Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

1995. november 23., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Jótékonysági est. A kötegyáni óvoda szülői munka- közössége november 26-án, va­sárnap 16 órakor a helyi művelődési házban jótékonysá­gi estet szervez. A kezdeménye­zés célja kettős. A szülők, az óvónők és az óvodások közös műsorral szeretnék színesebbé, vidámabbá tenni az érdeklődő falusiak egy estéjét, ugyanakkor a bevételből játékokat, foglal­koztatási eszközöket vásárolná­nak a picinyeknek. TH'-sza.badegyetem. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Körösök Vidéke Egye­sülete ebben az évadban is meg­szervezte a Haán Lajos Szabad- egyetem Földrajzi Tagozatát. A sorozat második előadása no­vember 27-én, hétfőn 17 órakor kezdődik, melyen „Amazóniai indiánok között” címmel dr. Boglár Lajos egyetemi tanár számol be élményeiről. Az előadás helyszíne a TIT székház (Békéscsaba, Szent István tér 8.). Dlvatshow. Pénteken este 7 órakor Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Házban nagyszabá­sú divatbemutatót tartanak, mely a szervezők ígérete szerint arányaiban az eddigi legna­gyobb rendezvény ebben a mű­fajban és térségben. Faragó La­jos Tamás sajtófőnök tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott: kilenc megyei cég ruháit mutatja be többek között négy helyi szépségkirálynő. Lesz úri divat és farmer, menyasszonyi ruha és vadászruha. Akit végképp nem érdekel a divat, az St. Martin nagyszerű szaxofonmuzsikáját hallgathatja meg a műsorban. Támogatottak. Csanád- apácán jelenleg 130 munkanél­küli részesül jövedelempótló tá­mogatásban. Közülük 15-en vesznek részt a közhasznú mun­kákban, az egészségügyi köz­pont és a szociális otthon építé­sénél. Szabin nők a Jókai Színházban Zenés bohózat mint a túlélés egyik formája Újabb bemutatóra készül a Jókai Színház társulata, a Schönthan fivérek zenés bohózatát, A szabin nők elrablását tűzi november 24-én műsorra. Az előadás rendezőjével, Miszlay Istvánnal beszélgettünk a hazatéréséről és a darabról.-1962-ben szerződött Bé­késcsabára rendezőként, majd főrendezője, később igazgatója lett a színháznak. Hosszú évek után most újra itt rendez. Milyen érzés hazatér­ni a régi kollégák közé? • — Nagyon jó ismét az ismerős falak között lenni. Körülbelül 10 éve dolgoztam utoljára Békéscsabán. Öröm látni, milyen gyönyörűvé újult ez a színház, korszerűbb, elegánsabb lett. A kollégák közül Gálfy Lászlóval szinte együtt kezdtük a pályánkat. Később Szolnokon, majd itt Csabán találkoztunk. Nagyon nagy öröm volt újra dolgozni Felkai Eszterrel, Vajda Kar­csival és Jancsik Ferivel, aki­vel érdekes módon valahogy mindig elkerültükegymást, és itt Békéscsabán sem sikerült ez idáig együtt dolgozunk. — A Jókai színházi évei alatt nagyon sok, a drámairo­dalomban jelentősnek tartott darab ős- és magyarországi bemutatóját segítette színre. Jó néhányat, köztük könnyebb műfajút is rendezett. Melyik áll Önhöz közelebb? A súlyos mondanivalójú dráma vagy inkább a könnyedebb, zenés műfaj? — Pályafutásom alatt hosszú időt töltöttem vidéki színházakban. A vidéki kö­zönség hallatlanul tiszteletre méltó, a színháznak minden erősségével ezt a közönséget kell szolgálnia. Tehát min­denfajta műfajnak teret kell adni. Amikor mint vezetőnek lehetőségem adódott arra, hogy szívem szerint válasszak magamnak darabot, én akkor is nagyon szívesen rendeztem zenéset. —Igaz az, hogy adott eset­ben a zenés darabban nehe­zebb helytállni, mint egy pró­zaiban? — Úgy gondolom, hogy a színész fizikai kondícióját sokkal inkább igénybe veszi, hiszen összetettebb műfaj, mint a próza — énekelni, tán­colni kell tudni. Színészt pró­báló.-tL A szabin nők elrablása szinte klasszikusnak számító bohózat. A Jókai Színház 1957-ben és 1968-ban ját­szotta. Mennyire lehet aktuá­lis ma ez az előadás? — Ha meghallgatjuk a rá­dió örökzöld dallamait, ma is ott találjuk a Mások vittek rossz utakra engem, vagy a Róza, magában túlteng a pró­za című dalokat, melyet Bilicsi Tivadar emelt a sláger­irodalom csúcsára. Úgy gon­dolom tehát, hogy Horváth Jenő dalai a mai napig népsze­rűek. Nem beszélve arról, hogy a mai vidéki színjátszás­ban — ami igen nehéz hely­zetben van; az egész magyar kultúra anyagi gondokkal küzd — talán soha nem volt annyira aktuális annak a szín­házigazgatónak a megjelení­tése (Rettegi Fridolin, Gálfy László), aki szinte erőn feletti küzdelemmel próbálja meg­ás összetartani társulatát, hogy túlélje az akkori nehéz időket. Hiszen ma még nehe­zebb időkben kell túlélni. Muzslai Katalin Egy PHARE szakember Brüsszelből A szociálpolitikát segítő külön­böző PHARE-programok Len­gyelországban és Magyaror­szágon 1992-ben nyújtottak először segítséget a szociális terü­leten dolgozóknak, majd a cseh, a szlovák, a román, az albániai és balti területek támogatásával folytatódtak. A három PHARE programiroda közül az egyik Bé­késen, a Hajnal István Szociális Központ és Regionális Szellemi Forrásközpontban van. Ők az or­szágban 22 szociális jellegű pro­jekt megvalósításánál segédkez­nek. Tegnap vendégük volt a Brüsszelből érkezett Yvonne Beck, akinek tiszte a PHARE szociális programjainak magyar- országi tanulmányozása. Megis­merkedett a békési intézménnyel, az ott működő iroda, a fiatalokat és időseket támogató program munkájával, a Békésen angolt ta­nító amerikai tanárokkal, majd el­látogattak Gyulára, a Dorkás Ala­pítvány által támogatott adventis­ta szeretetotthonba. Yvonne Beck hazájában gyer­mekekkel foglalkozó pszicholó­gusként kezdte munkáját, majd az európai közösség humanitári­us segítő programjában vett részt. Édesapja, Hans Beck az Európai Unió magyarországi delegációjá­nak a vezetője, akinek kezében összefutnak a PH ARE-támogatá- sok.. Yvonne Beck számára a ná­lunk tapasztaltak is segítségül szolgálnak a tervezett orosz- országi mikrotámogatási prog­ramjainak kidolgozásában. Véle­ménye szerint az általában kilenc hónapig nyújtott támogatás egy- egy ágazatban rövid idő ahhoz, hogy a programok önállósulja­nak. Dávidné B. Hídvégi Julian­na, a békési intézmény igazgató­ja, a PHARE békési programiro­dájának vezetője a magyarorszá­gi szociális munkások nagy pró­batételeként értékelte az újszerű, rászoruló időseket és fiatalokat támogató jó programok tovább­vitelének anyagi és erkölcsi talporímaradását. (A PHARE je­lenleg 80 újítási alapprojektet tá­mogat Magyarországon, január­ban pedig várhatóan újabb lehetőségeket pályáztatnak). En­nek érdekében szerveznek ők is különböző képzéseket a szociális munkásoknak, az elesett embe­rekkel foglalkozóknak. Legközelebb november 27-29. között Budapesten rendeznek a Magyar Tranzakcioanalitikus Egyesülettel (tranzakció analízis: személyiségelméleti elemző és lelki bajokat gyógyító módszer) közösen képzést az általuk mene­dzselt intézmények munkatársai­nak. Bede Zsóka Békéscsabai fotósok Nagyváradon Zsótér Mária, Sisák Péter, Petru Filip és Tóth István a kiállítás megnyitóján A Berekméri Zoltán Fotóklub és az ifjúsági ház által meghir­detett 5 magyarországi és 2 ro­mániai megyére kiterjedő re­gionális premfotó-pályázat 88 zsűrizett alkotásából rende­zett kiállítás békéscsabai be­mutatkozása után, november 16-án a nagyváradi Foto-art Galériában nyílt meg a tárlat. A nagyváradi Nufarul (Tavi­rózsa) fotó-film klubbal történő kapcsolatfelvétel első fontos állomása ez a kiállítás, melynek védnökségét mindkét város polgármesteri hivatala fölvállalta. A fotóklubot Boldog Gusz- ■ táv, Latorczai János, Köles Ist­ván képviselte, a delegáció