Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

o ^SáRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az oldalt készítette: Ménesi György. Telefon és fax: Battonya, 310. Rádiótelefon: 0660 302-933 Hírek Véradók. Kisdombegy- házon az idei második, au­gusztus 30-án megtartott véradáson 71 -en adtak vért. A véradókat a szervezők ebéden látták vendégül, az őzpörkölt­höz az alapanyagot a dom- biratosi vadásztársaság bizto­sította. Savanyítás, betonozás. A közhasznú munkásként alkal­mazott nők Dombiratoson sa­vanyúságot készítettek a nap­közi otthon számára, a férfiak pedig betonjárdát építettek a Szabadság és a Rákóczi utcá­ban. A 600 méter hosszúság­ban megépített 80 cm széles­ségű gyalogjáróhoz az alapa­nyagot az önkormányzat biz­tosította. Differenciáltan. A kisdombegyházi képviselő- testület az óvodásokat szemé­lyenként 2, az általános isko­lásokat 3, a közép- és felsőok­tatási intézmények hallgatóit pedig 4 ezer forint iskolakez­dési támogatásban részesítet­te. Az általános iskolásoknak a tankönyveket is megvásá­rolja az önkormányzat. A Fradiihoz kerül? A battonyai ifjúsági labdarúgó csapat igen tehetséges csatá­ra, Zsóri Zoltán tavaly próba­mérkőzésen vett részt a FTC- nél; jól játszott, gólt is szer­zett. Mivel Budapesten foly­tatja tanulmányait, hamaro­san a Fradi ifjúsági csapatánál fog edzeni, és talán bekerül a csapatba is. Haltelepítés. A batto­nyai Romantika Horgá­szegyesület 3-as számú (kül­ső) tavába augusztus közepén 9 mázsa, a mérethatárt elérő, zömében 1,2-—1,5 kg súlyú tükörpontyot telepítettek. A tóba így az idén már csaknem 30 mázsa hal került. BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Bedőke, a fáradhatatlan Bedő Pálné tisztelői körében, kezében virággal Kisdombegyházon él egy köz­szeretetnek örvendő, örökmoz­gó idős hölgy, Bedő Pálné, azaz Bedőke. Egy éve is van már an­nak, hogy leültünk beszélgetni. Most hallom, hogy ismét sikere­sen megszervezte a nyári vé­radást. Elindítóm a régi szalag­gal a magnót. — A szüleim nagyon egy­szerű parasztemberek voltak Kistompán — hallom Juliska néni ízes magyar beszédét. — Négy család, másfél hold föld; 13 éves koromban elkerültem szolgálni Pestre, majd ’41-ben Szegedébe. Itt éltem egészen ’47 őszéig, utoljára a hadifo­goly-szolgálatnál dolgoztam ápolónőként, de amikor már fi­zetést is kaptam volna, „kibélis- táztak”. A férjemmel véletlenül ismerkedtem meg, idevaló volt A Kevermesiek Baráti Társasá­ga szeptember 23-án tartja 24. találkozóját. (A nagyközségből elszármazottak minden évben egyszer találkoznak a helyi bú­csút követő második szomba­ton.) A program tulajdonképpen már 22-én délután elkezdődik azzal, hogy a helybeliek leróják kegyeletüket az I. és II. világhá­borús emlékműveknél. A talál­kozó napján, tehát 23-án délelőtt 10 órai kezdettel istentiszteletet tartanak élőkért és holtakért. A mise után a művelődési házban közös beszélgetésre kerül sor. Téma: Kevermes jelene és jövő­je, illetőleg a társaság élete. Kisdombegyházára. Mint két­gyermekes volt hadifogoly ka­pott négy és fél hold földet, majd elment az állami gazda­ságba dolgozni. A föld nyűge rám maradt, ’60-ban bevittem a téeszcsébe, nyugdíjig ott dol­goztam. — A közéletiség hogyan kez­dődött? — A forradalom után én let­tem a nőtanács elnöke. Valami­kor 1964-ben egy kaszaperi asszonytársunk hívott meg bennünket, kisdombegyházia- kat a kézimunka-kiállításukra. Zetorral mentünk, vasárnap dél­után. Elámultunk a látottakon, s eldöntöttük: mi is megalakítjuk a szakkört. Felvettük a kapcsola­tot a békési Csapó Lajosnéval, tőle rendeltük a varrni valót. Kezdetben a tanácsnál gyűltünk A találkozó alkalmából Pelle Ferenc szerkesztésében megje­lent a baráti társaság Kevermesi Haza című lapjának 2. száma. A szép küllemű kiadványban töb­bek között idézetek olvashatók a korábbi találkozókon elhang­zottakból, a társaság határozata­iból. A Revenues életével kap­csolatos hírek, valamint a Keve- Coop Rt. gazdálkodásáról szóló írás olvasmányossá teszi a lapot. Pelle Ferenc néprajzi hiteles­ségű verssel emlékezik a hajdani aratásokra, aratókra. Ugyancsak az emlékezést szolgálja a „Volt iparosok és kereskedők bélyeg­zői” című melléklet. össze, később a „bikaszállón”, majd a pártházban. Később ezt közösségi házzá alakították, most — köszönet érte a polgár- mesteri hivatalnak — ebben van egy nagyon szép klubtermünk, 17-en látogatjuk. Az évek során megtanultuk a békési, az alsó- Tisza-vidéki, a matyó, a kalo­csai, a Dráva-szögi és a sióagárdi motívumokat. No, meg csinál­tuk az úri, azaz a templomi hím­zést is. —A férjek mit szóltak, illetve mit szólnak mindehhez ? — Az én emberem úgy el tudott gyönyörködni a munká­inkban, hogy öröm volt nézni. A kézimunka mellett harminc éve szervezem a véradást, illetve a véradó ünnepségeket. Ezeket sem kifogásolta soha. Áldott jó ember volt, 12 éve hagyott itt. A Híradó írja A Dombegyházi Híradó közel­múltban megjelent, idei 2. szá­mában olvastuk, hogy a helyi önkormányzat egyelőre nem tudta megszerezni könyvjóváí­rással a határőrizeti kirendeltség épületét. Mivel a polgármesteri hiva­tallal egybeépült volt laktanyát 22 millió(!) forintra értékelték, a Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezet köteles pályázatot hirdetni az értékesítésére. A dolgok je­lenlegi állása szerint az elörege­dett, meglehetősen rossz állagú ingatlan csak akkor kerülhet az önkormányzat tulajdonába, ha a felhívásra nem jelentkeznek ve­vők. Ebben az esetben a könyv­jóváírással történő átadást támo­gatja az Orosházi Határőr Igaz­gatóság, a Határőrség Országos Parancsnoksága és a Belügymi­nisztérium is. Hosszú távon van tehát re­mény arra, hogy az önkormány­zat megvalósíthassa tervét, azaz szociális intézményt működ­tessen az épületben. A huszonnegyedik találkozó KEVERMESI A KfVBLMESBX BARÁTI TÁRSASÁGA HÍRVIVŐJE CEVBRMES, 1995. szeptember 23. __________ 2. szám 1 995. szeptember 6., szerda Hitében felfüggesztve Évekkel ezelőtt írtam egy becsületben megőszült battonyai férfiról, aki fejébe vette, hogy pisztolyt szerez magának vagy legalább gázspray-t. ,,Félünk a mamával este lefeküdni, a zsiványok bármikor ránk törhetik az ajtót” — mondta. Időközben a nehézfiúk többsége hűvösre került, a városban érzékelhetően visszaesett a rablások, betörések, súlyos testi sértések száma; a szerb templomból ellopott kegytárgyak is előkerültek. Az utóbbi egy-másfél hónapban mintha ismét vérszemet kaptak volna a betörők és a tolvajok; nem véletlen: érik a gyümölcs, a főzsaru meg szabadságon! S aztán a tegnapi hír, hogy a pk. szolgálati viszonyát felfüggesztették. Ha az öreg is olvasta — tartok tőle —, ismét pisztolyvásárolhatnékja támad. JL_L <2^r__ Vállalták a közmunkát A dombegyházi önkormány­zat a múlt héten tájékoztatta a jövedelempótló támogatás­ban részesülő helybelieket az önkormányzat által felaján­lott munkalehetőségekről. Tervezzük a művelődési háznak és a megüresedett orvosi szolgá­lati lakásnak a belső meszelé­sét — tudtuk meg Gyarmati János né polgármestertől. — A közösségi háznál esedékes a kerítésfestés és a nagytaka­rítás. Intézményeinkhez, fő­leg az általános iskolához ta­karítónőket adunk, a férfiak­kal vizesárkokat mélyít- tetünk, illetve rendbe hozat­juk velük a közterületeinket. —Mindezt hogyan fogad­ták az érintettek? — Örömmel mondhatom, eléggé pozitív volta hozzáál­lás. A 141 emberből 115 vál­lalta a szeptember 1-jével kezdődő és három hónapig tartó, napi 6 órás elfoglaltsá­got jelentő munkalehetősé­get. Minden gyermeket támogatnak Hírét vettük, hogy a dombira- tosi önkormányzat ülésén nagy vita előzte meg a tanév­kezdési támogatások odaíté­lését. Az eredményről Nád­házi László jegyzőtől érdek­lődtünk. —Az új tanév kezdetén a 0-6 éves korosztálynak neve­lési segély címén 1500 forin­tot folyósítunk — kezdte vá­laszát Nádházi László. — Beiskolázási segélyként, il­letve tankönyvtámogatás­ként a 6-14 éveseknek 2500, a 14-18 év közöttieknek pe­dig 3500 forintot szavazott meg a képviselő-testület. Ugyanennyit kapnak a felső­fokú tanintézetek nappali ta­gozatának hallgatói is. Azok az általános iskolás korú dombiratosi gyermekek (tí­zen vagy tizenegyen lehet­nek), akiket Kevermesre vagy Kunágotára írattak a szüleik, 1500 forint támoga­tásban részesülnek. Váltják egymást A kisdombegyházi önkor­mányzat szeptember elsejé­től — az eddig alkalmazott I 20-szalegyütt—összesen32 közmunkást foglalkoztat. Az újonnan felvettek a köz­területek csinosításán túl a középületek karbantartásá­ban (festésében, meszelésé­ben) is részt vesznek. Miután a jelenleg alkalmazásban ál­lók megszerzik a jövedelem­pótló támogatás folyósításá­hoz szükséges 90 napos mun­kaviszonyt, az önkormány­zat megválik tőlük, másokkal köt újabb szerződéseket. A cél kettős: biztosítani a te­lepülésen a közhasznú mun­kák folyamatos elvégzését, illetve azt, hogy minden jö- vedelempótlósnak legyen munkája legalább három hó­napig. Járhatott-e Battonyán Kossuth Lajos? — A helytörténészek válasza: igen! Kiállítással emlékeznek 1848—49 hőseire A battonyai helytörténészeket min- digis érdekelte az 1848—49-esforra- dalom és szabadságharc, az abban szereplők története. Kossuth egyike a magyar történelem legkarizmatiku- sabb egyéniségeinek. Ezt felismerve érdeklődéssel fordultunk a battonyai 1848—49-es események felé; a te­lepülés történetének legszebb, leg­maradandóbb hagyományait véljük bennük felfedezni. Eddigi vizsgáló­dásaink alátámasztották, hogy a bat­tonyai eseményekben nemzetiségi hovatartozásra és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül vettek részt egy­koron városunk lakói. Az úgyneve­zett , Jionvédegylet’ ’ soraiban éppúgy megtaláljukamagyarokat, szerbeket, románokat, szlovákokat, mint aho­gyan a jómódú földbirtokosokat, az értelmiség jeles képviselőit, de a sze­gényeket, toldásokat is. Egységesen hadba léptek Kossuth első hívó sza­vára, részt vettek főként Damjanich tábornok csatáiban, saszabadságharc bukása után ápolták annak emlékét. A „beavatási jegyzőkönyvek” épp­úgy tanúskodnak erről, mint a harci események szemmel kísérése, a sza­badságharc utóélete. (Gondolunk itt például a Verhovay-síremlékfeláüítá- sára.) De járt-e (egyáltalán járhatott- e?) Kossuth Lajos Battonyán? Min­dent eldöntő írásos bizonyítékunk nincs erre, mégis tényként kezel­hetjük, hogy Budáról, Szegedről, Hódmezővásárhelyről Aradra utaz- vamegfordult Battonyán is. Az 1848—49-es egykori ese­mények kutatásának eddig elért eredményeit lesz hivatott bemu­tatni az a kiállítás, melyet 1995. szeptember 20. és október 10. kö­zött rendeznek a battonyai városi könyvtárban. Azért ekkor, mert szeretnénk szorgalmi időben megismertetni városunk tanuló- ifjúságával a korabeli eseménye­ket. Egy évvel Kossuth halálának centenáriuma után még mindig időszerűnek érezzük ezt a témát, nem is beszélve október 6-áról, a szabadságharc vérbefojtásának eseményeiről, amelyről így sze­retnénk megemlékezni. A hely- történeti kiállítást (kiegészítve az országos dokumentáció adatai­val) 1995. szeptember 20-án nyit­ja meg dr. Szabó Ferenc, me­gyénk múzeumigazgatója. Meg­hívtuk erre az eseményre a leg­jobb hazai történészeket, szak­embereket is. A rendezők között ott találjuk a város képviselő- testületének művelődési bizottsá­gát, a battonyai városszépítő egyesületet, a helytörténeti gyűjteményt, a kiállításnak he­lyet adó közművelődési-iskolai könyvtárat. Szeretnénk remélni, hogy a kiállítás emlékezetes eseménye lesz városunknak, sokan meg fogják tekinteni. Várjuk is a láto­gatókat, hogy ismeretekben gaz­dagodva, érzelmekben egy ki­csit feltöltődve, jogos büszke­séggel gondoljanak nagy előde­ink helytállására. Dr. Takács László A 24. találkozóra Pelle Ferenc szerkesztésében megjelent a baráti társaság hírvivője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents