Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-17 / 270. szám
iBÉKÉS MEGYEI Him »MEGYEIKÖRKÉP 1995. november 17., péntek Q Földink volt. Ezen a napon született Tótkomlóson 1817-ben Domanovszky Endrefilozófiai író, az MTA tagja. Pozsonyban teológiát, Pápán pedig jogot tanult. 1843-ban külföldi tanulmányútra ment, Halléban három évig hallgatott bölcseleti előadásokat. Hazatérése után előbb nevetős ködött, 1850-ben a szarvasi gimnázium, majd a soproni líceum tanára lett. 1876-ban a nagyszebeni jogakadémiára került mint a filozófia tanára. Szponzorokat keresnek. A Sarkadi Családsegítő, Gondozási és Szociális Központ, az önkormányzat és a helyi oktatási intézmények az idén is szeretnék megrendezni az idősek karácsonyi ünnepét. Ehhez azonban — mint Rajki Tóth László, a családsegítő igazgatója elmondta —, már kevés az önkormányzati intézmények pénzforrása, így szponzorok segítségét keresik a 400-700 idős ember meg- vendégeléséhez. A karácsonyi ünnep időpontját ezúttal december 20-ára tűzték ki. Évadzáró. A csaknem száztagú köröstarcsai nyugdíjasklub tagjai november 26-án, este 6 órakor tartják évadzáró rendezvényüket a DÉFOSZ székházban. Diszkó és faluból. Az elkövetkező időben minden pénteken este 7 órától 01 óráig ismét lesz disco a csárdaszállási művelődési házban. A képviselők tervezik, hogy december 10-én vacsorával egybekötött falubálat rendeznek a művelődési házban. Öröm az Iskolában. A Sarkadi 1 -es Számú Általános Iskola tegnap kapta a hírt az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályától, hogy a Szabó Gyu- láné pedagógusuk által készített tervdokumentum 50 ezer forintot nyert az ORFK közlekedésre nevelés pályázatán. Ahol még folyik beruházás Az új tantermek a 30 millió forintos beruházással épült tornacsarnokkal esztétikus épületegyüttest alkotnak FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Sarkad teleki részén sokáig adott témát az embereknek a'2- es számú általános iskola régi épülete, amelynek állapota az utóbbi esztendőkre életveszélyessé vált. Az épületben lévő tornaszoba helyett mintegy 30 millió forintos beruházással 1992-ben elkészült az új tornacsarnok. Ezzel azonban nem oldódott meg a tanműhely és egy tanterem sorsa, amelyek továbbra is a régi épületben maradtak. Amikor a tanterem mennyezete leszakadt, mindenki tudta, előbb-utóbb muszáj lebontani az egész épületet. Az önkormányzat és az iskola két új terem megépítéséhez kért címzett támogatást egy pályázati lehetőség útján. Megkapták. így még a nyár végén elkezdték az építkezést, ami jelenleg is tart. A 7,3 millió forintba kerülő beruházás kivitelezését a Sarkadi Építőipari Közös Kft. végzi. Mint Jakó Ferenc igazgatótól megtudtuk, a műszaki átadást november 30-ára tervezik, a gyerekek „beköltözteté- sét” pedig a téli szünetet követően. Az iskola nagy gondja azonban, hogy az önkormányzattól kapott 400 ezer forint csak egyik tanterem bebútorozásához elegendő, a tanműhelyként funkcionáló másik termet csak újabb 400 ezer forintból tudnák bebútorozni, így tehát ismét az önkormányzathoz kell folyamodniuk. —ria Változások az agrárpiaci rendtartásban Kedden este fogadta el az országgyűlés az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítását. Matuska Sándor (MSZP) Békés megyei képviselő, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja tájékoztatta lapunkat a módosítás okairól és céljairól. — A módosítás azért vált szükségessé, mert az agrártermékek piacán vissza-visszatérő zavar van. Van tejügy, gabonaügy, sertéshúsügy, mindig újabb és újabb ügyek vannak, ez pedig mind azért történik, mert a piac- gazdasági viszonyok között a mezőgazdasági termékek piacát nagyon határozottan szabályozni és kezelni kellene. Ezt nem lehet úgy a piacra bízni, mint ahogy az iparcikkek és szolgáltatások döntő részében. Ez a markáns szabályozás az eddigi törvénnyel nem volt megoldott. Bővíteni kellett az eszközrendszert, az anyagi forrásokat és a jogosítványokat, nevezetesen azt, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hatásköréből minél több döntés átkerüljön a Közművelési Minisztérium kézébe. — De van ennek a kérdésnek egy mellékága is, az agrárpiaci rend fenntartásában nagyon fontos szerepet betöltő terméktanácsok és az agrárkamara vitája. A valóságos probléma az, hogy a kamarai törvényben foglaltaknak megfelelően a Földművelésügyi Minisztérium mind a mai napig nem adott át elegendő hatósági jogosítványt, a köztestületi kamara munkájába illő feladatkört, és természetesen a hozzávaló költségvetési összegeket. Ezért a kamara — kicsit pótcselekvésként — terméktanácsi babérokra pályázik, és mintegy szabályozni kívánja az agrárpiacot, holott a kamarának piacszervező funkciót kell betölteni, nem szabályozót. — Az agrárrendtartási törvény ezzel a módosítással sokat javult, de a későbbi időszakban majd meg fogjuk látni, hogy főképpen anyagi eszközök hiánya ezt a változatot sem fogja tartóssá tenni. Jóval több pénz szükséges ahhoz, hogy az időnként fellépő termékfeleslegeket az állam felvásárolja, készletezze és majd akkor dobja piacra, amikortermékhiány van, így próbálván kiegyenlíteni a kereslet-kínálat törvényei szerinti túlzott hullámzást. S.Á. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve eló'fizetól lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Csikágói módszerek... Igen, a címadásnál Önökre gondoltam, kedves „igaz magyarok”, hisz a mocskolódás, a rágalom és a névtelen levelek megfélemlítésre törekvése mindeddig a banditák speciális módszere volt — regényben. De úgy látszik, a gengsztervilág „romantikáját” Önök egészen komolyan vették, különben nem áldoztak volna annyi időt, hogy egyedül az én címemre négy ilyen levelet küldjenek vagy küldessenek, s ezen kívül más embereket is megtiszteljenek olyan végződésű levelekkel, hogy: „Kedves az életed? Vigyázz! — Bárd.” Vagy: „Aláírás helyett — golyó!” Vagy: „Figyelmeztetett egy jóakaród!” Stb., stb. Ezekből az aláírásokból kiindulva bátran reformizálhatjuk a régi, jó közmondást, imigyen: „Madarat tolláról, embert — leveléről.” S valljuk meg őszintén, ezeknek a leveleknek sem nagyobb az értékük íróiknál. A „jóakaró” és „igaz magyar” emberséges jelzőjével sokan éltek és sokan visszaéltek az elmúlt időkben, még akkor is, mikor nem ígértek fej-metszést, bárdot és golyót. Most „jóakarókként” tűnnek fel azok, akik az október 23-i eseményekben, vagy az azt megelőző vitákban résztvevő embereket visszavonulásra akarják késztetni, s a nyilvánosság előtt bizonyára igaz magyaroknak vallják magukat azok az emberek is, akik fenyegetésekkel és terrorral igyekeznek gátat emelni a Független Újság megjelenésének, akik súlyos ezreket ígérnek felelős vezetőknek, ha akadályozzák a lap terjesztését a megyében, s akik—egyik pártfunkcionárius olvasónk értesítése szerint — most leveleket szerveznek a megyében, hogy a közvéleményre hivatkozva, kérjék a megyei tanácstól lapunk, mint ellenforradalmi lap (?) betiltását. (Az illetékes hatóságok az ilyen erkölcsi banditizmusra is felfigyelhetnének.) Tipikus ponyvaregény-módszerek ezek, a nevetségességük mellett is lenne okunk az aggodalomra, ha nem tudnánk, hogy a fenti „igaz magyar” cselekedetekre egyetlen vállalkozó sem akadt. Önök, kedves „igaz magyarok”, nem az én fejemre vagy egyesek fejére pályáznak, hanem ennél sokkal többre: a néhány embernek vagy néhány csoportnak nem tetsző, becsületes törekvések szervezett megfojtására — az ellenforradalom elleni harc ürügyén! Senki sem tagadja közöttünk, hogy a forradalomba vegyültek ellenforradalmi, garázda elemek. Ezeket mi is elítéljük és harcolunk ellenük! Szocializmust akarunk, de nem a lefüggönyözött autókban ülők szocializmusát, küzdünk a proletárdiktatúráért, de szót emelünk az ellen, hogy ez egy maroknyi csoport diktatúrája legyen, rendet, éltető munkát akarunk, de emberséges szóval és nem megfélemlítő eszközökkel. És az ezekről szóló cikkeink alá becsületesen odaírjuk a nevünket, nem névtelenül, a sötétben dolgozunk. Hol van mindebben az ellenforradalom? Mik tehát a bűnök, melyek ilyen ádáz aknamunkára késztetik Önöket? A négy fenyegető, névtelen levél mellett tucatnyi más tartalmú, aláírásos levelet őrzök a fiókomban, hetek óta figyelem huszonötezer olvasónk véleményét, s az ezekből nyert tapasztalat meggyőzött, hogy — erről az oldalról — nincs okunk aggodalomra. Akadhatnak névtelen levél írására, terrorra, még fejlemetszésre is vállalkozó emberek, de higgyék el, kedves „igaz magyarok”, ez már senkit sem félemlít meg, eltörpül az emberáldozatok mellett, és Önökön már ez sem segít. Kiss Béla (Független újság, 1956. december 30.) Megkérdeztük olvasóinkat Ismerkednének-e újsághirdetés útján? Dévai Edit 22 éves, mezőkovácsházi pék: — Újsághirdetés alapján én nem kötnék ismeretséget, bár nem ítélem el azokat, akik így keresnek partnert. A fiataloknak manapság bőven van lehetőségük a kapcsolatteremtésre. Sokat hallottam ilyenről, és biztos akad, akinek „bejön” a dolog. Egyik ismerősöm például egy külföldi fiúval levelezett és a találkozáskor megszerették egymást. Legyen az levél vagy utcai találkozás, úgyis minden attól függ, hogy szimpatikus-e az illető. Tábit Zoltán 37 éves, kaszaperi lakos, Mól Rt. műszakvezető: — A hirdetés útján történő ismerkedést nem ítélem el. Vidéken vannak olyan helyzetű fiatalok, akik nem tanulnak tovább, nem járnak közösségbe, így jobban elszigetelődnek. Az idősebb korosztály pedig szórakozni nem jár. A nyílt ismerkedésnél sokan félnek az előítélettől, levélben viszont csak akkor válaszolhat valaki, ha akar. A hirdetésből is lehet ugyanúgy tartós kapcsolat, mint a találkozásból. Sódarné Varga Gyöngyi 33 éves, magyarbánhegyesi gyógyszertári asszisztens: — Nem hiszem, hogy az újsághirdetésből sikeres kapcsolat lenne. A legtöbb inkább szexuális jellegű és nem tűnik komolynak. Nem tartom elítélendőnek, ha valaki ilyen úton próbálkozik, ez mindenkinek magánügye. Természetesen én is elolvasom ezeket a hirdetéseket, mint bármi mást. Biztos, valami okból szükségük van rá azoknak, akik feladják. Mindenki dönthet, mi a jó, mi nem. Valach Pál 20 éves, kunágotai munkanélküli: ■— Újságból nem ismerkednék senkivel. A módszert elítélem, mert könnyen becsapják az embert. Az a jó, amit látok és hallok, így magam dönthetek, akarom-e a kapcsolatot. A hirdetések nem tetszenek. A fiataloknak nincs erre szüksége, mert itt vidéken is van bőven alkalom az ismerkedésre. A diszkóban vagy más szórakozóhelyeken találkozunk, nincsenek olyan gátak, mint régen. Talán az idősebb korosztálynál jobban elképzelhető. Béke a Gyulai Városi Televízióban Még a nyári hónapokban döntött a gyulai képviselő-testület a városi televízió átalakításáról: a javaslat szerint az eddigi két tulajdonos, a város és a KÖVIZIG mellett a televízió munkatársai 51 százalékban tulajdonossá váltak volna. A módosított szerződést azonban többen nem írták alá. Az elmúlt napokban több egyeztető tárgyalás után végre megszületett a béke: mindannyian belátták, a cél közös, szeretik és szeretnék a televíziót. A szerződést mindannyian aláírták, és a papírok napokon belül eljutnak a cégbíróságra is. A gazdasági ügyek intézésére átmeneti időszakra a KÖVIZIG gazdasági igazgatóját, Galbács Mihályt bízták meg, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre: — Nem szabad, hogy a televízió veszteségesen zárja az évet, ezért a hátralévő időszakban szigorú gazdálkodásra van szükség. Hosszú távon pedig meg kell találnunk azt az egy személyt, aki a televízió tevékenységéért felel, hisz a mostani gondjaink egy része is a két ügyvezető közötti feladatmegosztás tisztázatlansága miatt adódott. Ezért a hétfői testületi ülésen sürgősséggel fogjuk kérni december 31-ével új pályázat kiírását, addig is mindannyian mindent megteszünk a televízió nyugodt működése érdekében. A. Gy. SZTÁRPARÁDÉ 1995. november 25-én 20 órakor Teleki Csárda (telefon: 482-231), 22 órakor Kamuti Csárda (telefon: 341-268). Karda Beáta táncdalénekes, Heller Tamás (Mikroszkóp színpad), Pálfy Péter táncdalénekes. I I Asztalfoglalás telefonon, s I illetve a helyszínen. ?
