Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07-08 / 236. szám
*§■ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP ÍÖSS 1995. október 7-8., szombat-vasárnap Vatikáni magyar kápolna Vatikánvárosban, a Szent Péter Bazi- . likában 15 évvel ezelőtt, 1980. október 8-án szentelte fel II. János Pál pápa a Magyar Kápolnát. A 11 méter hosszú és 4,5 méter széles, dongabol- tozatú kápolnát dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek kérésére VI. Pál pápa ajándékozta a magyar egyháznak. A bíboros mondta egy beszélgetés során a kápolna céljáról: „Legyen egy olyan hely, ahol a világ minden magyarja testvérileg tudjon találkozni. Nekünk kell megindítani egymás lelkében azt a folyamatot, hogy mi nemcsak a Nagyboldogasszony gyermekeinek, hanem egymást testvéreknek is felismertük, nem veszekedő, hanem egymással kibékülő testvéreknek! Ezt a közeledést segíti elő Szent István szobra is a magyar kápolnában...” („A megnyesett fa kizöldül” című, dr. Lékai Lászlóról szóló portrékötetből) Királyi csúcson a Royalban Szilaj, szenvedélyes táncos. Hónapokkal ezelőtt, a New York-i Metropolitan színpadán el is eresztette magát. Rudolf trónörököst alakította a Mayerlingben. Partnernője mesélte nem sokkal később: a hideg futkosott a hátán, ha a szemébe nézett. Közös jelenetük során ugyanis Rudolf herceg kegyetlen játékot űz a lánnyal. Fegyvert fog rá, halálra rémiszti, majd hidegen kikacagja. Aztán ágyába ráncigálja, maga alá gyűri és megerőszakolja. Dulakodás közben, hiszen a lány védekezik, pofonok is elcsattannak. Jó esetben álpofonok, a játék hevében olykor igaziak. New Yorkban az említett estén az egész jelenet élesben zajlott. Olyannyira hitelesen, hogy amikor lement a függöny a felvonás végén, a közönség első ámulatában azt hitte: még az is megtörtént. Solymosi Zoltán a londoni Royal Balett vezető táncosa. Világklasszis. Három évvel fiatalabb öccse, Tamás, a bécsi Staatsoper szólótáncosa szerint kő kövön nem marad, ha robban. — Jobbról orvosok, balról jogászok vannak a családban. Kinek az ötlete volt, hogy a két fiúból táncos legyen ? — Az édesanyámé. Állítólag szuper aktív gyerek voltam. Az egész napot végigfutottam, este meg nyomtam a fekvőtámaszokat. Nem volt az iskolánkban tornaterem, hiányzott a mozgás. Anyu aztán gondolt egy nagyot, és elvitt az uszodába. Azt hitte, estére majd olyan leszek, mint a vízihulla. Nem lettem olyan. Nem tudtak kifárasztani. De mert a szemem nagyon sokszor begyulladt, átíratott balettra. De ott sem kellett puskaport hinteni a talpam alá, hogy dolgozzak. Engem nem kellett ellenőrizni, én a kötelező gyakorlatok után is szívesen folytattam. Ha eldöntők valamit, azt tűzön-vízen végigviszem ma is. Nem szeretek feladni semmit. — Három év a Holland Nemzeti Balettnél, vendégszereplések a milánói Scaláhan, a New York-i Metropolit anben, Münchenben, Párizsban, Veronában, közben lehorgonyzóit Londonban, a Royal Balett együttesében. Albert herceg, Don Quijote, Anyegin, Spartacus, Petruchio, Rómeó... szerepei sora izgalmasabb, mint bárkié huszonnyolc évesen. ,,Koronázott" szólistája egy királyi társulatnak. — Semmit sem adnak ingyen az életben. Ha el akarsz érni valamit, küzdened kell. Az agyaddal, a testeddel, mindeneddel. Nem azt mondom, hogy lusta nép a magyar, mert nem lusta. Csak kényelmes. Erre a kinti munkatempó alapján jöttem rá. 1987-ben, rögtön a balettintézet elvégzése után szerződtem Amszterdamba. Kimentem és csak néztem. Londonban még jobban meglepődtem. Vicceltek? Ennyiért? Aztán én is felvettem a tempót. Kőkeményen ráhajtottam. Kellett a pénz és azért is, mert táncosnak lenni nagyon jó. Zárt világ a miénk, rengeteg megalkuvással, lemondással jár, de a színpad mindenért kárpótol. Az elmúlt évadban például Dél-Afrikában, Japánban és Koreában táncoltam. — Azóta, hogy a milánói Scaláhan Nurejevvel dolgozott, mennyivel érzi többnek magát? — Rengeteget tanultam tőle. Ahogy az életét élte, ahogy a munkáját tette, ahogy a legapróbb mozdulatban is a maximumot kérte... nekem ez mind komoly, értékes tapasztalat. De ha meghívnak valahova, akkor arra kíváncsiak, amit én tudok nyújtani. Ilyenkor már nem az a fontos, hogy ott és akkor az ő Diótörőjében táncoltam, hanem hogy mire vagyok képes ezen felül. Ami tegnap volt, az már csak nekem lehet érdekes. A közönség a mai tudásomra kíváncsi. Az lenne jó, ha ugyanazoktól a mesterektől tanulhatnék, mint ő. El kellene mennem a Nagy Orosz Anyához, hogy foglalkozzon velem. Moszkvában vagy Szentpéterváron kellene megfelelő balettmestert keresnem, de ez sem könnyű. A taktikázás plusz energia. Becserkészni valakit a Royal Balett társulatába nagyon nehéz vállalkozás. Ha nem vigyáz az ember, könnyen megütheti a bokáját. Sz. G. L. Fekete fehéren A morgás joga Lehet, hogy nem lesz mit ennünk? A kérdés talán túlzó, de megfogalmazása egyáltalán nem oktalan. Olvasva a gabonafrontról érkező híreket, egyre nyilvánvalóbb: nehéz év elé nézünk. Nem lehetetlen, hogy a karácsonyi vacsorához már százforintos kenyérből szelünk karéjt a családnak. Valamit végletesen elrontottak ebben az ügyben, s jó magyar szokás szerint megint nincs felelős. Csak a tények keserű régisztrálása. A 4,3 millió tonnás, gyengének számító gabona- termés ellenére 12 millió tonnára adtak ki exportengedélyt, s 2,4-2,8 millió tonnát ki is visznek az országból. Úgy kiárusítottak mindent, hogy vetőmag se maradt raktáron. Ráadásul a búzakivitelhez még júliusban tonnánként 1200, a liszthez pedig 4000 forint exporttámogatást léptettek életbe, ami egyes számítások szerint az államkasszát 3-3,5 milliárd forinttal terheli meg, a lakosságnak pedig 4-5 milliárdos többletkiadást okoz. A helyzetet nehezíti, hogy a nagy gabonatermő vidékeken is keveset takarítottak be, így az árak a világpiacon az egekig futottak. Nem nehéz belátni, a hazai gabona- és lisztárak is vágtába kezdenek. Itt csak az jár jól, aki időben gabonát szerzett és hozzá exportjogot állami támogatással. Nyugodt lehet, egy életre megalapozta maga és családja jövőjét. A százforintos kenyértől sem kell tartania. Hogy a pénzt a mi zsebünkből vette ki? Kit érdekel? Egyáltalán, kit érdekel már ebben az országban a tisztesség, kit a szolidaritás? Azt aki rászorul, aki adna, ha lenne miből, akinek egyetlen vagyona az erkölcs, a tisztaság. Nekünk, akik nem „utazunk” gabonában csak annyira, hogy naponta veszünk egy kiló kenyeret a sarki ábécében, marad a morgás joga, hogy ezt is meg lehet úszni börtön és bukás nélkül. Meddig? Árpási Zoltán Irodalmi helynevek megyénkben Lépteik nyomán... BÉKÉSCSABA Gyóni Géza 1900—1902 között a város evangélikus gimnáziumának tanulója volt, itt is érettségizett. Ady Endre 1908. április 17-én meglátogatta Békéscsabán Áchim L. András parasztpolitikust, a Magyarországi Parasztpárt megalapítóját, akit a költő nagyra becsült. Bizonyság erre többek között az az irodalomtörténeti tény is, hogy Ady 1907 márciusában 3l Fölszállott a páva című híres versét Áchim Így nem leszünk hazafiak! című cikkének hatására írta. MóraFerenc 1930. február 22-én és 23-án felolvasóesten vett részt Békéscsabán. Cseres Tibor 1937—38-ban a városban élt újságszerkesztőként. Móricz Zsigmond Németh Lászlóval és Erdei Ferenccel együtt részt vett 1940. április 7-én a helyi Aurora-kör estjén. Mindhárman a népfőiskola kérdéséről beszéltek. Féja Géza, aki a Békéscsaba környéki és a Békés megyei falvakban, az itt élő parasztság körében végzett szociográfiai kutatásai alapján írta meg a Viharsarok című, bírósági perrel járó művét, 1945-től 1956-igelőszöraváro- si, majd a megyei könyvtárban dolgozott. A város múlt században alapított nyomdáját a névadó. Tevan Adolf fia, Tevan Andor fejlesztette jelentőssé, tette híressé az 1910-ben történt átvételt követő öt-tíz esztendő alatt. A nyomda kiadói tevékenységet is folytatott. 1911-ben megindította a filléres Tevan Könyvtárat, amelyben kiadta a haladó hazai és külföldi irodalom legjavát. Egy másik sorozat, a Tevan Amatőrsorozat kötetei a magyar bibliofília legértékesebb darabjainak számítanak. 1948- ban államosították a nyomdát. Tevan Andor rövid ideig a Művelt Nép Kiadóban dolgozott Budapesten, majd 1955. október 5-én bekövetkezett haláláig az Ifjúsági Könyvkiadó képszerkesztője volt. (Forrás: Erős Zoltán „Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig”) Mit szól hozzá, kedves tanár úr? A szocialista párt üllő és kalapács közé került Mi történik itt? - teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik századvégi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most a koalíciós válság perzselte szocialista pártról kérdezzük. — Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Úgy látom, a párt elméleti iránytű hiányában nem tudja meghatározni magát. Történelmi szerepzavarba került amiatt, hogy neki kell a piacgazdaságot - a szociális piacgazdaságot, ami nem volt és nincs is—felépíteni. —Azt hiszem ön az első az országban, aki nyíltan kijelenti: a szociális piacgazdaság nem több üres szólamnál. — Nézze, a szociális piacgazdaság a tőke korlátozását, önmérsékletét jelenti, ami fejlett tőkés viszonyok között elképzelhető. Nálunk viszont, ahol egészen másról van szó—egy új rendszerre való ráfutásról, vágányra állásról —, a korlátozás magának a folyamatnak az elakasztását jelenti. Az átállás hasznából nem részesülő milliók számára a piac- gazdaság egyáltalán nem lesz szociális. A hozzá vezető út megszenvedett útnak kínálkozik és a szenvedések elviseléséért legfeljebb vállveregetést kaphatnak, vagy még azt sem. Megértésüket kérik, ami abszurd, mert a kapitalizmus értékmérői között olyan nincs, hogy megértés. A kapitalizmus racionalitás, ahol a pénz, mint értékmérő boldogítja az embereket és kellene, hogy boldogítsa őket itt is. —Azt hiszem sokan azzal is beérnék, ha tisztességesen folyna az átalakulás... — Igen, a folyamat etikailag is megkérdőjelezhető. A tömegek nem tudják elviselni azt az egyébként magától' értetődő dolgot, hogy a kapitalizmus bűnben születik. Számukra ez erkölcsi ellehetetlenülést okoz. A kormányzó szocialista párt pedig képtelen belátni, hogy ezeket a folyamatokat erkölcsi magaslatról hirdetett felszínes dolgokkal nem lehet megoldani. — Visszatérve az előző gondolathoz: az itt,,épülő” piacgazdaság tehát nem szociális. —- A kormány képtelen a szociális elemet érvényesíteni, mert közben ki kell egyeznie a piacgazdaság felé menetelő erőkkel. Csapdahelyzet alakult ki, ahol a szocialista párt kalapács és üllő közé került: a tömegek azért gyakorolnak rá nyomást, mert nem elég szocialista, vagyis nem eléggé szociális, a középosztállyá szerveződés útjára lépett vagyonos rétegek pedig azért, mert a párt — a tömegektől való félelme miatt — nem eléggé következetes a piacgazdaság kiépítésében. Mindkettő tüzet zúdít rá és menesztheti annak ellenére, hogy a választáson történelmi szerepet szánt neki: az egyik fél szociális intézkedéseket várt tőle, a másik—az új burzsoázia—pedig azt, hogy csak ő tudja fékentartani és csendre inteni a tömegeket, hogy a piac- gazdaság kiépülhessen. — A szocialisták koalíciós vita alatti ide-oda táncolása azt sejteti, hogy a pártvezetésben önüzonossági zavar uralkodik: — A párt tudathasadásos állapotban van. Már a kormányzati munka stílusát is képtelen kialakítani, mert nem tudja, hogyan beszéljen egyszerre, egymással ellentétes érdekű erőkkel. Ezért aztán rémülten észleli: fogy a támogatottsága, az értelmiség eloldalog mellőle, az ifjúság tüntet ellene. Mindenki elégedetlen és ez szociális bombává csomósodhat. Nincs szocialista megoldás, mert amit annak lehetne nevezni, az veszélyeztetné a pénzügyi egyensúlyt. A képlet—stabilitást teremteni a tőkének és stabilitást a szociális béke terén — megoldhatatlannak látszik. — Valamilyen megoldásnak csak kell lennie. — A robbanást csak a lehetséges út pontos feltárásával tudja elkerülni a párt. Ennek ismeretében el kell.döntenie: mit lehet tenni most és mit a második ütemben. Ugyanakkor tudomásul kell vennie, hogy nem szerezhet már szimpátiát azzal, hogy hallgatólagosan vagy tudatosan olyan látszatot keli: „jobban csinálnánk, de az SZDSZ nem engedi”. Ez nem mentség, még akkor sem, ha így van. Mert ha így lenne, az azt jelentené, hogy a szocialisták tudnak egy jobb utat. Ha tényleg tudnak, akkor azt el kellene mondaniuk, s azzal tömegnyomást gyakorolniuk az SZDSZ-re, hogy adja fel a jó utat kikerülő magatartását. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, nincsenek más utak, a két párt csak a kormányzati technikák tekintetében különbözik egymástól.
