Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27-28 / 23. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. január 27-28., szombat-vasárnap Csigavonalak a gyulai Csiga-kert körül Nem léphették át a Rubicont A hatszáz évesre becsült fát már nem lehet feltámasztani. Mégis sokan mondják, javasolják Gyulán, álljon újra annak a kocsányos tölgynek a törzse. Megcsonkítva, kiszáradva, mementóként. Emlékeztessen ezekre a forró hangulatú, hideg napokra. Emlékeztessen arra, hogy a közakarat ismét megvédte a Csiga-kertet. A fa volt az áldozat. Elesett, hogy megmaradhasson a park. Ha nem döntik ki, mire a város észbe kap, talán már nincs visszaút. Ha a tölgy beszélni tudna, biztosan mondaná: megérte az áldozat. Vannak dolgok, amelyeket el lehet viselni. Aztán vannak dolgok, amelyeket fogcsikorgatva ugyan, de ki lehet bírni. És végezetül vannak dolgok, amelyek láttán fellázad az ember és azt mondja: elég. Gyulán most ez történt. A csiga-kerti rombolás volt az elég. Az utolsó csepp a pohárban. A városban mindenki tudta, tudja, ez a kert Gyula Rubiconja. Aki ezt átlépi, az kihívja maga ellen a sorsot. Utoljára a hatvanas években mertek hozzányúlni a parkhoz. Azóta senki, se tanács, se párt. Tudták, ebbe bele lehet bukni. Gyula mostani képviselő-testülete ezt nem hitte el. Most megkísértette maradék hitelének elvesztését. S ahogy ilyenkor lenni szokott, mint gennyes seb kifakadt minden. Suttog a város. A különböző ügyek képviselő-testületi megszavazására kötött alkalmi pártszövetségekről, a kamarillapolitikáról, egyes csoportok, személyek előnyhöz juttatásáról, magánvállalkozások megfinanszírozásáról, tendenciózus pályázati kiírásokról és jól megfontolt—előre bebiztosított —- kinevezésekről. Suttog a város arról, hogy mindenhonnan ugyanaz a név köszön vissza, minden tervpályázatot ugyanarra a kft.-re írnak ki. A város suttog és némi bűntudatot érez, amiért nem tudta megakadályozni a Harruckem tér beépítését, a Honvédlakótelepi építkezést, a buszpályaudvari garázssor felhúzását, az Erkel gimnázium körüli cirkuszt, az iskolaügyben kidobott tízmilliókat, a városnak sokba kerülő kisajátításokat, a közterületgondozás szétverését és sok minden mást. A polgárok tehetetlenül nézik, mint gyűri mindjobban maga alá a képviselő-testületi szavazattal szentesített egyéni érdek a városérdeket, s hogy mennyire nem hallik a városházáig a pómép szava, A város retteg attól, hogy a környező települések „elhúznak” mellette, hogy Gyula soha nem tapasztalt mélységekbe süllyed. A Csiga-kert, mint írtam, a Rubicon volt. Jó, hogy nem sikerült átlépni .Ama történtek arra intenek: a köznép akarata és a hagyományok tisztelete nélkül nem lehet kormányozni. Gyulán különösen nem! Á. Z. Gyulának a Csiga-kert annyi, mint Budapestnek a Városliget. Szeretett és féltett park. Ez akkor is így van, ha az egykor a grófi kastélyhoz tartozó Csiga-kert — szemben a Városligettel — iszonyúan elhanyagolt és lepusztult. A zöldterület, Gyula egyik tüdeje végóráit éli. A II. világháború után meg-megújuló rohamokat indítottak a Csiga-kert beépítéséért. Sikerrel jártak a Park szálló és a turistaszálló építői, a Gyulai Vízművek „szakemberei” és a szabadtéri színpad megálmodói. Kudarcba fulladt viszont a kert Várfürdőhöz csatolásának kísérlete és a Park szálló bővítése. Az 1977-ben természetvédelmi területté nyilvánított Csigakertnek ma nincs gazdája. A parkban egyetlen padot nem találni, a hangulatos kandeláberek szétverve, üvegbúráik összetörve. A valaha szebb napokat megélt szabadtéri színpadon csövesek vertek tanyát, s szedtek szét mindent, ami szétszedhető volt. A Csiga-kert tehát az enyészeté, oda sötétedés után nem tanácsos belépni. Okkal gondolhatta hát a gyulai képviselő-testület: a park szabadprédává vált. A Csiga-kert keleti végében, bokrok sűrűjétől takarva szemérmesen áll egy ház. Úgy tudni, még a gróf építtette oda, a kert hátsó bejáratához, amolyan kapunyitogató, gondnoki lakásnak. A házat időközben Zsoldos István nevére írták, ő is lakta. A telekre — amely a természetvédelmi terület része—építési tilalmat jegyeztek be. A város korábban többször felajánlotta a tulajdonosnak, megvásárolja tőle a területet, vagy csereingatlant ad érte. A városrendezési terv a telekkel, amelyen többszáz éves fák állnak, mint közterülettel számolt. Miközben a mit sem sejtő gyulaiak élték napi életüket, a háttérben megindult a harc a Zsoldostelek megszerzéséért. Annak ellenére, hogy a terület tulajdonlapján ott állt az építési tilalomra vonatkozó bejegyzés, az adventista egyház megbízást adott egy csabai építésznek, hogy készítsen tervet egy imaházra. (Jó lenne tudni, kik és milyen alapon biztatták az egyházat, s hozták őket ezzel kínos helyzetbe: terveztessenek nyugodtan, kedvükért módosítják a rendezési tervet, szemet hunynak a természetvédelmi területre vonatkozó előírások felett, végsősoron engedélyezik e templom felépítését.) Az építész természetbarát tervet készített, a telken álló többszáz éves fát beépítette volna az imaházba. Valami mégis elbizonytalaníthatta az egyházat, mert csakhamar új kezekbe került az imaház sorsa. A polgármesteri hivatalban ben- fentesnek számító, egyébként kiváló tervező, az Ybl-díjas gyulai Nemes Roland kapott megbízást a bontási, majd az építési tervek elkészítésére. Innentől — 1995 októberétől — az események felgyorsultak. A tervező előtt minden kapu megnyílt, a papírokra minden hivatal ráverte a maga jóváhagyó pecsétjét, a városi képviselő-testület pedig 15 igen, egy tartózkodás (Csóka János) és egy ellenszavazat (dr. Gyarmati Sándor) mellett—a kibontakozó lakossági tiltakozás ellenére — módosította az általános rendezési tervet és zöld utat adott az imaház építésének. Mire a város feleszmélt, már lezárták az ügyet. Jöhetett a következő napirendi pont. A gyulaiaknak nem maradt más választásuk, mint a lázadás. A Csiga-kertet féltők akcióba léptek: aláírásgyűjtő íveket sokszorosítottak és házról házra jártak a tiltakozó szignókért. Ami Gyula történetében talán még soha nem fordult elő, most megtörtént: napok alatt mintegy kétezren írták alá a papírokat. Az akció kezdett veszélyes méreteket ölteni. Nem lehetett tudni, a „lavina” hol áll meg, s kit temet maga alá. Nyilvánvalóvá vált, valaki — akinek fontos a közvélemény, vagy a közvélemény előtti hitele — előbb-utóbb megkísérli fékezni a folyamatot és igyekszik jó kompromisszumot találni. A gyulai önkormányzati képviselők frakciója — Besztercei László, Csóka János, dr. Gyarmati Sándor ésKondorosi Mihály— ismerte fel leghamarabb: lépni kell. Január 24-ére lakossági fórumot hirdettek a gyulai Agro hotelbe, ahol mintegy hatvanan jelentek meg, adventisták és az építkezést ellenzők. A fórumon rész tvettLebenszky Attila polgár- mester is, aki lényegében csendes szemlélője volt a vitának. Bár a vitát vezető Gyarmati doktor két témát javasolt megvi- .tatni, a szabadtéri színpad területére építendő minigolfpálya és imaház ügyét, előbbi hamar lekerült a napirendről. A jelenlévő Molnár né Danszki Klára — a minigolfpálya építését elnyerő gyulai vállalkozó — elmondásából kiderült: hétmillió forintot áldozna annak a szabadtéri színpadnak a rendbehozatalára, amiről a művelődési ház és a város gyakorlatilag lemondott. (A műv. ház igazgatója szerint a szabadtéri gazda és funkció nélkül maradt.) Molnámé a minigolfpályát a szabadtérin belül építené meg, tehát a Csigakertből egyetlen négyzetmétert nem kért, nem is venne el. Ellenben rendbehozná a lepusztult épületet és környezetét, a falakon belül a golfozóknak csendes szórakozóhelyet alakítana ki, sőt feljavítva a nézőteret lehetőséget teremtene háromszáz fős rendezvények tartására is. Amekkora megértéssel fogadták a jelenlévők a vállalkozó szavait, akkora indulatok szabadultak el a Zsoldos-telekkel kapcsolatban. A Csiga-kert beépítését ellenzők sérelmeiket sorolták: a többszáz éves fa kivágását, a fadöntés ellen fellépők megfenyegetését és az imaház építésének engedélyezését. Szinte valamennyien követelték a képviselő-testületi döntés felülvizsgálatát, az építési engedély visszavonását. Volt aki az adventisták szemére vetette, hogy a kidöntött hatalmas fa törzsét eltüntették, holott annak értéke—ami számítások szerint negyedmillió forint— a várost illeti meg. Követelte, értékesítsék a fát és a befolyt pénzt fizessék alapítványba. Az adventisták nevében felszólaló Cséfai György közölte: a fatörzset készek bárkinek átadni, a Kálvária utca 11. szám alatt átvehetik, elszállíthatják, felállíthatják, vagy értékesíthetik. Kovács István indulatos felszólalásában sérelmezte: a fadöntésre tett előkészületek láttán hiába hívta az illetékeseket, hogy intézkedjenek, csak küldözgették egyik helyről a másikra. Azt is elmondta, a Zsoldos-telken megtörtént vele az, ami még sehol a világon, pedig sokfelé utazott már: el akarták venni a fényképezőgépét, s fejszével rátámadtak, amikor fényképezni kezdte a kocsányos tölgy kivágását. Cséfai György már Kovács István felszólalása előtt elmondta: a telken, ami az egyház jogos tulajdona, csürhe- járás volt, jöttek bámészkodni, tiltakozni a környékbeliek és fényképeztek anélkül, hogy engedélyt kértek volna rá. Kovács István a tiltakozók nevében kikérte magának a lecsürhézést, egy adventista hölgy pedig Kovácsnak azt a feltételezését, hogy az imaház építői szisztematikusan locsolgatták vegyszerrel a többszáz éves fa tövét, siettetve ezzel a kiszáradását. A sértegetéseket végül a felek kölcsönös bocsánatkérése zárta le. A vitában szót kértek a most szerveződő, Összefogás Gyuláért Egyesület képviselői is. Hoffman Ferenc a telekszerzés kronológiáját idézte fel, dr. Takács Lőrinc nyugdíjas tanácselnök pedig tágabb összefüggésekre mutatott rá: „A jogszerűség és a közösségi érdek — hívta fel a figyelmet — gyakran ütközik egymással. Most is erről van szó. A feszültséget tárgyalásokkal fel kell és fel lehet oldani, nem szabad hagyni, hogy Dabas-Sárivá fajuljon a dolog.” Példákkal igazolta, aggasztó jelenségeket tapasztalni a városban a zöldterületek sorsát illetően. A szubjektív, egyéni érdekek érvényesülésére kirívó példaként említette, hogy ugyanaz kért és kapott engedélyt a Harruckem tér beépítésére, aki évtizeddel ezelőtti díjnyertes rendezési tervében a főtér „kibontását”, a zöldfelület növelését javasolta. Az adventisták többsége igen mérsékelt hangon szólalt fel. Elmondták, akaratukon kívül kerültek ebbe a lehetetlen helyzetbe. Nem vágynak többre, mint egy imaházra, ahol összejöhet valamennyi hívő. Nagyon sajnálják, hogy ekkora vihart kavartak, mi sem áll távolabb tőlük, mint az ellentétek szítása. Szeretnék békességben rendezni az ügyet, ha építenek a Csiga-kertben, akkor a lehető legkisebb kárt szeretnék okozni a területen. Az elnöklő dr. Gyarmati Sándor felfigyelt a békés hangra és— annak hangsúlyozása mellett, hogy a hivatal mindvégig szabályosan járt el — kompromisszumosjavaslattal állt elő: tárgyaljon az egyház és a város. A polgár- mesteri hivatal ajánljon fel cseretelket, az egyház pedig viszonzásként hagyjon fel a Csiga-kerti építkezés tervével. Az adventisták az ajánlat elfogadásával — Gyarmati doktor szerint — nagyot nőnének a város közvéleményének szemében és erkölcsileg tisztán kerülnének ki ebből a kínos helyzetből. Cséfai György viszontválaszában megismételte: szabályosan jártak el, ennek ellenére egyesek nagyon lejáratták az egyházukat. A tárgyalásokat nem zárta ki, de — mint mondta — abban az egyház vezető testületé az illetékes. Ugyanakkor elégtételt követelt a sajtótól, amiért valótlant állítva azt írták, hogy élő fát döntöttek ki a csiga-kerti telken. Értesüléseink szerint dr. Gyarmati Sándor képviselő csütörtök este megállapodásra jutott az adventista egyház vezetőivel. Az adventisták elállnak a Csiga-kerti építkezés tervétől, ha a város frekventált helyén cseretelket kapnak az önkormányzattól, s egyetértenek azzal, hogy független bizottság vizsgálja meg a kivágott fa korát és állapotát. A frakció ennek megfelelően a képviselő-testület hétfői ülésére hárompontos javaslatot terjeszt elő: 1. A polgármesteri hivatal függesszen fel minden további intézkedést a csiga-kerti építkezés ügyében. 2. Az adventista egyház, a polgármesteri hi vatal és független szakértőből álló háromtagú bizottság vizsgálja meg a fát és az eredményről tájékoztassák a város lakosságát. 3. A város vezetése kezdjen tárgyalásokat az adventista egyházzal új építési terület kiválasztásáról. ** * A Csiga-kert tehát megmarad. A feszültség oldódni látszik. Ám a neheze még hátra van: a tanulságok levonása és a Csiga-kert sorsának végleges és megnyugtató rendezése. Arpási Zoltán A Csiga-kertet, ahol fát döntöttek és imaházat akartak építeni, 1977-ben természetvédelmi területté nyilvánították FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Amit a kertről tudni érdemes Egységes elképzelés szerint alakított tájképi parkként épült az 1800-as évek elején Gyulán a kastélypark, amely magába foglalja a mai várkert, Várfürdő, a Groza-park és a Csiga-kert területét. A Csiga-kert mintegy 3,7 hektár, benne a 3600 négyzetméteres szabadtéri színpaddal. Értékes fákat és cserjéket őriz ez a közpark: sok idős törökmogyorót, 5-6 vén kocsányos tölgyet—hasonló kort megért tölgyek a megyében csak a szarvasi Anna-ligetben élnek — csoportokban jegenyenyár, szürke- vagy fehémyár. Látványos, ritka fapár a gleditsia. Az örökzöldek közül a tiszafa és a tujafélék a legértékesebbek. A fenyőfélékkel és egyéb örökzöldekkel később egészítették ki a kertet, amelyben most mintegy 100 fa tisztítja a város levegőjét. (Egyetlen kocsányos tölgy 800-1000 ember egyévi oxigénszükségletét képes „megtermelni.”) A közpark helyi védettséget élvez, értékei, mint a kocsányos tölgyek, részét képezik az ország természeti kincseinek. T. I. 1977. március 14. — A városi tanács levelet küld a telektulajdonos Zsoldos Istvánnak. Ebben közük, hogy a terület a Csiga-kert szerves része, természetvédelmi terület, ilyenformán új lakóépület építésére nincs lehetőség, a tanács cseretelek lehetőségét ajánlja fel. 1977. június 13. — A telek tulajdoni lapjára bejegyzik: természetvédelmi terület. 1994. október — Homoki Károly tervet készít a területen építendő adventista imaházra. Az építmény a telek 40,2 százalékát foglalná el, teljes alapterülete 582 négyzetméter, s 338 fő áhítatához nyújtana helyet. 1994. október 31. — Hivatalosan benyújtják a tanulmánytervet. 1995. február 2. — Egyeztetés az adventista egyházzal elvi engedély ügyében. Koinlódi Elek, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának képviselője közli: az általános rendezési terv (ART) módosítása szükséges az engedély kiadásához, de lát erre elvi lehetőséget. (Az általános rendezési terv a telekkel mint a Csiga-kert szerves részével számolt.) Bányai György, a városfejlesztési és környezetvédelmi osztály munkatársa felhívja a figyelmet arra, hogy a telek természetvédelmi terület része. Az egyház képviselője közli: kérni fogják az ART módosítását. 1995. június 20. — Az adventista egyház engedélyt kér a Zsoldos-telken álló többszáz éves, „kiszáradófélben” lévő kocsányos tölgy kivágására. 1995. június 26. — A polgármesteri hivatal kiadja az engedélyt a természetvédelmi területen álló fa kivágására anélkül, hogy a megyei önkormányzati hivatal természetvédelmi felügyelőjét értesítenék. 1995. október 7. — Nemes Roland bontási tervet nyújt be a Zsoldos-féle házra. Ehhez mellékeli a telek tulajdonlapját, amelyen ott áll: természetvédelmi terület. A tulajdonlaphoz csatolják az 1995. május 11-én kelt adásvéteTelektörténet li szerződést, amely arról szól, hogy az adventista egyház 3 millió forintért megvette a telket Zsoldos Istvántól. A szerződésben rögzítik: az érintettek tudomásul veszik, hogy a telek természetvédelmi terület. 1995. október — Nemes Roland elkészíti az ART-t módosító tervlapot és a városrendezési előírás módosítására vonatkozó javaslatot. E szerint a terv azzal egészülne ki. hogy a Zsoldos-telken a korábbi általános rendezési tervvel ellentétben imaház, templom és hozzá kapcsolódó létesítmények épülhetnek. 1995. október 12. — Benyújtják a bontási engedély iránti kérelmet a telek építményeire. 1995. október 16. — Nemes Roland kéri az általános rendezési terv módosítását megbízói, az adventista egyház nevében. 1995. november 3. — A polgármesteri hivatal a bontási engedélyt azzal adja ki, hogy a telekre csak az ART módosítása után építhetnek. 1995. november 20. — A polgármesteri hivatal a Nemes Roland által benyújtott kérelmet véleményezésre megküldi a hatóságoknak. A rendőrség, a tűzoltóság, a környezetvédelem, az ÁNTSZ és a természetvédelmi hatóság igent mond, az erdőfelügyelőség viszont nem tartja magát illetékesnek az ügyben. 1995. december 6. — Tiltakozási hullám indul a városban. A városi könyvtárban lakossági fórumot tartanak. A parázs hangulatú összejövetelen tiltakozó leveleket olvasnak fel és a jelenlévők követelik: hagyják békén a Csiga-kertet! A gyűlésről készített emlékeztető — melyet Nemes Roland tervező, Juhász János képviselő. Béres István műszaki osztályvezető és Cséfai György, az adventista egyház képviselője ír alá — megállapítja: „nincs egységes vélemény a templom ügyében”. A városban aláírásgyűjtés indul a többszáz éves fa védelmében és az imaház építése ellen. (Utóbbi miatt a szervezőket többen egyházellenességgel vádolják meg.) 1995. december 11. — Az önkormányzati ülésen lakossági hozzászólások .hangzanak el a Csiga-kert védelmében és átnyújtanak egy 397 tiltakozó aláírást tartalmazó ívet, ennek ellenére a testület módosítja az általános rendezési tervet, s engedélyezi, hogy a telek negyven százalékát beépítsék, oda imaház kerüljön. 1995. december 17. — Megkezdik a telken álló, időközben erősen megcsonkított többszáz éves fa kivágását. A környékbeliek körbeállják a legendák övezte fát, próbálják megállítani a vandál munkát, eredménytelenül. Az akadékoskodókat az ott dolgozók megfenyegetik. A fa kivágásával és elszállításával december 21-re végeznek. 1996. január 4. — Az egvházellenesség fokozódó vádja miatt az aláírás- gyűjtés új lendületet vesz, a gyulaiak tömegével látják el kézjegyükkel az íveket. A lapokon a következő szöveg áll: „VÉDJÜK MEG GYULA VÁROS TERMÉSZETES ÉRTÉKEIT! Alulírott Gyula város lakói aláírásunkkal tiltakozunk az ellen, hogy Gyula város TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETÉN, a CSIGA KERTBEN bármilyen létesítmény épüljön, s a Csiga kertben élő növényekben és ősfákban bárki kárt okozzon.” Az íveket két hét alatt mintegy kétezren írják alá.
