Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18-19 / 271. szám
*£ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HrESSiS 1995. november 18-19., szombat-vasárnap Ördögi pofa papagájcsőrrel Puhatestű szörnyek több mint harminc méter hosszú testet feltételez. Rémisztő, de egy fogascet gyomrában megtalálták egy óriáskalmár félig megemésztett szemét, ami negyven centi- méteres átmérőjével nagyobb volt, mint egy futball-labda. Hogy mekkora lehetett maga az állat? Ki tudja? Ha lehet, még félelmetesebb az az energia, aminek kifejtésére az állat képes. Leírtak már olyan esetet, hogy óriás- kalmárok negyven kilo- méter/óra sebességgel haladó hajók körül úszkáltak. sőt le is hagyták azokat, mi több, támadást is intéztek ellenük. — Vannak hitelt érdemlőnek elfogadható adatok e m h e r — óriáskalmár „találI kozóról” ? — 1873. A törzsfejlődésben az evolúció a termetbeli növekedés irányába „mozdul”. Ám, hogy ez az úgynevezett Deperet- szabály érvényesüljön és az említett testméret-növekedés megtörténjen, ahhoz változnia kell az állatok bélcsatomájá- nak, légzőszerveinek, illetve a testüket ellátó keringési szervrendszernek. Ma is él Ausztráliában olyan gyűrűsféreg, mely két méter hosszú, s ha összevetjük a mi földigilisztánkkal, akkor az említett féreg joggal sorolható az óriások közé. Hogy miként lehetséges ez a méretbeli különbség? Többek között arról kérdeztük Szabó Péter tanár urat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusát. — Ez a gyűrűsféreg azért képes elérni ezt a hatalmas testméretet, mert zárt keringési rendszerrel rendelkezik. Ennek a zártságnak a hiánya okozza, hogy a gerinctelenek körében ritkán beszélhetünk óriás méretről. Rendkívül érdekes módon a puhatestűek között, a fejlábúak körében majdnem bálnaméretű rekorderek is vannak. Az óriáskalmárok családjába tartozó Architeutis dux a gerinctelenek körének méretrekordere. Elképesztő, hogy mi mindent összeírtak már erről az állatról, ugyanakkor biztos adataink róla máig sincsenek. Történetek szólnak arról, hogy hadihajókat rántott a mélybe, embereket ragadott el a fedélzetről. — Ezek szerint meglehet, hogy ezek az állatok csupán a fantázia szüleményei? — Nem. Valóban élnek ezek a hatalmas méretű tintahalak. A norvég partoknál ki vetődött egy közel 10 méter hosszú óriás, de találtak olyan 17 méteres nagyságú példányt is, mely törzsének átmérője elérte a másfél métert. 1933-ban Új-Founland partjai mentén szinte mesébe illő 21,95 méter hosszú óriáskalmárt találtak. —Mi az, ami bizonyossággal tudható e fajokról? — Tudjuk róluk, hogy 1000 méter körüli mélységben élnek és ritkán kerülnek emberek szeme elé. A fogascetekkel azonban gyakran keverednek „háborúba”, melyeknek kedvenc csemegéje. A küzdelem győztese általában a bálna, ennek ellenére megszenvedi a harcot, mert a kalmár tapadó- korongjai gyakran ejtenek sebet a hatalmas emlősök testén. Találtak olyan fogascetet is, melynek bőrén jól kivehető volt a 20 centiméter átmérőjű tapadókorong nyoma. Ez az átmérő fehéren Miniszter, Trabanttal A Chrysler jó autó. Az Audi mégjobb. A BMW is. De legjobb a Mercedes. Olyan van a miniszterelnöknek. Huszonötmillió az ára. Ne irigyeljük tőle. Veszélyes üzem manapság kormányfőnek lenni, nem csak Izraelben, Magyarországon is. Meglehet, páncélt is építettek abba a mercibe, ez természetes. Kevésbé természetes viszont, hogy az ipari miniszter kocsija is páncélozott árú. Márpedig az ipar nem belügy, még csak nem is hadügy, ami ugyebár mégiscsak államtitok meg stratégia, meg biztonság, meg mifene. Különben autóárban Bokros a legpuritánabb. Áz ő kocsija mindössze hat és fél milliót kóstál. A munkaügyi, a privatizációs, a népjóléti és az igazságügyi minisztereknek se igen kell az ülés mélyére húzódva restelkedniük: a mercijük, audijuk, béemvéjük, chryslerük 10 alatt van. Természetesen millióban. Egy átlag magyarnak persze ez annyi, mintha azt mondanák neki: uram, holnap utazhat a Holdra (no nem az Apolló 13-on!). Csakhogy ebben az országban több Mercedes szaladgál (gurul), mint Ausztriában. Annak ellenére, hogy sógorék nem arról híresek, Róbert bácsi konyhát nyitott Bécsben vagy Grazban. Ezzel szemben — képletesen, vagy valóságosan — itt van szegénykonyha bőven. S ha van, akkor okkal várja el a nép, a főnökei se puccoljanak. De van itt egy bökkenő. Valahol, valakik kitalálták: eszi-nem eszi, nem kap mást. Hiába gondolná egy miniszter — nagy marhaság —, hogy holnaptól Trabanttal jár, kiröhögnék. Nagy kocsiba kell ülnie, drágába. Ez a rend, ettől lesz nagyobb. Hétköznap, családi kirándulásra járhat olcsóval, kétmilliós Opel Astrával, mint a környezetvédelmi miniszter. Nyilván ilyenkor nem veszélyeztetett, nem megy neki senki, nem kell szuperbiztonság. Barom ez a magyar, csak a drága autókkal szeret karambolozni. Talán mert utálja a nagyokat. Mellesleg nincs igaza. Szerintem az a nagyobb, aki a kisebb kocsiban ül. Aki tudja, milyen országban is kapott miniszteri tárcát. Árpási Zoltán Irodalmi helynevek megyénkben Lépteik nyomán... Az óriáspolip rettenetes ellenfél! Áldozatát megpróbálja a víz alatt tartani és megfullasztani október 26-án két idősebb és egy fiatalabb új-founlandi halász sötét tömeget vett észre a tengeren. Azt hitték, hogy hajóroncs, és az egyikük belevágta a csáklyáját. Erre a tömeg megmozdult, majd kiemelkedett a vízből. Két vadul csillogó szem meredt a halászokra és bődön nagyságú, papagájcsőrre emlékeztető pofa tátongott rájuk. Az állat azonnal támadni készült. A halászok ijedtükben meg sem tudtak moccanni, a monstrum pedig már el is indult feléjük. Hosszú karjai közül kettő a bárkára kúszott, és félő volt, hogy a víz alá húzza azt. Szerencsére az egyik halász baltát ragadott és levágta a kalmár egyik fogókarját. Erre a kalmár visszahúzódott, majd végleg eltávolodott. A halász lélekjelenléte és bátorsága mentette meg a csónakban ülők életét. Jellemző a leírtakra és az eset rémisztő voltára, hogy a levágott kar tíz méternyi volt és így az állat hosszát 14 méter hosszúságúra kell becsülni. Készéi L. András MEZOBERENY Petőfi Sándor: 1842. szeptember elejétől október közepéig a községben vendégeskedett rokonánál, Orlay Petrich Sománál. 1849. július 5-én családjával együtt ide menekült Pestről. Július 18-ig maradtak Mezőberényben. Ekkor festette róla Orlay Petrich Soma a később híressé vált arcképet, itt írta utolsó versét, a Szörnyű időt. A költő innen indult Erdélybe, Bem csapatához. A családját Nagyváradon és Kolozsváron át Tordára vitte, Miklós Miklós református paphoz. A községben eltöltött napokról Németh László drámát írt Petőfi Mezőberényben címmel. MEZŐHEGYES József Attila makói diákként 1921 nyarán két hónapig a községben házitanító volt Farkas Béla uradalmi tisztviselőnél, akinek Zoltán nevű fiát készítette fel a pótvizsgára. OKÁNY Petőfi Sándor, Erdélybe indulva, 1847. június 23-án átutazott a helységen. Úti leveleiben erről említést tett. Kiss József a községben volt vándortanító 1862 és 1868 között. OROSHÁZA Justh Zsigmond 1863. február 16-án született Pusztaszenttomyán. 1890-ben kastélya parkjában megnyitotta a parasztszínházat, amelyenk nem csak a közönsége, hanem szereplői is parasztok voltak. Táncsis Mihály 1868-tól Orosháza képviselője volt. Jókai Mór 1887. június 16-án a Szabadelvű Párt megbízásából, Klapka György tábornokkal együtt népgyűlést tartott Orosházán, hogy pártja helyi jelöltjének esélyeit növeljék. Darvas József Orosházán született 1912. február 10-én. Itt végezte az elemi és polgári iskoláit. A kiskunfélegyházi tanítóképzőben tanult tovább. Orosházáról írta A legnagyobb magyar falu című szociográfiáját. Szülőháza (Dózsa György u. 74.) ma emlékház. (Forrás: Erős Zoltán: „Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig”) Mit szól hozzá, kedves tanár úr? Róma ledől, ha meginognak a tiszta erkölcs alapjai Mi történik itt? - teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most az emberek közérzetéről kérdezzük.-—Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — A mai állapot jellemzője, hogy olyan fogalmak kezdenek testet ölteni, mint pesszimizmus, borúlátás, szkepticizmus, eleve elrendeltetés, fatalizmus, belenyugvás, cinizmus. Ezek az emberekben felhalmozódott félelmeket fejezik ki. Olyan nyelvet kezdünk használni, ami ezeket az érzéseket pontosan, vagy kevésbé pontosan, de visszatükrözik. A dolog súlyosabb része, hogy közben leértékelődnek a polgári társadalmakhoz tartozó egyetemes értékek, mint a pontosság, mértékletesség, törvénytisztelet. Ezekkel már dicsekedni sem érdemes, mert nem lehet tudni, hogy környezetünkben erkölcsi rangot jelentenek, vagy olyan értelmezést kapnak, hogy aki ezeket vallja, az hülye. Az emberek lassan már nem tudják, kit kell elítélni. Annak drukkoljanak, aki lop, vagy annak, aki a tolvajt elkapja. Szétesőben, züllőben van minden, ami erkölcsi-etikai alapot adhatna a társadalom működéséhez. Veszélyben van a tulajdon is, minden konzumá- lódik, eladó az egész világ, a pénzen kívül nincs általános értékmérő. —Vitatkoznék önnel, mert az üzlet, a politika állandónak és értékállónak tekinthető. — Állandónak annyiban, hogy ma is üzletelnek és politizálnak. Viszont értékekről aligha beszélhetünk, mert az üzlet már nem üzlet, a politika már nem politika a szó hagyományos értelmében. Új jelentéstartalmak jöttek létre, és ezek meghatározott üzenetet hordoznak: a gazdag ember jelzője a csaló, a csalóé a hülye, az élhetetlené a balek. Erre — mintegy válaszul — ellenpontok jönnek létre: a politikában eluralkodik a szélsőséges hang, az utcákon fasisztákra emlékeztető csoportok jelennek meg horogkeresztes zászlókkal és jelvényekkel, mint a rosszindulatú sejtek, szaporodik a rablás, útonállás, lopás, csalás, feketézés. Megjelennek az erkölcsi züllés végletei is: a gyereklányok prostitúciója és a nagyvárosok peremkerületeinek gettósodása, ami ráadásul etnikai színezetet is kap. Közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor jóvátehetetlenül sérül maga a társadalom. — Menyiben hibás, felelős ezért a kormány, az előző, vagy a mostani? — A kormányok sokat tehetnek azért, hogy ne így legyen. De azt hiszem, amit látunk, amit kénytelenek vagyunk átélni, vagy elviselni, az a nagy korszakfordulók és nagy átmenetek tipikus jelensége. A képlékeny állapotok, a bántó és sértő jelenségek, a drasztikus lépések durva hordalékai annak, amit rendszerváltásnak nevezünk. A baj az, hogy a züllés az elviselhetőbbnél nagyobb, kezd társadalmi méretűvé szélesedni: a válság mélyül, a bűnözés kezdi elérni a társadalom irányító szféráit. A tisztulás messze van, nem látszik a kiút. Nagy erkölcsi tanulságként azért levonható: Róma ledől, ha meginognak a tiszta erkölcs alapjai. A régi azt hazudta magáról, hogy szocializmus, ám amikor kiderült róla, hogy nem az, elgyengült, összecsuklott. Az újat nagy várakozás előzte meg és sokan hitték, ami születik, az etikus lesz és erkölcsös, a demokrácia lesz rá a garancia. Csakhogy kiderült, ez a demokrácia abból nyílt ki ami itt volt. Ez a demokrácia idejétmúlt, nem garantálja az etikai normák betartását. A kapitalizmust is sokan a bőség társadalmának látták, olyan rendszernek, ami teljesítményelvű, és ezért igazságos. Mára kiderült: a demokrácia nem garanciája a demokratikus működésnek, a kapitalizmus pedig nem csupán az igazságáról és a bőségéről ismert. — Tehát nincs mentség és menekvés? — Kétségtelen, ilyenkor mindig világvége-hangulat lesz úrrá az embereken. Ennek ellenére kár lenne világvégéről beszélni. Receptet adni a jelenségre nem lehet, törvény, jog és kiszenvedési idő kell. A kelet-európai kapitalizmus persze soha nem lesz olyan, mint a nyugati vagy a távolkeleti kistigriseké, de hogy valamilyen erkölcsnek lennie kell, az egészen biztos, mert különben kapitalizmus se les/, semmilyen. Á. Z.
