünk. Az osztrák nyomozók min­den kibogozható szálat megra­gadnak ahhoz, hogy a nyomára bukkanjanak a levélbombákat küldözgető személynek vagy személyeknek. Különösen fon­tos ez számunkra azután, hogy a két perbe fogott osztrák újfasisztát az esküdtszék fel­mentette a bombaküldés vádja alól. A „kőszegi szálon” elindulva most az osztrák nyo­mozók azt az asszonyt keresik az említett társkereső cégtől, akiről azt feltételezik, hogy le­velezett a tettessel, mivel az va­lószínűleg felvette a kapcsolatot a vállalkozással. A terrorista gyaníthatóan azért figyelt fel a magyar társaságra, mivel a stájer újságokban rendszeresen hirdette szolgáltatásait. Egyéb­ként korábban már egyik Linzben élő magyar asszony — ugyancsak egy partnerközvetítő szolgálat vezetője —is kapott levélbombát. Az osztrák szakértők úgy vélik, hogy a merénylő azért választ ilyen külföldi vonatkozású cél­pontokat, mert a kiszemelteket felelősnek tartja a fajok kevere­déséért. Az osztrák levélbombák — most már bizonyíthatóan — magyarországi címek felé is tar­tanak, s ki tudja, ha nem jönnek közbe véletlenek, akár áldo­zatokat is szedhetnek. Kell-e tartanunk ezek után az osztrák levélbombáktól? Kuncze Gábor belügymi­niszter szerint nem, a sajtónak nyilatkozva ugyanis úgy vélekedett, hogy a kőszegi címzés ellenére is a robbanó postai küldeményeket osztrák belügynek és nem magyar ügynek kell tekinteni. A magyar posta illetékesei ennek ellenére számítanak arra, hogy a levélbombák magyarországi címekre is érkezhetnek, s ezért Keszthelyi Vilmos postai főmunkatárs szerint a Magyar Posta felkészült mindenfajta levélbomba- küldemény kiszűrésére. Szerinte a magyar postai szolgálatnál ma már működnek azok a műszaki esz­közök, amelyek segítségével nagy biztonsággal kiszűrhetők a csomagokba, illetve a levelekbe rejtett robbanószerkezetek. Magyarországon ez idáig szerencsére még nem robbant fel levélbomba, a fenyege­tettséget azonban nem zárhatjuk ki. Ausztriában több hullámban is szedtek áldozatokat hasonló küldemények, annak ellenére, hogy az osztrák posta is „felké­szült” az ilyen küldemények kiszűrésére, sőt az illetékesek széles sajtókampányban hívták fel a lakosság, de elsősorban az országban élő és különösen fenyegetett kül­földiek figyelmét azokra a postai küldeményekre, amelyek robbanószerkeze­teket rejthetnek. És ennek ellenére mégis útra kelnek, robbannak és áldozatokat is^ szednek a levélbombák. És feltehetően fognak is — Ausztriában vagy akár külföldön is — mindaddig, amíg a tetteseket nem sikerül szigorúan őrzött börtönökbe zárni. Halász Kálmán Rendőrőrsre, kmb-irodára nincs pénz, de az önkormányzattal együtt keresik a megoldást Gyakoribb járőrszolgálat a Lencsésin A Lencsési lakótelep közbiz­tonsági helyzetére irányította a figyelmet a békéscsabai közgyűlés legutóbbi ülésén a testület három önkormányzati frakciója, a kisgazdák, az MDF- esek és a kereszténydemok­raták. Annak a meggyőző­désüknek adtak hangot, hogy egy körzeti rendőrőrs létesítése belátható időn belül minőségi javulást hozna. A határozati javaslat a közgyűlésnek és a városi rendőrkapitányságnak ajánlotta: vizsgálják meg egy rendőrőrs vagy egy körzeti megbízotti iroda visszaállításá­nak lehetőségét. A témáról a két érdekelt felet kérdeztük, íme a válaszok. Sisák Péter alpolgármester: — A város közbiztonságának javítását célzó indítványok között ez a második, az előző közgyűlésen hasonló javaslattal foglalkoztunk a jaminaiak kéré­sére. Több tárgyalást folytat­tunk azóta a rendőrséggel,' amelynek nyomán kiderült: a je­lenlegi állományból nem tudják biztosítani sem a rendőrőrsöt, sem a körzeti megbízotti irodát, a városnak pedig nincs több millió forintja évente a költsé­gek fedezésére. Nem biztos azonban, hogy csak ez a két megoldás lehetséges, minden javaslat szóba jöhet, ami a ren­det, a közbiztonságot szolgálja. Eredményes lehet például a járőrözések gyakoriságának fo­kozása. A tárgyalásokat folytat­juk, a megoldást továbbra is közösen keressük. Nagy Tibor őrnagy, a békés­csabai rendőrkapitány helyette­se: — Egy esztendővel ezelőtt létszámgondok miatt kellett megszüntetni a körzeti meg­bízotti irodát a Lencsési lakóte­lepen. A véleményem szerint a távolság és a közbiztonsági helyzet nem indokolja az iroda létét, helyette vállaltuk, hogy gyakrabban teljesítünk ezen a városrészen járőrszolgálatot. Szeretném megemlíteni a jaminai polgárőrség példa­értékű munkáját, ők majdnem minden hétvégén segítik a rendőröket. Szívesen vennénk, ha valaki megszervezné a Lencsési lakótelepen is a polgárőrséget, a lehetősé­geinken belül támogatnánk a működésüket. Tény ugyanis, hogy az utcai hangoskodások, a garázdaság, a rongálások, és természetesen a betörések ellen hathatósan fel kell lépni. L. E. A bunyó nem megoldás! A Mezőkovácsházi Rendőr- kapitányság működési területén sajnálatos az a tény, hogy — a tavaly januári 63-mal szemben ez év januárjában 74 nyomozást rendeltek el. Hozzátehetjük: ta­valy decemberban egy hónap alatt 100 nyomozás elrendelésére került sor. A felmérések szerint az első helyen a vagyon elleni bűncselekmények, lopások áll­nak, a másodikon a kisebb- nagyobb mértékű testi sértések szerepelnek. Úgy tűnik, hogy a mindennapokban egyre keve­sebb az emberek egymás iránti toleranciája, hisz mind többször tapasztalható, hogy vélt vagy va­lós sérelmeik tisztázására az orrba vágás, nyakon csapás, illetve fejbe verés a válasz. Egyre nagyobb „sláger” a bűnügyi lajstromban a csalás bűntette. Éz főként kft.-k, rt.-k és az APEH „viszonylatában” érvényesül a legjobban. E bűnesetek fel­derítését nagyban segítik a lakossági információk, melyeket továbbra is várnak a rendőrségen. HrM. Sikamlós téma, csúszós utak Akár be is költözhetne rémálmainkba, hogy a KRESZ legközelebbi módosításakor a közúti közlekedésben bevezetik a kasztrendszert. Az erre utaló jelek szerencsére nem a hatóságok elképzeléseiben, gya­korlatában jelennek meg, hanem a közlekedés egynémely szereplője mutatja be azokat. Haladunk Békéscsabáról Gyula felé, éppen a repülőtér mellett. A megengedett sebesség duplájával el süvít mellettünk egy puccos BMW. Vészvillogója folyamatosan működik, kicsit a megkülönböztetőjelzés használatára asszociál az ember. Talán vajúdó nőt szállít vagy ilyesmi —gondoljuk. Aztán a BMW a sávelválasztó elemek mögött—mit sem törődve a kacskaringósabb visszafordító sávval — bezúg a vészéi kanyarban lévő csárdához. Megáll. Méghozzá a parkolóból kivezető úton, félig-meddig eltorlaszolva a haladást. Négy huszonéves fiatalember pattan ki a kocsiból. Hová mehetnek? Leülnek egy asztal­hoz, s kérnek négy sört. Egészségükre! Megyünk tovább a lassan romániai minőségű főúton. Az egyik sárrázató előtt a sávúnkban lenullázódott sebességű kocsi állja utun­kat. Lejjebb nem tudott menni, mivel az előtte poroszkáló autó már elfoglalta azt. Szemmel láthatóan együvé tartoznak. Pillanatokon belül kiderül, miért a villámgyors és kollektív fékezés: velük szemben jött az üzlettárs vagy csak a haver. Sürgős megbeszélni valójuk akadt. Mögöt­tük nagy fékcsikorgások, hiszen az úton keresztben(!) áll a második kocsi, s a szemből érkező csodamasina is leszűkíti az utat. Eme huszonévesek viszont csöppet sem zavartatják magukat. S a kedvenc esetem. Békéscsabán, a Munkácsy utcában — ahol pedig a forgalomban részt vevő rendőrkocsik száma jóval nagyobb az átlagosnál, lévén, hogy a rendőrség kocsibejárója innen nyílik— egy termetes Mercedes keres magának parkolóhelyet. Ifjú úrvezetőjét nem nagyon zavarja a szabálytalankodás említettek miatti nagyobb kockázata: előre, hátra tilitolizva akar „lyukra futni”. Csak éppen lyuk nem akad, ami kicsi volna, azt is vastagon belepte az oda dúrt hó. Állunk már mögötte tucatnyian, hiszen szemből árad a forgalom — az itteni közlekedési borzadály is az elfuserált ..sétálóutca" folyománya. A fiatalember gondol egyet: megáll a sáv közepén, pittyegve lezárja autóját, s eltűnik az Andrássy út nyüzsijében. Most kellene a téves általánosításokat elkerülni. Am az feltűnő, hogy többnyire az ifjú generáció ama tagjaival esnek meg e (le)sajnálatos kalandok, akik vélhetően több éves kemény spórolás után jutottak 8-10 milliót érő kocsijukhoz. Jó', beosztással sok mindent el lehet érni. Jó beosztással még többet, de gyanítom, hogy nem legális (f)osztogatással a legtöbbet. Rendőr—ahogy mondani szokás—nem állhat ott mindenütt. S ebben a pillanatban tanácsta­lanná is lettem: mit tehetünk mi azért, hogy a magukat a jog fölé emelőktől megtisztítsuk'közlekedésünk és fejlődésünk rögös útjait? Kiss A. János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents