Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23-26 / 301. szám
Béres csepp a tudomány tengerében Dr. Béres József: az idő, a kor szelleme utolért engem: az, amit csinálok, ma már nem különcség, hanem követelmény.” (5. oldal) Jézusról, az emberről Tíz kérdés, tíz felelet Jézusról, a kereszténység megalapítójáról, aki Betlehemben látta meg a napvilágot. (7. oldal) 1995. DECEMBER 23-26., SZOMBAT-KEDD ÁRA: 29 FORINT (3,50 FORINT ÁFÁVAL) L. ÉVFOLYAM 301. SZÁM %eC(emes karácsonyi ünnepeket kívánunk^ kapunké minden olvasójának! Karácsonyi beszélgetés dr. Paskai László bíborossal „Isten velünk együtt járja a történelem útjait” Esztergomban, a prímási palota első emeletén — a szalonok szomszédságában — állandó lakosztály várja a bíboros, prímás esztergomi-budapesti érseket. Dr. Paskai László titkára ide, a három helyiség egyikébe, a dolgozóból nyíló fogadószobába vezet. Dióbarna bútorok, szentképek, áttetsző világosság, feszület. A bíboros arca valamivel sápadtabb, mint amikor legutóbb, húsvét közeledtén beszélgettünk. Mozgékonyán, szinte fürgén kerüli meg a karosszékeket és a dohányzóasztalt, amelyről most hiányzik a cigaretta. Külön kávét szolgálnak fel: ő koffeinmenteset kap. Külsőleg csupán ennyi emlékeztet rá, hogy nemrég, 68. életévében szívinfarktus érte, s az életmód parancsait orvosok szabják meg. Nem panaszkodik fájdalomra, fáradtságra. Miután elhagyta a kórházat és a szanatóriumot, járt a Vatikánban, rendszeresen utazik a történelmi-egyházi székhely, Esztergom és az összevont egyházmegye fővárosi hivatala kö/ött. Karácsony estéjén, éjfélkor, majd pedig az ünnepén, fél 11-kor az esztergomi bazilikában mond misét; másnap Budapesten a hallás-, illetve a látássérültek karácsonyi ünnepén vesz részt, és elfogadta a Szociális Testvérek Társaságának meghívását is. — A sérült emberek miséje kifejezetten közösségi cselekmény — igyekszik beavatni a szertartásba, amelynek nincsenek régi hagyományai Magyar- országon. — A hallássérülteknek kivetítjük a szöveget, és pálcával mutatjuk, hol tart a közös ima. Lassan, nagyon artikulál- tan szabad csak beszélni, hogy olvasni lehessen a szájról. Jelbeszédes tolmács is segíti a megértést, kerülni kell az elvont fogalmakat. Mindig megrázó élmény ez a piarista kápolnában, akárcsak a látássérültek miséje a Szent Anna-templomban. — Mit jelent ma nekik, nekünk, valamennyiünknek a karácsony? — A karácsonynak kezdettől fogva változatlan, megmaradó, mindenkihez szóló üzenete van. Jézus Krisztus emberi születésére emlékezünk, akit Isten Fiának és az emberek megváltójának vallunk. A kereszténység lényege, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia megváltásunkra emberré lett, belépett történelmünkbe. Ezt az örömhírt ünnepük a keresztények Szent Pál apostol szavaival: „Megjelent megváltó Istenünk kegyelme... üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, és megmentett minket.” Ebből a vigasztaló tényből ered a karácsony minden öröme, nyugalma, békéje, a családias szeretet légköre. — Milyen lehet — legyen — az idei karácsonyunk? —Ne váljon hétköznapivá az ünnep, hiszen karácsony belső vallásosságának léleknemesítő a hatása! A mai elvilágiasodott környezetünkben, gondolkodásunkban könnyen elveszítheti Igazi tartalmát, ha csak díszként kapcsolódik hozzá az evangélium, az egyházi szertartás, az egyházi ének. Fájón éljük meg a vallási közömbösséget, a felszínességet, a belső keresztény élet elbizonytalanodását az imában, az erkölcsi életben, a hit tisztaságának megőrzésében is. Az idei karácsony—az ősi hagyományt őrizve — vigyen mindenkit közelebb Jézus Krisztushoz, az emberek megváltójához. — Jézus születésének ünnepén milyen újítási, nyitási törekvésekről adhat számot az egyház? (Folytatás a 3. oldalon) Békében, szeretetben üdvözülni Parányi korallzátony, alig találjuk a térképen, olyan kicsi sziget a végtelen óceánban! Mivel december 24-én pillantotta meg, Karácsony szigetének keresztelte a nagy felfedező, Cook kapitány. Éppen ilyen gyöngyszem az életünkben, egész évi embertelen rohanásunkban a Karácsony, ez az örömteli Advent után ránk mosolygó, szívünket néhány napig melengető, a további küzdelemhez erőt, hitet adó és aztán hűtlenül tovatűnő ünnep. Kis sziget a tizenkét hónap sodrásában, szeretet a gyűlölet tengerében, nyugalom, megértés, meghittség a rideg, racionális, törtető világban. A sziget nincs még kétszáz esztendős sem, de az ünnep a második évezredhez közelít, és az emberek szívében még ennél is régebben él a vágy a hétköznapokból kiemelő ünneplésre. Emlékeimben lapozgatok. Fehér, ropogós karácsony kemény faggyal, hófúvással — amikor fenyőágak roskadoztak hóterhük alatt, az egész táj ünneplőt öltött, enyhe tél tavaszias fuvallattal, szelíd napsütéssel, esetleg esővel, nyilván előzőleg Katalin kopogott. A Karácsony nem a külsőségeken múlik, a legfontosabb, hogy ilyenkor a lelkünket öltöztessük ünneplőbe, mindannyiunkba angyal bújjon egy kicsit. Apró figyelmességgel kedveskedjünk egymásnak és becsüljük meg a pillanatot, amikor a gyertyafényben örömtől csillog a másik szeme. Örökre megtanultam: ajándékot kapni nagyszerű dolog, annál csak adni nagyszerűbb. Emlékezzünk ilyenkor akár Jézus születésére, napisten halálára és újra- születésére.ezek az üdvösség és a világosság órái, az együttlét és az önzetlen, tiszta szeretet és békesség ideje. Illendő ilyenkor megállni, átadni magunkat az áhítatnak és azokat szeretni, akik még velünk vannak. Ez a nap más, mint a többi. Az ünnep kiemel a hétköznapokból, nem bűn, ha ekkor érzelmeinkre hallgatunk és hajlamosak vagyunk az ellágyulásra. Amikor szeretteinket megajándékozzuk, együtt énekelünk, imádkozunk, szép szokás, hogy megemlékezünk azokról is, akik már nem lehetnek velünk, a gyertya értük is ég. Hálával adózunk a hozzánk közel állóknak, bár tőlünk távol élnek, s nem táplálunk haragot azok iránt sem, akik másképp gondolkodnak, cselekednek, netán inkább gáncsoltak, mintsem segítettek volna nemes törekvéseinkben. Anélkül, hogy ünneprontó lennék, jól tudom: élnek közöttünk sokan, akiknek nem öröm, fájdalom a karácsony. Felhőtlenül valamennyiünknek köny- nyebb lenne; ha nyugodtabb világban, nem békétlenségben, rendben élhetnénk, ha tiszta közélettel és kellemes közérzettel, szabályozottabb viszonyokkal dicsekedhetnénk. Mindez idáig nem adatott meg nekünk. Az a mi súlyos keresztünk, hogy népek, kultúrák, hagyományok, mentalitások keveredtek errefelé, ebben az agyonzsúfolt, öreg Európában, és a történelmi gyökerek immár kibogozhatatlanul behálózzák a jelent, de még a jövőt is. S ha a délszláv háborúskodásra, a nagyhatalmi rendcsinálás kényszerűségére vagy a hazai pártviszályokra nézünk, bizony úgy tűnhet, hogy hiába a jó szándék, az előítélet, a gyűlölet túl nagy úr, vele szemben ész, értelem, emberség csak alul maradhat. Oly korban és hazában élünk, ahol egyre mélyebb szakadék tátong szegény és gazdag között, mind nagyobb tömegeket sodor magával a nyomor, a létbiztonsághoz szokott rétegeket sem kímélve a lecsúszástól. A kiáltó társadalmi ellentétek naponta tépik föl a csöndet, robbanás fenyeget, törékeny kincs, amit úgy hívunk, társadalmi béke. A legutóbbi idők úgynevezett rendszerváltásai csak kevés kiválasztott álmait váltották valóra, életminőségben sok tisztességes, tehetséges embernek nem hoztak javulást, egyre nagyobb tömegeket ragad magával a szegénység. Aki valamikor — nem is olyan régen — tudott lelkesedni, alkotni és győztesnek hihette magát, mára reményvesztett, kiábrándult, a helyét, hazáját keresi, vesztes. Mégis vagy talán éppen ezért: annyira vártuk, jobban akarjuk ezt a szentestét, karácsonyt, ünnepet, fényt, ragyogást, mint valaha. S amikor már mind a négy gyertya ég az adventi koszorún, a fenyőfa vagy néhány ág a vázában feldíszítve készen áll, meleg fény és édes illatok meghitt hangulatot teremtenek, akkor jött el az idő az önvizsgálatra, a nagy ígéretekre, a fohászra. ,,De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni." Bizony jó volna ma is, kedves, bölcs Ady Éndre! Oly szép lenne, ha magába szállna minden lélek és felmérnénk okosan: mit tehetünk azért, hogy miután kihunytak a fények, kicsit szebbek legyenek a hétköznapok is, könnyebb a küzdelem, értelmes az áldozatvállalás, hogy jobbak lehessünk mi, emberek?... Niedzielsky Katalin
