Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-19 / 16. szám
KÖRÖSVIDÉKI ZSAÖfcHI IV 1996. január 19., péntek IRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Igaz mese egy furfangos fiúról és a Segáról Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, szerencsétlen békéscsabai fiatalember, aki nagy szegénységben élt. Hétvégi sétái alkalmával át-átlátogatott a cimborákkal a szomszédos Gyula városába. Ment mendegélt, mígnem rátalált egy szimpatikus házra. Gondolt egyet, és — ha már úgyis Gyulán jár — bement a polgármesteri hivatalba. Bejelentette: őmától ebben a szimpatikus házban lakik. Szívélyesen fogadták és személyijébe bejegyezték új otthonát. Hát, ahogy folytatja útját, egyszer csak meglátott egy nagyon érdekes boltot: számítógépes játékokat, Nintendót, Segát kölcsönöztek ottan. No ez megindította a fantáziáját, gyorsan be is tért, kikölcsönzött egy gépet, és mindjárt két kazettát is hozzá. Hazaérve úgy döntött, megünnepli ezt a szép napot és meglátogatott egy közismert kiskocsmát. Igen ám, de közben el is fogyott kis pénzecskéje, így fájó szívvel bár, de kénytelen volt megválni féltve őrzött, és nemrégiben kölcsönvett játékától. A több mint 40 ezer forintot érő szerkentyűt potom húszezerforintért ,,elajándékozta”. Teltek-múltak a napok, újabb pénzügyi problémái akadtak, de most már nagyon talpraesetten, lelkesen indult új „lakhelyére", Gyulára. Hiszen nagy város ez, van több helyen is kölcsönző, és a személyijébe beírt csodás lakcím is oly csábító (igaz, az előző lakhelye is kicsit elavult, hisz már évek óta nem volt ideje különféle költözködéseit bejegyeztetni), no meg ki sem tudta próbálni, hogy is kell egy ilyen szerkezettel játszani. Újabb gép és újabb két kazetta kölcsönzése után valahogy megint abban a bárban kötött ki. Itt meg már epekedve várták az újabb szállítmányt, igaz, most már csak tízezer forintot adtak érte. Eközben Gyulán a kölcsönzők tulajdonosai vártak, vártak, és még mindig vártak... Egyszer csak elhatározták, személyesen figyelmeztetik a játékba belefeledkezett fiatalembert: lejárt a határidő. Bekopogtatnak, ám a fiatalember helyett egy szolid úriember nyit ajtót, és csodálkozva hallgatja, milyen új lakótársa akadt. Elsőre egészen jó viccnek hatott a hír, ám mikor a második kölcsönzős is jelentkezett, az már nem esett jól neki. A fiatalember viszont nagy tettre határozta el magát: féltve őrzött személyijét kukába dobta, és elpanaszolta: sajnos elveszett vagy ellopták, nem is tudja mi lehet vele, s az ő személyijével vajon ki milyen gazságot követhet el. No de a mesénk rossz véget ért: rendőreink nem hagyták magukat, a fiút hamar előkerítették, és szigorúan kifaggatták. Az (be)ijedt fiú töredelmesen mindent bevallott. Most szorongva várja büntetését, amit csalás és magánokirat-hamisítás miatt szabnak ki rá. Ám félő, hogy ezután is adódik még ilyen „bátor" legény széles e határban, aki—kihasználva hivatalaink,,éberségét” —- új utakra kel, és talán éppen a mi lakásunk új ,,lakójaként" követi el „nemes” tetteit. Antal Gyöngyi Az árvíz fosztogatói Az év vége nem csak a vízügyeseknek, a segíteni akaróknak telt munkával, hanem a bűnözőknek is. Szinte minden nagyobb „felfordulásnál” megjelennek ők is, kihasználva, hogy ilyenkor nem figyelnek annyira. S talán abban is bíznak, hogy egy esetleges ár elviszi a nyomokat. Meg aztán úgyis kárba veszne minden... — gondolják, és már indulnak is. Az árhullám levonulása után, először január 10-én jelentkezett egy üdülőtulajdonos a gyulai rendőrségen a Városerdőről, a Sikló sorról: bejelentése szerint nyaralóját feltörték, onnan tévéantennát, villanyborotvát, horgászbotot, hálót, hat ágyne- műgamitúrát loptak el. Másnap egy szomszédos épületből egy teflonserpenyő és egy sporttáska eltűnését jelentették. Ekkor már elkerülhetetlen volt, hogy a területet tüzetesebben átvizsgálják a rendőrök, így kiderült, szinte minden házban „látogatók” jártak ezekben a napokban. Volt, ahonnan nem vittek el semmit, volt ahonnan horgászbotot, ágyneműt, ruhaneműt, vagy éppen kerékpárt, rádiós magnót, sátrat tulajdonítottak el. Pár nap múlva újabb bejelentés érkezett, ezúttal Szana- zugból: itt valószínűleg csak „kiéhezett, kiszomjazott” emberek éjszakáztak, mert zsákmányuk nagy része pezsgő, vörösbor és konzerv volt, valamint a szomszédos házból egy sátor. A bejelentések sora egyelőre leállt, ám a Gyulai Rendőrkapitányság kéri, nézzenek körül a nyaralótulajdonosok rendszeresen ezekben az időszakokban is, és aki bármi felvilágosítással tud szolgálni, aki gyanús embereket látott a környéken, aki a felsorolt tárgyakról sejt vagy tud valamit, jelentkezzen a kapitányság bűnügyi osztályán. A. Gy. Gyógyszermérgezés Akadnak időszakok, amikor bizonyíthatóan megszaporodik az öngyilkossági kísérletek száma, illetve sokan — legtöbbször a kilátástalan életvitel következtében — önkezükkel vetnek véget életüknek. Január 10-én, valamivel 10 óra után kapták a jelzést a mezőkovácsházi nyomozók, amely szerint dombegyházi lakásában halva találták S. G. Petőfi utcai lakost. Mint az előzetes vizsgálatból megállapítható volt, a halálát még a kora reggeli órákban gyógyszermérgezés okozta. S. G. egyedül élt, munkája, munkahelye nem volt, ezért olykor az alkoholhoz menekült vigasztalásért. A jelzett nap estéjén feltételezhetően nagyobb mennyiségű nyugtatót és altatót vett be, majd annak hatása alatt még egy búcsúlevelet is írt. Mivel az összes körülményt figyelembe véve sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja kizárható, a rendőrség az ilyenkor szokásos intézkedéssel zárja az ügyet. — hm — KÖRÖS-VIDÉKI ZSARU A Békés Megyei Hírlap rendőrségi melléklete, mely a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság és a Vagyonvédelmi Alapítvány támogatásával hetente jelenik meg. Szerkesztők: Fazekas László és Kiss A. János. Jogsi? Csak próbára! A fiatalok könnyelműek és bravúrra éhesek Fiatalok! Tényleg hajlamosak vagytok a könnyelműségre? Ne is feleljetek, Nyugaton már régen megadták a tudományos igényű választ: IGEN! Ezért aztán ott (mármint nyugaton) bevezették a próbajogsi rendszerét. A kedvező tapasztalatoktól vezérelve itt (azaz hazánkban) is erősen gondolkodnak az illetékesek: „próbára teszik” a könnyelműségre hajlamosabb, 17—25 év közötti fiatalokat. Nézzük a dolog hivatalos részét! Az Országos Rendőrfőkapitányság az idén kívánja bevezetni a próbajogosítvány rendszerét, éppen az előbb említett okok miatt. Úgy gondolják, az érintett korosztály képviselői alig rendelkeznek vezetői gyakorlattal és tapasztalattal, ellenben gyakran be akarják bizonyítani, hogy ők már mindent tudnak. Könnyebben és meggondolatlanul vállalnak veszélyt. A rendőrök komoly visszatartó erőt remélnek ettől az intézkedéstől, hiszen a fiatalok akár a próbajogosítvány bevonását, ezzel együtt a véglegesítést kockáztatják meg, amikor először kapják meg az ígéret okmányát. Az ügyben folytatják a jogszabályi előkészületeket, a próbajogosítvány bevezetése az esztendő közepén várható. L. E. Próba, szerencse? Pályára állították az őrmestert Érdekes, hogy mostanában sokan fordulnak az általában népszerűtlennek tartott rendőri pálya felé. Tavaly például 170 Békés megyei fiatal jelentkezett a miskolci rendőr szakközépiskolába. (Igaz, a szigorú felvételi követelményeknek mindössze 34-en feleltek meg!) A 22 éves Kis Róbert pedig már azon szerencsések közé tartozik, akik el is végezték ezt a szakközépiskolát. Az ifjú dobozi őrmester jelenleg Békéscsabán teljesít szolgálatot, ám nem titkolt vágya, hogy valamikor majd a szülőfalujába kerülhessen vissza. Hogy erre a pályára lépjen, már 15-16 évesen megfogalmazódott benne, aztán, hogy a fivére is a rendőrséghez került, végleg eldöntötte a dolgot: rendőr lesz, és punktum. A kétéves iskolában legalább 15 tantárgy keretében oktatták számukra a rendőri pályával kapcsolatos elméleti ismereteket. Vizsgázniuk kellett közlekedésből, közrendvédelemből, informatikából (számára ez volt az egyik legnehezebb tantárgy), szabálysértésből, nyomozás- és eljárástanból, tanultak önvédelmet, angolt és németet. Az alapok után lehetett szakosodni közrendvédelemre és közlekedésre, kinek mi volt a testhezállóbb. Az első és a második tanév végén gyakorlatra vitték őket. Tapasztalt, rutinos, sőt néha kifejezetten vagány rendőrök mellé osztották be őket szolgálatra. Róbert először Veszprém környékén, majd Békéscsabán töltötte el a kötelező gyakorlati időt. — Örülök, hogy a rendőri pálya mellett döntöttem — tette hozzá az elmondottakhoz. — Szép emlékeket őrzök a suliról is, ahol igazán kellemes két évet töltöttem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki vonzódik ehhez a hivatáshoz. A továbbtanulni vágyóknak pedig remek alapot nyújt ez a két év. Azt mondják, aki itt végzett, könnyűszerrel elvégzi a rendőrtiszti főiskolát. Magyar Mária Tavaly szeptember óta már „élesben ” mennek i a dolgok... fotó: fazekas László
