Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11-12 / 265. szám
fl|í BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1995. november 4-5., szombat-vasárnap Harmadkon lovacska, róka méretekkel Az evolúció logikája Williem Morton Wheeler szerint „Azt, hogy az állatok miért olyanok amilyenek, sohasem tudhatjuk meg, mert szörnyű és bonyolult történetük legtöbb bizonyítéka reménytelenül elveszett. Ám de az, hogy olyanok, amilyenek, hogy ők az elektronok, bolygók, ködök és napok végtelen és rémséges sivatagában a mi egyetlen társaink, az örök öröm és vigasz számukra”. Az állatvilág csodálatos változatosságot mutat a testméretek terén is a szemmel nem látható egysejtűektől kezdve minden idők legnagyobb állatáig, a bolygónkon ma is élő bálnákig. Ezen állat vadászatának története évezredes hagyományokra tekint vissza. Azt mondhatjuk — ha csak az európai kultúrát vesszük alapul —, hogy a bálnák vadászata már a X. században megkezdődött. A kutatók úgy tartják, hogy az első bálnavadászok a baszkok voltak. E vadászatok mikéntjéről is kérdeztük Szabó Péter tanár urat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusát. A lovak igazi őse, a Mesohippus. Csak akkora volt, mint egy nagyobb kutya: vállmagassága 60, testhossza 115 centiméter. (Forrás: J. Benes—Z. Burian: Az ősidő állatai) Fekete fehéren Politikai múmiák Valamikor 1988 végén, 1989 elején a minden eresztékében roskadozó MSZMP-ben hatalmas vita dúlt arról, legyenek-e megyei pártértekezletek, vagy sem. Az apparátus bástyái mögött állók (illetve ülők) pozícióféltésből, vagy másból a pártértekezlet ellen voksoltak. Mások, főleg az akkori reformkörösök tanácskozni akartak. Úgy vélték, a jól előkészített fórumokon vezéreket lehet cserélni. (Akkor még azt is hitték, a vezéri székekbe érdemes beülni is.) Hónapokig tartott a huzavona. Mindenki tudta, a pártértekezletek elkerülhetetlenek. De az apparátusok, a választott testületek csak nem engedtek. Úgy vélték, felesleges időpocsékolás lenne választgatni, különben is a tagság zöme pártértekezlet-ellenes. Fordult egyet az idő kereke. Az akkori .reformkörösök ma benn ülnek a szocialista pártban. Az okosabbja egyenesen az elnökségben. Utóbbiak felelősek is azért, ami a pártban, kormányban, országban történik. Hiába hiszik, nem maradhatnak szüzek. Ezért, vagy másért, néhány hónapja megint pártértekezlettől (kongresszustól) hangos a párt. A kormány gyenge teljesítménye láttán mind többen követelik személyi kérdések napirendre tűzését. Az elnökség tagjai most rendre azt mondják, semmi nem indokolja az effajta kezdeményezést, különben is a tagság zöme személyi kérdés ellenes. Csütörtökön este a szocialisták ügyvezető alelnöke végül beadta a derekát. Azt nyilatkozta, elkerülhetetlen a személyi kérdések napirendre tűzése. A leírtak alapján könnyen belátható, az urak odafönn könnyen felejtenek. Áz is meglehet, az üléspontjuk határozza meg az álláspontjukat. A történtekre alig találni szavakat. Akkor, ’89-ben ugyanők találtak. Azt mondták a tagság akaratával szembeszegülőkre: politikai múmiák. Vajon mit mondanának most magukról, akik belül vannak és szembeszegülnek egykori önmagukkal? És mit felelnének a kíváncsiaknak, ha feltennék nekik a kérdést: ezt ígértétek, ilyen pártot és ilyen hatalmat? Árpási Zoltán Irodalmi helynevek megyénkben Lépteik nyomán... — A bálnavadászat rituáléja nem sokat változott az idők során. A bálnavadászcsónak orrában egy biztos kezű, bátor férfiú, a szigonyos állt, aki a vadászfegyvert belevágta az állatba, mely az őt ért fájdalom hatására előrelendült, majd hevesen csapkodott úszójával. Ha a farkúszó eltalálta a csónakot, akkor azt képes volt ízzé-porrá zúzni. Ha ez nem következett be, akkor az állat ezután a mélybe bukott és elvitte a szigonyt a kötéllel együtt, amit hozzá erősítettek. Az általános tapasztalat az volt, hogy a bálna megszigonyozásakor 8—10 perc alatt akár 1300 méter hosszú kötelet is lepergethetett. A csónak szélén kifutó kötelet egy matróz folyamatosan öntözte vízzel, hiszen a hihetetlen súrlódás miatt a kötél ki is gyulladhatott, ami az állat elvesztését jelenthette. — A leghatalmasabb tengeri gerinces a bálnák sorából kerül ki és mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb ma élő szárazföldi állat az elefánt. De melyik lény a legapróbb a gerincesek közül? — Érdekes módon ez az állat a halak osztályába tartozik. A Fülöp-szigetek tavaiban élő, a gébek csoportjába tartozó állat legnagyobb egyedeinek hossza sem haladja meg a 12 millimétert. A világrekorder az 1930-ban felfedezett Pandaka pygmea, mely hossza még a hat millimétert sem éri el. Annak ellenére, hogy ez a gerinces állatka ilyen apró, fontos élelmezési cikk a Fülöp- szigetek némely részén, hiszen olyan óriási tömegben él együtt egyes tavakban, hogy hálóval ezerszámra fogják ki őket. Borssal és különböző fűszerekkel ízesítve rendkívül finom ételeket készítenek belőle. —Felmerülhet a kérdés, hogy a testméret növekedésében az evolúció—ha mondható ez—követ-e valamiféle logikát, vagyis a fajok testmérete a törzsfejlődés során növekvő vagy inkább csökkenő tendenciát mutat? — Erre a költői kérdésre igennel válaszolhatok. Van ilyen logika, van ilyen szabály. A törzsfejlődésben a termetbeli növekedés irányába „mozdul” az evolúció. Ezt Deperet-szabálynak hívjuk. — Példával is illusztrálható ez a megállapítás? — Hatvanmillió évvel ezelőtt a harmadkorban már élt a mai ló egyik őse, az Eohippus. Ez a már külső megjelenésében is kis lovacskának tűnő állatka akkora volt, mint a róka. Az összehasonlítás a ló mai méreteivel nem kíván különösebb magyarázatot. Mint ahogyan mindenütt vannak kivételek, e szabály sem érvényesül minden esetben. Ellenpélda lehet, hogy a mai egysejtűek között a legnagyobb három milliméteres, ugyanakkor a harmadkorban éltek tizenkilenc centiméteres mészvá- zas egysejtűek is. Hogy ez a szabály, a testméret növekedésének szabálya érvényesüljön, ahhoz változnia kell a bélcsatomának, a légzőszerveknek, illetve a testet ellátó keringési szervrendszernek. Ma is él Ausztráliában olyan gyűrűsféreg, mely két méter hosszú, s ha összevetjük a mi földigilisztánkkal, akkor az említett féreg joggal sorolható az óriások közé. Hogy miként lehetséges ez a méretbeli különbség? Arról lesz szó a jövő héten. Készéi L. András GYULA Bródy Sándor 1880—83 között Gyulán élt. Nagybátyja, dr. Bródy Adolf ügyvédi irodájában kapott állást Egerből eljőve. (A szülők vagyonuk elvesztése után Pestre költöztek.) Az első hat hónapban egy nyomdában dolgozott, majd ezután lett ügyvédi írnok, íróvá válásának meghatározó időszaka volt az itt eltöltött három év. Cikkei, elbeszélései, karcolatai egymás után jelentek meg a Békés című lapban. A Gyulán írt novelláit Nyomor címmel egy helyi nyomdatulajdonos jelentette meg. Első könyve váratlanul országos sikert aratott. Felfigyelt rá Rákosi Jenő, és a Budapesti Hírlaphoz hívta belső munkatársnak. GYULAVÁRI A község 1971 -tői Gyulához tartozik. Táncsics Mihály 1850-ben itt rejtőzött feleségével, Seidel Terézzel és csecsemőkorú gyermekükkel Dede Jánoséknál. 1851-ben — családját továbbra is itt hagyva — Kötegyánba ment Osváth Imréhez, a falu lelkészéhez. KONDOROS Arany János A betyár címmel verset írt a község népdalokban is szereplő híres családjáról. KÖRÖSLADÁNY Petőfi Sándor: 1847. június 10-én a községben tartózkodott. Ekkor írta a Puszta föld ez, ahol most járok... című versét. Arany János A hamis tanú című költeményében is szerepel a község. KUNÁGOTA Móra Ferenc 1925. október 10. és 15. között régészeti ásatásokat végzett a község határában. MEDGYESEGYHÁZA Móra Ferenc 1927. július 15—21. között régészeti ásatásokat végzett a község határában. (Forrás: Erős Zoltán: „Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig”) Mit szól hozzá, kedves tanár úr? Csak mutogatunk egymásra: mocskos disznók, semmit nem változtatok Mi történik itt? - teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most a nemzeti érzésről kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Kelet-Európábán reneszánszát éli a nemzeti gondolat. A kérdések kérdése: miért bukkan fel ilyen erőteljesen, milyen tartalmakkal és milyen módon kerül ismét felszínre? Azt hiszem nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a kelet-európai társadalmakat terhelő feszültségek miatt. Ezek az átmenet feszültségei, amelyekben ott vannak a soha meg nem oldott problémáink. Erre rakódnak rá a szociális, a társadalmi, a nemzetiségi, a kulturális problémák. Megfelelő megoldások híján ezek nemzeti választ hívnak elő, mint közös nevezőt. Ahol aztán fals feleletek születnek, egészen a nemzethalálig, a „nekünk semmi sem sikerül” pesszimista jóslatokig. Innen már csak egy lépés, hogy felelősöket és bűnbakokat keressünk. Ebben gyakorlatunk van, tatár, török, német, orosz és más „bűnbakokra” mutogattunk a történelem során. Most az egykor imádott Nyugat a fő ellenség: úgy jelenik meg, mint hatalmi fölénnyel rendelkező tömb, amely nem törődik a bajainkkal. Közelebbi felelősöknek pedig ott a Világbank és a Valutaalap. Ha befelé nézünk, felelőst itt is találunk: az összes, említett feszültség az eredendő okkal Trianonnal, mint újkori tragédiánk nyitányával. —- Néha úgy tűnik, a szegényeknek fontosabb a magyarság, mint a gazdagoknak... — A társadalmi kérdésekben a nem- —zeti gondolat rejtve marad. Újra és újra meg kellene magyarázni: emberek, a megélhetési gondok nem attól függnek, hogy magyarok vagyunk, vagy sem, vagy, hogy mekkora magyarok vagyunk, hanem attól, hogy modernizációs folyamat kezdődött el. Ennek során pedig az a fő kérdés, hogy nemzeti sajátosságunk valamilyen módon megőrződjön. A nemzeti tudat fontosságának túlhangsúlyozása viszont a másik oldalon a modernizáció tagadását sugallja. —Manipulálható-e a nemzeti érzés? — Igen, a nemzeti érzés alapvetően pozitív dolog, jól, s rosszul lehet felhasználni. A jóra rengeteg példát lehet mondani: Rákóczi, Kossuth, meg mások. De lehet a nemzetivel szemben is menetelni, és ez a rosszabb. A politika időnként kihívást jelent a nemzeti érzésnek, ilyenkor szembe kell menetelni vele. Ma, amikor át akarjuk venni a Nyugat vívmányait, ilyen időket élünk. Gondoljunk csak Arany Toldijára. Agyonver egy csomó apródot, akik hülyéskednek és az olasz módit akarják elterjeszteni Lajos király udvarában. A sima képű udvaroncoknak a magyar kétmázsás kövekkel dobálózó torzon- borz figura. Lajos kénytelen felvilágosítani az öreg Toldit a halottas ágyon: eszednél légy öreg, itt már nem karddal meg malomkövekkel kell dobálózni, hanem az ész ereje győz abban a kis porban, amit puskapornak neveznek. Ma is erről van szó: nehéz belátni, de megváltozott a világ, és ez alkalmazkodási válságot hív elő az emberekben. — Toldi története nagyon szép, de mintha más pályán mozognának a pártok és a politikusok. Mi a véleménye erről? — A baj az, hogy továbbra is a nemzeti gondolat ad összefoglaló keretet minden elégedetlenségnek, mert úgy tűnik, a társadalom megoldhatatlan ellentmondásokba keveredik önmagával. Nincs program a fő kérdések megválaszolására, emiatt a rossz közérzet idővel nemzeti sajátossággá válhat. A kiforratlan válaszok és válaszváltozatok hatására a retorikában és az érzelmi elemekben éli ki magát az, aki a nemzeti gondolat mentén próbál közlekedni. Ám nagyon furcsa dolgok jönnek ki ebből. Miközben a szlovákok temetik Tisót, a románok utcát neveznek el Antonescuról, mi is eltemetjük Horthyt, s közben mutogatunk rájuk: mocskos disznók, lám, semmit nem változtatok. Ok meg ugyanezt üzenik nekünk. Ez annak bevallása, hogy nincsenek korszerű szimbólumaink, olyanok, amelyekre hivatkozni lehetne, amelyek megjeleníthetnék a modemet, az igazat, az európait. Itt állunk korszerű nemzeteszme, nemzetfelfogás nélkül és negatív tartalommal kezdjük működtetni azt — a most alakuló rendszert —, aminek ki kellene termelnie és emelnie a progressziót. Ha itt megrekedünk, a nemzeti gondolat e negatív tartalma visszahúz és fékez bennünket. Nagy a felelőssége tehát minden pártnak, politikai erőnek, mert ha ezt nem látják be, akkor akárhányszor éneklik is el a Himnuszt, magatartásuk nemzetellenes marad. Á. Z.
