Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-05 / 4. szám
KÖRÖS»-VIDÉKI A ^tJjÉKÉS MEGYEI HÍRLAP rendőrségi melléklete 1996. JANUÁR 5., PÉNTEK Figaró, a tolvaj Történi a minap, hogy Orosházán a Teleki utca 1. szám alatti fodrászüzletbe valaki vagy valakik illetéktelenül behatoltak az éj leple alatt. Mire a tulajdonosok tudomást szereztek volna a történtekről, a rendőrség ráakadt régi ismerőseire. A szemfüles járőröknek ugyanis gyanús volt, hogy az urak — Báli László és Nagy Károly — hajszárítókkal, televízióval sétálgattak a kihalt városban. Az említett elkövetők régi jó ismerősei a rend őreinek. Többször kíséreltek meg rablást, betörést. Kihalgatásuk lapunk megjelenésekor még folyamatban volt. — TE Tisztelt Olvasó! ,Csokor” a hatodik évfolyamába lépett Körös-vidéki Zsaru első öt évének terméséből Ön most a Békés Megyei Hírlap legújabb mellékletét, a Körös-vidéki Zsarut kezdte el olvasni. A legújabb, de nem a legfiatalabb, hiszen önálló életében közel hat évet ért meg, melynek végét ezennel — kissé szomorúan — bejelentjük. A hatodik évfolyam utolsó számai nem készülhettek el a fotón is látható, s megyeszerte bizonyára sokak által ismert formátumban. Nem tették lehetővé a felmerült anyagi, gazdasági nehézségek. Hittük, hogy ezt a napjainkban túlságosan sokat hallott mondatot nekünk később kell majd leírnunk, ám most a valóság más lehetőséget nem kínált számunkra. Öt évvel ezelőtt, 1990 májusában jelent meg először, a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság vezetésének kezdeményezésére — megelőzve az azóta „nagytestvérré” vált és „jó egészségnek” örvendő Zsaru Magazint is —: a Körösvidéki Zsaru, az akkortájt életre keltett Békés Megyei Vagyonvédelmi Alapítvány bűnmegelőzési lapjaként, abból a bűnüldözés terén már klasszikusnak számító alapgondolatból kiindulva, hogy jobb a bűnt megelőzni, mint büntetni. Egy ilyen jellegű sajtóorgánum életében nagy időnek számít közel hat év, főleg akkor, ha megemlítjük, hogy ennyi idő alatt több tucat hasonló profilú laptárs tűnt el és legalább ennyi támadt fel. Ha visszatekintünk a megjelent írások szerzőinek tekintélyes névsorára, meg kell említenünk azt is, hogy valamennyien kiváló írásaikat ajánlották fel a lap számára. A lap a technikai kivitelezésben közreműködők, a gépírók, később a beírok, a fényszedő stáb, a nyomdászok mindegyikének lelkiismeretes munkája nyomán öltött újságformát. Hatvannyolc hónapon keresztül, hatvannyolc lapszám készült el a segítségükkel, közel félmillió példányban. Köszönjük nekik és köszönjük azoknak az olvasóknak, akik kíváncsiak voltak ránk és megvásárolták a lapot! Eltűnt az újságárusok standjáról is a kék-sárga borítójú, véres tragédiákat bemutató, színes cimlaptotoju — és ezért kemény kritikákat is kapó — Körösvidéki Zsaru, de született egy új Körös-vidéki Zsaru, mely a megyében megjelenő hírlapok legrégebbijéhez és legnagyobbjához, a Békés Megyei Hírlaphoz kötötte megújult életét. Reméljük, hogy olvasóink a Hírlap pénteki számait — mert ezeken a napokon jelenik meg mellékletként a Zsaru — tüzetesebben böngészik át, és reméljük azt is, hogy e négy oldalon mindenki talál valami érdekeset a rendőrök mindennapi (néha nem is mindennapi), tanulságos, elrettentő, vagy éppen szórakoztató történetei között. A szerkesztőbizottság Virágzik a gyermekprostitúció a nagyvilágban Csibehús malacoknak? Az emberiség történelme során a gyermekek mindig könnyű zsákmányt jelentettek. Elhagyták és nem gondozták őket, megverték és maradandó sérüléseket okoztak nekik, szexuális szolgáltatások tárgyaiként kezelték és néha meg is ölték őket a felnőttek fantáziájuknak és szeszélyeiknek megfelelően. A gyermekeket sokáig nem védték törvények, kiszolgáltatottak voltak a szülők, a felnőttek önkényének. Csupán a XIX. sz. elején kezdték el használni a gyermekekkel való rossz bánásmód fogalmát, és felismerték, hogy védelmük egyeztetett eljárást igényel. A gyermekek védelme érdekében az egyik legnagyobb hatású kampányt az Amerikai Állatvédő Társaság vezette 1874-ben az Egyesült Államokban, amikor egy tízéves, erőszaknak kitett kislány érdekében annak az alapelvnek a figyelembevételével vitték bíróság elé az ügyet, hogy a gyermek is az állatvilághoz tartozik és ugyanolyan jog illeti meg, mint az állatokat. Ekkor ugyanis az állatokat törvények védték, a gyermekeket viszont nem. Idővel megszülettek a gyermekek védelmével kapcsolatos nemzetközi megállapodások és ENSZ-konvenciók. Ilyen volt 1904-ben egy nemzetközi egyezmény a gyerekek hatékony védelmére, a velük való kereskedelem ellen (ez a leánykereskedelemről szóló egyezmény néven vált ismertté). A gyermekek és a nők kereskedelmének megakadályozására vonatkozó konvenciót 1921- (Folytat ás a II. oldalon) A jo tündér helyett a halál A sarkadi P. K-nak a sors nem mérte nagykanállal az életet, bár valószínű, hogy ő ezt fel sem tudta fogni. A közel ötvenéves férfi hosszú évtizedek óta élte a beteg, zárkózott, magányos emberek életét. Betegsége miatt — agyának bizonyos funkciói nem megfelelő módon működtek — az embertársi kapcsolatokat sajátos módon kezelte, a környezetében élőkkel alig érintkezett. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a környezete sem törekedett többre. Megbomlott elméjének kiszámíthatatlansága miatt időnként képes volt fölöttébb értelmes beszélgetésre, máskor a kisiskolás szintet sem tudta elérni. Amolyan félnótásként tartotta számon a település lakossága. Személyével kapcsolatban az évek során megszámlálhatatlan pletyka, mendemonda és szóbeszéd kapott szárnyra, ám ezek közül egyik sem volt rá nézve hízelgő, annak ellenére, hogy a szellemi állapotát rendszeresen ellenőrző intézet adatai szerint veszélyt nem jelentett sem önmagára, sem a környezetére. Ez utóbbit azonban leginkább a vele és a problémáival foglalkozó h i vatalokban ismerték, a köztudat külön véleményt alkotott magának. Azokban az intézményekben, amelyeknek egyébként feladatuk az ilyen és hasonló sorsú emberek életének figyelemmel kísérése, többször megpróbáltak neki segítséget nyújtani, de rendszerint visszautasította valamennyit. Nem sokat törődött a lakásával — melyet a helyi önkormányzat bocsátott a rendelkezésére -—, de a személyes higiéniájával sem. Kényszeríteni valakit valami elfogadására pedig még akkor sem lehet, ha az a valami történetesen csupa jó dolog lenne számára. Tehát P. K., mint egy elvarázsolt királyfi, az elvarázsolt kastélyában várta a „gonosz varázslat” múlását, ám a jó tündér helyett időnként csak a postás jelent meg a szokásos nyugdíjával. A múlt év novemberében aztán különös látogatója érkezett a zárt ajtón keresztül. Olyasvalaki vagy olyasvalami, akit vagy amit földi halandó rettegve fél. A halál. Hogy tulajdonképpen mi és hogyan történt a szerencsétlen ember életének utolsó perceiben, azt nehéz lenne megmondani, de az ez után következő 5- 6 hétnek a története már ismert. A postás kereste, hogy a nyugdíját átadja neki, de az ab- lakzörgetés után sem jelentkezett a kopott lódenkabátos, örökké borostás arcú férfi. Az (Folytatás a IV. oldalon) időközben összegyűlt gyereksereg, no és természetesen a szüleik. A rendőrség dolgozóinak „csemetéit” köszöntötte a Mikulás, aki a csomagokon kívül zenés műsorral is megajándékozta az egybegyűlteket. A rendőrségi szakszervezetek kis csapata immár hagyományt teremtett azzal, hogy Télapó-ünnepséget szervez minden év decemberében, amelyet — és ez a siker egyik fontos mércéje — hagyományosan lelkes gyermekzsivaj, ujjongás fogad. December közepén újabb, nem várt, ám mindenképpen ünnepi „incidens” történt .a (Folytatás all. oldalon) Használt teherautók forgalmazása Békéscsabán az Eurotruck-ker Kft. Szarvasi út 103. szám alatti telepén. Január végéig még tavalyi áron kínálunk: — platós, ponyvás kisteherautókat 3,5 tonnáig — csukott, zárt üvegezett áruszállítókat — fix platós és billenős teherautókat 5 tonnáig. Egyes típusok 1 0% árengedménnyel, * * illetve 1 éves ASL-garanciával kaphatók! Kér HASZONGEPJARMU-FORGALMAZO KFT., 5600 Békéscsaba, Szarvasi út 103. (ÖMV-kút bejáratánál.) Tel./fax: (66) 450-726. Levélcím: 5601 Békéscsaba, postafiók 319. Nyitva: 9—17 óráig (szombaton 9—12 óráig). December elején, úgy Miklós- nap környékén a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság épületébe egy ismerősnek tűnő személy tette be a lábát. Fekete csizmát, piros, földig érő köpenyt, hozzá hasonló színű sapkát viselt fehér bojttal, a hátán nagy fonott kosár, megrakva csomagokkal. Az arcát hosszú, remegő, fehér szakáll borította. Akik mellett elhaladt a folyosókon, tűnődve fordultak utána és összevont szemöldökkel kérdezték egymástól: —Nahát! Ez tényleg az? Már megint eltelt egy év? A nagy szakállú egyenesen a főkapitányság dísztermébe ment, ahol már nagyon várta az Álruhában a rendőrségen
