Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23-26 / 301. szám
1995. december 23-26., szombat-kedd A magyar edzők tudása csak Hegyeshalomig elég A bundázók a dzsungelben „folytatják” Alighanem még a fiatalabb szurkolók közül is sokan visszaemlékeznek a Békéscsabai Előre labdarúgóinak első külhonból, Hollandiából érkezett, ám Békéscsabán született edzőjére, Zalai Lászlóra. A nyolcvanas évek elején „próbált” profikat faragni a csabai játékosokból, ám a „másként gondolkodó” mestert az akkori környezet megakadályozta abban, hogy nyugat-európai szintű gondolkodást vigyen az öltözőbe, mást követeljen, mint amit itthon megszoktak a langyos vizű futballberkekben. Sokan úgy fogalmaztak akkoriban, Zalai megbukott. Lehet, hogy megbukott..., de csak Békéscsabán. Ugyanis a kiváló edző azóta is számtalan országban, sőt kontinensen bizonyított. Trénerkedett Európában, Afrikában, s jelenleg Ázsiában edzősködik. Közelebbről a csabaiak által félig már ismert Malajziában. Az ünnepek előtt beszélgettünk hollandiai otthonában az egykori csabai edzővel. — De örülök, hogy hívott, s nem felejtett el. Sjó hogy most telefonál, ugyanis két napon belül utazom vissza malájföldre. Fülöp-szigetekről Malajziába — Hallottunk róla, hogy e távoli vidéken ütötte föl főhadiszállását. Hogyan került az öreg kontinenstől ilyen távol? — Két éve, még 1993-ban hívtak szövetségi kapitánynak a Fülöp-szige- tekre. Én készítettem fel az ázsiai játékokra a labdarúgó-válogatottjukat. Ekkor kerültem kapcsolatba a maláj szövetség tisztségviselőivel, edzőivel, akik közül az egyik tartományi első osztályú csapat vezetői feltették a kérdést: nem jönnék-e hozzájuk edzősköd- ni? Először tavaly az utolsó nyolc mérkőzésre átvettem a csapat irányítását, aztán egy újabb időszakra ottragadtam. —Milyen csapat került a keze alá? — Malakka tartomány FA Malakka nevű csapata. Ez az ország déli határaihoz közelebb eső hely, 250 kilométerre Szingapúrtól, illetve 150-re a fővárostól, Kuala Lumpurtól. Ebben az évben a Dr. Fábry Károlyné, Tériké néni, gyulai testnevelő tanárnő 32 évet tanított az Erkel Ferenc Gimnáziumban. Első és a jelek szerint utolsó munkahelye is. Nem sokan vagyunk így. Mégis, láthatóan elcsodálkozott, amikor bekopogtattunk hozzá. Milyen reménytelen is egy emlékérem néhány sorába bepréselni, mit jelent három évtizeden át továbbadni a tudást. Jelesül a testnevelésből. Nem kevesebbet, mint mondjuk matematikából, földrajzból. Ha arra gondolunk, hogy á sport szeretete, mi több, művelése akár egész életünknek meghatározója lehet. Már nem is szabad tovább a tantárgyakról, meg a „tornáról” külön beszélni. Akkor még minden másképp volt — Nem éreztem soha, hogy kevesebbek vagyunk, vagyok. Úgy engedett el Christián Laci bácsi a Testnevelési Főiskolára, hogy visszavár. És pontosan így történt. Több mint megható volt abba a tanáriba belépni 1963-ban, ahová előtte még kopogás után is félve nyitottam be. Valahogy olyan természetesnek is tűnt a pályaválasztásom, mivel az átlagosnál ügyesebben atlétizáltam, jól tornáztam. Ráadásul igazi nagy csapatot alkottunk. Önfeledt közösséget, jóban-rosszban együtt lévőt. Szerettünk együtt lenni, a versekilencedik helyen kötöttünk ki. Hozzá kell tennem, Malajziában tavaszi-őszi rendszerű bajnokság van, ezért jöhettem haza két hétre Hollandiába. Most elég vegyes a kép: sok a fiatal, s van három orosz játékosom. De bűn rosszak, vissza is küldöm őket oda, ahonnan jöttek. A holland típusú futball oktatását várjak tőlem —Mi az elvárás Öntől? — Az, hogy sok fiatalt szedjek össze a környékről, s megismertessem őket a holland típusú futballal. Itt még nincs olyan nagy hagyománya a labdarúgásnak, mint Európában, ezért nem ismerik mélyebben a mi játékunkat. Azt várják, hogy holland „fazont”, illetve stílust adjak a csapatnak, mind a tíz játékos mozgásban legyen, hátulról induljon minden támadás, villámgyorsan. Ebből az utóbbi, a gyorsaság már mevan. — S miért e nagy sietség visszafelé Malajziába? —Több oka is van. Az egyik: márciustól szeptemberig tart az alapbajnok nyekre járni, akkor még egészen másképpen volt. Sokkal szórakoztatóbb volt a sport, ma eredménycentrikus az utolsó gyakorlatig. Minden kimegy valamire... A tanárnak is, az edzőnek is. Valamiért mindenki harcol, tépi magát, versenyt fut az élettel. A boldoguláshoz kevés, hogy az ember tanítás után a tornateremben kikapcsolódik. No, mondjuk a körülményeink sohasem teremtettek túl vonzó környezetet, de ez egy másik történet. Szóval különórára, könyvtárba, a nyelvkönyv mellé rohan mindenki. Nem mondom, vannak akik össze tudják egyeztetni a kettőt, de érzésem szerint egyre kevesebben. A ság, majd október-decemberben következik a rájátszás. A hosszú időszakra ráérnénk megkezdeni a felkészülést, ám bizonyára otthon is hallottak arról, hogy egy nagy bundabotrány tört ki az idén malájföldön. Emiatt több mint száz játékos felett törtek pálcát. Köztük sok válogatottat is eltiltottak. Meggyengült a nemzeti csapat, amely ezért hamar búcsúzott az ázsiai játékok újabb selejtezőitől. Ezek után úgy határoztak, máris megkezdik a hazai Arany Kupa mérkőzéssorozatot, amire nekünk is fel kell készülnünk. Nem egészen európai ítéleteket hoztak —S milyen eltiltásokat kaptak a bundázók? — Itt Ázsiában más törvények uralkodnak, mint Európában. Otthon csak a sporttól tiltják el a vétkezőket, Malajziában viszont a harminc főkolompost egytől három évig terjedő dzsungelbeli kényszermunkára ítélték, s az itt szerzett jövedelmüket kötelezően fel kell ajánlaniuk jótékony célokra. Ilyen kellene Magyarországon is, s akkor megtisztulna a foci otthon is. — Azt lehetett hallani, Malajziából minden külföldi edzőt hazaküldenek... — Igen, szóba került, de ez alól én kivétel vagyok. No, meg különben is csak 1997-től lenne ez érvényben, amit szerintem az ország szövetségei megvétóznak. Fejlődésük, felzárkóztásuk érdeke is ezt kívánja. — Ha már hazánk is szóba került az imént, mit tud a magyarfociról manapság? — Természetesen most is figyelemmel kísérem az otthon történteket. Sőt, gyerekek kilencven százaléka nem érzékeli, hogy milyen nagy szüksége lenne a rendszeres sportolásra. Fájó ezt kimondanom, de így látom. A mai gyerekek öntudatosabbak —Elég időt töltött a teremben, a pályán ahhoz, hogy összehasonlítást tudjon tenni a diákgenerációk között... — Talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy soha nem volt különösebb gondom velük, mert igyekeztem következetes és igazságos lenni. Ennél nem lehet fontosabb semmi a pedagógus kelléktárában, no persze a szakmai tudáson kívül. Notórius lógó- sok mindig voltak, miként az átlagnál többet akarók is. Mindenesetre a mai gyerekek sokkal öntudatosabbak és jobban ismerik a jogaikat, mint a kötelességeiket. Azért meg lehet találni Zalai László láttam a Békéscsabát Hollandiában játszani, a nyáron pedig a BVSC elleni bajnokit is, amikor hazalátogattam. Nem rossz a mai játékosállomány, sőt, jobb, mint az én időmben, 1982—83-ban volt. Ám a védelemben láttam néhány problémát. Nem elég gyors, illetve fordulékony a hátsó alakzat. De vannak jó játékosok is, így tetszettek a Csató testvérek és a támadók, Kulcsár és Szarvas. Ilyen messziről nem illik beleszólni —Mit ajánlana egykori tanítványának, Pásztor Józsefnek a tavaszi szezonra való felkészülésben ? — Innen 1500 kilométerről, illetve a még messzibb malájföldrőr semmit. Nincs jogom abba beleszólni. Általánosságban a magyar fociról annyit azonban még elmondanék: láttam a Ferencváros Ajax elleni játékát. Nem mindenkivel a megfelelő hangot, de sokkal több odafigyelés árán, mint régen. A család mellett döntött — Nevével nem találkoztunk a versenyekről szóló beszámolókban, noha a legtöbb testnevelőnek sajátja az edzői munka is. — Megvan a maga oka. Ezzel talán kissé csalódást okoztam annak idején Laci bácsinak, de úgy gondoltam: családot nevelni tisztességesen úgy nem lehet, hogy minden délutánom és hét végém elszólít otthonról. Márpedig mindig vallottam: az edzői munkát is csak komolyan, teljes energiával érdemes csinálni! Szerencsémre el tudtam fogadtatni, hogy az otthon mellett döntöttem, bár úszó fiaim révén azért sokszor utaztam magam is, Gyuri az Ifjúsági Barátság Versenyre is kijutott, de Karcsinak is minden versenyén ott szurkoltunk. Síelni készül — Aztán eljött utolsó létszámjelentés, az utolsó óra... — Álmomban sem gondoltam én, hogy az lesz az utolsó! De egyszer csak rosszíl lettem és az út onnan egyenesen a szívműtétig vezetett. Hál’ isten jól sikerült, jól érzem magam, még dolgozni is tudok. Nagyon sokat jelent, hogy Kereskényi igazgató úr felajánlotta, napi két órát felügyelőtanárkodhatom a menzán. Nem is tudom, mi lenne különben. De igazán nem akarok panaszkodni, a lehetőségekhez képest jól vagyok. És talán még síelni is eljutok február végén a Tátrába... rossz ez a Fradi, sokkal több van bennük, mint amit a pályán nyújtottak. De régi tapasztalatom, hogy a magyar edzők kishitűek, nem hisznek abban, hogy hosszú távon többet kell követelni egy játékostól. Nem mernek fellépni a többletmunka igényével, mert félnek a labdarúgóktól. Félnek attól, hogy megfúrják őket. Európa másik felén ez fordítva működik: a játékosnak van félnivalója, hogy nem kerül be a csapatba, mert nem teszi be a teljhatalmú edző, s akkor nem keres pénzt a futballista. Ezen a szemléleten változtatni kellene mindenképpen Magyarországon. A másik, amit nem értek: egyik-másik csapat esetében üres a tribün. Akkor mi után kap mégis pénzt a labdarúgó? S miért van az, hogy a televízió a fő játékidőben egyenesben közvetíti a bajnokit. Ugyanis ekkor végképp kiürül a lelátó, s nincs éltető bevétel... Hollandiában, ha nem nézőcsalogató a produkció, akkor nem fizetnek a klubok. Szóval más törvényszerűségek alapján működik a foci. Valahogy ugyanúgy, mint az ipar, a kereskedelem. Ha van bevétel, van kifizetés is. ■—Magyar edzővel találkozott Ázsiában? — Nem nagyon vágynak az itteniek magyar edzőre, amit azt hiszem, mindenki megért a hazai futball színvonalának láttán. Habár bizonyos esetekben ez sem zárná ki, hogy a földijeim közül válasszanak. Nem beszélik a nyelveket —Akkor mégis mi az akadálya ? — Sokszor az, hogy a magyar edzők nem beszélnek nyelveket. Mert úgy gondolják, amit tudnak, az Hegyeshalomig elég, több pedig nem kell. Nem beszélve arról, hogy még a legtehetségesebbek sem adatik meg, hogy rendszeres edzőtovábbképzésen vegyenek részt. Mert egyszerűen ilyen nincs Magyarországon. Márpedig a felemelkedéshez nagy átszervezések, s még több pénz kell. Ha nem így lesz, akkor a magyar foci még évtizedekig ott marad, ahol most van... Jávor Péter Fábry Károlyné ma már nyugdíjasán otthonában —Jóleső ezt hallani! — Valamikor a főiskolán tanultunk síelni, de aztán egy darabig kimaradt az életemből. Mígnem az iskola vásárolt felszereléseket, és Szigeti Pista kollegám megszervezte a téli sítáborokat. Előbb csak közeli nézőnek mentem, aztán magam is oktattam. Rendkívül nehéz, de hálás feladat, hiszen órák, napok alatt „jelentkezik” az eredmény, a diákok fantasztikusan élvezik, hogy tegnap még összekuszálódott a lábuk a léccel, ma pedig gond nélkül siklanak alá... Ha nem is a meredek lejtőt választom, azért remélem, nagyon élvezem majd a liptószentmiklósi tábort. Délfelé jár. Lassan észrevétlenül készülődik. Fél egyre legkésőbb bent kell lennie az iskolában. Várják! És jó pihenést, kellemes síelést februárban, kedves Tanárnő! Fábián István A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztere Dr. Fábry Károlynénak a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozza 1995. szeptember 7. Fodor Gábor miniszter Félve kopogott be a tanáriba Az „Erkel” sokáig az életem volt... Olykor mi, krónikások akaratlanul is igazságtalanok vagyunk... Ugyanabba a témába oda-vissza belebotlunk, miközben..., az élet történései sokkalta szerteágazóbbak. Ezért aztán nem ritka, hogy néha csak véletlenül tudunk meg valamit. Mert akit érint, sohasem gondolná úgy, hogy amit tett, „újságba való”... Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőségés kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111.Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethetőa kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 595 Ft, negyedévre 1725 Ft, fél évre 3570 Ft, egy évre 7140 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
