Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-22 / 274. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. november 22., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Tartanának-e önvédelmi fegyvert? Nédó Árpád 40 éves, orosházi szikvízkihordó: — Tartanék bizony, ha az engedélyeztetése nem lenne olyan bonyolult. E nélkül viszont nem kockáztatok. Egyébként volt már rá példa, hogy munkám során szorult helyzetbe kerültem. Jó lett volna valamihez nyúlni. Az otthonomba is betörtek már, szerencsére személyi sérülés nem történt, de a rendőrség sem intézkedett hathatósan. Ilyen helyzetben úgy érzi az ember, talán segítene az önvédelmi fegyver. A kutyának nem vagyok híve. Kovács Mihályné 41 éves, gyö- keresi vállalkozó: — Itt dolgozom ebben a kis élelmiszerboltban. A faluban mindenkit ismerek, talán ezektől az emberektől kellene félnem?! Nem félek én! így semmiféle fegyvert nem tartanék. Ha baj érne, kopognék a szomszédos üzletbe, ahol a férjem dolgozik. Eme azonban még nem került sor. Én biztonságban érzem magam. A lakásunkban is így vagyok ezzel a kérdéssel. Mivel külterület, természetesen kutyát tartunk házőrzőnek. Csík János 48 éves, gádorosi munkanélküli: — Mindig taszított az erőszak. Az önvédelmi fegyverek tartását pedig megtiltanám. Ma Magyar- országon az erkölcsi normák teljesen elszabadultak. Nem szabadná, hogy a fegyvereké legyen bizonyos kérdések eldöntésében, viták lerendezésében az utolsó szó. Ha nincs pisztoly, nincs mihez nyúlni. Ha viszont ott lapul, elképzelhető, hogy akkor is oda kap a tulajdonos, amikor meg sem fontolta még valódi szándékát. Nagy Pál 33 éves, nagyszénási vállalkozó: — Szívesen vásárolnék egyet, ha nem követelne akkora anyagi áldozatot az engedély, illetve a fegyver beszerzése. Sajnos az üzletem elég forgalmas helyen van, történnek itt furcsa dolgok, az ember soha nem tudhatja, mikor lesz ő a „kiválasztott”. Amikor megfogtam a szénási szatíit, csak a két kezemre hagyatkozhattam. A fegyvertartás követelményeivel tisztában vagyok, éppen ezért szigorú feltételekhez kötném az engedélyt. Ismét napirenden a pályaválasztás Iskola az ifjúsági tábor erdejében Vaskos pályaválasztási tájékoztató füzet jelent meg a Békés Megyei Képviselő-testület Pegadógiai Intézetének kiadásában. Elsősorban a nyolcadik osztályosok továbbtanulási lehetőségeit tartalmazza a kiadvány. A gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzőit 1996/97-es tanévben ajánlott képzési lehetó'ségeit, felvételi feltételei ismerhetó'k meg belőle. Az érettségizők, akik nem a felsősoktatásban kívánnak tanulni, de szakmát szeretnének, azok is tájékozódhatnak az ismertetőből. Ezekben a napokban rendezik az iskolák nyílt napjaikat, ahol a továbbtanulni kívánó nyolcadikosok és szüleik tájékozódhatnak a lehetőségekről. Tegnap délelőtt Békéscsabán, a Lencsési úti Ruhaipari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Kollégium zsúfolásig megtelt szülőkkel, gyerekekkel. Az iskoláról elsőként dr. Szemenyei Sándor igazgató adott tájékoztatást, majd Gyeraj Jánosné pályaválasztási felelős a szakmai képzési formákat részletezte. A négyéves, érettségit biztosító nőiruha-készítő szakon három osztályt indítanak, míg az érettségi mellett technikusi képzést nyújtó ötéves ruhaipari technikusi szakon egyet. Az iskolának az ifjúsági tábori székhelyén kívül van még tanműhelye a Béköt tanműhelyben is. Szakmunkásképzésük hároméves, a nőiruha- készítők az Unicon és a Rutex üzemeiben gyakorolják a szakmát. A kötőipari konfekciósok a Béköt tanműhelyében tanulják a gyakorlati ismereteket. Érettségit követően kétéves nőiruha-, férfiruha-készítő képzést szerveznek. Varrómunkás, nőiruha-készítő, szőnyegszövő és szőnyegcsomozó tanfolyam vezetését is vállalják. Hallottunk a manöken, a kézműves, a tűzzománc, a rajz szakkör létéről, az iskola sporttevékenységéről és a diákönkormányzat munkájáról. A kollégiumvezető, Kara Piroska a kollégisták életéről szólt. Az iskoláknak, a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt ügyelniük kell az időben beadott továbbtanulási jelentkezésre, amelyet február 15-ig (három iskolát említve) kell megjelölniük. A tudnivalókról Lázár Imréné szólt. Ha mindhárom iskolából elutasítják a tanulót, május 10-e után fellebbezhetnek lakóhelyük jegyzőjének címezve kérelmüket. — Remélhetően nem lesznek beiskolázási gondjaink — tájékoztat dr. Szemenyei Sándor igazgató. — A város oktatási koncepciója elismerte az iskola létének fontosságát, ezt igazolja a könnyűipari üzemek fejlődése és a vidék mukaerő- piaci igénye is. A varrónőket tudják foglalkoztatni, az más kérdés, hogy a bérszínvonaluk alacsony. Szeretnénk bizonyosak lenni az iskola területi elhelyezését illetően is. A diákjaink 40 százaléka megye- székhelyi, 60 százaléka vidéki. Kollégiumban el tudjuk őket helyezni. Pályáztunk a a szakképzési alapból felosztható pénzre, tudomásom szerint valamennyit sikerül speciális szakmai gépek beszerzésére fordítani. Tervezzük a három nagy könnyűipari céggel, a Béköttel, a Rutex-szel és az Uniconnal közös alapítvány létesítését. Az is segíthetné a színvonalas ruhaipari szakképzést, a könnyűiparban dolgozók sokoldalú szakmai felkészülését. Bede Zsóka Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Új sorozatunkban terjesztőinkkel, nyomdászokkal, kiadónkkal ismerkedhetnek meg. Bemutatjuk az ügynökségvezetőket 30 éves kapcsolat a lappal Christian László, a gyulai kirendeltségünk vezetője a Békés Megyei Hírlap talán legrégebbi tudósítója is egyben: immár harminc éve olvashatják írásait is a lapban. — Testnevelő tanári, szakedzői és sportmenedzseri diplomámat az elmúlt két évben ezen a területen is tudtam hasznosítani, újságoltam nemrégiben főiskolai osztálytársamnak, aki éppen kür- Christian László tőskalácsot árult a Dunántúlon. De ami a legfontosabb: a sport szeretete és a lokálpatriotizmus, ami változatlanul jelentős szerepet játszik az életemben. — Ezek szerint talán az egyetlen ügynökségvezető, aki a lapkészítés minden láncszemét ismeri. Melyiket tartja a legfontosabbnak? — Nagyon fontos láncszeme ennek a munkának az előfizető és a kézbesítő találkozási pontja, ez közel hasonló jelentőségű, mint a lap íróinak és készítőinek munkája. Véleményem szerint, ha ez a két pont jól működik, semmi baj nem történhet egy lap életében. —Nemrégiben költöztek egy kontfoitos irodába Gyula belvárosába, a Városház utca 20/A. alá. Ez a hely itt ügynökség és kirendelt szerkesztőség egyben. Mekkora terület tartozik önökhöz ? — A megye teljes keleti sávján, Kevermestől Körös- nagyharsányig, 25 településen mintegy 7 ezer lapot juttatunk el olvasóinkhoz. Egyetlen közös ellenségünk az áremelkedés;— ám ez idáig a kultúra- és információéhség szerencsére nagyobbnak bizonyult. Remélem, hogy a lap hagyományai, tartalmi és hangvételi realitása, a korai kézbesítés rendszere és a kialakított személyes kapcsolatok minden nehézségen átvezetik a lapot. Antal Gyöngyi Mikulás a Heseházban. Schéner Mihály festőművész ötletére Jön a Mikulás címmel rajzpályázatra hívja a gyerekeket a városi polgármesteri hivatal december elsején, pénteken délután 3 órától a békéscsabai Meseházba. A gyerekek a Meseházban készítik el rajzaikat, a zsűri helyben értékeli a munkákat, és természetesen Télapó-ünnepség is lesz ördögökkel. A Mester kedvcsinálónak szánta rajzát... Bolgár Sándor fiatal, életvidám ember. Gimnazista korában megkérdezték tőle: akar vitorlázórepülni? Akart. Aztán jött a motoros sportgép, s az elhatározás: a polgári légi közlekedés ügyének szenteli életét. Elvégezte a nyíregyházi főiskolát és a kazahsztáni kiegészítőt. Hétévi tanulás után lépkedni kezdett a Malév szamárlétráján, s most másodpilótaként beszélget velem a madridi repülőtér betonján. — Először Budakeszin estem át a tűzkeresztségen, amikor először emelkedtem a magasba. Ezt követte Alma-Ata, ahol ejtőernyős ugrásokat kellett végrehajtanom. Mikor szabadon zuhanni kezdtem több ezer méter magasról, arcomra kiült a néma döbbenet. Itt értettem meg igazán: ezen a pályán csak egyszer tévedhet az ember. A következőt már nem éri meg. Időközben megjön Pedro, s már telnek is az üzemanyagtartályok. „Bulész” tovább mesél. — Két éve TU—154-essel repültünk Frankfurtból Budapestre. A kapitányon és rajtam kívül ezen a típuson fedélzeti mérnök is hajózott. Mindhármónk előtt persze minden műszer megtalálható volt, egyszerre mozogtak a kormányok is, bármelyikünk fogta azokat. Hosszú rimánkodás után bekéretőzött egy amerikás magyar, mert felszállás után tudta meg, hogy orosz gyártmányú gépen ül. Én lenni nagyon szomorú — mondta —, hogy még mindig ruszki határon menni haza. Nincs otthon valami rendes Boeing? Hátrakacsintott erre a kapitány, s már kezdődött is a tréfa. Hát barátom — válaszolt Laci bácsi —, lemaradt maga a fejlődésben. Ez már olyan gép, ami érti az emberi beszédet, és végre is hajtja a szóbeli parancsokat. Mondta is a soron következő utasítást, melyet a sarokban ülő — utasunk számára láthatatlan — fedélzeti mérnök végre is hajtott, miközben kitömi akaró nevetésével küszködött. Mozdult a magassági kormány, manőverezett a gép, míg az öreg jóízűen kavargatta feketéjét. Le is esett az álla a barátunknak, sarkon fordul va kullogott el. Időközben azon veszem észre magam, hogy egy nagy, nyüzsgő hangyaboly közepén ácsorgók. Az utasok távoztával átveszi a terepet a technikai személyzet. Feltöltik a konyhát, takarítanak. Kijavítják a kapitány által jelzett apró hibákat, elszállítják a poggyászokat. Befut egy tűzoltóautó is, megvárja a tankolás végét. Több száz ember futkos a gépek körjil. Sietni kell, drága az idő. A légi irányítás is lázasan dolgozik. Ötpercenként érnek itt földet a gépmadarak Chiléből, Tel-Avivból, Stockholmból. Kis verebet fedezek fel egy szemetes konténer mellett. Épp szendvicseket csipeget. Meglát, riadtan felrepül. Csak úgy. Se felszállási engedély, se kifutópálya, se gázturbina. Csak egy marék morzsa, s már fenn is ücsörög egy citrusfa kócos üstökén, a félérett narancsok között. Beszélgetőtársam széles mosollyal int, s befejeződik az üzemanyagtöltés. Alaposan szemügyre veszi gépe minden porcikáját, a kerekek és a futóművek műszaki állapotát. Aztán már fent is terem kábelei, műszerei között, fején az elmaradhatatlan fejhallgatóval, hamarosan megkapjuk a felszállási engedélyt. Kálmán János (Folytatjuk) Vezetőségválasztás a mozgáskorlátozottaknál Nemrégiben vezetőségválasztó közgyűlést tartott a Békés megyei mozgáskorlátozottak egyesülete. A megyei elnök Kuku- rugya László köröstarcsai tagtárs, titkár Marik Mihályné lett. Elnökhelyetteseket is választottak, általános: Szabó Gyuláné (Sarkad), a szociálpolitika felelőse: Pató Istvánné (Békéscsaba), szervező: Gyáni Jánosné (Békéscsaba). A vezetőségben különböző feladatokat lát el: Bozó Jánosné, Pleskó Jánosné, Fodor Mária, Lukács Sándomé, Bereczki Antal, Schön Mihály és Mezei Teréz. A nagy létszámú tagságot magáénak mondható egyesület legfőbb célkitűzése a mozgáskorlátozottak, -képtelenek segítése, a törvényesség betartatása, az eredményes érdekképviselet. Ebben az évben már 1100 üggyel foglalkoztak, kiemelten fontos ténykedésükben a mozgáskorlátozottak életét könnyítő lakásátalakítási támogatások igénylése. Segítettek a mozgáskorlátozottak gyermekeinek beiskolázásában. Békéscsabán a Petőfi utca 3. szám alatti irodájukban tartanak ügyeletet. Hétfőn, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig, csütörtökön pedig délután 2-től 5 óráig lehet hozzájuk fordulni. B. Zs. > Mezőberény, Fő u. 11. sz. alatt épülő társasházban üzletek és lakások jegyezhetők. >• Békéscsabán, a Gyóni Géza utcán épülő társasházban I. emeleti, 70 m2-es lakás, földszinti garázzsal, igényesnek eladó. A lakásoknál szociálpolitikai kedvezmény igénybe vehető. | Érdeklődni lehet: Mezőberény, Csabai út 25. szám _ | alatt vagy telefonon: (66) 352-079, (60) 305-069. | | Hétvége Ibériában — 2. Ikarosz szárnyain