tag­jaként utazott továbbá Szegedi­né Kozák Mária, a polgármeste­ri hivatal közművelődési cso­portjának vezetője, Sisák Péter alpolgármester ésZsótér Mária, az ifiház szervezője. A vendég­látók Mircea Dindeal, a polgár- mester tanácsosa, Tóth István, a fotóklub ügyvezetője, a Foto- art Galéria igazgatója,Constan­tin Dancoglu, a klub főtaná­csosa, Csontos István, a fotó­klub tanácsosa, Péter Mónika technikai titkár és László Ildikó voltak. A megnyitó mellett a nap fontos eseményeként kell megemlíteni a nagyváradi pol­gármesteri hivatalban tett lá­togatást, ahol Petru Filip pol­gármester fogadta a delegációt. Ezt követően közel egyórás saj­tófogadást tartottak, melyen az országos, megyei, helyi román és magyar nyelvű média képviselői voltak jelen. Egy rövid belvárosi séta után Sisák Péter külön megbeszélést folytatott Petru Filippel. A két fotóklub és a város vezetőinek találkozása során kölcsönösen megfogalmazódott a további együttműködés igénye és lehetősége. A Nufarul foto-film klub és a Berekméri Zoltán fotó klub kapcsolatfelvétele után remélhetőleg Nagyvárad és Bé­késcsaba között hamarosan egyéb területeken is konkrét lé­pésekre kerül sor. Mint a sajtó- beszélgetésen elhangzott: az emberi kapcsolatok, kötődések talán lényegesebbek a hivatalos kapcsolatoknál. Békéscsabán mindenesetre barátsággal és szeretettel várják januárban a nagyváradiakat. Hétvége Ibériában — 3. Ikarosz szárnyain Veszélyben a dévaványai galéria Indulás előtt tíz perccel ismét el- vackolom magam a fedélzeten. Megtörténik a daily checq, a mű­szaki rutinellenőrzés. Odakint meleg van és sötét, de a pilótafül­ke műszerfala karácsonyi szín­pompát ölt. A légikisasszonyok kedvesen üdvözlik az időközben megérkező utasokat, majd a he­lyükre kísérik őket. Egy farmer- szerkós srác hervadtan kapa­rássza borostás állát, majd közli a már mindenki által ismert tényt: — Szarrá verte a Reál a Fradit. Saját szememmel láttam. Alig várom, hogy hazamenjek és elás­sam magam szégyenemben. Becsukódik az ajtó, bekap­csoljuk a biztonsági öveinket, s ismét szárnyakat kapnak vágya­ink. Utastársaim Barcelona fölött már vacsoráznak, aztán olvasgat­nak, zenét hallgatnak vagy alsza­nak. Rövid szusszanója alatt Czigány Ildikó stewardesst kér­dezem pályaválasztása felől. — Eredetileg zenetörténész vagyok —- mondja, de én már nem lepődök meg semmin. -Tud- ja, imádok repülni. Saját költsé­gemen tettem le a pilótavizsgát, s oktató vagyok a Malév sportre­pülő szakosztályában. Ha egy kis szerencsém is lesz, talán én leszek az első női pilóta... Addig is térül- fordul, kenyeret visz kis fonott kosarában. — Egyszer Teller Ede is a fe­délzeten tartózkodott — meséli utolsó falat franciasalátája lenye­lése után Szomolányi kapitány. Üzentem neki, hogy szívesen lá­tom egy köszöntésre, de nagyon fáradtnak látszott. Éppen fordul­tunk Frankfurt felé, amikor min­den átmenet nélkül feltépte az öreg kabinajtót, és megjelent hí­res furkósbotjával. Már épp azt hittem, hogy idős fejjel atomtu­dósból gépeltérítővé avanzsál, mikor közölte, hogy elaludt Mici néni, a felesége és beszélgetni akar valakivel. Bár éppen tombolt a zivatar alattunk, s Éde bátyánk nagyothalló, remekül éreztük magunkat. Kézfogása után hete­kig nem mosakodtam... — Politikusokkal nem hozta össze a szerencséje ? — Dehogynem. Szívtam már Horn Gyula cigarettáját is, mosta­nában inkább csak a fogam... Thürmer Gyula nagyon kimért volt, Demszky és Orbán viszont jót cseverészett velünk. Belefér abba a nyolcezer órás repülő­időmbe, amit eddig a levegőben töltöttem. Éjfél felé szalad az idő, mire a Kisalföld fölé érünk. Egyszerre lehet látni Bécs, Budapest és Po­zsony opálfényét. Érdekes bele­gondolni, hogy alattunk most al­szanak, ölnek és szeretnek az em­berek... Ferihegyen úgy száll le a Boeing, hogy meg sem érzem. Pár perc, s az utasok álmosan támolyognak a vám felé. A sze­mélyzetre vár a Ford Tranzit, ami a legénységi szállásra és a szolgálatvezetői hivatalba visz bennünket. — Köszönöm, hogy veletek re­pülhettem — búcsúzik a kapitány munkatársaitól, s a nagy gépmadár ügyes varázslói porszemként tűnnek el a hideg pesti éjszakában. Köszönjük önmagát megnevezni nem akaró támogatónk segítsé­gét, aki nélkül ez az írás nem jelenhetett volna meg. (Vége) Kálmán János Dévaványán Kovácsné Szőke Zita szervezésében és anyagi ál­dozata révén tavaly télen jött lét­re a Mini Galéria. (A két galéria­termet mind a mai napig saját költségén bérli.) A helyiségben hamarosan jelentős stúdiómun­ka kezdődött: a képzőművészeti foglalkozásokba mintegy 150 helyi gyermek és fiatal kapcso­lódott be. Az önkormányzat a termek fű­tési és világítási költségeit magá­ra vállalta, a művelődési ház pe­dig ígéretet tett: a foglalkozásokat vezető Kovácsné Szőke Zitának havonta 3 ezer forint tiszteletdíjat fizet, és számla ellenében a fel­használandó agyag árát is megté­ríti. A többi anyagköltséget azóta is a stúdióvezető állja. Kovácsné Szőke Zita elmond­ta: a művelődési ház igazgatója a napokban közölte vele, hogy az idén már nem tudják vállalni sem a tiszteletdíj, sem az agyagkölt­ség kifizetését. Azaz, a támoga­tást januárig kénytelenek szüne­teltetni. Márpedig a dévaványai szülők anyagi lehetőségei vége­sek, így nekik nincs módjukban a képzőművészeti stúdió finanszí­rozása. — A stúdió működésének problémáit, hisz fennmaradása az egész település érdeke, a község vezetőségének kellene megolda­nia. Ha ez nem történik meg, Dévaványán a kultúra meghal — fogalmazott a stúdióvezető. Papp Tibor polgármestertől megtudtuk: a fűtést és a világítást ma is biztosítja az önkormányzat, ám ennél több támogatásra nincs lehetőségük. Arról viszont tudo­mása van, hogy a művelődési ház az idei bevételeit nem tudta telje­síteni, ezért a működőképesség megőrzése érdekében az intéz­mény nemrég 104 ezer forintos plusztámogatást kapott. Elek Zsigmond, a dévaványai művelődési ház igazgatója közöl­te: az intézménynek máskor is voltak anyagi gondjai. A stúdió- vezetőnek nemrég szóbeli ígére­tet tett, hogy mind a visszamaradt kéthavi tiszteletdíjat (hatezer fo­rint), mind a számlával bizonyí­tott agyagköltséget (négyezer fo­rint) januárban egy összegben ki­fizetik. Kovácsné Szőke Zita nyugodt körülmények között szeretne a gyerekekkel foglalkozni, de ez a mostani helyzet egyáltalán nem nyugalmas. Ráadásul a stúdió- vezető türelme és anyagi lehetőségei (hisz máreddigís sok pénzt fektetett a stúdióba) is vé­gesek. Ezért amennyiben valami­lyen elfogadható megoldás nem születik, kénytelen lesz bezárni a foglalkozásokat. Magyari Barna A pénz csak Kétegyháza ellátására elég Hétfőn este' a polgármester beszámolójával kezdődött a kétegyházi művelődési ház­ba meghirdetett közmeghall­gatás. Az ez évi költségvetés teljesítéséről Árgyelán György elmondta: — A település fejlesztésé­re már tervezéskor sem gon­dolhattunk, pénzünk csupán a legfontosabb feladatokra, a község kommunális, kulturá­lis, egészségügyi és szociális ellátására volt elég. Egyik legnagyobb gondunk a bölcsőde fenntartása volt, hi­szen ehhez semmilyen köz­ponti támogatást nem ka­punk, és a településnek évi közel 3 millió forintjába kerül az intézmény fenntartása. A jelenlévők többek kö­zött szóvá tették a Petőfi utcai járda állapotát és a szabadon kószáló kóbor kutyákat, a mindenhol fellelhető szeme­tet. A jövő évi tervek között szerepel a község közvilágí­tásának korszerűsítése, a szennyvíztisztító telep építé­se, ám ezek megvalósításá­hoz pályázati pénzekre lesz szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents