Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11-12 / 265. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. november 11-12., szombat-vasárnap FötMnk volt. Ezen a napon született Orosházán 1898-ban Zatykó Ferenc kertészeti szakember. 1919-ben szerezte meg a mú'kertészi diplomát, utána a földművelésügyi minisztérium kalocsai paprikakísérleti állomásán dolgozott. 1933-tól a Kertészeti Tanintézet budaörsi törzsgyümölcsösének felújítását vezette, majd két éven át kertészeti szaktanár. Haláláig tudományos osztályvezető' a Kertészeti Kutatóintézetben. Black Velvet Lady. A budapesti Néprajzi Múzeumban tartott ünnepségen választották meg a Zwack Kereskedelmi Kft. népszerű italának, a Black Velvet Whiskynek háziasszonyát, a Black Velvet Ladyt. A hölgy, aki egyetemista, a hét végét Békéscsabán tölti. Szombaton éjféltől a Sweet Nightban, 1 óra után a Rózsafában személyesen kínálja a Zwack népszerű italát. A Generali Budapest Biztosító Rt. Dél-Alföldi Regionális Igazgatósága pályázatot ír ki orosházi képviseletének irányítására. Ön egy olyan szakmai team tagjaként fogja munkáját végezni, melynek feladata: — újabb értékesítési csatornák felkutatása — a meglévő hálózat irányítása, építése — a Generali Budapest Biztosító Rt. image-ének emelése. Olyan személy jelentkezését várjuk, aki — felsőfokú végzettséggel — komoly értékesítési, elemzési, személyi kapcsolatokkal és marketinggyakorlattal — valamint jogosítvánnyal és saját gépjárművel rendelkezik. A munkakörrel járó felelősséggel összhangban a szakmai továbbképzés mellett vonzó jövedelmet ajánlunk. Pályázatát a következő címre várjuk 1995. november 20-áig: Generali Budapest Biztosító Rt. Dél-Alföldi Regionális Igazgatósága, 6721 Szeged, Tisza Lajos krt. 5. Az ügyvezető 999 forintos cipőben jár Náluk már aranyvasárnap van Kárpáti József: „999forint a legdrágább. A célnak tökéletesen megfelel: rohangálni a boltban, a városban. ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Sokat sejtető hirdetés fut lapunkban napok óta: egy karikatúra-ember arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy ne vegyen cipőt, várjon és figyelje a Metaker hirdetését. A helyi médiákból a folytatást is tudjuk: hétfőtől cipővásárt rendez a cég Békéscsabán, a Tolnai utcai üzletházában. A Metaker nem először lepi meg a vásárlókat kedvezményes adóval. Ezért megkerestük Kárpáti József ügyvezető igazgatót, hogy a cég üzletpolitikájáról kérdezzük. — Ne haragudjon, megmutatná a cipőjét? — Tessék. — Ha jól írom le, bőrből készült, fekete, gumitalpú, divatálló és strapabírónak tűnik. De nem divatcipő. Ha nem sértődik meg, nem menedzserhez illő. Ara? — Ezer forint. A célnak tökéletesen megfelel: rohangálni a boltban, a városban. Tárgyalásokra természetesen van másik, ha úgy tetszik elegánsabb. Arát ne kérdezze, de úgy elszegényedett az ország, hogy ezzel is elegánsnak tűnök. — Halljuk, olvassuk, hogy cipővásárt rendez, a legdrágább pár se kerül többe ezer forintnál. A hihetetlen ár hallatán talán jogos a kérdés: használt cipőket árul? — Kérem, ne rontsa a hírnevemet! Nagy tételben kínálkozott lehetőség egy raktámyi cipőt vennem. Több, mint tízezer pár női-, férfi-, gyermekcipőt kínálok, különböző méretekben. Az árat illetően pontosí- tanom kell: 999 forint a legdrágább, de háromszázért is találna már magának lábbelit. — Nem ez az első kedvezményes akciójuk. Kezdem azt hinni, hogy olyan, mint az egyszeri kereskedő, aki abból él, hogy vasárnap zárva tart. — Itt'azért még nem tartunk. Nézze, én régi kereskedő vagyok, a pultnál kezdtem a régi Univerzálnál. Kitapasztaltam, a vevők a jó szóért, az udvarias kiszolgálásért és az olcsó áruért mindig bemennek az üzletbe. A munkától soha nem féltem, ezért amikor elindultam a Metaker céggel, amelynek már többségi tulajdonosa vagyok, elhatároztam, felhajtom az országban a legolcsóbb árukat. Ennyi, nem több. Illetve még valami: mi nagyon nagy szegénységben nőttünk fel, itt a megyében, Gábortelepen. Korán elkerültem otthonról, de édesanyám ma is ott él. Állatokat tart, segítek neki, szinte naponta hazajárok. Ismerem az „egyszerű” emberek gondolkodását, minden baját. Az országban utazva látom, hogy Békés nagyon szegény megye. Én is zsírosodjak rajtuk(?) — tettem fel magamnak a kérdést. Hát nem, olyan üzletpolitikát folytatok, ahol ők is, én is megtaláljuk a számításainkat. — Mondja, miért nem sír, hogy ilyen rossz meg olyan rossz a vállalkozóknak? — Tényleg rossz, iszonyú magas kamatra és kemény feltételek mellett adják a hitelt, nagy az adóteher, pofonütésszerűen érintett bennünket is a Bokroscsomag. De mondja, kit érintett másként, és kinek nincs baja ebben az országban? Nekem nem az a dolgom, hogy telesírjam a maga zsebkendőjét, hanem, hogy kereskedjek, megkeressem a még jó minőségű, de legolcsóbb árut és becsalogassam a vevőt az üzletembe. — A lapunknál megrendelt hirdetéséből tudom, a cipővásárral egyidejűleg új akciót hirdetnek. — A kampány neve: Nálunk mindennap aranyvasárnap van. Két dolgot üzenünk ezzel a vásárlóknak: ne hagyják utolsó napokra az ajándékok beszerzését, illetve, hogy nálunk vásároljanak. Hétfőtől ágyneművásárt tartunk, mintegy ötezer különböző garnitúrából lehet választani, igen kedvező áron. E mellett továbbra is kínálunk kedvező áron: rendelt paplant, női pizsamát, függönyt, sötétítő függönyt, karnist, műfüvet, textil lábtörlőt, öltönyanyagot és padlószőnyeget. Negyvenezer négyzetméter padlószőnyegből válogathatnak a vevők, a legolcsóbb 260 forint négyzetméterenként, s ha kérik, méretre vágjuk, beszegjük. —Mindezt hol? — Békéscsabán, a Tolnai utcában, a piactól kétszáz méterre, az Unicon mögött, a Metaker lakástextil üzletházában várjuk a kedves vevőket. (X) Ötven év emlékeiből Lapunk fel évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Bányászok! Szenet kér az István Malom Az István Malomban október 27-én alakult meg az üzemi munkástanács. Rosszul írom: nem megalakult, hanem megválasztották — titkos szavazással. Első ténykedése volt: felvenni a kapcsolatot a szakszervezettel és azzal közös egyetértésben megszüntetni az évek óta fennálló igazságtalanságokat. Újra visszaállították az 1952 márciusában eltörölt, dolgozóknak és családtagjaiknak járó természetbeni juttatást. Most újra kap minden dolgozó havonként harminc kilogramm lisztet, és eltartott családtagjai részére szintén harminc kilogramm lisztet fejenként, önköltségi áron. Megszüntették a vezető állású dolgozóknak a tervtúlteljesítésért járó prémiumot. — Hajcsárbér volt ez! — mondják a munkások. Nem arról van szó, hogy a jövőben kevesebbet akarnak dolgozni. Több lisztet akarnak adni az országnak és maguknak, mert a munkástanács által eddig életbe léptetett szociális intézkedések eredményeként most már valóban magukénak érzik az üzemet. Megszüntették az igazságtalan normákat, havi fizetést állapítottak meg. Az utolsó három havi átlagkeresetet véve alapul, minden dolgozó fizetését 10—15 százalékkal emelték fel, így a szakmunkások havi fizetése 1000—1450 forint között mozog. Nem mintha sok lenne ez a fizetés, de úgy tervezik, hogy a terven felüli nyereségből is osztanak ki a dolgozók között. Most beszéljünk arról, ami a munkásoknak nem a zsebét, hanem az önérzetét sértette. Nem szerették Horváth Károly igazgatót, mert hajcsárnak érezték a hátuk mögött. Nem szerették őt, mert ő sem szerette és becsülte őket. Ezért leváltották. Nem személyi bosszúról volt szó, mert ilyet öntudatos munkás nem csinál. Nem zavarták ki az üzemből, hanem — mert mindenkinek élnie kell — képzettségének megfelelő beosztásba helyezték. Karsai Tibort hívták vissza igazgatónak, a régi malomipari szakembert, aki Horváth előtt vezette az üzemet és mindenki szerette. Végezetül egy nagyon humánus dolgot szeretnék elmondani: a munkástanács ügy határozott, hogy az üzem nyugdíjas volt dolgozóinak is kiadja a korpa járandóságot. Mielőtt jegyzetfüzetemet becsuknám a munkástanács elnöke mondja: — És azt is írja meg, hogy már csak néhány napra való szenünk van. Dolgozzanak a bányászok, hogy legyen szén és mi is dolgozunk azért, hogy legyen kenyér. Az egyszerű munkás nagyon szépen fejezi ki magát, amikor ezt mondja: — A szén az erő, a kenyér az élet, munka nélkül nincs élet! * Még egyszer megköszönöm a forró kézszorításokat, a biztató tekinteteket. Nem leszünk méltatlanok a megbecsülésre. Az igazságot, az életet, a munkát akarjuk szolgálni. Szenei Ferenc (Független Újság, 1956. december 20.) Akcióban a „mi autónk” Megkérdeztük olvasóinkat Miként vélekednek a nemfizetők kilakoltatásáról? Kacziba János 76 éves, batto- nyái nyugdíjas: — A húszas években is szegénység volt, de arra nem emlékszem, hogy családok kerültek volna az utcára. Itthon napszámba jártunk, később Pestre mentem dolgozni. Úgy emlékszem erre az időre, hogy akkoriban jobban szerették egymást az emberek, mint most. Aki dolgozott, tudta fizetni a rezsit vagy az albérletet. Most viszont nincs munka. Szerintem túl sokan vannak a parlamentben, s mind azt szereti, ha tele van a zsebe. A legnagyobb felelősség tehát őket terheli. Alb Piroska 26 éves, magyar- dombegyházi munkanélküli: — Falun más a lakáshelyzet, mint városon. Itt azért könnyebben meghúzza magát az ember, fedél van mindenki feje fölött. Megélni viszont itt sem könnyű, bennünket jobban sújt a munka- nélküliség. Igaz, a kertben lehet zöldséget termelni, és van lehetőség jószágtartásra is. Meg fűteni is lehet ezzel-azzal. A városi munkanélküli ezekkel a lehetőségekkel általában nem élhet. Fizetni nem tud, hát kirakják a lakásból. Én nem politizálok, nem tudom ki a felelős, de hogy nincs ez így jól, annyi szent! Mócz Péter 24 éves, dombegyházi hivatásos határőr: — Saját sorsomból kiindulva, elszomorítónak tartom. Voltam munkanélküli én is, tudom, hogy mit jelent ilyen körülmények között élni, családot'fenn- tartani. Három évvel ezelőtt jelentkeztem erre a pályára, most már van biztos munkám, rendszeres fizetésem. Ha elveszíteném az állásomat, én sem tudnám fizetni a számlákat. Hozzáteszem: a munkavállalón múlik legkevésbé, hogy mikor kerül kapun kívülre. A tömeges kilakoltatás a parlament és a kormány szégyene. No, meg az országé! _--„B ristyán Attiláné 30 éves, kunágotai, gyesen lévő édesanya: — Ezt elkerülendő költöztünk Debrecenből Kunágo- tára; nem tudtuk fizetni sem a lakbért, sem a fűtést. Körülbelül 60 ezer forint volt a hátralékunk. Ha pontosan fizettünk volna, akkor nem jutott volna ennivalóra, ruházkodásra. Pedig akkor még csak három kisgyermekünk volt, azóta már a negyedik is megszületett. Itt van egy kis kertünk, zöldséget termelünk, jószágot tartunk. Viszont nagy bánatomra nincs „turkáló”, pedig mi onnan öltözködtünk. A magyar Suzuki harmadik születésnapja alkalmából szervezett akciója — ahol a főnyeremény egy Suzuki Sedan típusú személygépkocsi volt—nemrégiben fejeződött be, de már előrukkoltak újabb, karácsonyi akciójukkal. A részletekről Pató Istvánt, az Ankers Kft. — amely Békéscsabán és Orosházán működtet Suzuki márkakereskedést — ügyvezetőjét kérdeztük. — Akciónk november 10-én kezdődött, és ez év december 31-éig tart — kezdte. — Elsősorban a magyar gyártású Suzuki gépkocsikhoz lehet kedvezményesen — 100—200 ezer foA telekgerendási szlovák klub megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli idén, és ebből az alkalomból szlovák napokat tartanak a településen. Ä program november 12-én, vasárnap 15 órakor kezdődik a művelődési házban. Fellép a Csaba Nemzetiségi Táncegyüttes, a telekgerendási pávakör, kiállítás nyílik a húsz év történetéről, és néprajzi anyagot is megtekinthetnek az érdeklődők. Hétfőn különböző mesterségeket mutatnak be kosárfonástól, szövéstől a fafaragásig. Lesz filmvetítés és sport- program is. Kedden hagyományos népi játékokkal ismerkedhetnek meg rinttal olcsóbban — hozzájutni, illetve cserelehetőséget is biztosítunk. Az a célunk, hogy a „mi autónk” a polgárok számára továbbra is elérhető legyen. — Mennyien vásárolnak új autót évente szalonjaikban? — Éves tervünk 200 gépkocsi eladása, és ezt a számot eddig vagy megközelítettük, vagy el is értük. — Milyen típusokat keresnek leginkább a vásárlók? — A felszereltebb modellek egyre keresettebbek, és a cserék is többnyire azért történnek, mert ilyen autókra váltanak át. Ny. L. a gyerekek Kosa Mátyásné és Somogyi Zsuzsanna vezetésével. Szerdán bemutatkozik az óvoda, és szakmai programot tartanak az óvónőknek. A tornateremben táncházba invitálják a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Csütörtökön a szlovák szakos pedagógusoknak rendeznek szakmai napot, délután telekgerendási szlovák ételspecialitások kóstolhatok meg, majd fórumra kerül sor, ahová a szlovák önkormányzat képviselőit is meghívták. Pénteken nosztalgiaest, illetve diszkó is szerepel a programban, míg a rendezvénysorozat szombaton bállal fejeződik be. Szlovák napok Telekgerendáson
