Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30-1996-01-01 / 305. szám

1995. december 30., szombat-1996. január 1., hétfő SZILVESZTER OBERES MEGYEI HIRI \p EGY KEP, AZ OPERAHAZBOL. Tét szenek látni itt a túloldalon, ezt a komoly felnőtt hölgyet, amint bizonyos Rob Stull, nem külön­ben komoly ifjú vállára teszi a kezét. Ugye, nagyon ismerős? Hogy elsőre még nem találták ki a hölgy nevét? Sebaj, tessék csak jobban megnézni a kék szemeket és némi fantáziával elképzelni, amikor ennél is jobban mosolyog. Ha még mindig van némi kétségük, akkor tes­sék felidézni, amint ott állt dacosan, már-már Fábián István / Átváltozások* szúrós tekintettel a St. Jordi-csamokban, az ugrószőnyeg végénél. Hogy nem sokkal ké­sőbb... hát persze, Ónodi Henrietta az elegáns hölgy! Jó, jó sokáig inkább csak címeres mez­ben, netán melegítőben láttuk őt az újságokban, meg valamelyik fránya tornaszeren, amint ép­pen „beáll”, vagy csak úgy, a fotós kedvéért megfogja a gerendát, a felemás korlátot. De vissza az Operaházban készült fotóhoz! Ünnepi gála, a olimpiai kongresszus alkalmá­ból. Liszt-rapszódia, Markó-féle Boleró, tolnai üvegestánc. Puskás Öcsi, meg Bokros Lajos is, de — mert nagyon elfogult vagyok, jobb ha bevallom — mindenekelőtt egy időnként összebújó pár. Kiderül, már Barcelonában is át- átlopta tekintetét vacsora közben ez a Rob fiú, de akkor még nemhogy mi nem tudhattuk, hanem Heni sem. Most nevetve mesélik, mi­lyen jó, hogy tagja lehetett az amerikai öttusa­válogatottnak, enélkül aligha találkoznak vala­ha is. Immáron nem lehet tovább titkolni a dolgot, legalábbis nem nagyon. Hogy eljött volna egy­más számára a nagy Ő? Ki tudja? Talán. A sportbarátság nem akármilyen barátság. No, ez elég banálisán hangzik. De minek is találgas­sunk tovább? Maradjunk csak annyiban, hogy nagyon jól mutatnak ezen a képen. ÉGY MÁSIK KÉP, A SPORTCSAR­NOKBÓL. „Most akkor örültök vagy inkább szomorkodtok?” A Julikának és Misó bácsinak szegezett kérdést már a mondat felénél meg­bántam azon a bizonyos decemberi estén. Tud­tam, kicsit tapintatlan, afféle túlságosan is a dolgok közepébe vágó érdeklődés volt. Arról nem beszél­ve, vajh mit is lehet erre felelni, ha az ember tökéletesen tisztában van vele: nem is olyan sokára, itt a jó öreg Sportcsarnok színpadán utoljára állnak majd edzői minőségükben Ónodi Henrietta mel­lett. Hány esztendeje is kötötték össze szinte az életük felét Henivel? Bizony, tizennégy. Mint amennyi a betűvetéstől az első pályaválasztásig eltelik. Szóval lestem a két mestert, most már felettébb kíváncsian várva válaszukat, nem rontottam-e el akaratlanul is az ünnepinek ígérkező hangulatot. Julika szólt előbb: „Örülünk, mert teljesült, ami minden edző legnagyobb vágya lehet. Olimpiai bajnok lett a tanítvá­nyunk. Egy kicsit persze szo- morkodunk is, valami vissza­vonhatatlanul véget ért. De lám, az élet a legnagyobb rendező. Úgy alakította, hogy az elmúlt hónapokat mi is San Antonióban töltöttük és amikor már nagyon hiányoztunk egy­másnak, hát gyorsan felvettük a telefont... Mostan­tól azonban újra Békéscsabán dolgozunk, és onnan kezdjük, mint annak idején, amikor a húsz kis óvodás közt ott ült egy kék szemű, törékeny pici lány... A hosszú ruhás kis-nagylány óvatosan lépdel lefelé a lépcsőn, igazából még szokja a magassarkú cipőt. A fekete gálaruha is kizárólag erre az alka­lomra készült. Pedig legszebb ideje a ruhatárat átrendezni. A melegítők, edzőcipők, sporttáskák helyébe hölgycuccokat aggatni a szekrénybe. Azért valljuk be, ezek inkább formai átváltozá­sok. Az élet másról is szól. Arról a szintén nem elkerülhető „útról”, amely a tornateremtől átve­zet... hová is? A civilségbe? Milyen száraz és keveset mondó ez így. Mennyivel bonyolultabb minden! No és egészen más arról érdeklődni, mi történt a legutóbbi edzésen, meg hogy mit is terve­zel a legközelebbi versenyen, mint azt tudakolni: és akkor ha igazán magaddal maradsz, gondolsz-e mélyen valakire... Úristen, tessék csak belegondolni! Tizennégy esztendeje csak a torna, csak a torna, reggel, dél­után, a hét végén. Minden és minden körülötte forog, minden érte történik. És tessék, nincs to­vább, ezen az estén már nem kell átöltözni, melegí­teni. Mi is van a forgatókönyvben? Igen, majd szólítják a pódiumra, és egészen biztos, hogy nem marad el egy pillanat ma este sem, ami minden fellépés fix sajátja volt esztendőkig. Igen, amikor összetalálkozott a tekintet, előbb Misó bácsiéval, aztán Julika néniével. Vagy fordítva, a lényeg, hogy a legfontosabb pillanatban, többnyire ami­kor már ott állt mozdulatlanul, a szólításra várva. Azért most sokkal egyszerűbb lesz. Hiszen itt ülnek, néhány méterre, ők is ünneplőben. Ez egy­szer mindent a rendezőkre bíztak, ők biztosan tudják, hogy miképpen méltó elbúcsúztatni egy ország Henijét, Barcelona tornász olimpiai bajno­kát, akiről egyszer azt írta egy angol újságíró kollega, bizonyos Mike Selay még úgy a félúton a világhír felé „Elbűvölt bennünket egy 17 éves, 26 kilós, kis pihés Magyarországról, aki minden sze­ren elindult. Ónodit a gerendán egy vastag combú amerikai lány előzte meg, aki a mama almás pité­jén nevelkedett és aki végig bizonytalanul imboly- gott a gyakorlata alatt. Az ellentét nyilvánvaló: ha nyitva az ajtó, a huzat levihetné Ónodit a szerről, de nem. Ő a gyakorlat végén rutinosan szállt le...” Nem valószínű, hogy Horog Sándor magyar szurkoló olvasta, mit írt kollegánk, felettébb érde­kes hát, hogy gondolja mindezt ő, itt a Kárpát­medence kellős közepén, „...ő több volt, mint eredményes tehetség. Ez a lány egy kicsit mind­annyiunk volt, megtestesí­tette az ezernyi buktatón átevickélő EMBER győzel­mét, szenvedéseit és kitartá­sát... ezt a csodát egy töré­keny pici lány követte el ve­lünk. Azzal a győzelem érté­kén túlmutató tanulsággal, hogy bármilyen kedvezőtle­nek is a körülmények, bár­mennyire tornyosulnak is fö- lénk a gondok, bármennyire is kicsinyek vagyunk, győz­hetünk!” Igen, utólag ez ilyen egy­szerűen is megfogalmazha­tó. EGY HARMADIK KÉP, A CORVIN UT­CÁBÓL... Ez az utca tör­ténetesen Békéscsabán talál­ható, nem a város központjá­ban, de nem is a szélén. Vala­ha egy sportteleppel azono­sították, az Építők focistái rúgták itt a bőrt meg a poros salakot. Azóta „angol min­tájú” benzinkút épült a köze­lében és alakul itt még vala­mi. Már állnak a vasbeton oszlopok, tudja min­denki: sportcentrum lesz, a város híressége pedig a házigazda. Igazi európai színvonalú sport- és szabadidő-központ, uszodával, bowling- és fallabdapályával, étteremmel, éke pedig alighanem egy tornaterem. A leendő há­ziasszony San Antonióban tanul. Üzleti tudo­mányokat. Az élet szeleteit nem csupán megélni kell, megtervezni is. Igaz, a dolgoknak néha össze kell jönniük. Hogy is mondta egyszer Ónodi apuka? „Mi mindig igyekeztünk mellette állni, de egy idő után csak annyira fogtuk a kezét, hogy bármikor, könnyen elengedhesse. Talán a legjobbkor tette.” Hogy közben egy teljes hónapra ismét tor­nász lett és a végén „kiugrott” a csapattal az egyetemisták világbajnokságára? Istenem, az átváltozásokba ennyi lazán belefér... Különben pedig nem kell feltétlenül mindig bajnoknak lenni. Aki a csúcson is járt, ezt biztosan jobban tudja. ^Munkatársunk ezzel az írásával szerepel a Magyar Olimpiai Bizottság Sport ’95 című kiadványában Ez a kép nem az eredeti, könyvben szereplő felvétel. Jobbról Rob Stull, Ónodi Henrietta és a szerző FOTÓ: KODRUCZ SÁNDOR Szavazószelvény 1996. január 12-éig minden lapszámunkban közzétesszük a szavazószelvényt, amelyet kivágva, borítékba téve vagy levelezőlapra ragasztva január 15-éig küldhetnek be la­punk címére: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Csak a lapunkból kivágott szelvényeket vesszük figyelembe a szavazatok összegzése­kor. Kérjük a borítékra, levelezőlapra ráírni: „Az év sportolói”. Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1995-ben? L: _____________________________________________________ 2.: _______________________________________________ 3.: _______________________________________________ Ki v olt Békés megye legjobb férfi sportolója 1995-ben? 1.: _______________________________________________ r 2 .: _____________________________________________________ 3.: ________________________________________1_______ M elyik volt Békés megye legjobb csapata 1995-ben? 1.: _____________________________________________________ 2 .: _____________________________________________________ 3.: _______________________________________________ N év: ____________________________________________ C ím: ____________________________________________ S zilveszteri futógála Békéscsabán A pezsgődugó durranására rajtolnak Hagyomány már Békéscsa­bán, hogy a különböző sport­ágak képviselői egy kiadós fu­tással búcsúztatják az óévet. Az idei sem kivétel ez alól: ma délelőtt 10 órakor nekivág a mezőny a 4600, illetve 3400 méteres távnak, az előbbit a profi atlétáknak, az utóbbit az amatőröknek írta ki a szervező, a Békéscsabai Atlé­tikai Club. A rajt is rendhagyó lesz: egy pezsgősüveg kinyitására, a dugó durranására vág neki a távnak a mezőny. Az a mezőny, amely­ben számtalan ismert sportoló is teljesíti a „penzumot” a városi sportcsarnok elől rajtolva, illet­ve oda visszaérkezve. így az előzetes jelzések szerint Pásztor József, az Előre FC labdarúgó­inak vezető edzője Baukó And­rás gyúróval vív majd párharcot (a tavalyi párosviadalt Baukó „Tusi” nyerte). De sokan ott lesznek az NB I-es labdarúgók közül is, miként Lukács József tomászedző lányai. Azok is, akik az új év első napjától már intenzíven az atlantai olimpiára készülnek. A megye legerősebb embere, Bökfi János súlyemelő, edző is várhatóan megbirkózik a számára egyébként nem szokat­lan új sportággal. Kézilabdázó­kat, úszókat, röplabdázókat és még sok sportág képviselőit, profikat és amatőröket várnak a szervezők. Nevezni a rajt előtt egy órával, azaz 9 órától lehet a helyszínen. A profi helyezettek pénzdíj­ban, az amatőrök legjobbjai tárgyjutalomban részesülnek. De még az is nyerhet, aki a mezőny második felében ér cél­ba, ugyanis minden beérkező egy tombolajegyet kap, amellyel értékes ajándékokat nyerhet. Tornaelsőség Szekszárdon Csabai ifjúsági labdarúgók Temesváron A közelmúltban rangos nemzet­közi ifjúsági labdarúgótornán szerepelt Temesváron a Békés­csabai Előre FC két ifjúsági csa­pata. A viadalon a belgrádi Par­tizán, a Crvena Zvezda, az újvi­déki Vojvodina, a román Steaua Bukarest, a Dinamo Bukarest és a Rapid Bukarest, valamint a há­zigazda Sirbianca gárdája vett részt. Az ifjúsági B korcsoporto­sok mezőnyében a lila-fehérek az erősebbik csoportba kerültek, ahol a helyi szakemberek és a szurkolók is elismeréssel nyilat­koztak a békéscsabaiak játéká­ról. A lila-fehérek 3—2-re legyőzték a nagy esélyes belgrá­di Crvena Zvezda együttesét, 5—3-ra kikaptak a Steaua Bu­karest és 4—1-re a Temesvár gárdájától. Az ifjúsági A korcsoportosok mezőnyében a lila-fehérek 5—­2-re verték a temesváriakat, 4— 2-re kikaptak a Crvena Zvezda és 6—3-ra a Steaua Bukarest csapatától. A tornát a B korcso­portosoknál a Vojvodina, az A korcsoportosoknál a Crvena Zvezda nyerte. Batke László, a csabai ifjúsá­gi B korcsoportosok edzője így nyilatkozott a tornáról: — Érde­mes volt eljönni Temesvárra Jó szervezést, szép mérkőzéseket láttunk, sokat tanultunk. A békéscsabai Madách Utcai Általános Iskola 6. osztályos fociosztálya a napokban Szek­szárdon lépett pályára egy hatos tornán, amelyet veretlenül meg­nyertek Szokolay Sándor tanár­edző tanítványai. A bonyhádia­kat 3—1-re, a Pécsi MFC fiatal­jait 4—1 -re, a házigazdákat 2— 1-re, a paksiakat 5—1-re le­győzték, egyedül a Budapest FC gárdájával végeztek döntetlen­re, itt 4—4 lett az eredmény. A torna sorrendje: 1. Békés­csabai Madách Utcai Általános Iskola, 2. Bonyhád, 3. Pécsi MFC, 4. Szekszárd, 5. Budapest FC, 6. Paks. A sikert kiharcolt csapat: Bíró, Báder (kapusok), Okos, Laurinyecz, Bozsár, Ju­hász, Krizsán, Somlyai, Gulá- csi, Garzó, Jakab, Ugra, Popol, Vandra. A torna legtechnikásabb játé­kosa Bozsár Gábor, a legjobb előkészítője Somlyai Imre lett, de a felkészítő edző Szokolay tanár úr is értékes díjat kapott, aki egyébként így fogalmazott: — Eddig jószerivel csak az al­földi együttesekkel mérhettük össze tudásunkat, most jól jött, hogy más tájegység, más stílusú csapatával is megmérkőz­hettünk. S örömömre szolgál, hogy a gyerekek velük szemben is eredményesen helytálltak. A csapat egy félméteres, dí­szes trófeával tért haza. a » » A szekszárdi teremtorna előtt Debrecenben egy 12 csapatot felvonultató eseményen is részt vettek a madáchos fiatalok, s itt is a hatodikosok szerepeltek a legjobban: a Diósgyőr és a Szekszárd mögött bronzérme­sek lettek. A Karát Kupán egyébként a legjobb játékosnak járó különdíjat Juhász Patrick érdemelte ki. Közéleti napilap. Főszerkesztő': dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telcfon/fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és eg> éb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél ésa kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Élőfizetési díj egy hónapra 595 Ft, negyedévre 1725 Ft, fél évre 3570 Ft, egy évre 7140 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HL ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents