Békés Megyei Hírlap, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10-11 / 35. szám

1996. február 10-11., szombat-vasárnap #BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP V Egy igényes nemzedek törekvéseinek mindenese aj da Péter Szarvason 1843-ban megüresedett a szarvasi gimnázium igazgatói széke. Az iskolaszék az akkor már országos hírű Vajda Pétert, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagját hívta meg e posztra. Sokak számára teljesen váratlanul elfogadta a meghívást. Megpezsdült körülötte az alvó kisváros élete. Három év sem telt el, a cenzor itt is felfigyelt rá: erkölcsi beszédei miatt eljárás indult ellene. Csak az 1846-ban bekövetkezett halála mentette meg a meghurcoltatástól. Ennek éppen 150 éve. Ma már nevét is csak kevesen ismerik. Vajda Péter 1808-ban született a Veszprém megyei Vanyolán jobbágy­családból. A tehetséges gyermek job­bára saját erejéből tanult, s egy esz­tendőt töltött az orvosi egyetemen is. Innen máig tisztázatlan okokból távo­zott. Külföldi utak következtek szaka­datlan önképzéssel és munkával. Már Lipcsében is magyar nyelvű lapot je­lentetett meg (Garasos Tár), hazatér­ve több lapnak lett szerkesztője, s szinte minden hazai irodalmi és tudományos folyóiratnak munkatársa. Szellemisége rokon Kossuthéval, s ezért zaklatásoknak volt kitéve. Miután elvállalta a szarvasi gimnázium igazga­tását, színvonalas iskolát teremtett Megpezsdült körülötte az alvó kis­városi, szarvasi élet belőle. Pedagógiai elveinek kiteljese­dését váratlan és rejtélyes halála meg­gátolta: a betegségtől elgyengült Vaj­dán nyolc alkalommal vágtak eret, s halálát — közvetlenül — a nagy vér- veszteség okozta. Lapszerkesztő volt. Nevéhez fűző­dik a Garasos Tár és a Világ szerkeszté­se. Publicistaként dolgozott többek kö­zött az Athenaumnak, a Pesti Hírlap­nak, a Hasznos Mulatságoknak, a Pesti Divatlapnak és az Életképeknek. Mint tudós, foglalkozott természettudomá­nyi, történelmi, nyelvészeti, összeha­sonlító nyelvészeti, esztétikai és peda­gógiai kérdésekkel. Költő és író is volt. Versei a folyó­iratokban és a Dalhon című füzeteiben, elbeszélései ugyancsak a folyóiratok­ban és önálló kötetben jelentek meg (A legszebb leány). A Joguz vagy a honkeresők című színművét, a Buda halála című szomorújátékát és a Tárcsái Bende című regényét önálló kötetben adták ki. A költemények prózában című írásával a maga korában egyik úttörője volt a modem irodalomnak. Shakes- peare-drámákat fordított. A Hamlet- monológ közismert kezdő sorát—Len­ni vagy nem lenni: ez itt a kérdés — ebben a formában majd tíz évvel hama­rabb fogalmazta meg, mint Arany Já­nos. Pedagógiai elveit Szarvason ültette át a gyakorlatba. Ő vezette be a szak- rendszerű oktatást, a rendszeres testne­velést, a természettudományi órákon a kísérletezést, megalapította a gimnázi­um országos jelentőségű (ma már zárt anyagú) könyvtárát, ösztöndíjat alapí­tott a szegény sorsú diákok számára, eltörölte a testi fenyítést. Erkölcsi be­szédeit vasárnaponként tartotta a gim­náziumban. Olyan népszerűvé váltak azonban, hogy hamarosan a több ezer személyt befogadó ó-templomban kel­lett tartania. Ezekben a népnevelő Vaj­da legszentebb eszméit fejtette ki; igaz­ságos társadalom, panteista (természet­központú) világnézet, s vezérlő elv­ként: a szabadság. Egyik méltatója a következőképp ér­tékeli munkásságát: „Nem teremtett sem korszakalkotót, sem a szó minden­napi értelmében maradandót, hanem mint kortársai közül oly sokan, minde­nese lett egy igényes nemzedék politi­kai, társadalmi és kulturális törekvései­nek.” Kutas Ferenc Mit olvas? Matuska Sándor országgyűlési kép­viselő, a zsadányi Magyar-Lengyel Ba­rátság Szövetkezet elnöke elfoglalt em­ber, ám az olvasásra mindig igyekszik időt szakítani. —Már gyermekkoromban megkedvel­tem az olvasást. Abban az időben olcsók voltak a könyvek. Az olcsó könyvtár soro­zatai mindössze három forintba kerültek, így szinte korlátlan lehetőségem volt a könyvek forgatására. Az olvasás szeretetét mind a mai napig őrzöm. Ha egy könyvtár­ba bezárnának, egyáltalán nem esnék két­ségbe, sőt, jól érezném magam. —Mostanában miket olvas? — A képviselői munka nagyon sok kötelező olvasmánnyal jár. Ráadásul én még a mezőgazdasági bizottságnak is a tagja vagyok, ami szintén tájékozódást követel. A kötelező olvasnivalók mellett természetesen igyekszem másra is időt szakítani. —Ilyenkor miket vesz a kezébe? — Széles az érdeklődési köröm: a különböző szakkönyveket és a szépiro­dalmat egyaránt kedvelem. Sajnos, az utóbbi időszakban valóban kevés idő jut az olvasásra, ezért mostanában hosszabb regényekkel nem nagyon próbálkozom. Mostani életem a novelláknak kedvez, kettőt-hármat is elolvashatok, s ez min­dig kikapcsol. Az évente megjelenőéi»­Immár a legszűkebb vezetőség rendes tagjaként vett részt a Magyar Színészek Szakszervezete országos elnökségének minapi megbeszélésén Tomanek Gá­bor, a Békés Megyei Jókai Színház tag­ja. A háromezer színészt képviselő ta­gozat elnöke Jahinek Rudolf pécsi mű­vész, további tagjai Császár Angéla, Galambos Erzsi, Pécsi Ildikó, Szersén Gyula és Sztankay István. A mostani vezetőségi ülésen — többek közt — megvitatták azt a ja­Matuska Sándor a szépirodalmat is kedveli kép-et sohasem szalasztóm el, de a kül­földi szerzők novellái is érdekelnek. —Utoljára mit olvasott? — Az egyik legkedveltebb íróm Hunyadi Sándor, Bródy Sándor fia. Ál­matlan éjjel című novelláskötetét a kö­zelmúltban forgattam. Örkény István egyperceseit is újra élvezem. Sőt novem­berben regényre is időt szakítottam. (Utóbbiak közül a történelmi tárgyúak érdekelnek igazán.) Jókai Mórtól a Sza­badság a hó alatt címűt olvastam. Magyari Barna nuár elsejétől visszamenőleg érvé­nyes rendelkezést, miszerint ezután 25 esztendő nemcsak kizárólag a szakmában eltöltött év után lehet va­laki úgynevezett szakmai nyugdíjas. Ugyancsak téma volt, hogy új kate­góriával bővült a színészek besorolá­si táblázata. Az A—F kategória mel­lett a G-vel — amelyben a legmaga­sabb a fizetési besorolás —, ebbe azok tartoznak, akik két, kizárólag szakmai diplomával rendelkeznek. Tomanek Gábor elnökségi tag A Körhintával örökre szívébe zárta a néző. Nagyot és maradandót alakított a Kölyök csitrijében, felejthetetlen volt gyilkos cselédlányként az Édes Anná­ban, kedves svájcisapkás a Vadvirágban. Csend és kiáltás. Holt vidék, Szerelem— és ez még csak a mozi! Mert Törőcsik Mari legalább olyan jelentős korszakot teremtett a színházban is, mint a filmmű­vészetben. A Nemzeti Major-korszaká­ban, a Katona József Színházban, de ját­szott vidéken is, mindig a társulatok meghatározó egyéniségévé emelkedett. Az Úri muri masnis fruskája, a Varsói melódia dízőze, A szecsuáni jólélek szá­nandó utcalánya emlékezetes színházi élményt nyújtott a közönségnek. Nyil- • ván nem teljes a felsorolás. Mi minden Alkotó ereje és volt még?! A Hangyaboly leszbikus apá- kedve teljében — cája, a Macskajáték Egérkéje, a Szamár- hatvanévesen köhögés nagyija, Déryné, Teketória, Fe­jes Endre Cserepes Margitja, Spiró György Öregasszonya, Ursula Márquez darabjában. A Körhinta egyből magasba emelte, pedig még csak másodéves főiskolás volt, amikor Fábri Zoltán ráosztotta a főszerepet. Nem kerülték a nagy szere­pek, és szerencsére nem sújtotta a beska­tulyázás. Törőcsik Marit lehet imádni, csodálni, rajongani érte, lehet távolságot tartva tisztelni, hűvösen elismerni, sze­retni, vagy nem szeretni a filmvásznon, a színpadon. Egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni tehetségét, nagyságát, alá­becsülni egyéniségét, sokoldalúságát. Kevés színésznőről mondható el, hogy szinte valamennyi szerepkörben csillogtathatta tehetségét, a legkülön­bözőbb kihívásokban mutathatta meg önmagát. Mindent eljátszott, a komoly és könnyed műfajban, tragédiát és komédi­át, fiatalt, öreget, életre keltette a fájdal­mas, a lenyűgöző, a szerető, a gyűlölő, a szenvedélyes és a keserű nőt. Láttuk va­gánynak, fiúsnak, vonzónak, nőiesnek és fáradt öregasszonynak. Légkört teremt, amikor sanzonokat és kuplékat énekel, szórakoztató, amikor táncol, játszik, be­szélget, mesél. Még a színidirektori szerepre is vállal­kozott, méghozzá viharos társadalmi időkben, amikor a színház és egyáltalán a művészetek létjogosultságáért naponta meg kellett és meg kell küzdeni. Küzdött és bizonygatta fáradhatatlanul azt, ami nyilvánvaló: a művészetekre szükség van, és művészembereket méltatlan megalázni, kiszolgáltatni pillanatnyi gazdasági, szervezeti érdekeknek. Erről szólt kamarai elnöki ténykedése is. Vál­lalta és vállalja, hogy felveszi a már-már reménytelennek tűnő harcot a magyar színjátszás elismertetéséért. Számos kitüntetéssel jutalmazták itt­hon és külföldön. Bár úgy képzelem, hogy Törőcsiknek az ilyen kitüntetések­nél sokkal fontosabb a taps, a siker, a közönség mosolya. Niedzielsky Katalin Bravúrdarabok a szegedi szimfonikusoktól Könyvritkaság a honfoglalás évfordulójára Békéscsaba hangversenylátogató kö­zönségének minden évadban alkalma nyílik arra, hogy ízelítőt kapjon az ország reprezentatív zenekarainak produkciói­ból. A Nemzeti Filharmónia helyi kiren­deltségének körültekintő szervező mun­kájának eredményeként, a világhírű ze­nekarok mellett — nemrég hangverse­nyezett Csabán az Állami Hangverseny- zenekar—vidéki együttesek is fellépnek a bérleti hangversenyeken. így kerülhe­tett sor a Szegedi Filharmonikus Zenekar bemutatkozására. Úgy érzem, hogy a műsorválasztás külön is szót érdemel. Közel egy évszá­zad francia muzsikájának briliáns da­rabjai hangzottak fel, időrendi sorrend­ben Berlioztól Honeggerig. A program­szerűség volt az egyik vezérfonal, mely átszőtte az egész műsort Berlioz: Ró­mai karnevál — nyitányától, a Goethe- balladát feldolgozó Dukas-darabon át (Bűvészinas), a mozdony ihlette Honegger-alkotásig, a Pacific 231-ig. A tánccal való kapcsolat volt a másik, szinte minden műre kiterjedő közös vo­nása a műsornak, a nyitány olasz saltarellójától, Ravel: La valse-nak tör­delt ritmusú, színekben tobzódó, kicsit dekadens hangulatú keringőjéig. Mint megtudtuk, a zenekar és kar­mestere hosszabb szingapúri tartózko­dás után, a csabai hangversenyt megelőző napon tért haza. Teljesítmé­nyük az előadás folyamán egyre javult. A legsikerültebb a Honegger-mű előadása volt, amelynek nagy hangha­tásokra épülő, szuggesztív drámai ké­pei Aczél Ervin temperamentumos di­rigálásában, magukkal ragadták az együttest és hallgatóságát egyaránt. Az est szólistájaként bemutatkozó Kosztándi István hegedűművész, a ze­nekar hangversenymestere, remek hangszertudásával, robbanékony tem­peramentumával különösen Ravel: Tzigáne című bravúrdarabjának virtu­óz előadásával vívta ki a közönség ün­neplését. Farkas Pál Egy könyvritkaság hasonmás kiadásá­val lepte meg városát Fazekas András szarvasi nyomdász: a honfoglalás 1100. évfordulójának szarvasi nyitóün­nepségére készült el. Az eredeti könyv egykori kiadói érezhetően propaganda­anyagnak szánták, 100 év elteltével kordokumentummá vált. A negyven, nagyméretű fotó a mil­lenniumi kiállítás épületeit ábrázolja. A képek mellett magyar, német, francia és angol nyelvű tájékoztató szöveg olvas­ható. Az első kép már a megnyitóün­nepség díszes emelvényét és az ünneplő tömeget örökíti meg, ezután sorjáznak a kiállítás már elkészült épü­leteinek fotói, de ott vannak még csak a terveken látható létesítmények fény- képszerű rajzai is. Egytől egyig pompás épületek: sugárzik belőlük az ezeréves évforduló ünnepélyes hangulata. A kiállítás panorámája mutatja a ren­dezvények nagyszabású voltát, azt a nekifeszülést, amellyel a polgárosodó — de nem független — Magyarország bizonyítani akarta nagyságát, lakóinak erejét és tehetségét. Az épületek egy része ma is áll, más részük eleve csak a kiállításra készült. A képek között lapozgatva, a szövege­ket olvasgatva, beleringathatjuk ma­gunkat egy eltűnt kor eltűnt hangulatá­ba, s a mai ünnepségek kezdetén rácso: dálkozhatunk elődeink kissé patetikus, kissé talán túlzó nemzeti büszkeségére, amelyből jó lenne átmenteni a mai kor­ba is — legalább egy keveset. — F —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents