Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-16-17 / 295. szám

Ha nem Rómeó, nincs sikere A kókuszdió és a molettség Michael Kropf osztrák táncművész neve nem ismeretlen Békéscsabán; a Jókai Színházban két bemutatóhoz készített koreográfiát az elmúlt évadban. Holnap ismét itt köszönthetjük, a Mariann Balettiskola Szeretetkoktél produkciójában lép fel vendégművészként. (8. oldal) A kókuszdiónak nagyon sok köze van a molettséghez. Főleg a héjához. / Es kiváltképpen akkor, ha abból nyakláncot készítenek. Ezt a kókuszdióból készült ékszert ugyanis csak azok a molett hölgyek kaphatják meg, akik a békéscsabai Lady Moletti szaküzletben lepik meg magukat valamilyen ruhadarabbal karácsonyra. (10. oldal) Petőfi álma teljesült: a sínek behálózzák a világot, mint testet az erek. Se szeri, se száma a rajtuk száguldó vonatoknak* melyek időnként befutnak egy-egy állomásba, miként egy éve Szajolon ✓ történt. Am olykor a vasutasok vonat nélkül is képesek kisiklani. Feketegazdaság, fekete­kereskedelem, fekete éjszaka, fekete kedd. Ajjaj, fekete vonat... Zugforgalmista Lökösházán? A lökösházi a magyar terület utolsó vasútállomása. A MÁV mégsem itt adja át román partnerének a vonatokat, a rajtuk lévő árut, hanem az első román állomáson. Kürtösön. Az utóbbi egy­két évben talán másfél száz hiányzó, cserélt vagy sérült vámzáras vagon fu­tott be Lökösházáról Kürtösre. Néhány év alatt közel két tucat lökösházi vas­utast küldtek el kisebb-nagyobb lopás miatt. Azért mindig maradt egy kis magnak való... December 6-án a gyulai rendőrkapitányság és a megyei fő- kapitányság 30 embere „megszállta” Lökösházát, a faluba se ki, se be. Meg­elégelték, hogy újabban már hetente kaptak hírt a tehervagonok dézsmálásá­ról. Sejtették: olyanok fosztogathatnak, akik tudják, mit rejt a kocsik, konténe­rek mélye. Egy éve gyanítják, ki lehet az önkéntes vagonnyitogató: az egyik forgalmi szolgálattevő. A gyulai nyo­mozók többeket őrizetbe vettek, közü­lük hárman — a forgalmi szolgálattevő (K. A.), élettársa (K. K.), az élettárs román állampolgár testvére (G. M.) — előzetes letartóztatásba kerültek: jelen­tős értékre, dolog elleni erőszakkal el­követett lopás alapos gyanúja miatt. A románoknak sem kell a szomszéd­ba menniük vagonfosztogatókért. így a Kürtösről visszaküldött hibás vagonok­ról nehéz volt megállapítani, hogy ott, netán Lökösházán, esetleg útközben, más magyar vasútállomásokon rámol­ták ki azokat. Tudni kell, hogy amikor belép egy vagon, konténer Magyaror­szágra, a MÁV átveszi azt, szalagzárral megjelelöli sértetlen állapotát, s vállal­ja, hogy épen és egészben átviszi az országon. Útközben, a várakozások alatt aztán el-eltűnik a kocsikból ez meg az. Ha észreveszik, azonnal jegyző­könyvet vesznek fel, s új szalagzár ke­rül az ajtóra. Ha a románokhoz mégis rendezetlenül érkezik egy vagon — esetleg az ottani feltörés elintézéséül — visszaküldik a kocsit Lökösházára. Ak­kor is így járnak el, ha nincsenek rend­ben a papírok, például hiányzik a növényegészségügyi igazolás. (Az ilyen esetek 90 százalékát a cigarettafé­leségek adják!) A lökösházi vasutasok közül gyakorlatilag bárki tudhatta, me­lyik vagonban mi van. A visszazsuppolt kocsikat rendre az állomástól legtávo­labbi, hetedik vágányra rakták. K. A. forgalmista szolgálati ideje alatt sajátos szokás alakult ki: a hatodikra úgy tolat­tak fel szerelvényt, hogy takarja az állomás felől a hetediken álló kocsikat, melyeket ráadásul jól kihúzattak a ro­mán határ felé. közel a téeszhez vezető úton lévő fénysorompóhoz. Az éjszakai órákban rejtélyes kezek időnként leol­tották a pályaudvar ama szakaszának térvilágítását. A faluban az emberek duruzsoltak: ki mit lop a vagonokból. K. A. nem sokat cicózott: hol a lakásán, hol a munkahe­lyén kereste fel valamely kollégáját, hogy menjenek vele vagont dézsmálni. Nyilván a cinkossá tettek hallgatására számított. (Befűzte a 7. vágány közelé­ben lévő tanya lakóját is egy-két éjszakai portyára.) Technikailag szintén felké­szültek: a K. A. csapatában szolgáló — s mellesleg lopás miatt már kétszer bünte­tett — raktámok K. A. kérésére az állo­máson elrejtett egy csomó speciális sza­lagzárat, olyat, amit a magyarok Kürtö­sön alkalmaznak. A feltört vagonokat ezekkel zárták le ismét. Zömmel cigarettára „utaztak”. De gyanítható, hogy műszaki cikkek is „le­szálltak” Lökösházán. Vizsgálat tárgya lehet, hogy a néhány éve még szegé­nyesen berendezett vasutas szolgálati lakásba miként került két színes tévé, két video, mikrohullámú sütő, automa­ta mosógép, miközben a gazda házat épít, Suzukit lízingel havi 19 500 forin­tos részletekkel. (Egy negyedszázados hozzáértéssel rendelkező személy ép­pen akkor toppant K. A. lakására, ami­kor ott éppen egy álló ventilátort cso­magoltak ki olyan dobozból, melyen nemzetközi expressz-bárca virított.) Mindennek háttere a havi 65 ezres csa­ládi bevétel négyük számára, s állítólag a dinnyetermelésből befolyó pénz. K. A. szerint átlagus években 250—300 ezer forintnyit hozott a dinnye, tavaly 1 milliót tisztán, idén viszont csak 50 ezret. (Társa szerint jó, ha 20 ezer összejöhetett egy-egy évben.) Ha már a Zsuk szóba került: a 39 éves K. A-t és élettársát idén február 26-án a rendőrök megállították Budapesten, a Petőfi híd Boráros téri feljárójánál. Nem került elő a forgalmi engedélye, s tükörsima volt a gumi az első kere­keken. Levették a Zsuk rendszámát. Megnézték a rakományt: 1 milliót érő, zárjegy nélküli KIM cigaretta volt a platón. K. A. szerint egy isme­retlen kínai vagy vietnami kérte meg Pesten, hogy vigye át a budai Skála melletti parkolóba. Ennyi. Nem könnyű mesterség a vagon­fosztogatás. Á forgalmistát például ebbéli tevékenységében zavarhatják a jövő-menő vonatok is. Egy mozdony- vezető meséli, hogy szeptember 13-ára virradó éjszaka tilos jelzést kapott a lökösházi állomás előtt. Nekilátott a papírmunkának, majd evett egy nagyot, ezt követően pedig elveszítette a türel­mét. Rádión megkérte a menetirányí­tót: szóljanak már a lökösházi szolgá­lattevőnek, hogy ébredjen fel végre! A menetirányító egy idő után visszaszólt: senki nem veszi fel a telefont. Leszállt a mozdonyról, s a bejárati jelzőnél lévő hangos beszélőn telekiabálta a pálya­udvart, hogy forgalmista kerestetik. Az állomáson K. A. azzal fogadta, hogy miért kellett Szegednek szólnia, talán nem ért rá várakozni a jelzőnél?! Az amúgy „sáros” raktámok egy­szer (névtelenül) a MÁV-rendészet üzenetrögzítőjére mondta, hogy a 7. vágány mellett éppen pakolnak egy te­herkocsit. A rendészek azonnal (jó, másnap) léptek: az állomásfőnöknek lejátszották a felvételt, aki felismerte a raktámok hangját. Többek állítása sze­rint az állomásfőnök ezt követően kije­lentette: aki K. A-t piszkálja. Kürtösön találja magát. Ettől, s az elbocsátástól mindenki félt. Egyelőre 8-10 esettel gyanúsítják K. A-t és társait. Ragadjunk ki egyet talá­lomra! Egy tavaly december végén tör­tént vagondézsmálás során 1 millió 952 ezer 789 forint értékű Camel cigaretta tűnt el Lökösházán. A vámhatóság ter­mészetesen úgy kezelte az ügyet, hogy valószínűsítette: ismeretlen személy Lökösházán eltulajdonította a Came- leket, melyek—a lefoglalás lehetősége nélkül — belföldi forgalomba kerültek. Kötelezte a MÁV-ot, hogy fizessen meg 1 millió 757 ezer 510 forint vámot, 1 millió 515 ezer 115 forint fogyasztási adót és 1 millió 306 ezer 354 forint áfát a 24 050 doboz Camel után — túl azon, hogy a MÁV-nak (biztosítással vagy anélkül) nyilván a kárt is rendeznie kel­lett a feladóval. K. A. éjszakai műszakjának dolgo­zói rendszeresen hallották a Zsuk hang­ját, ha főnökük éjszaka hazaugrott(?) „kávét főzni” magának... Aki meg segí­tett neki vagont (mindig csak ki) pakol­ni, láthatott is egyet s mást. (K. A. egyik nevelt gyereke egy szép éjszakán ugyancsak kivezényeltetett a hetesre: kerékpárral ment a fénysorompóig, on­nan egy ugrás volt a félreállított vagon­sor. Mindenesetre felerősítette bicajára a horgászfelszerelését: ha kérdeznék, pecázni indult...) Egy helybeli italárus azt vallotta: K. A. nemrégen felkínált neki cigarettát megvételre, de ő az Is­tennek sem... Két nap múlva elismerte: átvett 500 doboz LM-et, s ki is fizette az árát. így megy ez... Hogy mi sül még ki az ügyből, meg­jósolhatatlan. Annyi biztos, hogy Lökösházán — s a közbeeső összes magyar vasútállomáson —jó lenne, ha a MÁV megszívlelné a figyelmezte­tést: a hetedik vágány(ok) mellett tes­sékvigyázni! Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents