Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
1995. október 2., hétfő MEGYEIKÖRKÉP ar ^EKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják = Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang A nemzetiségekről... Medovarszky Jánostól eltérően Egyesületünk tagjai, ismerőseink, barátaink megdöbbenve olvasták az ön írását. Mi ugyan nem vagyunk nemzetiségiek, de többségünk életének nagy részét e sorsban élte le, így mi is úgy érezzük, hogy van „kompetenciánk” a nemzetiségi kérdéshez, kérdésekhez hozzászólni. Ón szerint kár félteni a nemzetiségeket az asszimilálódástól, hiszen az egyetemes emberiség számára, a békesség szempontjából ezt tartja egyedüli járható útnak! Furcsa eszmefuttatás, s véleményünk szerint csupán azokra jellemző, akik igyekeznek minél hamarabb elveszejteni identitástudatukat, ha kell, még a nevük megváltoztatásával is. Az ekként asszimilálódottak vajon milyen értékkel bírnak a többség szemszögéből nézve akkor, ha mint ön írja: őseink több mint kétszáz év óta történt békéscsabai betelepítése után — s csupán törve az ősi anyanyelvet — még mindig csak remélni meri, hogy egyszer azt is leírhatja, hogy HAZAM. Egyetértünk önnel abban, hogy az asszimilálódás alapvetően az államnak a nemzetiségiekkel szembeni magatartásától függ. Nemzetisége, kisebbsége válogatja, hogy az ilyen állami magatartásra ki hogyan reagál. Vannak, akik beolvadnak, s vannak, akik nem! Gondoljon a baszkokra, írekre vagy a határaink szomszédságában levő államok magyarságára, de mindent megelőzően az európai cigányságra. Mi, s velünk együtt Európa és a világ valamennyi haladó gondolkodású népe azt vallja, hogy az anyanemzetnek nemcsak joga, hanem kutya kötelessége az ország határán túl kisebbségben élő, saját nemzetrészéhez tartozó emberek sorsával törődni. Lehet, hogy mi, magyarok dollárért áruljuk ,,e tejjel-mézzel folyó országot”, s tény, hogy a szlovákoki?) egy fehér lóért adták el saját hazájukat. (Volt idő, amikor mi ingyen osztogattunk földet, házat, biztosítottunk adókedvezményeket a hozzánk betelepült idegenek számára.) Mi azonban nem kérdőjelezzük meg annak a népnek létét, nemzeti kisebbségének jelenét s jövőjét, sőt még gúnyt sem űzünk belőlük, amelynek ősei képesek voltak egy fehér kancáért eladni saját hazájukat. Ön megidézi azokat a magyarokat, akik nemzetiségi létükért küzdenek, hogy hol voltak akkor, amikor egy tiszta szlovák városban — Békéscsabán —, s egy túlnyomó többségében szlovák megyében nemhogy felső-, polgári, de még szlováknak is alig mondható iskola sem volt. Engedje meg, hogy mi is megkérdezzük: ÉS ÖNÖK HOL VOLTAK? Irritálóan hangzik valamennyi többség szájából nyelve kötelező használatának azzal való követelése, hogy ilyen vagy olyan kenyeret eszik, s ezért ilyen vagy olyan nyelven beszéljen. Azt azonban még cinikus megfogalmazásban sem hallottuk mostanáig, hogy a többség kenyerét a kisebbség termelte volna meg. Önnel, s az önhöz hasonlóaktól eltérően a mi hitvallásunk az, hogy a múltról beszélni válóban kell, a tanulságokat le kell vonni, a történteket elfelejteni nem szabad, de a jövőt illetően ezekből kiindulni alapvetően emberiségellenes magatartás. Nem szítani kell az ellentéteket, nem belerúgni a kisebbségekbe vagy a demokrácia jegyében a többségbe, hanem EMBER-hez méltóan kell viselkedni minden nemzeti kisebbséggel szemben és fordítva, s az emberi magatartásból kiindulva kell megítélni az egyént, s nem a kisebbséget vagy a többséget. Az „Erdélyi Kör” választmánya Visszhang Válasz Medovarszky Jánosnak Valamit tisztázzunk mindjárt a legelején. Önöket nem a magyar nép kérte fel annak idején, hogy új HAZAT teremtsenek itt Békésben. Idegen hatalom, különböző okok miatt, de főleg az önök érdekében cselekedett. A felvidéki magyarság több, mint ezer éve él békességben szlovák szomszédaikkal. A fehér lovas országiás egy rémálom. A barátság jelképe volt, mely szellemében a magyarság évszázadokon át védelmezte szlovák honfitársait is. A véráldozatot főleg mi szenvedtük a történelem során. Ennek következtében kerültek önök ide, Békésbe. S ha ön ezt a területet nem tudja HAZAT ANAK nevezni, miért él itt? Van anyaországa, van Ausztrália és van Egyesült Államok, ahol biztosan jobban érezné magát, cselekedhet, választhat, de kérem, ne támadja azt a Duray Miklóst, aki, amikor börtönben volt, nem tudom ön hol lehetett? Önök annyira el voltak „nyomva" a Kárpát-medencében, hogy a vonat ablakpárkányára is szlovákul volt felírva: ,,Kihajolni veszélyes”. A hivatalos iratokon több nyelven voltak az állampolgárhoz feltéve a kérdések, a koronán 5 nyelven volt feltüntetve a pénz értéke. Jelenlegi pénznemükön a szlovák állam megtiszteli-e nemzetiségeit hasonlókkal? Ezenkívül még sorolhatnám az önök nagy elnyomásait, nem beszélve arról, hogy ebben a nem hazának nevezhető országban a szorgalmas szlovákok több száz és ezer holdas gazdákká válhattak, ha nem dorbézolták el vagyonukat. S, hogy önök elfelejtik anyanyelvűket, az egyedül az önök felelőssége saját nemzetükkel szemben, de emlékszem, hogy a háború után a nagy szláv testvér megérkezése után az utcánkban ferdén néztek rám egyes szlovák atyafiak, mert magyarul tudtam csak, s a kommunista párt sorait ugyancsak szaporították ezen állampolgárok, mert azt hitték, hogy itt Kis-Szlovákiát csinálnak. Nem tudom, miért akar éket verni a békés egymás mellett élés közé? Akkor, amikor idősebb szlovák jogász barátommal, ha Felvidékről vagy Erdélyről beszélgetünk, mindig könnyes lesz a szeme. S ha netán szlovák nemzeti viseletben találkoznék önnel a sétálóutcában, én volnék az első, aki gratulálnék önnek, de ez még egy ,,elnyomott” szlovák eszébe sem jutott. Ludány Béla, a MIÉP megyei elnöke Adódtak percek, amikor még azt is megbánta, hogy megszületett - 5. rész Miért nem ütött vissza senki a kiképző tizedeseknek? A fiú megkomolyodott, megem- beresedett az eltelt egy év alatt. Tudja, kemény dolgokon ment keresztül. Tapasztalom, hogy a többség a Karancs alján is értékeli a tetteit, s úgy néz rá, mint világot járt emberre szokás. A légionáriusok fele francia, fele más nemzetiségű. Van közöttük mindenféle náció, olyan is, amilyenről a hétköznapi magyar ember nem is hallott. A franciák azért kellenek, hogy a nyelvi nehézségeket minél jobban áthidalják. Minden idegen katona kap maga mellé egy társat, aki a kiképzés ideje alatt egyben a felelőse. Az is ugyanolyan újonc. Óriási a szerepe, rajta keresztül érti meg a parancsot az önkéntes. Ha a társ rosszul jegyzett meg valamit, akkor rosszul cselekednek, azért pedig komoly büntetés jár. Főleg annak. aki félreértette a feladatot. Olyan szoros a két katona közötti kötelék, hogy az első hónapban még a vécére is együtt kell járniuk. A társ erőlteti a beszélgetést, hadd tanuljon az idegen. A kiképzés első hónapjában megtanítanak mindenkit lőni, gránátot dobni, álcázni, vagyis minden alaptevékenységre, aztán felkerülhet a fejre a légióssapka. —Ekkor már légiósnak hívják az embert — meséli I. T. — De hol van az még az igazitól. Az csak az ezredben lesz az ember, ott is csak hónapok után. Én tíz hónap után érezte úgy, hogy légiós vagyok. Számomra az első hónap volt a legnehezebb, a farmon. Elzárva mindentől, megfosztva minden jogtól, kegyetlenségek közepette. Cigarettázni sem volt szabad. Nem ragozhattunk, egy pomóújság nem lehetett a szekrényben. Kaptuk a füleseket. Az egyik szlovák srác megkérdezte, vissza lehet-e ütni. Mondták, próbálja meg, de akkor ez meg ez a tizedes, felsoroltak vagy kilenc nevet, éjszaka leviszik a vécébe, és úgy megverik, hogy azt is megbánja, hogy megszületett. így hát nem ütött vissza senki. Fizikailag és pszichikaiig egyaránt nagyon próbára teszi az embert a kiképzés. A négy hónap alatt sokszor megbántam, amire vállalkoztam, néha még azt is, hogy megszülettem. így voltak ezzel mások is. Volt, aki felakasztotta magát a fürdőszobában, volt, aki megszökött. Nem éri meg, nagyon megverik az ilyent. A negyedik hónap utolsó három hetében kezdődik a számonkérés. Tesztekkel mérik fel, mit tanultunk. (Folytatjuk) (ok) Ügyességi verseny. A Nagyszénási Autóklub az Orosházi Városi Balesetmegelőzési Bizottsággal közösen október 8- án 9 órakor Orosházán a Táncsics utcai volt rutinpályán autós elméleti és ügyességi versenyt rendez. A nevezők megmérettetése mellett a Suzuki autók bemutatójában is gyönyörködhetnek a résztvevők, de lesz fényszórómérés is. Sikeres pályázat. A rendszeres nevelési segélyre pályázaton 633 ezer forintot nyertek a tótkomlósiak. Ez azonban jóval kevesebb, mint amit igényeltek volna. Emiatt a beiskolázásra minimális összeg jutott. Orvosok vállalkozásban. Nagyszénáson november 1- jétől dr. Soós Attila betéti társaság formályában, dr. Baja János pedig vállalkozó háziorvosként rendel. Valószínű, hogy január 1 -jétől a gyermekorvos és a fogászat is ebben a formában fog működni. Mint ismeretes, a harmadik háziorvos dr. Ugró Éva már régebb óta vállalkozóként folytatja munkáját. ARANYHAL BEFEKTETÉSI JEGY s, ,||b| *#r~" ..^ H ozamgarancia Élhet, mint hal a vízben Folyamatos hozzáférhetőség Horogra akad, amikor csak akarja Adókedvezmény Ezzel nem úszik el a nyereség Ha azt hiszi, hogy három kívánságot csak egy mesebeli aranyhal képes teljesíteni, akkor téved. A Magyar Hitel Bank ARANYHAL Befektetési Jegye ugyanis három olyan előnyt kínál Önnek, amelyek együtt eddig csak a mesében léteztek: Évi 30%-os induló hozam, amit a Magyar Hitel Bank garantál. Ám ha a Befektetési Alap teljesítménye meghaladja ezt a szintet, úgy a nyereség még ennél is nagyobb lehet. Az ARANYHAL Befektetési legyet bármikor visszaválthatja, így könnyen hozzájuthat pénzéhez. Emellett adókedvezmény igénybevételére is jogosít, anélkül, hogy pénzét hosszú távra le kellene kötnie. Az adókedvezmény tovább növeli a Befektetési Jegy hozamát, így az Ön nyeresége akár az évi 38%-ot is elérheti. Részletesebb információért hívja a 266-5045 telefonszámot, vagy érdeklődjön a forgalmazási helyeken, a Magyar Hitel Bank fiókjaiban. Békéscsaba, József Attila u. 2-4 Telefon: 66/328-17.7 Szarvas. Béke út 1. Telefon: 66/311-155 BEFEKTETÉSI JEGY MAGYAR HITEL BANK RT
