Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-04-05 / 259. szám

Öveges professzor, a halhatatlan „Hiszek az élőszó hatásában, a tanári magyarázat erejében!” Minden előadásán, könyvében, tévés, rádiós szereplésében megidézte a csodát. A tudós paptanár, tankönyvíró november 9-én lenne százéves. (8. oldal) „Néznem kellett Apámat, aki írt” Biharugra nagy szülötte, Szabó Pál író huszonöt esztendeje, 1970 októberében, a reformáció ünnepén távozott az élők sorából. Az író lánya, Szabó Erzsébet férjével együtt ma is Szabó Pál egykori biharugrai házában lakik. (8. oldal) Valahol a világ végén van egy tó. Egyetlen érdekessége, hogy abba csak az dobhat kavicsot, akinek a házassága úgy sikerült, ahogy azt elképzelte, fiatalos jóhiszeműségében eltervezte. Vajon hány kavics található e tó fenekén? Lali özvegyével. Emíliával csak később, férje halálának első évfordulóján találkoztam. A temetőben. Emília utána meghívott egy kávéra. Elmondta, hogy közel tíz évig maradt otthon a gyerekekkel. Ez volt életének legszebb időszaka. A kapcsolatuk olyan harmonikus volt, amilyet sokan talán el sem tudnak képzelni. Igaz, anyagilag szűkösen, ő pedig túlságosan szűk körben élt. Alig került kapcsolatba emberekkel, reggeltől estig viszont a gyerekekkel volt. Ennyit jelentett szá­mára az élet. —Nem ereztél kiszolgáltatottságot? — Anyagilag néha bizony, igen. Amikor a gyerekek felcseperedtek, úgy döntöttünk, hogy munkába lépek, és javítunk végre anyagi helyzetünkön. A főnököm sokat tett a férjem érdekében, amikor politikai okokból el akarták tá­volítani a munkahelyéről. Megtehette, mert korábban magas párttisztségben volt. Nagyon hálás voltam neki. És bár már korábban is észrevettem, hogy sürgölődik körülöttem, most látta elér­kezettnek a pillanatot: egyszer csak há­tulról nyakon csókolt! Magam is cso­dálkoztam, hogy nem vágtam pofon, de az is igaz, hogy az érintése megbizser- getett... Emíliát hallgatva, beleborzongtam. A politika erre is eszköz? Valaki el­játssza a jó ember, a jótevő szerepét, és segít a férjnek — hogy elcsábíthassa a feleségét! A főnök egyébként nem volt kezdő. Nem rohanta le azonnal a „hálás” asszonyt, hanem kivárta a kellő alkal­mat. Csak később hívta meg egy pohár italra Emíliát, aki végül a csábító karjai­ban kötött ki. Lali szolgálati útra uta­zott, és Emília meghívta „udvarlóját” a saját lakásukra! Munkaidő alatt történt meg az, aminek — az előzmények alap­ján — meg kellett történnie. Emília folyamatosan túltette magát a bűntuda­ton, mert saját bevallása szerint is olyan érzéki élményben volt része, amelyet a férjével soha nem élt át. Ezután már ő kereste és teremtette meg az alkalma­kat. —És Lali? — Lali?... Eleinte rettenetes lelkifur­dalásom volt. Esténként, fáradtságra hivatkozva, igyekeztem kitérni a köze­ledése elől. Féltem, hogy gyanút fog, de szeretkezni se tudtam vele, ha néhány órája még a főnököm ölelgetett. — Emília, mivel adhat többet a szerető egy férjes asszonynak? Neked ezt igazán tudnod kell! Mi az, amiért a feleség megcsalja a férjét? — Bonyolult dolog ez. Aligha adha­tó rá általánosítható válasz. A házasság­ban az évek folyamán sok minden meg­szokottá válik. Egy valami korábban is többször gondolkodóba ejtett: asszony­ismerőseim hol büszkén, hol kétség- beesetten beszéltek férjük félté­kenységéről. Én viszont sose vettem észre, hogy Lali valaha is féltékenyke- dett volna. Olyan érzésem is volt, mint­ha talán már nem is szeretne igazán. A hűtlen feleség —O végtelenül megbízott benned... Emília keserűen bólintott: — Minden asszonynak tetszik, ha elárasztják figyelmességgel. A főnö­köm sűrűn kedveskedett nekem egy- egy szál virággal. Lalinak viszont ilyes­mi azokban az években eszébe se ju­tott. — De Lali ettől lényegesen többet adott neked. Neked pont az az egy szál virág hiányzott? És ha már itt tartunk: milyen érzés napközben a szeretővel szeretkezni, este meg bebújni a hitvesi ágyba? Ha nem akarsz, nem kell vála­szolnod. — Rettenetes! Ez a legnagyobb ál­nokság a hitvesek kapcsolatában. Meg­csalni a másikat, de úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna... Néha olyan érzésem volt, hogy beszennyez­tem magam, és épp az ágyban a férje­met is beszennyezem. —Válásra nem gondoltál? — Sok minden megfordult a fejem­ben. Persze, a pásztorórákon a főnököm többször is fülembe súgta, milyert jó nekünk együtt, hát még ha egybe is kelnénk. Gyengébb pillanataimban ta­lán latolgattam is a válást, de aztán elhessegettem magamtól a gon­dolatot. — Lalinak mindent őszintén beval­lottál? — Rájött magától. Semmit nem ta­gadtam, de ha kérdezett, inkább hall­gattam. Soha ki nem mondtam, hogy megcsaltam, anélkül is tudta... —És arról tudsz, hogy Lali felkeres­te a szeretődet? Emília elsápadt. Egész testében re­megett. — Soha nem mondta. —Megkérdezte tőle, ha már tönkre­tette a házasságotokat, akkor vajon vállalja-e a következményeket? Téged meg a két gyereket... — Lali elmondta neked, hogy mit tudott meg a főnökömtől? — A szeretődtől... Soha eszébe sem jutott elválni. O csak a te érzékiségedet elégítette ki olyan fokon, amire Lali nem volt képes. Állítólag ezt is te mond­tad neki a szeretkezés önkívületi pilla­nataiban. Emília rávetette magát a heverő kar­fájára, és keservesen zokogott. Csak nagyon sokára szólalt meg: — Nem is tudod, mennyire jólesik most könnyíteni a lelkemen. Egész mostanáig magamba fojtottam a fájdal­mamat, eddig nem volt kinek elpana­szolnom. A férjemet, azt a jó embert, nagyon megbántottam. Élmondta még, hogy az eset kiderü- lése után Lali elköltözött a hitvesi ágy­ból, és nem tért oda vissza akkor sem, amikor Emília megszakította kapcsola­tát a szeretőjével. Viszont fiatalasszony volt még, hányszor hevítette, emésztet­te őt a vágy! Elmúltak a legszebb évek, üresen, kielégítetlenül meddő önmar- cangolással. —Emília, érdemes volt? Rám néz. Értetlenül, bánatosan. — Most már könnyű lenne erkölcsi bírának lenni. A fiatalos könnyelműség árán szerzett keserű tapasztalatokkal ítélkezni. Magunk és mások fölött. Emíliának igaza van. Az életben mindenért, mindenkinek, önmagának kell vállalnia a következményeket. Na­gyon kevés az olyan ember, aki a mások hibájából tanul. # Ennyi hát egy megcsalt férj és egy hűt­len feleség igaz, tanulságos története. Ebből is levonva a következtetést, hogy a mesebeli tó fenekén nagyon kevés az a bizonyos kavics. Ha mégis akad vala­ki, aki jól sikerült házassága révén jo­gosult lenne e kavics bedobására oda, írja meg szerkesztőségünknek — név­vel vagy név nélkül. Sorait örömmel közöljük. Zs. L.

Next

/
Thumbnails
Contents