Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-16-17 / 295. szám

#pÉ$ megyei hírlap

1995. december 16-17., szombat-vasárnap

Az ember állja az összehasonlítást

/

Állati rekordok

Az elefánt testtömegének a csont húsz százalékát adja

A gerincesek csontos vázával kapcsolatos összefüggéseket már 1638-ban felismerte Galileo Galilei. Rájött, ha egy gerinces állat testtömege nő, akkor csontozatának teherbíró képessége négyzetes hatvánnyal növekszik, viszont a tömeg a megnövekedett méret köbével arányosan lesz nagyobb. Tehát a kistestű állat csontozatának testtömeghez viszonyított teherbíró képessége sokkal nagyobb, mint a nagytestűeké. Le kell vonnunk hát azt az alapvető szabályt, hogy a csontos váz testtömeghez viszonyított teherbíró képessége az állat növekedésével arányosan csökken. Éppen ezért mondanak sokat azok a számok, amelyek megmutatják, hogy a testtömeg hány százalékát teszi ki a csontváz tömege. Hogy miként alakul ez a különféle állatoknál és az embereknél, legelőször arról kérdeztük Szabó Péter tanár urat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusát.

— Az elefánt testtömegének a csont húsz százalékát adja, míg az embernél ez tizennyolc, a nyúl esetében kilenc százalékot jelent. Felmerülhet ezzel kapcsolatban az a kérdés is, hogy az izomzat össztömege a testtömeggel arányosan nő vagy netán csökken. Konkrét vizsgálatokat is végeztek ez ügyben az állattan tudorai összehasonlítva a macska és az oroszlán, mint két rokonfaj izomzatát. Arra az eredményre jutottak, hogy a macska izomzatának tömege, hasonlóképpen az oroszlánéhoz — bár az állatok királya nálánál hatvankétszer nagyobb tömegű — a testtömeg ötvennégy százalékát tette ki. Érdekes lehet megemlíteni a teherbíró képességgel kapcsolatban, hogy az ember a saját tömegének körülbelül ötszörösét viseli el, ugyanakkor a 180 kilós oroszlán 360 kilós zsákmányával egy kerítés átugrására is képes. Egy hetven kilós puma — bármily hihetetlen — képes hegynek felfelé is cipelni egy 270 kilogrammos tehenet.

—Hogyan függ össze a testnagyság a teljesítménnyel?

— Emeljük ki a függőleges irányú mászást, amikor a végtagoknak a testtömeget kell a gravitációval szemben megemelni. Ha a főemlősöknél, majmoknál vizsgáljuk e teljesítményt, akkor megállapítható, hogy az orángután — melynek testtömege hozzávetőlegesen 75 kilogramm — még egészen könnyedén mászik fára, sokszor csak egyik karjával függeszkedik. A kifejlett gorillák a maguk 300 kilójával viszont már szinte csak a földön élnek. Azt kell mondanunk tehát, hogy a fára- mászás képességének a 3—400 kilós testtömeg szab felső határt.

—Az ugrással mi a helyzet?

— Ennek nagysága, magassága és távolsága az elrugaszkodás erejétől függ. Az utóbbinál az ugrást végző végtag hosszúsága a legfontosabb tényező. Természetesen figyelembe kell venni a levegőmozgás fékező hatását, ami a testnagysággal együtt növekedik. A szöcske a 120 centimétert, vagyis test- magasságának harmincszorosát is megugorja. Ez olyan, mint hogyha egy ember 54 métert ugoma távolra. Ez természetesen nevetséges és elképzelhetetlen. Az ember esetében 1968-ban a mexikói olimpián Robert Beamon felállított egy félelmetes világrekordot 890 centiméteres ugrásával.

—Ez a teljesítmény mire lenne elég az állatok között?

— Ez nem is olyan rossz eredmény, és állja az összehasonlítást. Az óriás- kenguru — mely köztudottan nagy ugrónak számít — 12 métert ugrik távolba, ugyanakkor ugrása magassága mintegy 270 centiméter. A világrekor- demek a virginiai szarvast tartják, mely távolra hitelesen mért adatok szerint 15 métert ugrik. A mi szarvasunknál ez 12, a lovaknál általában 8—9 métert tesz ki. Beamon teljesítménye jócskán meghaladja a tigrisét és az oroszlánét, mert azok mindössze 4—5 méteres ugrásra képesek. A magassági ugrás rekordját nem szárazföldi állat tartja. A delfin tud ugyanis a legnagyobb magasságba — mintegy nyolc méterre — felrugaszkodni.

(A jövőhéten ajárás, a futás, arepü- lés és az úszás rekordjairól olvashatnak az érdeklődők.)

Kiszei L. András

fehéren

Megfogni egymás kezét

Valami nagyon szétesett itt! Amit biztonságnak, reménynek lehet nevezni. Jönnek a Jézuskához címzett levelek a szerkesztőségbe, százszámra. Jóval több kérés, mint tavaly. Beleképzelem magam a kitépett irkalap fölé görnyedő gyerekek helyébe: minek kell jönnie ahhoz, hogy egy gyerek kérjen, fájdalmasan könyörögjön egy tábla csokiért, három szem szaloncukorért, egy kicsi kis játékért. Minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy egy gyerek ne magának kérjen, mert kibírja ha semmit nem kap karácsonyra, hanem a húgának, öccsének. Legalább bennük éljen a remény: a karácsony mégiscsak karácsony. Vagy mi kell ahhoz, hogy egy középiskolás lány tollat fogjon és kérjen egy 37-es csizmát, akármilyet a lábára, mert a tél hidege, hava, esője elviselhetetlen szobacipőben, naponta ingázva Gyuláról Csabára az iskolába.

Valami nagyon szétesett itt. Lesz-e, aki összerakja? Felépíthető-e eldurvult világunkban a szolidaritás? A héten nem csak a tehetetlen fájdalomtól sírtunk legbelül. A remény is megkísértett bennünket. Egy középiskolás lány zokogva mondta el a telefonba, hogy segíteni szeretne a Jézuskához forduló gyerekeken: ő sem gazdag, hétvégeken munkát vállal, de kis keresetéből szeretne valakit megajándékozni. Egy gyulai vállalkozó harmincezer forintot küldött azzal, hogy földes szobában nőtt fel, nélkülözések közepette, tudja hát, mi a szegénység. Egy kikötése van: nevét nem hozhatjuk nyilvánosságra. Mező- kovácsházáról egy asszony tízezer forintot postázott, mások ajándékot hoztak, küldtek és számos boríték érkezett, amelyekből ötszáz, ezer forint esett ki. Köszönet érte. Nem csak a forintokért, az ajándékokért, hanem a reményért, hogy túl lehet élni ezt a lehetetlen helyzetet. Ha megfogjuk egymás kezét, ha gondolunk másokra is legalább ilyenkor, a szeretet ünnepén.

Arpási Zoltán

p li I« «■ !■

• vw ■ vi % ■ Mtnwvw; pt'TfmTSím r.

=V

ÜJ

áruh£z

BÉKÉSCSABA

Megvette már a karácsonyi ajándékát?

Ha még nem, akkor most

ITT A SZENZÁCIÓS ALKALOM!

Reklámáron kínáljuk az alábbiakat:

▼ ▼▼▼▼TTTVTT

— VR 151 PHILIPS videorekorder,

2 fejes 38 990 Ft

— ELIN 20 literes mikrosütő 20 500 Ft

— MTB 26-os kerékpár 16 800 Ft

AMÍG A KESZLET TART!

\^.v.V.V.V.V.v.V.V.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.-.-.-.-.v.v.v.v.v.V

Mit szól hozzá, kedves tanár úr?

A sztrájkkal csak pirruszi győzelmet lehet elérni

Mi történik itt? - teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most a pedagógussztrájkról kérdezzük.

—Tehát, mit szól hozzá, tanár úr?

— Egy kicsit messzebb kell kezdenem a választ. A mostani helyzet felkészületlenül érte a magyar értelmiség elitjét, mert a ’89-90-es fordulat idején maga sem tudta, hová fut ki a rendszer- váltás? Nem voltak piaci tapasztalatai, ezért most, amikor — ha nehezen is — kezd kialakulni valamiféle piaci működés a szellemi szférában, drámaian éri meg, hogy neki is váltania kell.

Bizonyos fáziskésésnek is tanúi vagyunk. Ennek oka a rendszerváltás bársonyossága, viszonylagos pámázottsá- ga. Az átmenet politikai szakaszában, amikor az államrezon átépítése volt napirenden, az oktatás és a kutatás mintegy bársonyszékből „nézte” a folyamatokat. Amikor a politikai szakasz lezárult és megkezdődött a gazdaság átépítése, egy ideig még senki nem zavarta meg a bársonyszékből való szemlélődést. Miközben tehát a gazdaságban végbement egy racionalizálási folyamat, amely létszámleépítéssel járt és a hatékonyság növekedését hozta, az oktatás és a kutatás szerkezete lényegében változatlan maradt.

— Vagyis azt állítja, hogy itt alapvetően gazdasági kérdésről van szó?

— Nézze, senki nem vitatja, hogy a jövőnk az oktatás és a kutatás színvonalától függ. Széchenyi óta tudjuk, hogy egy ország boldogulása a kiművelt emberfők sokaságán múlik. De a mai helyzetben nagyon sok nehézség korlátozza ennek megvalósulását.

Mindenekelőtt a gazdaság állapota. Ennyiben tehát gazdasági kérdésről van szó.

— Világos, de miért épp mostanra csúcsosodtak ki a problémák, miért most szerveztek sztrájkot a pedagógusok?

— Azért, mert a gazdaság átépítése most jutott el abba a szakaszba, amikor előtérbe kerül az állam adminisztratív működésének és ilyen irányú költségvetésének felülvizsgálata. Az értelmiségre tehát most szakad rá mindaz a váratlanság, amivel nem számolt a korábbiakban. Most mutatkozik meg a fáziskésés. Ezt a fáziskésést kell bepótolni. Ebből következik, hogy tiltakozó akciókkal meg demonstrációkkal ki lehet ugyan fejezni az oktatásban és a kutatásban dolgozók rossz közérzetét, de nem feltétlenül ez a konstruktív megoldás. Ez legfeljebb tudatosítja, hogy ez egyben szociális meg politikai kérdés is. Ilyen értelemben oda kell rá figyelni, de a megoldást nem ez viszi előre, hanem az útkeresés, a kezdeményezés.

— De ki kezdeményezzen? A kormány, a szakszervezetek, maguk a pedagógusok?

— Azt hiszem mindenkinek megvan ebben a maga feladata, de a legfőbb szereplő kétségtelenül a kormány kell, hogy legyen. A baj csupán az, hogy a kulturális tárca elsősorban a gazdasági tényezőkre hivatkozik és mintha erre építené fel, hogy mit kezdjen az állam az oktatással. Ennek következtében mindennapi fogalmakról esik szó: költségmegtakarítás, létszámleépítés, összevonás, új struktúra, egyebek. Ám ebből nem derül ki, felépül-e egy modern, a szükségletekre rugalmasan reagáló piackonform, a tudomány és oktatás követelményeit is kielégítő, Európával harmonizáló oktatási-kutatási rendszer. Attól lehet tartani, hogy ez a viszonylagosan önálló, nagyon komoly minőségmutató elsikkad a gazdasági szorításban.

— Formálisan úgy néz ki, mintha béremelésért folyna a sztrájk. A pedagógusok viszont azt állítják, a bér a kisebbik gond. A nagyobb baj az oktatás, a pedagógustársadalom általános helyzete.

— Azt hiszem, mind együtt. Hangsúlyozom: a problémát az oktatás és a kutatás eddig elmaradt átalakítása okozza. Ebből következik, hogy ebben a sztrájkban csak pirruszi győzelmet lehet elérni. Az esetleges bérmegállapodás ugyanis nem old meg semmit, legfeljebb konzerválja a jelenlegi állapotot. Ezzel csak azt lehet elérni, hogy azt a szenvedést, amin a pedagógustársadalomnak az átalakítás során át kell mennie, elnyújtják.

Magyarországon ma nyolcszázezer közalkalmazott van. Ennyit nem bír el az ország. Illetve csak akkor bír el, ha alulfizeti őket. Ebből következik, hogy csak egy jól szervezett, hatékonyan dolgozó és valós teljesítményt nyújtó, a mostaninál kisebb létszámú közalkalmazotti réteget lesz képes jól megfizetni az állam.

Á.Z.