Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-31 / 26. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. január 31., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Lenne-e önkéntes békefenntartó katona? Csávás Sándorné, 43 éves, mu- ronyi könyvelő: — Semmi pénzért! Nem születtem katonának, irtózom a fegyverektől, nem szeretem az erőszakot. Nem tartom magamat annyira erősnek és bátornak, hogy részt vegyek egy ilyen helyzetben, nehezen tudnám elviselni a családtól való távollétet. Az említettekből látszik: messze áll tőlem a katonáskodás. Minden tiszteletem és elismerésem azoknak, akik részt vesznek ebben a szolgálatban. Benyovszky Pál, 47 éves, mező- herényi szobafestő: — Ha egy héten egyszer ennék, akkor sem mennék. Nekem elég volt a sorkatonaság. Nem csábít a sok pénz, a havi ezer dollár, a népszerűség, annak ellenére, hogy szép summát kapnak, de milyen áron?! Katona koromban az egyik műszaki alakulat hidászainál szolgáltam. Sátorban laktunk, sokszor hidegben, esőben, hóban, sárban, éjjel-nappal dolgoztunk. Köszönöm szépen, nekem elég volt az is... Zsomhok Ágnes, 20 éves, békési áruházi eladó: — Hirtelenjében nem is tudom... Egy biztos: ez a feladat nem kaland, nagy felelősséggel jár. Azt hiszem, ha egy-két barátnőm is jönne, akkor a segítés szándékával vállalnék békefenntartói feladatot, annak ellenére, hogy biztosan őrülten nehéz. A társak, régi barátok magabiztosságot jelenthetnek a családtól távol. Szívem szerint, az amerikai lányokhoz hasonlóan elmennék segíteni, az eszem viszont mást diktál. Kovács László, 46 éves, körös- tarcsai pénzügyi belső ellenőr: —Nem mennék, nem vagyok egy katonás alkat, fiatal koromban egészségügyi okok miatt nem voltam katona. Világéletemben államigazgatásban és pénzügyi területen, a számok, s nem a fegyverek világában dolgoztam. Nem vállalok olyan feladatot, amihez nem értek. Aztán amint hallottam és olvastam, nagyon szigorú egészségügyi feltételeknek kellett megfelelniük a kiutazóknak. A gyerekekkel csodákat lehet művelni... Mihály Istvánná dr.: „Pedagógusként legtöbbre a személyes példát, a hitelességet tartom ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Az idén immár negyedszer osztották ki a Brunszvik Te- réz-díjat. Az óvodapedagógiában kiemelkedő' munkásságot elismerő' plakettet az idei néprajzi múzeumbeli ünnepségen Mihály Istvánná dr., a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola főigazgató-helyettese is átvehette. A csupa derű szegedi lány érettségi után édesanyja biztatására választotta a szarvasi óvóképzőt. A következő állomás az intézet gyakorlóóvodája lett, ahol óvónőként dolgozott, továbbá a hallgatók gyakorlatát irányította. Am nem telt el hat év, már tanársegéd egykori iskolájában. Később adjunktus, majd főiskolai docens. 1990 óta pedig főigazgató-helyettes. — Huszonhét év elimerése ez a díj. Öt pályaszakasz, sok-sok eredménnyel. Köztük a Környezeti Nevelés Oktató Központ, amely az Ön vezetésével alakult a főiskolán, s ma már országos hírű. — Az oktató központot 1993- ban szerveztük Zvara Jánosnéval. Főiskolások és végzett óvónők képzését, továbbképzését végezzük, pedagógiai kiadványokat, módszertani programokat szerkesztünk. Az oktatás- szervezés mellett másik feladatom a menedzselés, a tanintézetekkel való kapcsolattartás. Irányítom a hallgatók óvodai gyakorlatát és tanítok, logikát és a környezeti nevelés módszertanát. Pedagógusként legtöbbre a személyes példát, a hitelességet értékelem. Vallom, módszertani tárgyakat csak az tud jól tanítani, aki már a gyakorlatban is kipróbálta, tapasztalta azt. Pályám óvodában eltöltött első öt évét ezért is tartom igen fontosnak. — Hogyan látja, a brunszviki örökségből mennyit tartott meg a mai óvoda? — A brunszviki óvoda nagy érdeme, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy az apróságokkal is foglalkozni kell. Elsődleges szerepe a gyermek- megőrzés volt. Imi, számolni is tanítottak, ám a nagy gyereklétszám mellett ez nem lehetett elég eredményes. Még kezdő óvónő koromban is iskolás rendben, harmincöt perces foglalkozásokkal, a csoportszobákban zajlott az élet. Az óvoda mára sokat változott: rengeteg a játék, a gyerekek differenciált fejlődését szem előtt tartó változatos módszerek. Ez természetesen az óvónőktől is más szemléletet kíván. —Ön mire tanítja a növendékeit? — Az óvónőknek jól kell ismerniük a gyerekeket, hogy az egyénre szabott bánásmód érvényesüljön. Elvárom a hallgatótól, hogy érdeklődéssel forduljon a kicsikhez, le tudjon ereszkedni hozzájuk. Aki nem tud bánni a gyerekekkel, könnyen, jól kapcsolatot teremteni velük, abból nem lesz jó óvónő. Érdemes odafigyelni a gyerekekre, olyan sok okosat mondanak. — Lányok, ne két füllel figyeljenek, hanem sokkal! — biztatom a hallgatókat. Hiszem, az óvodai nevelésnek döntő szerepe van, s ha a szülőkben is partnerra találunk, akkor a gyerekekkel csodákat lehet művelni. Csath Róza Megtartó: a templom és az iskola A battonyai szerb általános iskola 6 tanulócsoportjának 4 rendes és 2 szükségtantermen kell megosztoznia. Egyelőre elképzelhetetlen a több mint 200 éves intézmény helyi erőforrásból történő bővítése: két új tanterem építési költségeit sem a battonyai szerb közösség, sem a városi önkormányzat nem tudja magára vállalni. A beruházáshoz szükséges források előteremtése érdekében az iskola vezetősége adományok gyűjtését, illetve szponzorok felkutatását határozta el. Roczkó Krisztina igazgató tavaly év végén segítségért fordult a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz, valamint több neves hazai és jugoszláviai személyiséghez. A megszólítottak között volt a belgrádi pátriárka, egy szerbiai nagyvállalkozó, itthonról pedig Göncz Árpád köztársasági elnök és a magyarországi ortodox püspök. A minisztériumtól egyértelmű válasz érkezett: az MKM nem tudja anyagiakkal támogatni a tanteremépítést, ellenben javasolja, hogy Battonya város települési önkormányzata éljen egy beruházási célú pályázat benyújtásának lehetőségével. Csakhogy ahhoz úgynevezett saját erő kellene! Az pedig nincs. Az eddigi fejlemények ismeretében Roczkó Krisztina elsősorban az ortodox egyház támogatásában bízik, mert mint mondta, az egyház tudja a legjobban, hogy a templom és az iskola tartja meg a nemzetiséget. M. Gy. Már benzinre sem futja A Gyomaendrődi Polgárőr Egyesület elnöke a közelmúltban levélben fordult a képviselő-testülethez, amelyben erre az évre negyedmillió forintos pénzügyi támogatást kért a várostól. A levélből az is kiderült, a harminctagú egyesületnek annyi pénze sincs, hogy a járőrözés benzinköltségét kifizesse. A polgárőrök átmenetileg ugyan megelőlegezték ezt a százezer forintos összeget, ám hosszú távon ez nem jelenthet megoldást. A támogatás elmaradása az egyesület létét fenyegetné. Szűcs József alezredes, a Gyomaendrődi Rendőrőrs vezetője a tegnapi testületi ülésen kijelentette: az egyesület számtalan esetben volt segítségükre, s a város jelenlegi rendőrlétszáma és bűnügyi helyzete a továbbiakban is indokolja a polgárőri jelenlétet. Mindezek ismeretében a testület úgy döntött, támogatja a polgárőrséget, ám ennek mértékéről csak a költségvetés tárgyalása után határoz. Cs. R. Fakitermelésből pluszbevétel Körösújfaluban a kitermelt 45 köbméter haszonfát eladja az önkormányzat — tájékoztatta lapunkatőuíűi György, a település jegyzője. A teljes mennyiség értékes tölgyfa, ezért a köbméterenkénti árat 7800 forinttól 10 ezer forintig határozták meg. Az értékesítés során pluszbevételhez jut az önkormányzat. A legutóbbi testületi ülésen az előző év munkáját is értékelték a helyi képviselők. Majd helyben tanuló óvodások és általános iskolások étkezési térítésének támogatásáról is határozat született. A támogatás mértéke—mely természetesen a júniusban befejeződő tanévre vonatkozik — naponta 15 és 25 forint között mozog. Azok a máshol tanuló általános iskolások, akik önhibájukon kívül kényszerültek más települések iskoláiba, ugyanerre az étkezési hozzájárulásra jogosultak. M. B. Egy exrendőr önvallomása az ellene folyó eljárás körülményeiről Tetten ért „tettenérés”? 2. Szerencsés-e, ha még büntetőügye tárgyalása, a jogerős ítélet meghozatala előtt valaki megkísérti a nyilvánosságot és megszólal? Jobb lenne, ha ilyesmire soha nem kellene sort keríteni. De — mint tudjuk — a kivételek erősítik a szabályt. A kérdés már csak az, hogy ebben az ügyben indokolt-e a sajtó kivételes eljárása? A válaszadás lehetősége ezúttal az olvasóé. — Csak ez a törökös eset merült fel akkor, amikor a befolyással, üzérkedéssel gyanúsították? — A főkapitány úr azt is állította, hogy ittas vezetőknek pénzért adtam vissza vezetői engedélyeket. Az ügyemben először eljáró ügyésznő a vizsgálat lezárása előtt kijelentette, hogy máris meggyőződése, hogy ellenem vádat kell emelni. Akkor kértem, hogy vegyék el tőle az ügyet, mert álláspontját személyes érzelmek motiválják: nem is olyan sokkal az ügy előtt visszautasítottam szerelmi ajánlatait. Elfogultság miatt az ügyet áttették a Békési Városi Ügyészségre. A hölgyek nem profik — Ha jól értem, főként alaki kifogásai merültek fel. — Azt is furcsállom, hogy az iratismertetéskor sorszámozatlan irathalmazt tettek elém, fogalmam sincs, mi került bele a hivatalos dossziéba. Nem találtam még feljegyzést sem arról, hogy a török az akció előtti napokban mit mondott, ez alapján indítottak-e nyomozást? A május harmadikán este vele készült tanúkihallgatási jegyzőkönyv az első, amiben megszólal — legalábbis mást nem mutattak meg nekem, noha minden iratba betekintési jogom lenne. Úgy tűnik, hogy nyomozás elrendelése nélkül folytatták az eljárást. Márpedig késedelem veszélye aligha állhatott fenn: legalább egy napjuk volt az akció kezdetéig. Az is furcsa, hogy a két büntetlen előéletű hölgy első kihallgatásakor meg sem említette a nevemet, noha tapasztalatom szerint a fogdától való félelem beismerésre ösztönzi a nem „profikat”. A következő napon, ismételt kihallgatásuk során már azt állították, hogy számomra kérték a pénzt. Vajon mi idézhette elő ezt a fordulatot? Az iratismertetéskor még láttam azt az iratot — azóta viszont már nem találkoztam vele —, melyben benne áll: amikor dr. L. I.- vel házkutatás céljából a lakására tartottak, a hölgy megkérdezte a nyomozóktól a kocsiban, hogy mi a feltétele szabadlábra kerülésének. Ezt követte az a kihallgatása, amelyen ellenem vallott. Ezzel szemben én hiába kértem három napon át, hogy hallgassanak meg, ezt elutasították, mondván, ügyem további vizsgálata már nem a rendőrség hatáskörébe tartozik. A nyomozóhivatal a két hölgyet ki is hallgatta, engem viszont kérésem ellenére sem. Ügyvédemet ekkoriban nem engedték velem érintkezni sem szóban, sem írásban. Elmaradt szembesítések — Ugyancsak a Legfőbb Ügyészséghez írt megkeresésében található: az előzetes letartóztatásba vétele előtti meghallgatásáról készült jegyzőkönyv nem vagy nem pontosan adja vissza az ön által elmondottakat. — Kérésem ellenére sem készítettek szó szerinti jegyzőkönyvet, így később azt kellett látnom a jegyzőkönyvi másolatban, hogy nem az elhangzottakat, hanem a bírónő vélekedését rögzítették. A számba adtak egy olyan nevet is, amit én nem mondhattam: a közvetlen főnökömet csak ismertem... A jegyzőkönyv érdemi részébe kézírással belejavítottak. Ezután — állítólag kérelmemre — átszállítottak Gyulára, a megyei büntetésvégrehajtási intézetbe, mondván, a feleségem ott könnyebben tud látogatni. Békéscsabán lakunk... Ä valóban tettenérteket szabadon bocsátották: K. M.-et még az őrizetbevétel ideje alatt, tehát három napon belül, dr. L. I.-t május 11-én. Engem azért nem engedtek ki, mert féltek, hogy a két hölggyel összebeszélnék... K. M. — egy hivatalos feljegyzés szerint — máris segítséget kért: dr. L. I. telefonon állandóan zaklatja. Egyébként csaknem egy hónapos előzetes letartóztatásom ideje alatt nem volt idő a szembesítésünkre. Kiengedésem után mégiscsak összebeszélhettem — volna — velük?! Egyébként úgy tudom, hogy dr. L. I.-nek korábban is voltak idegenrendészeti ügyei, ám az útlevelet mégis megkapta. Az ügyészi nyomozóhivatal illetékese — saját bevallása szerint — segítette ebben, s ezt bizonyítani is tudom. Bensőséges házkutatás — Kifogásolta az önnél tartott házkutatást is. — A nyomozás második napján a gépkocsimat és a lakásomat kutatták át. A büntető- eljárási szabályok ellenére nem vehettem részt ezeken. Pedig amennyiben ilyenkor önként előadja az ember a keresetteket, az a bíróság előtt enyhítő körülménynek minősül. Ettől megfosztottak, másrészt nem nagy eredménnyel jártak. A részvételemet előre és többször is kértem, mégpedig feleségem betegségére való hivatkozással. Megígérték. Aztán odajött hozzám a fogdaőr: mondjam már meg, hol található a lakásban lévő önvédelmi fegyveremet tartalmazó lemezkazetta kulcsa, mert a kollégák nem találják. „Apróság”: a házkutatásnál jelen lévők nincsenek maradéktalanul felsorolva a jegyzőkönyvben: további három hivatásos állományú BM-dolgozó is ott volt inkognitóban, így kimaradva a felsorolásból — törvénytelenül. Az sem semmi, hogy a hatósági tanúk szintén BM-alkalmazottak voltak, igaz, nem hivatásos állományúak. Semmi nem indokolta, hogy egy lakótelepi lakás átkutatását „hozott anyagból” oldják meg. Egyébként letéti tárgyaim közül szó nélkül kiemelték lakásom és autóm kulcsát, azzal mentek ki a feleségemhez. A kocsiriasztó kikapcsolásakor eltörtek két benzincsövet, s tönkretették a mágnesszelepet. Talán én ügyesebb vagyok, ha odavisznek.Egyébként a kocsit kikapcsolt riasztóval hagyták sorsára... Közben tudniuk kellett: olyannal művelik mindezt, aki belülről ismeri a szabályok alkalmazását. S még egy „baki”: a hivatalosan magamnál tartott önvédelmi fegyveremet — a hozzá rendelt lőszerekkel együtt — bűnjelként foglalták le. Nevetnem kellett, amikor elolvastam az egyik hölgy rám nézve terhelő vallomását: a „spontán” önvallomásban szinte betű szerinti pontossággal szerepelt a meghallgatott jogaira és kötelességeire figyelmeztető szöveg, amit csaknem valamennyi nyomozó és vizsgáló asztalfiókja szélére felragasztva tart. Ráadásul csak a megyeszékhelyi kapitányságra jellemző fogalmazásban... Bár a török előtt csak „Péter”-ként említettek a hölgyek, úgy szerepel a török által rendőrségi megbízásból készített magnófelvételen is, az őrizetbe vételem után készült jegyzőkönyvben már teljes nevemen említ. Kitalálta, hogy kit rejt a „Péter”? Azt már csak a rend kedvéért mondom, hogy egyúttal fegyelmi eljárást is indítottak ellenem. A büntetőügy elbírálása előtt máris úgy látták, hogy méltatlan voltam a rendőri hivatásra, s leszereltek. A fegyelmi tárgyalásra csak több órás huzavona után engedték be az ügyvédemet. (Folytatjuk) Kiss A, János
