Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-23 / 275. szám
1995. november 23., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Jótékonysági est. A kötegyáni óvoda szülői munka- közössége november 26-án, vasárnap 16 órakor a helyi művelődési házban jótékonysági estet szervez. A kezdeményezés célja kettős. A szülők, az óvónők és az óvodások közös műsorral szeretnék színesebbé, vidámabbá tenni az érdeklődő falusiak egy estéjét, ugyanakkor a bevételből játékokat, foglalkoztatási eszközöket vásárolnának a picinyeknek. TH'-sza.badegyetem. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Körösök Vidéke Egyesülete ebben az évadban is megszervezte a Haán Lajos Szabad- egyetem Földrajzi Tagozatát. A sorozat második előadása november 27-én, hétfőn 17 órakor kezdődik, melyen „Amazóniai indiánok között” címmel dr. Boglár Lajos egyetemi tanár számol be élményeiről. Az előadás helyszíne a TIT székház (Békéscsaba, Szent István tér 8.). Dlvatshow. Pénteken este 7 órakor Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Házban nagyszabású divatbemutatót tartanak, mely a szervezők ígérete szerint arányaiban az eddigi legnagyobb rendezvény ebben a műfajban és térségben. Faragó Lajos Tamás sajtófőnök tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott: kilenc megyei cég ruháit mutatja be többek között négy helyi szépségkirálynő. Lesz úri divat és farmer, menyasszonyi ruha és vadászruha. Akit végképp nem érdekel a divat, az St. Martin nagyszerű szaxofonmuzsikáját hallgathatja meg a műsorban. Támogatottak. Csanád- apácán jelenleg 130 munkanélküli részesül jövedelempótló támogatásban. Közülük 15-en vesznek részt a közhasznú munkákban, az egészségügyi központ és a szociális otthon építésénél. Szabin nők a Jókai Színházban Zenés bohózat mint a túlélés egyik formája Újabb bemutatóra készül a Jókai Színház társulata, a Schönthan fivérek zenés bohózatát, A szabin nők elrablását tűzi november 24-én műsorra. Az előadás rendezőjével, Miszlay Istvánnal beszélgettünk a hazatéréséről és a darabról.-1962-ben szerződött Békéscsabára rendezőként, majd főrendezője, később igazgatója lett a színháznak. Hosszú évek után most újra itt rendez. Milyen érzés hazatérni a régi kollégák közé? • — Nagyon jó ismét az ismerős falak között lenni. Körülbelül 10 éve dolgoztam utoljára Békéscsabán. Öröm látni, milyen gyönyörűvé újult ez a színház, korszerűbb, elegánsabb lett. A kollégák közül Gálfy Lászlóval szinte együtt kezdtük a pályánkat. Később Szolnokon, majd itt Csabán találkoztunk. Nagyon nagy öröm volt újra dolgozni Felkai Eszterrel, Vajda Karcsival és Jancsik Ferivel, akivel érdekes módon valahogy mindig elkerültükegymást, és itt Békéscsabán sem sikerült ez idáig együtt dolgozunk. — A Jókai színházi évei alatt nagyon sok, a drámairodalomban jelentősnek tartott darab ős- és magyarországi bemutatóját segítette színre. Jó néhányat, köztük könnyebb műfajút is rendezett. Melyik áll Önhöz közelebb? A súlyos mondanivalójú dráma vagy inkább a könnyedebb, zenés műfaj? — Pályafutásom alatt hosszú időt töltöttem vidéki színházakban. A vidéki közönség hallatlanul tiszteletre méltó, a színháznak minden erősségével ezt a közönséget kell szolgálnia. Tehát mindenfajta műfajnak teret kell adni. Amikor mint vezetőnek lehetőségem adódott arra, hogy szívem szerint válasszak magamnak darabot, én akkor is nagyon szívesen rendeztem zenéset. —Igaz az, hogy adott esetben a zenés darabban nehezebb helytállni, mint egy prózaiban? — Úgy gondolom, hogy a színész fizikai kondícióját sokkal inkább igénybe veszi, hiszen összetettebb műfaj, mint a próza — énekelni, táncolni kell tudni. Színészt próbáló.-tL A szabin nők elrablása szinte klasszikusnak számító bohózat. A Jókai Színház 1957-ben és 1968-ban játszotta. Mennyire lehet aktuális ma ez az előadás? — Ha meghallgatjuk a rádió örökzöld dallamait, ma is ott találjuk a Mások vittek rossz utakra engem, vagy a Róza, magában túlteng a próza című dalokat, melyet Bilicsi Tivadar emelt a slágerirodalom csúcsára. Úgy gondolom tehát, hogy Horváth Jenő dalai a mai napig népszerűek. Nem beszélve arról, hogy a mai vidéki színjátszásban — ami igen nehéz helyzetben van; az egész magyar kultúra anyagi gondokkal küzd — talán soha nem volt annyira aktuális annak a színházigazgatónak a megjelenítése (Rettegi Fridolin, Gálfy László), aki szinte erőn feletti küzdelemmel próbálja megás összetartani társulatát, hogy túlélje az akkori nehéz időket. Hiszen ma még nehezebb időkben kell túlélni. Muzslai Katalin Egy PHARE szakember Brüsszelből A szociálpolitikát segítő különböző PHARE-programok Lengyelországban és Magyarországon 1992-ben nyújtottak először segítséget a szociális területen dolgozóknak, majd a cseh, a szlovák, a román, az albániai és balti területek támogatásával folytatódtak. A három PHARE programiroda közül az egyik Békésen, a Hajnal István Szociális Központ és Regionális Szellemi Forrásközpontban van. Ők az országban 22 szociális jellegű projekt megvalósításánál segédkeznek. Tegnap vendégük volt a Brüsszelből érkezett Yvonne Beck, akinek tiszte a PHARE szociális programjainak magyar- országi tanulmányozása. Megismerkedett a békési intézménnyel, az ott működő iroda, a fiatalokat és időseket támogató program munkájával, a Békésen angolt tanító amerikai tanárokkal, majd ellátogattak Gyulára, a Dorkás Alapítvány által támogatott adventista szeretetotthonba. Yvonne Beck hazájában gyermekekkel foglalkozó pszichológusként kezdte munkáját, majd az európai közösség humanitárius segítő programjában vett részt. Édesapja, Hans Beck az Európai Unió magyarországi delegációjának a vezetője, akinek kezében összefutnak a PH ARE-támogatá- sok.. Yvonne Beck számára a nálunk tapasztaltak is segítségül szolgálnak a tervezett orosz- országi mikrotámogatási programjainak kidolgozásában. Véleménye szerint az általában kilenc hónapig nyújtott támogatás egy- egy ágazatban rövid idő ahhoz, hogy a programok önállósuljanak. Dávidné B. Hídvégi Julianna, a békési intézmény igazgatója, a PHARE békési programirodájának vezetője a magyarországi szociális munkások nagy próbatételeként értékelte az újszerű, rászoruló időseket és fiatalokat támogató jó programok továbbvitelének anyagi és erkölcsi talporímaradását. (A PHARE jelenleg 80 újítási alapprojektet támogat Magyarországon, januárban pedig várhatóan újabb lehetőségeket pályáztatnak). Ennek érdekében szerveznek ők is különböző képzéseket a szociális munkásoknak, az elesett emberekkel foglalkozóknak. Legközelebb november 27-29. között Budapesten rendeznek a Magyar Tranzakcioanalitikus Egyesülettel (tranzakció analízis: személyiségelméleti elemző és lelki bajokat gyógyító módszer) közösen képzést az általuk menedzselt intézmények munkatársainak. Bede Zsóka Békéscsabai fotósok Nagyváradon Zsótér Mária, Sisák Péter, Petru Filip és Tóth István a kiállítás megnyitóján A Berekméri Zoltán Fotóklub és az ifjúsági ház által meghirdetett 5 magyarországi és 2 romániai megyére kiterjedő regionális premfotó-pályázat 88 zsűrizett alkotásából rendezett kiállítás békéscsabai bemutatkozása után, november 16-án a nagyváradi Foto-art Galériában nyílt meg a tárlat. A nagyváradi Nufarul (Tavirózsa) fotó-film klubbal történő kapcsolatfelvétel első fontos állomása ez a kiállítás, melynek védnökségét mindkét város polgármesteri hivatala fölvállalta. A fotóklubot Boldog Gusz- ■ táv, Latorczai János, Köles István képviselte, a delegáció tagjaként utazott továbbá Szegediné Kozák Mária, a polgármesteri hivatal közművelődési csoportjának vezetője, Sisák Péter alpolgármester ésZsótér Mária, az ifiház szervezője. A vendéglátók Mircea Dindeal, a polgár- mester tanácsosa, Tóth István, a fotóklub ügyvezetője, a Foto- art Galéria igazgatója,Constantin Dancoglu, a klub főtanácsosa, Csontos István, a fotóklub tanácsosa, Péter Mónika technikai titkár és László Ildikó voltak. A megnyitó mellett a nap fontos eseményeként kell megemlíteni a nagyváradi polgármesteri hivatalban tett látogatást, ahol Petru Filip polgármester fogadta a delegációt. Ezt követően közel egyórás sajtófogadást tartottak, melyen az országos, megyei, helyi román és magyar nyelvű média képviselői voltak jelen. Egy rövid belvárosi séta után Sisák Péter külön megbeszélést folytatott Petru Filippel. A két fotóklub és a város vezetőinek találkozása során kölcsönösen megfogalmazódott a további együttműködés igénye és lehetősége. A Nufarul foto-film klub és a Berekméri Zoltán fotó klub kapcsolatfelvétele után remélhetőleg Nagyvárad és Békéscsaba között hamarosan egyéb területeken is konkrét lépésekre kerül sor. Mint a sajtó- beszélgetésen elhangzott: az emberi kapcsolatok, kötődések talán lényegesebbek a hivatalos kapcsolatoknál. Békéscsabán mindenesetre barátsággal és szeretettel várják januárban a nagyváradiakat. Hétvége Ibériában — 3. Ikarosz szárnyain Veszélyben a dévaványai galéria Indulás előtt tíz perccel ismét el- vackolom magam a fedélzeten. Megtörténik a daily checq, a műszaki rutinellenőrzés. Odakint meleg van és sötét, de a pilótafülke műszerfala karácsonyi színpompát ölt. A légikisasszonyok kedvesen üdvözlik az időközben megérkező utasokat, majd a helyükre kísérik őket. Egy farmer- szerkós srác hervadtan kaparássza borostás állát, majd közli a már mindenki által ismert tényt: — Szarrá verte a Reál a Fradit. Saját szememmel láttam. Alig várom, hogy hazamenjek és elássam magam szégyenemben. Becsukódik az ajtó, bekapcsoljuk a biztonsági öveinket, s ismét szárnyakat kapnak vágyaink. Utastársaim Barcelona fölött már vacsoráznak, aztán olvasgatnak, zenét hallgatnak vagy alszanak. Rövid szusszanója alatt Czigány Ildikó stewardesst kérdezem pályaválasztása felől. — Eredetileg zenetörténész vagyok —- mondja, de én már nem lepődök meg semmin. -Tud- ja, imádok repülni. Saját költségemen tettem le a pilótavizsgát, s oktató vagyok a Malév sportrepülő szakosztályában. Ha egy kis szerencsém is lesz, talán én leszek az első női pilóta... Addig is térül- fordul, kenyeret visz kis fonott kosarában. — Egyszer Teller Ede is a fedélzeten tartózkodott — meséli utolsó falat franciasalátája lenyelése után Szomolányi kapitány. Üzentem neki, hogy szívesen látom egy köszöntésre, de nagyon fáradtnak látszott. Éppen fordultunk Frankfurt felé, amikor minden átmenet nélkül feltépte az öreg kabinajtót, és megjelent híres furkósbotjával. Már épp azt hittem, hogy idős fejjel atomtudósból gépeltérítővé avanzsál, mikor közölte, hogy elaludt Mici néni, a felesége és beszélgetni akar valakivel. Bár éppen tombolt a zivatar alattunk, s Éde bátyánk nagyothalló, remekül éreztük magunkat. Kézfogása után hetekig nem mosakodtam... — Politikusokkal nem hozta össze a szerencséje ? — Dehogynem. Szívtam már Horn Gyula cigarettáját is, mostanában inkább csak a fogam... Thürmer Gyula nagyon kimért volt, Demszky és Orbán viszont jót cseverészett velünk. Belefér abba a nyolcezer órás repülőidőmbe, amit eddig a levegőben töltöttem. Éjfél felé szalad az idő, mire a Kisalföld fölé érünk. Egyszerre lehet látni Bécs, Budapest és Pozsony opálfényét. Érdekes belegondolni, hogy alattunk most alszanak, ölnek és szeretnek az emberek... Ferihegyen úgy száll le a Boeing, hogy meg sem érzem. Pár perc, s az utasok álmosan támolyognak a vám felé. A személyzetre vár a Ford Tranzit, ami a legénységi szállásra és a szolgálatvezetői hivatalba visz bennünket. — Köszönöm, hogy veletek repülhettem — búcsúzik a kapitány munkatársaitól, s a nagy gépmadár ügyes varázslói porszemként tűnnek el a hideg pesti éjszakában. Köszönjük önmagát megnevezni nem akaró támogatónk segítségét, aki nélkül ez az írás nem jelenhetett volna meg. (Vége) Kálmán János Dévaványán Kovácsné Szőke Zita szervezésében és anyagi áldozata révén tavaly télen jött létre a Mini Galéria. (A két galériatermet mind a mai napig saját költségén bérli.) A helyiségben hamarosan jelentős stúdiómunka kezdődött: a képzőművészeti foglalkozásokba mintegy 150 helyi gyermek és fiatal kapcsolódott be. Az önkormányzat a termek fűtési és világítási költségeit magára vállalta, a művelődési ház pedig ígéretet tett: a foglalkozásokat vezető Kovácsné Szőke Zitának havonta 3 ezer forint tiszteletdíjat fizet, és számla ellenében a felhasználandó agyag árát is megtéríti. A többi anyagköltséget azóta is a stúdióvezető állja. Kovácsné Szőke Zita elmondta: a művelődési ház igazgatója a napokban közölte vele, hogy az idén már nem tudják vállalni sem a tiszteletdíj, sem az agyagköltség kifizetését. Azaz, a támogatást januárig kénytelenek szüneteltetni. Márpedig a dévaványai szülők anyagi lehetőségei végesek, így nekik nincs módjukban a képzőművészeti stúdió finanszírozása. — A stúdió működésének problémáit, hisz fennmaradása az egész település érdeke, a község vezetőségének kellene megoldania. Ha ez nem történik meg, Dévaványán a kultúra meghal — fogalmazott a stúdióvezető. Papp Tibor polgármestertől megtudtuk: a fűtést és a világítást ma is biztosítja az önkormányzat, ám ennél több támogatásra nincs lehetőségük. Arról viszont tudomása van, hogy a művelődési ház az idei bevételeit nem tudta teljesíteni, ezért a működőképesség megőrzése érdekében az intézmény nemrég 104 ezer forintos plusztámogatást kapott. Elek Zsigmond, a dévaványai művelődési ház igazgatója közölte: az intézménynek máskor is voltak anyagi gondjai. A stúdió- vezetőnek nemrég szóbeli ígéretet tett, hogy mind a visszamaradt kéthavi tiszteletdíjat (hatezer forint), mind a számlával bizonyított agyagköltséget (négyezer forint) januárban egy összegben kifizetik. Kovácsné Szőke Zita nyugodt körülmények között szeretne a gyerekekkel foglalkozni, de ez a mostani helyzet egyáltalán nem nyugalmas. Ráadásul a stúdió- vezető türelme és anyagi lehetőségei (hisz máreddigís sok pénzt fektetett a stúdióba) is végesek. Ezért amennyiben valamilyen elfogadható megoldás nem születik, kénytelen lesz bezárni a foglalkozásokat. Magyari Barna A pénz csak Kétegyháza ellátására elég Hétfőn este' a polgármester beszámolójával kezdődött a kétegyházi művelődési házba meghirdetett közmeghallgatás. Az ez évi költségvetés teljesítéséről Árgyelán György elmondta: — A település fejlesztésére már tervezéskor sem gondolhattunk, pénzünk csupán a legfontosabb feladatokra, a község kommunális, kulturális, egészségügyi és szociális ellátására volt elég. Egyik legnagyobb gondunk a bölcsőde fenntartása volt, hiszen ehhez semmilyen központi támogatást nem kapunk, és a településnek évi közel 3 millió forintjába kerül az intézmény fenntartása. A jelenlévők többek között szóvá tették a Petőfi utcai járda állapotát és a szabadon kószáló kóbor kutyákat, a mindenhol fellelhető szemetet. A jövő évi tervek között szerepel a község közvilágításának korszerűsítése, a szennyvíztisztító telep építése, ám ezek megvalósításához pályázati pénzekre lesz szükség.
