Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-29 / 304. szám

►BÉKÉS MEGYEI HlRLAP­MEGYEI KÖRKÉP 1995. december 29., pentek o Megkérdeztük olvasóinkat Hol töltik a szilvesztert? Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve eló'fizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. „Vallomás a költészetről” Amikor a 60. életév felé közeledik az ember, szükségét érzi, hogy számot vessen önmagával. Megírja részletesebb önélet­rajzát, s elkészíti megjelent publikációinak jegyzékét is, mint­egy önmaga számára. így voltam én is, és ez késztetett Summa summárum című művem közreadására. Magam is meglepődtem, milyen gazdag publikációs múlt vart a hátam mögött, mennyiszer késztetett pedagógus múl­tam, irodalomtörténeti érdeklődésem, helytörténeti-honisme­reti „mániám” a sajtó nyilvánossága előtt való kitárulkozásra. Mindig szívesen írtam megyei lapunk hasábjaira is. Most, hogy az újság 50 éves jubileumához érkezett, magam számára is fel kell vetnem a kérdést: Mely írásaimra emlékezem a legszívesebben? Azt hiszem, a József Attila-téma kifejtése az első helyen áll. Amikor szerény kis irodalomtörténeti füze- tecském megírására éreztem elegendő hajlamot, részmunkál­kodásom eredményeiről szívesen számot adtam a megyei újságnak. így kerülhetett sor a költő és Gyula, Mezőhegyes, Battonya kapcsolatainak bemutatására. Rendszeresen beszá­moltam arról, amit budapesti találkozásaim alkalmából a költő legszemélyesebb ismerőseivel, elsősorban József Etel­kával és Koncsek Lászlónéval lehetett részem, hogy a Békés megyében alkotó költőket egy csokorba gyűjthettem, egy-egy találó versük közreadásával. A cikkecske „keretét” József Attila önvallomás adta, melyet az Erdélyi Helikon felkérésére írt több társával együtt. Mondandóját ma is rendkívül aktuá­lisnak érzem, ezért idézek is (ismételten) belőle: „Nyűgös és alázatos kisbérese vagyok az eljövendő tisztultabb társadalmi berendezkedésnek, mert az igazság felismeréséhez idő és elmélyedés kell, és ma az emberélet kevés a napi gondok felsorolására is.” 1929-ben 23 éves korában állította ezt. És meggyőződésem, hogy bővebben kifejtett állítása ma, 1995- ben is igaz. Tanulhatunk tőle! Dr. Takács László Ruhagyűjtés Orosházán Kovács Norbert, 21 éves, szar­vasi vállalkozó: — Házibuliba megyek a ba­rátaimmal. Húszan-harmincan leszünk, összeszokott, jó társa­ság. Lesz kaja, pia, jó zene, meg pezsgőbontás éjfélkor. Kertes házban bulizunk, így a szomszé­dokat sem zavarjuk. Hogy mennyire lesz jó a hangulat, az csak utólag derül ki. Annyit azonban mondhatok, az én tava­lyi szilveszteremnél csak jobb lehet. Akkor ugyanis angyal­bőrben köszöntöttem az új évet. Varjú László, 16 éves, gyo- ntaendrődi tanuló: — A barátaimhoz megyek há­zibuliba. Tizenketten leszünk, fiúk, lányok vegyesen. A társaság nagyrészt a volt osztálytársakból verbuválódott. Megbeszéltük, mindenki hoz üdítőt, a zenéről pe­dig a házigazdánk ismerőse gon­doskodik. Tévézünk, táncolunk, éjfél után pedig sétálunk egyet a városban, esetleg benézünk vala­melyik szórakozóhelyre. Ez lesz a negyedik szilveszterem, amit nem családi körben töltök. Lustyik Gábor, 17 éves, szarvasi gimnazista: — Együtt bulizok a baráta­immal. Éjfél előtt pedig felkere­kedünk, s mint sok helybéli, mi is kijövünk ide a Szarvas-szo­borhoz, hogy együtt köszönt­sük az új esztendőt. Korábban a Zebra-klubban hatalmas szil­veszteri bulikat rendeztek, mi is ott voltunk mindig. Sok szarva­si fiatallal együtt máig sajnál­juk, hogy bezárták a Zebrát. Diszkó lenne, de azt nem sze­retjük, így marad a házibuli. initmgggifinf r áSffl . ■ Czene Gyula, 38 éves, csa- nádapácai vállalkozó: — Családi körben, otthon szilveszterezünk. Három gyer­mekünk közül a legnagyobb már a barátaival tölti az estét. A roko­nok mind távol laknak, rájuk nem bízhatjuk a háromesztendős és az egyéves csemeténket. Szilvesz­tereste is nyolc óra lesz, mire ágy­ba kerülnek a kicsik. Azután ha tetszik a műsor, tévézünk. Ko­rábban amikor még nem voltak gyermekeink, mi is társaságban köszöntöttük az új évet. A geszti kisebbségért Geszten a cigány kisebbségi ön- kormányzat alakuló ülésén Balogh Sándomét választották meg a három tagú testület elnö­kévé. Az elnök és két képvi­selőtársa, Seres Mihályné és Balogh Barna úgy vélték, minél több helyi cigánylakosnak kel­lene közhasznú munkát végez­nie. Ebben kérték a települési önkormányzat segítségét is. A kisebbségi önkormányzat mind­emellett szorgalmazza a cigány­lakosok továbbképzését. Erre mostanában Vésztőn van lehetőség, ahol varrásra, csősze­relésre és a lakatosmunkára ta­nítják a résztvevőket. A tanfo­lyamot Szerb József, Geszt pol­gármestere iskolapadokkal se­gíti. A kisebbségi önkormányzat álláspontja szerint hasznos len­ne, ha a polgárőrség kőrútjain az etnikum is képviseltetné magát. Erre valószínűleg január elejétől lehetőség nyílik. Orosházán a Vöröskereszt a he­lyi rádióval közösen ruhagyűjté­si akciót szervezett a közelmúlt­ban. Ennek eredményéről Molnárné Németh Krisztina számolt be lapunknak: — A rádióban elhangzott fel­hívásra nagyon sok jó szándékú ember kereste meg szervezetün­ket és adott ruhaneműket, játé­kokat. Több zsák cipőt is hoztak az orosháziak. (Volt közöttük olyan, aki napjában többször is megfordult az Ady Endre utcai székházunkban és mindig ho­zott magával valamit.) Igyekez­tünk mi is meghálálni a felaján­lásokat, a 65 adakozó között könyveket, hanglemezeket sor­soltunk ki. Nagyon jól jött ne­künk ez az akció, hiszen készle­teink —- karácsony előtt—fogy­tán voltak. Mint megtudtuk, a több má­zsa ruha a legjobb helyekre ke­rült: jutott belőle a hajléktala­noknak, a szociális otthonban élőknek, a nagycsaládosoknak, a cigány kisebbségi önkormány­zatnak, a gondozási központ­nak. cs. i. A Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központban (BRMKK) 1996. januárban befejeződő képzési programok Képzési program Létszám Végzett hallgatók Képesítés lakóhelye Javasolt munkakörök és feladatkörök JANUÁR Számítógépes adatkezelő 15 fő Békéscsaba, Békés, BRMKK- Kondoros, Újkígyós, bizonyítvány Mezőkovácsháza, Orosháza, Gyomaendrőd, Gerendás Számítógépes adatkezelő Szövegszerkesztő 16 fő Békéscsaba, Békés, BRMKK- Orosháza, bizonyítvány Medgyesegyháza, Kondoros, Méhkerék, Körösladány, Kétegyháza, Kaszaper Számítógépes ■ szövegszerkesztő További információ személyesen a Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ információs és marketingosztályán kérhető: Békéscsaba, Kétegyházi út 1. Telefon: (66) 445-040. Sri Lanka azt jelenti: fenséges sziget 2. Teaültetvények, ameddig a szem ellát Az elefánt, mint közlekedési eszköz A Siotour vendégei vagyunk itt, Srí Lankán. Újságírókat, ide­genforgalmi szakembereket hoztak el, hogy megmutassák azt, amit a világ már tud. Itt az Indiai-óceán ölelésében novem­bertől áprilisig tart a nyár: ilyen­kor a legcsendesebb a tenger vize, és a legszebb a napsütés. Májustól novemberig viharo­sabb a tenger, de fürdésre az év minden napján alkalmas, és a napfényből sincs hiány. Bizo­nyíték erre az, hogy a szállodák kihasználtsága a nem fősze­zonnak számító időszakban is körülbelül 75 százalékos. Az idegenforgalom a második gaz­dasági ággá lépett elő Srí Lan­kán a mezőgazdaság után. Az északi és a keleti partokat kivéve szinte szállodalánc öleli a szige­tet, s az egyik legnagyobb szál­lodacég a Jetwing Travels, amely az Air Lanka légitársa­sággal és a Siotourral közösen a magyar utasok vendégfogadója is. A sziget 120 szállodát kínál, s benne 25 ezer ágy van. Az ide­genforgalom itt 1970 óta számottevő. Előtte jobbára az angolok jártak a szigetre nyaral­ni. Tudatos és intenzív fejlesztés eredményeként ma világszerte kedvelt az itteni nyaralás. A ven­dégek 30 százaléka német, 20 százaléka angol, és 10 százaléka érkezik a skandináv országok­ból. A többiek Hongkongból, Szingapúrból és a Távol-Kelet többi államából. Srí Lanka azon­ban nemcsak a tengert kínálja, hanem a hegyeket is. A szelek itt délről hozzák az esőt, hogy aztán az ország köze­pén, a hegygerincen lecsapják azt. Bő vizű folyók rohannak in­nen a tenger felé, dús rizsföldek terülnek el a völgyben, a hegyol­dalakon pedig az ország kincse, a tea. A teaültetvény olyan, mint egy angolkert. Az embernek mi­közben órák hosszat autózik, ka­paszkodva a hegyoldalon, olyan érzése támad, hogy a kertészek állandóan nyírják a bokrokat' Pedig csak a teaszüretelők te­szik a dolgukat. Hetente kétszer járják végig az ültetvényt, s a friss hajtásokat csípik le; a felső három, legfeljebb négy levelet. Izzasztóan nehéz munka ez. Fi­gyelem a teaszedőket. A hátu­kon hatalmas zsák, ebbe gyűjtik a leveleket. A lábuk feszül, ahogy a domboldalra kapasz­kodnak. És hát irgalmatlanul tűz a trópusi nap. Napcserzett, barna arcú em­berek vakítóan fehér fogakkal. A „teagyárban” — merthogy az ültetvények között ott van a szinte mindenütt egyformára épített feldolgozó is—aztán szi­gorú a technológiai rend. A tea híressé tette az országot, és a minőség garanciáját a név is jel­zi. A beérkezett friss leveleket tizenkét órán át fonnyasztják, aztán egy hatalmas darálógépen apróra zúzzák. Ezt követi a szá­rítás és az osztályozás, s a gépsor végén ládákba kerül a tea. Mu­tatják: melyik az első osztályú s melyik a semmire sem használ­ható hulladék. Az első osztályú tea szinte fekete, a hulladék, amelyet kidobnak, barna. Kö­zötte az árnyalatok minőségi osztályokat is jelentenek. Az üzemlátogatás végén mi más kö­vetkezhet: teakóstoló. Azt, hogy melyik minőségi osztályból főzték, soha nem tudom meg. Az ízét azonban azóta is érzem. Aranysárga volt és illatos. A felhők fölött járunk. Úgy kétezer méter magasságban a tenger szintjétől számítva. Itt már nem párás a levegő, és szikrázóan tisztán süt a nap. A hegyek ké­kek, mint a mesében. Ameddig a szem ellát, teaültetvények üde zöldje Ízelítő abból, hogy fen­séges. Szigiryáról nekem három emlékem maradt: egy kényel­mes szálloda, amely finom va­csorával várt és amely úgy si­mult az erdőbe, hogy földszin­tes házait akkor vettem csak észre, amikor már közöttük jár­tam. Egy meredek sziklafal, amelyet napfelkeltekor mász­tam meg, s föl a tetőre, ahon­nan az egész trópusi erdő belát­ható volt, a kakaduk kiáltozá­sával együtt érkezett fel az első napsugár és a hajnali pára. Itt, ebben az erdei kavalkádban éreztem igazán, hogy mit je­lent a szó: fenséges. A harma­dik a fűszerkert, ahol életem­ben először láttam kakaót — engedéllyel termesztett — in­diai kendert és borsot. Ebben a fűszerkertben egyébként hirte­len összeállítottak egy kókusz­olajból és különböző termé­szetes alapanyagokból álló kenőcsöt, s megmasszírozták vele a fájó hátamat. Szigirya Srí Lanka közepén fekszik, in­nen távoli már a tenger, és kö­zeli a múlt. Ez az ország két és fél ezer éves városokkal dicse­kedhet, és gyönyörű templo­mokkal, közülük alighanem a legkülönösebb Dambulla szik­latemploma, amelyeknek öt barlangszentélyében 143 Buddha-szobor van. Vagy Polonnaruwa, a hajdan volt főváros málló falú, de most is lenyűgözően szép palota­negyedével, kőtemplomával. Itt láttam egy gránittömböt, amelyből három Buddha-szob­rot faragtak ki. Srí Lanka nem­csak a népek, a vallások talál­kozóhelye is. Az öt világval­lásból négy tanítása formálta az itteni embereket. A szinga- lézek 70 százaléka buddhista. A tamilok a hinduizmus tanítá­sa szerint élnek. A spanyolok közvetítésével gyökeret eresz­tett itt a mohamedán hit. A ke­reszténység pedig elsősorban Negombo környékén élő való­ság: ennek a Colombótól 35 kilométerre fekvő kisvárosnak 15 katolikus temploma van. Kercza Imre (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents