Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09-10 / 289. szám
Sasazértis... — Sasígytovább! Az idei hazai színházi évad egyik kiemelkedő eseménye a Mikroszkóp Színpad, pontosabban Sas József legújabb produkciója, a Sasazértis. Nemcsak a budapestieknek vagy róluk szól, hanem a vidékieknek is, sőt nekik igazán, hiszen középpontjában a kisember áll. (8. oldal) Apró termetűek elképesztő képességei Az állati rekordok tárgyalása során eleddig csak a nagytestű állatokról szóltunk. Éppen ezért legalább egy kérdés erejéig meg kell említenünk, hogy az apró termetnek is vannak, lehetnek előnyei. Jogos lehet tehát a felvetés: mik azok az előnyök, amelyek fenntartották és fenntartják ma is a kistestű állatokat. (9. oldal) A királynő Miss Universe Hungary. Magyarország szépe. Hivatalosan ma ő a legszebb. Tizennyolc éves, főiskolás, szóiké, 179 centi magas. Tartása, szépsége királynői. Nem akart győzni, mégis nyert. Nehéznek érzi a koronát. A közönség viharos tapssal köszöntötte trónra lépését. A lányok többsége is neki szurkolt. Örültek elsőségének. Talán mert esélytelennek hitte magát a győzelemre. A hatórás, kimerítő és idegtépő verseny után, szerda éjjel fél háromkor adott interjút lapunknak. „Nagyon összezavart engem ez a győzelem” FOTÓ: LEHOOZKY PÉTER — Fáradt? — Nagyon. — Megérte? — Hát... Meg. Nem tudom, mi lesz a jövőben, remélem nem bánom meg. — Mit rendelt ünnepi ebédre? Gondolom, megünneplik a győzelmet. — Még nem beszéltünk erről. Az igazság az, hogy még most se hiszem el, hogy én nyertem. De valami finomat majd kitalálunk. —Mi a kedvenc étele? — Brassói, mákos tészta, túrós de- relye, milánói makaróni, sok minden. Mostanában, hogy nem szabad ennem, mindent szeretek. Talán a kelkáposztát nem. — Számította győzelemre? — Még dobogós helyre se számítottam. Én és az önbizalom! Két külön dolog. — Vissza tud emlékezni arra a pillanatra, amikor bejelentették, a királynő: Deák Andrea? Mit érzett? — Forróság öntött el. — Tudott volna sírni? — Nem. Nem biztos. — Mondjuk ha nem fél attól, hogy a festék szétkenődik. Akkor se? — Nem azért nem sírtam. Na- gyon-nagyon meglepődtem, még most se hiszem el, hogy én lettem az első. —A többi lány? — Örültek. Úgy láttam, hogy örültek. Mindenki az Adriennt tippelte befutónak. A lányok azt mondták, nagyon jó, hogy én nyertem. Nem gondoltam, hogy első leszek. — Mégis megnyerte. Milyen érzés királynőnek lenni? — Furcsa. Távol áll tőlem, mert én mindig olyan gyerekes voltam. Nem szeretek a középpontban lenni, a reflektorfényben. Szeretek jelen lenni, de a háttérben meghúzódva. A lányokkal megállapítottuk: nem lehet jó a győztesnek. Amikor felteszik fejére a koronát, akkor igen, de utána nagyon nehéz. Az én álmom egy jó különdíj volt. — Fia nem haragszik, nem egy királynő-típus... — Nem. Ezért félek. — Mitől fél? — Magamtól. Attól, hogy másképp látom a dolgokat, mint amit egy szépségverseny győzteséről hisznek, vagy tőle elvárnak. Sokan mondják például, hogy naiv vagyok. Tudom, ezen változtatnom kell. — Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy királynőnek? — Vigyáznia kell, nehogy kihasználják. — Az előző királynővel találkozott? — Találkoztam. Névrokonom, ő is Andrea. Nagyon szimpatikus lány, bejött az öltözőbe. Megkérdeztük kire tippel, de nem mondta meg. —Mire számít a világversenyen? — Nem tudom mi lesz. —Fél tőle? — Nagyon. Már most remegek. —Miért? — Hogy tudom-e méltóan képviselni Magyarországot. Meg az iskola miatt is. — A főiskolán tudnak arról, hogy elindult? — Kollégiumban lakom és ott tudnak róla. Nem akartam senkinek elmondani, gondoltam úgyse tudódik ki, meg különben se jutok a döntőbe. Aztán mégis kitudódott, s akkor jöttek kérdezni: tényleg elindultál? Sokan mondták, biztosan ott fogom hagyni a főiskolát. — És ott hagyja? — Nem, a jövő héten megyek vissza. Két hétre kaptam kikérőt. — Mi lesz, ha visszamegy? — Nem tudom, még le kell tisztáznom a szüleimmel, hogyan tovább. — Tud róla, hogy egy számolási hiba miatt a számítógép először a második helyre sorolta és csak a hiba korrigálása után lett első, cserélt helyet Bába Adriennel? — Hallottam róla. —Nem tart botránytól? — Nagyon remélem, nem lesz botrány. Én versenyeztem, semmiről semmit nem tudtam. Nagyon rosszul esne, ha valaki olyanokat terjesztene rólam, hogy botrányos körülmények között nyertem. — A végén még kezdem azt hinni, egy szomorú királynő ül velem szemben. — Nem vagyok szomorú, csak nagyon összezavart engem ez az egész. Az előbb például idejöttek, hogy holnap valamilyen fogadásra kell mennem, de én már betábláztam magam a jövő hétre. Nem tudom, hogy fog nekem ez menni. Ez így lesz végig? —Azt hiszem igen, amíg a koronát át nem adja. — Hogy fogom én emellett a főiskolát csinálni? —Nem tudom. A királynői cím sok közszerepléssel jár és felkészítőre is el kell mennie a világverseny előtt... — És oda nem mehet más, csak én? —Azt hiszem csak Deák Andrea, a királynő. Lehet, hogy jobb lett volna, ha mindez csupán egy szép álom? Fejére teszik a koronát, levonul a színpadról aztán vége, felébred? — Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem veszik észre annak a zsűritagnak a botlását és maradok a második helyen. — Úgy látom, fontosabb a főiskola, mint a korona. — Ez jó kérdés, de nem nagyon tudok rá válaszolni, mert ha most ott lennék a főiskolán, akkor biztosan arról ábrándoznék, mi lenne, ha én lennék a királynő? Én mindig elvágyódom onnan, ahol vagyok: most a főiskolán lenne jobb, ha ott lennék, akkor meg itt. —Lehet, hogy akkor lesz a legboldogabb, amikor átadja a koronái? — Lehet. Árpási Zoltán
