Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-15 / 294. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1995. december 15., péntek Nyílt levél a nem-pedagógusokhoz! 1995. december 15-e az első nap a magyar történelemben, amikor a pedagógusok és a közok­tatásban dolgozó egyéb közalkalmazottak sztrájk­ba lépnek. Tudjuk azt, hogy sokan nem értik és sokan ellenzik mindezt. Én—tanárként — szeret­ném a sztrájk mellett felemelni a szavam. Az, hogy erre a sztrájkra sor kerül, valójában nagyon szo­morú tény. Mi dolgozni szeretnénk. Sztrájkolni senki nem szeret. Mi sem. Most azonban olyan helyzet ala­kult ki, hogy mást nem tehetünk. Most már sztráj­kolni kell! Ma Magyarországon a tanárok átlagfi­zetése nettó 25 ezer forint havonta. A többi iskolai dolgozóé ennél is kevesebb. A mi gimnáziumunk­ban van, akinek nettó 13—14 ezer forint. Ebből kell — kellene — megélnie. Ebből: nem lehet. Van olyan fiatal kezdő tanárunk, akinek a nettó havi alapfizetése nem éri el a 20 ezer forintot. 20 ezer forint! Egyetemi végzettséggel. 17 év tanulás után. 20 000 forint. Egy fél CD-játszó. Vagy három pár cipő! Ennyit ér ma Magyarországon egy gimnáziumi tanár munkája. Három pár cipőt havonta! Ez szégyen! Egy ország szégyene! Ez az, amin megalázó 10 százalékos emelések már nem segítenek. Ez az, ami ma már számunkra elfogad­hatatlan. Ez a helyzet nem tartható, és további romlása ellehetetlenít bennünket. És aki napi lét­problémákkal küzd, különmunkára kényszerül, hogy eltarthassa magát és családját, az a tanítvá­nyaival sem tud tisztességgel foglalkozni. A kiala­kult helyzet így őket is érinti, sőt sújtja. Sújtja a gyerekeket, sújtja a fiatalokat, sújtja a jövőt. Nem kívánjuk azt, hogy egyetértsenek velünk. Nem kívánjuk azt sem, hogy az iskola politikai csatáro­zások színterévé váljon. Önöktől csak azt kérjük, gondolkodjanak el: nem lehet véletlen, hogy ilyen, eleddig nálunk példátlan lépésre szántuk el ma­gunkat. Jó okunk van rá, helyzetünk javítására nem látunk más megoldást. Lépésünk senki ellen nem irányul, kizárólag saját érdekeinket kívánjuk megvédeni. Tudjuk és számolunk azzal, hogy mindez sokak számára nem szimpatikus. Ezt sajnáljuk, de a kialakult helyzetben más választásunk nem volt. A helyze­tért pedig nem nekünk kell vállalni a történelmi felelősséget! Komáromi István Legyen karácsonya minden gyermeknek! Földink volt. Ezen a napon született 1858-ban Gyulán Karácsonyi János címzetes püspök, történetíró, egyetemi tanár, az MTA tag­ja. Teológiai tanulmányait a budapesti egyetemen végez­te, 1882-ben szentelték pap­pá. A nagyváradi püspöki lí­ceumban az egyháztörténe­lem és egyházjog tanára, 1904-1905-ben a budapesti egyetem hittudományi karán tanár, majd nagyváradi ka­nonok, 1923-tól címzetes püspök. Főleg Magyaror­szág középkori történetével és katolikus egyháztörténe­tével foglalkozott számos ta­nulmányban. Véradás. December 18- án 8-11 óráig véradást tarta­nak a kondorosi közösségi házban. Szarvason a cigány kisebbsé­gi önkormányzat december 19-én 15 órakor Mindenki ka­rácsonya címmel ünnepséget szervez a polgármesteri hiva­tal nagytermében. Műsort ad a Giliji együttes és a négy szarvasi általános iskola. Ün­nepi beszédet mond Hevesi József, a Békés Megyei Ön- kormányzat Nemzeti és Etni­kai Bizottsága titkára. Ugyanekkor „Negyven évig a családok orvosa voltam” címmel dr. Domán Imre em­lékére fotókiállítás nyílik. Segítséggé* a postástól. A gyulai postahivatal szak- szervezetének vezetői a na­pokban megkeresték Lebenszky Attila polgármes­tert, szociális területen való együttműködést felajánlva. Hiszen a postások azok, akik mindenkit ismernek a város­ban, akik leginkább tudhat­ják, hol van igazán szükség a segítségre. A szociális iroda figyelmét felhívhatják a leg­inkább rászorulókra, cserébe pedig a polgármesteri hivatal is sokat segíthet a postások munkájában — hisz már az is számíthat, ha segélyek utalá­sa nem esik egybe a nyugdí­jak kihordásával. Felhívásunkra már eddig is ér­keztek szép számmal felajánlá­sok, ajándékok. Jó érzés tapasz­talni a segítőkészséget, az önzet­lenséget, a szeretetet. Cikkünk megjelenése óta is érkeztek le­velek a gyerekektől, kedves so­raikat olvasva úgy döntöttünk, hét végén is tartunk ügyeletet, hogy igazzá váljon ígéretünk: minden levélíró gyermek kapjon ajándékot! Nagyon sokan — 190-en — kértek tőlünk édességet, kinder- tojást, szaloncukrot, gyümöl­csöt. Szinte ugyanennyien vár­nak tőlünk könyvet, társasjáté­kot. Autó, baba, labda a vágya 150 kisgyermeknek. Legóra vágynak 33-an, Barbie babát szeretnének 38-an. A sok egyéb kívánság mellett 125 levélben írták, hogy bárminek nagyon tudnának örülni. Kedves Olvasók, Felnó'ttek és „Majdnem Felnőtt” Középis­kolások, Vállalkozók, Polgár- mesterek, Gazdasági Vezetők, Kereskedők! Ha úgy érzik, hogy tudnak és szeretnének segíteni abban, hogy minden levélíró gyermek kapjon aján­dékot karácsonyra, kérjük je­lentkezzenek szerkesztősé­günkben szombaton és vasár­nap 10 órától 14 óráig, hétfőn 9—16 óráig, személyesen vagy a 450-450-es telefonszámon! Segítségükért cserébe mi a nyilvánosságot tudjuk ajánla­ni, lapunkban közöljük az adományozók, illetve a cégek, hivatalok névsorát. Kedves Jézuska! Nagy -örömmel fogadtuk a Békés Megyei Hírlap karácso­nyi előzetesét. Nekem van még két testvérem is. Mi minden ajándéknak örülünk, de a legjob­ban ezeket szeretnénk: 1 db 100 db-os Puzzle kirakót, 1 kisebb Legot szeretnénk. Nekünk a leg­kedvesebb ünnepünk a kará­csony, már nagyon várjuk. Előre is köszönjük! Köszönetképpen írtunk egy verset: Karácsonykor akkor jó, Hogyha puhán hull a hó, Szánkó siklik a havon, Gyermeknek ünnepi alkalom. Várja a Jézuskát este Titkon ajándékot lesve. Mikor gyertya fénye lobban, Bontja a csomagot izgatottan. Szemében boldogság fénye ragyog, Örömmel nézik az angyalok. Anikó, Gábor, Sándor ¥ * *■ Kedves Jézuska! Ha kérhetnék, először kedves nagyszüleimnek egészséget kémék, hogy hosszú ideig ne­velhessenek minket, hogy felnőttként visszaadhassuk sze- retetüket. Hat éve félárvák va­gyunk, de szeretetben gazda­gok. Tudom, ez lehetetlen, ezért a szerető szívekre bízom, mit kapunk. Minden pici ajándék­nak örülni fogunk. Icus tht Kedves Jézuska! Tizenhárom éves vagyok. Szüleimnek nincs pénzük ne­kem ajándékot venni. Két test­vérem van. Szeretném, ha külde- nének nekem egy futball-labdát és még ha lehet, egy csomag szaloncukrot a fára. Köszönöm. János * * Kedves Jézuska! Olvastam az újságban, hogy a gyerekek megint írhatnak a Jézuskának. Van Mezőberény- ben egy kis család, a kislány 8 éves, tanyán lakik édesanyjával. Az apuka meghalt. Addig is nehe­zen éltek, de most még nehezebb lett nekik. Az édesanya sokat be­teg, dolgozni sem tud. Kevés pénzből neveli kislányát, aki na­gyon jó tanuló. Kérlek, Jézuska, látogasd meg ezt a kislányt, megérdemli. Lehet, hogy még egy kis szaloncukrot se tud venni neki az édesanyja, nem­hogy valami mással ajándékozza meg. * * * Kedves Jézuska! Egy ceruzát szeretnék vagy egy ceruzahegyezőt. Julianna Kedves Jézuska! Öten vagyunk testvérek, Mó­nika, Koméi, Katalin, Adrienn és én, Editke. Anyukám is, apukám is munkanélküliek, nem telik ajándékra. Szeretnénk, ha Jézuskától kapnánk filctollat, meg szaloncukrot pár szemet. Editke Kedves Jézuska! Légy oly jó, és látogassál meg! Nekem csak anyukám van, apa meghalt. Anyának kevés pénze van, és tudom, abból nem telik ajándékra, örül, ha ruhát meg en­nivalót tud venni. Tanyán lakunk, második osztályos vagyok. Katika Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a pedagógussztrájkról? Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. A mi szerkesztőségi műhelyünk A parlamenti tudósító A parlament sokaknak misztikum. Az elérhetetlenség szim­bóluma, fényes palota. Munkatársunknak, Simonffy Ágnes­nek munkahely. Minden ülésnapon ott van, s adja a híreket, háttéranyagokat lapunknak. Egy mondatban talán így foglal­ható össze a munkája. De érdemes vele bővebben megismer­kedni. Simonffy Ágnes Budapesten lakik, és 1991-ben szegődött el lapunkhoz parlamenti tudósítónak. Jobbat aligha találhat­tunk volna nála. Olyan időben vette át Budapestre utazgató munkatársainktól a feladatot, amikor még lapunkat—a szoci­alisták kivételével — valamennyi párt bojkottal fenyegette. Hiteles tudósításaival, objektív írásaival rövid időn belül eloszlatta a fenntartásokat a gyanakvó képviselőkben. Nevét, munkáját időközben a minisztériumok sajtosai is megismer­ték, s gyakran keresik közvetlenül őt, ha fontos közlendőjük van lapunk számára. Simonffy Ágnes napi parlamenti munkáját a Keleti pálya­udvaron kezdi. A haj műi vonattal felküldött lapokat, a Békés Megyei Hírlap aznapi számait átveszi a vonatkísérőtől és bemegy velük a Házba. (A miénk az egyetlen megyei napilap, amely évek óta naponta ott van a honatyák asztalán, s — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — egyre népszerűbb, tavaly már száz példányt küldtünk, jóval többet, mint ahány képviselőnk van.) Kolléganőnk délután rendszeresen konzul­tál telefonon a felelős szerkesztővel, hogy mit hallott, kivel beszélt, milyen javaslata van a feldolgozandó témára. Az elkészített anyagokat azután hordozható számítógépébe írja, majd telefonvonalon átküldi a szerkesztőségi komputerbe. (Korábban diktálta, tudósításait három beírónk, Ascsics Éva, Kónya Mariann és Krisán Istvánná fogadta.) Július óta Simonffy Ágnes a Ferenczy Europressnek is dolgozik, a sajtóügynökségnek, s rajtuk keresztül több megyei lapnak is parlamenti tudósítója. Szerkesztőségünkben — ahogy mondani szokás —, a legöregebb tengerész sem emlék­szik arra, hogy Simonffy Ági hibázott volna. Talán ettől is van olyan hitele a T. Házban. Árpási Zoltán Luca-napi ügynöktörvény Volt egyszer egy kommunista­szocialista rendszer, s annak volt politikai rendőrsége. Ennek a belső reakciót elhárító szere­zetnek voltak tagjai és voltak az élet minden területén besúgói, együttműködői. Aztán 1989-90- ben jött a rendszerváltozás, s vele együtt az igény: fontos vá­lasztott, illetve állami tisztséget ne tölthessenek be olyanok, akik az előző rendszer elvtelen sze­kértolói voltak. Több éves huza­vona után 1994-ben megszüle­tett végre az egyes fontos tiszt­ségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény, köznyelven az ügynöktörvény vagy átvilágítási törvény. Ennek több részét alkotmányellenes­nek ítélte azonban az Alkot­mánybíróság, így jutottunk el oda, hogy az Országgyűlés szerdán ismét egy régi-új ügy­nöktörvényt tárgyalhatott, ez­úttal Balsai István (MDF) ja­vaslatát. A vitában a szocialista frak­ció álláspontját Tóth Károly bé­késcsabai képviselő tolmácsol­ta. Furcsállotta, hogy egy volt igazságügy-miniszter korrigálja a minisztersége idején alkot­mányellenesnek bizonyult tör­vényt, s azt is, hogy csak az előző parlamenti, illetve kor­mányzati ciklus végére sikerült megalkotni a jogszabályt, ami­kor már nem vonatkozhatott megalkotóira. Dicséretes, hogy Balsai képviselő úr meg akarta előzni a késlekedő kormányt a törvény korrigálásában, de a hiá­nyosságok miatt mégsem tudják javaslatát támogatni. A szocia­listák szerint Balsai István to­vábbra sem egyöntetű szem­pontok alapján határozta meg az átvilágítandók körét, és a terve­zet nem tudott megoldást találni az információs önrendelkezési joggal kapcsolatos alkotmány- bírósági kifogásra sem. S.Á. Maráz István, 34 éves, gyomai kőműves: Igazuk van. Ha nem fizetik meg a tanárokat, hogyan várjuk el, hogy a tanítványaikból, a gyermekeinkből embert nevel­jenek? A pedagógusok keze alatt a következő nemzedék nő fel, ha úgy tetszik, a jövőnk függ tőlük. A sógorom és a sógornőm is tanár, így közelről is ismerem ezt a problémát. Amíg a pedagó­gus a családja megélhetéséért küzd, jóval kevesebb ideje és energiája jut a diákokra. Kakati Lajosné, 26 éves, gyomai varrónő: Ha sztrájkolnak, azt a gyere­kek érdekében is teszik. Az isko­lákban a jövő nemzedéke tanul. Jó lenne, ha csupa hivatásának, ugyanakkor, hivatásából megé­lő pedagógus venné őket körül. Remélem, legkésőbb jövőre, mire a nagyobbik lányom elsős lesz, az iskolákba is nyugalom költözik. Ha konkrét eredményt nem is hoz, a sztrájk mindenkép­pen jelzés a kormánynak és a társadalomnak. Horváth Mihályné, 40 éves, öregszőlői művelődésszervező: Végig abban reménykedtem, hogy elkerülhető a dolog, de ha lesz sztrájk, azt is megértem. A tiltakozás demokratikus formájá­nak tartom, szülőknek, diákoknak nem származik belőle problémá­ja. Annak mégis jobban örülnék, ha más lenne a kormányzati hoz­záállás, s nem a sztrájk lenne a pedagógusbér-rendezés eszköze. A pillanatnyi gondokra gyógyír lehet, de hosszú távon nem jelent megoldást. Dógi Jenő, 60 éves, endrődi nyugdíjas: Megmondom őszintén, nem értek vele egyet. A pedagógus többet keres, mint egy melós, ar­ról nem is beszélve, hogy a tan­árok eddig minden évben kaptak emelést. Itt vagyunk mi, nyugdí­jasok, mi egy fülért sem kapunk. Rendben van, követeljék a bért! De másképpen, ne sztrájkkal! Leállítják az országban a tanítást! Kinek jó ez? A gyerekeknek semmiképpen, a sztrájk az isko­lai munka rovására megy. / A Budapesti Árutőzsde hírei Kínálati nyomás a kukoricapiacon, likvidálnak a „hosszra” spekulá­lók a közeli határidőkben. A búza közelebbi határidőiben limit mértékű emelkedés, az új termés határidőiben „bessz” van. Csúcsot ért el a 96-os új termésű napraforgó, megnyílt a szeptember: 42 000 Ft/t-n. A sertéspiac befagyott, mind a közeli és távoli határidőkben. Hó Elszámoló ár Vételi Eladási Üzletkötés Kukorica Ft/t Március 18250 ajánlati ársáv 18250-18400 18250-18850 18250-18400 Október 18600 18 200-18 300 18 300-18 700 18300 Búza Ft/t Január 23 700 23 100-23 700 23700­23 700 Július 17850 17*750—17 600 1800-18 150­Napraforgó Ft/t Október 42 000 41 500—42 000 42000 42000 EU vágósertés I., Ft/kg Január 203,00 203,00 Február 205,00­209,00­EU vágósertés H., Ft/kg Január 200,00 203,00 Február 206,00­209,00 Ballai Pál BÁT-tó'zsdetag

Next

/
Thumbnails
Contents