Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23-26 / 301. szám

MEGYEI HlRLAP­ÉJféli mise. Békéscsa­bán a jaminai Jézus Szíve templom ünnepi miserendje az alábbiak szerint alakul. December 24-én vasárnap fél nyolc, 10 és 18 órakor miséznek. Éjjel fél 12-kor kezdődik a fiatalok énekes áhítata, majd éjfélkor a szentmise. December 25-én, karácsony első napján fél nyolc, 10 és 18 órakor miséz­nek; a 10 órás mise előtt all. számú általános iskola ének­kara énekes áhítatot tart. De­cember 26-án, karácsony második napján fél nyolc, 10 és 18 órakor miséznek. Jótékony céllal. Kö­rösladányban, az Asztalos Miklós Művelődési Házban december 25-én, hétfőn este hat órától nagyszabású kará­csonyi ünnepséget tartanak. A belépőkből befolyt pénz­összeget a rendezők az 1996- ban megrendezésre kerülő községi gyermekrendez­vényre fordítják. Bőrfestnények. De­cember 24-én 19 óra 45 perc­kor a TV 2-es műsorán Bőrfestmények címmel lát­ható húszperces összeállítás, amely a Csuta György— Zajácz Tamás—Várkonyi János alkotócsoport mun­kásságát mutatja be. Az or­szágos premier november végén a Mednyánszky Galé­riában európai ősbemutató volt. Sok baleset. A havas, csú­szós utakon tegnap sok közleke­dési baleset történt: a délutáni órákban Békéscsaba külterüle­tén három személygépkocsi üt­között, egy pedig árokba borult. Az ütközéseknél senkinek sem esett baja, az árokba borult jár­műben viszont egy személy könnyebben megsérült. Délután tíz percen belül három baleset történt: Szarvas külterületén 16.30-kor személyautó teher­gépkocsival ütközött, sérülés nem történt. 16.35-kor Gyula külterületén egy személyautó fi­gyelmetlen biciklissel ütközött — az illető' tolta a kerékpárját. Ez az ütközés is szerencsésen végződött, senki sem sérült. Szarvas külterületén 16.38-kor személyautó egy álló személyau­tónak ütközött, egy személy könnyű sérülést szenvedett. Szarvas külterületén, Kondo­rostól öt kilométerre 18.10-kor személygépkocsi gyalogossal üt­között, aki súlyosan megsérült. Ezeken túl is számos, de rendőri intézkedést nem igénylő kocca­násos baleset történt, sok jármű árokba csúszott. „EGYETLEN DOLGOM E FÖLDÖN A SZERE­TET.” (Victor Hugo) KARÁCSONY 1995. december 23-26., szombat-kedd Karácsonyi beszélgetés dr. Paskai László bíborossal „Isten velünk együtt járja a történelem útjait” „Ébren tartottam lelkemben az örök élet reményét. ” FOTÓ: JUSZTIN TIBOR (Folytatás az 1. oldalról) — Az idei karácsonyhoz va­lóban nyitás kapcsolódik. A ka­tolikus egyház II. János Pál pápa szándéka szerint előretekint 2000-re, késiül a harmadik év­ezredre. Régi hagyomány a ka­tolikus egyházban, hogy Krisz­tus születésének minden 25. ju­bileumát „szent év”-ként üli meg, aminek már sajátos szer­tartása alakult ki. A pápa szán­déka szerint Krisztus világra jöttének kétezredik évfordulója egészen kiemelkedő „szent év” lesz —- különleges előkészü­lettel. Tavaly apostoli levelet adott ki a nagy jubileum megünnepléséről. Közvetlen előkészületnek szánja a meg­előző három évet: 1997-ben Jé­zus Krisztus, 1998-ban a Szent­lélek, 1999-ben az Atyaisten áll a középpontban. Mindezt távo­labbi előkészület vezeti be, amelynek célja a bűnbánat, a lelki érzékenység felkeltése a megváltás tényének a befogadá­sával, továbbadásával. A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar a pápai megnyilatkozás szellemé­ben advent első vasárnapjára kö­zös pásztorlevelet adott ki, ráirá­nyítva a figyelmet a pápa „távo­labbi előkészületének” gondo­lataira. — Vannak másfajta elképze­lések is... —Jól tudom: többen a katoli­kus egyház belső életének, taní­tásának módosítását vetik fel. Kirívó példája ennek az abor­tusz, az eutanázia, a családi élet kérdése. Az elmúlt évben fő­képp a szomszédos országokban alakultak ki belső viták. A meg­értéshez tisztázni kell egy lénye­ges félreértést. Nevezetesen: a katolikus egyház azt vallja, hogy alapvető tanításai és erköl­csi parancsai Istentől erednek, és ezeket emberek, így az egy­ház vezetői sem változtathatják meg. Az isteni kinyilatkoztatású törvényt nem lehet megmásítani emberi meggondolásból, sem közvéleménytől vagy népszava­zástól függővé tenni. A tízpa­rancsolat sorsa nem múlhat alá­írásgyűjtéseken. Arra a kérdésre sem az emberek szavazása, ha­nem Isten tanítása ad választ: mit kell tennem, hogy elnyer­jem az örök életet? —Aki túlél egy szívinfarktust, az a halál közvetlen közel­ségéből tér vissza. Bíboros úrért a hívők ezrei imádkoztak, beteg­ágyához látogatott a miniszter- elnök. Milyen lelkülettel élte át a súlyos betegséget? — A halál tényével minden­nap találkozunk, mégis nehezen vonatkoztatjuk önmagunkra. Könnyen beszélünk róla, amíg távol van; félelem tölt el, amikor közelünkbe ér. Én sem vagyok kivétel. A halál közelében egy­részt ébren tartottam lelkemben a keresztény reményt, az örök élet reményét; másrészt sokkal mélyebben, elevenebben éltem át önmagámban mindazt, amit hitünk az örök üdvösségről, az örök életről tanít — amely hit­nek és reménynek a hirdetője lettem a papság és a püspökség által. Felvettem a betegek kene- te szentségét, és így tekintettem a jövőm elé: az Úr hazahív-e, vagy még ad feladatot egyházá­nak szolgálatában. Régi keresz­tény hagyomány a betegséget Istentől jövő kopogtatásnak te­kinteni, amely a nagy útra való felkészülésre figyelmeztet. Ez­zel a lelkülettel fogadtam a be­tegséget, és ezzel a lelkülettel akarok élni. — Önt bái'melyik, akár job­ban felszerelt kórház is szívesen gyógyította volna. Mégis az esz­tergomiban maradt. Miért? — Ha valaki súlyos, életve­szélyes szívinfarktust kap, ak­kor nem a kórházak közti válo­gatás, hanem a minél előbbi gyógyítás a fontos. Az eszter­gomi ferences kolostorban let­tem rosszul. Érthető, hogy az esztergomi kórházba kerül­tem. Külön is hálás vagyok azért, hogy a mentőautó gyor­san érkezett és juttatott el a kórházba. Nem vagyok arra sem hivatott, sem felkészült, hogy véleményt nyilvánítsak a műszerezettségről. Azt azon­ban tanúsíthatom, hogy az esz­tergomi kórház jó felszerelés­sel rendelkezik, igen jó szak­orvosok és ápolónővérek gyó­. gyítanak. De ha feltette ezt a kérdést, valamit még hozzáfű­zök. Az esztergomi kórház ala­pítása egykori érsekek nevéhez, Simor Jánoshoz és Vaszary Ko­loshoz fűződik. Nem tudom, hogy voltak-e érsekek a kórház betegei között. Engem viszont épp az elődeim által alapított és róluk elnevezett kórházban gyógyítottak meg. — Hogy érzi magát, teljesen felépült-e, milyen orvosi ellen­őrzést vesz igénybe, miként vál­tozott az életmódja? — A közérzetem megfelelő, jó. Felépülésemről az orvosok tudnak véleményt mondani. El­lenőrzésre járok. Mindenesetre szövődmény mindeddig nem lé­pett fel. Megtartom mindazt, amit az orvosok előírnak. De­cember elejétől immár rendesen végzem a munkámat. — Miben működik közre, mi­lyen tervekkel készül az új évre az egyházmegye és az egyház szolgálatában? — Most csak egy célkitűzést említek, ami miatt november kö­zepén Rómában jártam, és ami közvetlenül érinti Esztergomot. Jövőre lesznek a millecente- náriumi megemlékezések. A Püspöki Kar megbízásából mi szervezünk történelmi kiállítást az esztergomi prímási palotá­ban, amelynek témája: Magyar- ország és a Szentszék ezeréves kapcsolata. A bemutató egyik érdekessége lesz néhány olyan dokumentum, amely a Vatikán­ból érkezik. A másik, hogy a kiállítást a prímási palota sza­lonjaiban rendezzük meg. A lá­togatók így az épületnek ezekbe a ritkán feltáruló részeibe is be­juthatnak. — Milyen üzenettel fordul a hívőkhöz és olvasóinkhoz 1995 szent karácsonyán? — Azzal, amit a Püspöki Kar advent első vasárnapján kiadott körlevele üzen: lelkiekben ké­szüljünk Krisztus születésének kétezredik évfordulójára, a har­madik évezred érkezésére. A körlevél egyik gondolatát idé­zem: „Ma is — amikor annyi tragédia van a világon, amikor annyi okunk lenne a csüggedés- re — tudnunk kell, hogy Isten velünk együtt járja a történelem útjait.” — Az Ön szava különösen fontos a szegényeknek, szenve­dőknek, egyedül maradottak­nak. Mit mondana nekik? — A küszködő, vívódó, szenvedő, az élet értelmét ke­reső embernek nem emberi bölcsességre, nem emberi vi­gaszra van szüksége. Igazi megnyugvást csak a teremtő Isten képes adni, akinek a sze- retete — még ha mindenben és mindenkor nem is tudjuk megérteni — állandóan körül­vesz bennünket. Éppen kará­csony emlékeztet arra, hogy Isten jósága és szeretete meg­jelent az emberek között. Ahogy az evangéliumban ol­vassuk: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök­ké éljen.” Ez az igazi evangé­lium, vagyis örömhír, amely felemeli a testileg vagy lelki­leg szenvedőt, és hirdeti: van értelme életünknek, van értel­me áldozatainknak. Sztrapák Ferenc Igazgató nélkül a múzeum Kaszai János képviselőért izgult a megyei képviselő-testület teg­nap, amikor röviddel ülésének megkezdése után kiderült, Vésztő polgármestere árokba csúszott gépkocsijával. A segít­ségére Venter Györgyöt küld­ték, akit távollétében a testület továbbra is megbízott az ellátó és szolgáltató szervezet igazga­tói teendőinek ellátásával. (Később mindannyian sértetle­nül megérkeztek az ülésre.) A megyegyűlés további sze­mélyi kérdésekről is döntött; a gyulai csecsemőotthon vezetője Kovács Ágnes, a békéscsabai egészségügyi gyermekotthon igazgatója Bohdaneczky Mária lett, a magyarbánhegyesi fogya­tékosok otthonának élére Bu- dácsik Tibor került, a déva- ványai szakosított szociális ott­hont továbbra is Ugrai Sándomé irányítja. A füzesgyarmati szo­ciális otthon igazgatói állására benyújtott pályázat viszont csu­pán 8 támogató szavazatot ka­pott, így újabb pályázatot hirdet meg a testület. Az okányi szako­sított szociális otthont Marton Jánosné vezeti, a Jókai Színhá­zat pedig Konter László. A me­gyei könyvtár igazgatója ismét dr. Ambrus Zoltán, a levéltáré dr. Erdmann Gyula. A megyei múzeumi szervezet vezetésére négyen nyújtottak be pályázatot, közülük a legtöbb „igen” szava­zatot (16-ot) Grin Igor kapta, őt követte Szénászky Júlia (9 tá­mogató szavazattal). Egyikük sem érte el azonban a minimális 21 szavazatot, ily’ módon a mú­zeumi igazgatói állásra új — de a régi tartalommal megtöltött — pályázatot írnak ki. A megyei művelődési központ igazgatója újra dr. Pap István lett. A testület megvitatta a Békés Tourist Ide­genforgalmi Szolgáltató és Ke­reskedelmi Kft. jövőbeni mű­ködtetésével kapcsolatos kérdé­seket, majd úgy döntött, hogy megmarad a megye többségi tu­lajdona, és megnyitja a lehe­tőségét az önkormányzatok be­lépésének is. így 100—100 ezer forinttal új tagként belépett a bé­kési, a füzesgyarmati képviselő- testület, illetve magánszemély­ként a kft. jelenlegi ügyvezetője, Venter Györgyné. Zárt ülésen döntöttek az okleveles könyv- vizsgálói munkakörre beérke­zett pályázatokról, a nyertes a BROSS Holding Rt. lett. A vízgazdálkodás, vízkárel­hárítás megyei helyzetét összeg­ző tájékoztatóval összefüggés­ben Goda Péter, a KÖVIZIG igazgatója. Nagy Béla, Bánhe­gyi József, Kaszai János a víz­készletek megóvására, társadal­mi, önkormányzati összefogás­ra, közös gondolkodásra és cse­lekvésre hívta fel a figyelmet. Hasonlóképpen fontos ügynek tekintették a kommunális hulla­dékok gyűjtésének és kezelésé­nek a helyzetét, így a témára 1996-ban visszatérnek. L. E. Mind annyiunk karácsonya Csa­bán. Legalább más­félezren gyűltek tegnap délután egy fenyőfa alá Békés­csabán a városháza elé. A családsegítő szolgálat hagyomá­nyos ünnepén Pap János polgármester kérte az egybegyűl­teket, hogy figyelje­nek egymásra, se­gítsék a magányos embereket, legyen közösség ez a város a szeretet ünnepén és 1996-ban. Ezer­kétszáz szál gyertya kapott lángra az út­testen égő fahasá­bokról és került a fenyő alá, majd for­ró kakaóval és ka­láccsal kínálták a város polgárait FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER „Legyen karácsonya adnden gyermek­nek!” — kértük az ün­nepek előtt olvasóinkat, abban a reményben, hogy ha összefogunk, talán a nélkülöző csalá­dok gyermekeinek is jut egy kis édesség, aján­dék. A kérő szóra ismét sokan segítettek, így minden levélíró gyer­mek kapott ajándékot, aki határidőig beküldte kívánságát. Csaknem 1500 csomag indulha­tott útnak terjesztési ügynökségeink, kézbe­sítőink közreműködé­sével. Felvételünkön: a Jantyik testvéreknek Csehi István békéscsa­bai terjesztési ügynök­ségvezetőnk adta át az ajándékokat FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents