Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-23-24 / 224. szám

Bartók neve szimbólum Kaszás Géza a rutinos „főgonosz” Bartók Béla halálának 50. évfordulója alkal­mából a társművészetek felvonultatásával, zenével és költészettel nagyszabású emlékes­tet rendeznek a Jókai Színház Vigadójában október elsején, a zene világnapján. Közre­működik Banner Zoltán és Farkas Pál, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykarát Jász Ildikó vezényli. (8. oldal) Gonoszságból jeles. Legalábbis ami a filmeket illeti. Mert a legtöbb szerepében: sötét, kiállhatatlan alak. Titkosrendőr. Besúgó. Kaszás Géza most egy amerikai filmben, Barry Zetlin rendezésében, A zónában játszott. Varázsát lezselézték, valós énjét a végsőkig eltüntették. (9. oldal) Vízkereszt vagy amit akartok Mezőhegyesen a Ménesbirtok Rt. — s minden jogelődje — olyan „szülője” volt az ott lakóknak, amely felnőttkorukban is köldökzsinórral kötötte magához az embereket. Nem célunk most ennek okát keresni, ám ha valaki manapság mégis el-elmetsz egy-egy ilyen szálat, tudnia kell, hogy elevenbe vág. Feljajdultak hát azok is, akiknek lakását lekötik a gazdaság vízvezeték­rendszeréről. —Tavaly október végén a Ménesbirtok küldött egy levelet a vezérigazgató alá­írásával, hogy november harmincadi- kával lekapcsolnak bennünket vízellá­tási rendszerükről — mondják az érin­tett mezőhegyesiek. — Felháborod­tunk, s akkor még a polgármester, aki egyébként a Ménesbirtok igazgatótaná­csának tagja, szintén azt mondta, hogy ez nem lehetséges. A vita miatt húzó­dott az ügy. Márciusban összehívtak bennünket. Víz nélkül persze nem maradnának, hiszen a Békés Megyei Vízművek Rt. átvállalta a szolgáltatást. Ahogy dr. Madarász Lajos, a Ménesbirtok jogta­nácsosa mondja, az eredeti, rövid határidőt a Vízművek véleményére ala­pozták. Aztán kiderült, hogy hetek, hó­napok sem elegendőek az átkötés mű­szaki megoldására. — A Vízművek és az önkormányzat vízminőség-javító és hálózatfejlesztő programot hajt végre a városban — mondja a jogtanácsos. — Ezzel a mi vizünket nem érdemes versenyeztetni. Ez a szolgáltatásunk amúgy is veszte­séges, úgy döntöttünk, hogy az ómezőhegyesi la­kások kivételével másnak nem jut­tatunk vizet, az érintett százhat­van, százhetven lakás fele műsza­ki okokból a rend­szerünkön marad. Az ellátást a Víz­művek átvállalta, mondván, hogy a lakások normál bekötéssel háló­zatukhoz csatla­koztathatók. Ki­derült, nem egé­szen így van. Az átadással egyben gondoskodtunk a lakosok ellátásá­ról is. A két víz­vezetékszer több ponton összekap­csolódott, a laká­sok méretlenül, átalány ellenében kapták a vizet. A Vízművek terve­zői négy hónapot kértek. Az átkö­tendő házak egy részét csak ge-. rinckiegészítő hurkok építésével lehet elérni. A költségekből igyekeztünk minél többet fedezni, de nem korlátlanok a lehetőségeink. A Vízműveknek üzleti érdeke lenne a beruházásban való rész­vétel, ám ők nem fektetnek be pénzt ebbe az ügybe. Ha csőtörést kell meg­szüntetniük a főmérő utáni szakaszon, azt is leszámlázzák majd a lakóknak. Ha a Ménesbirtok és a lakosság költsé­gén elkészül a rendszer, a helyi önkor­mányzat kezébe kerül, amely apport­ként beviszi azt a Vízművekbe. A Ménesbirtok két-három milliót fordít az átkötések megoldására. A lakosságnak is fizetnie kell. Van lakás, ahol összességében százezres számlát tett ki a váltás, máshol — pél­dául a Táncsics utca környékén, ahol főként a Ménesbirtok nyugdíjasai, munka nélkül maradottjai élnek—egy­ségesen és lakásonként 14 — más hírek szerint 15 — ezret. S ők ásták (a legidősebbek pénzért kiásatták) a veze­ték árkát is. Pedig a Vízművek tervezője ugyancsak elismerte: egy- egy lakás bekötése nem haladja meg a hat-hét ezer forintot, hiszen 1-2 méteres csőszakasszal megoldható. A tavasszal abban maradtak egy megbeszélésen: a lakók terhe ennyi lesz. Ám a Vízművek a napokban mindenkinek 15 ezer forin­tos befizetésre küldött felszólítást. Azt mondják az érintett mező­hegyesiek. hogy valaha, a gerincveze­ték fektetésekor már letettek egy szép summát az önkormányzatnak közmű- fejlesztés címén. Spánielné dr. Molnár Katalin jegyző megnézette: a Táncsics és a Kozma utca lakói közül 1983-ban valóban sokan befizették a „vízmű­társulati érdekeltségi hozzájárulást”. Név szerint kellene megállapítani, kit érint a dolog, s kit nem. (A Táncsics utcai házak a Ménesbirtok jogelőd­jének szolgálati lakásai voltak. Az ak­kori kedvező szabályok szerint a ben­nük lakók megvették azokat a hetvenes években, ám sokat kellett költeni rájuk: kocsisháznak épültek hajdanán, a pará­désok lakhelye volt.) Méretlen vezeté­ken kapják a vizet, a gazdaság átalányt állapított meg lakásonként. A hivatalos álláspont szerint ezért bőven locsolták is a kertet e vízzel, a rendszer más pontjain meg nyomásesés következté­ben kiszáradtak a csapok. — Félő, hogy a fölöslegesnek látszó vezetékhurkok miatt pangó víz alakul ki a rendszerben, s azt kell fogyaszta­nunk — panaszolják az érintettek. — A lakásonkénti mérő mellett a Vízművek leágazásonként, azaz négy-hat laká­sonként egy további ellenőrző műszert is beépíttet, ám nem az ő pénzéből. A Ménesbirtok vezetői úgy vélekednek, örüljünk annak, hogy olcsón megvehet- tük a lakásokat. Megmondtuk nekik: „Maguk idejönnek egy pár évre, meg­szedik magukat, aztán továbbáll­nak!” A vitában csak azt hajtogat­ták, hogy nem kell mindjárt a sajtóhoz szalad­gálni. Itt csak di­csérni lehet a ve­zetést, akkor jö­het a tévé, a rádió, az újság, de csu­pán akkor. De mi elmondhatjuk a véleményünket: már nyugdíjasok vagyunk. Elismerik, hogy a ménes- birtoki víz a vége felé nem a legjobb minőségű volt. Ám eltöprenge­nek azon is, hogy valaha rendezett vízellátással vet­ték meg a lakáso­kat. Egy tévémű­sorra hivatkoz­nak, melyből az derült ki, hogy az addigi szolgálta­tónak kell megol­dani az ügyet, ha „kifarol” a szol­gáltatásból. A Vízművek hozzájárult, hogy a Ménesbirtok végezze el a munkálato­kat. Szóbeszéd tárgya a városban, hogy valójában mégsem ők a kivitelezők, ha­nem egyik dolgozójuk — mellesleg a helyi képviselő-testület tagja — kapta meg a munkát alvállalkozóként. — Kész ráfizetés nekem ez a munka — panaszolja Zsótér Mihály, aki főállásban a Ménesbirtok dolgozója, s vállalkozóként maga is alkalmazotta­kat foglalkoztat. — Valóban én kaptam meg a munkálatok jelentős részét. Képviselőségemnek ebben nincs szere­pe. Arra mindig is kényes voltam, hogy semmi olyan előnyt ne fogadjak el, amely a Ménesbirtoktól, vagy az önkor­mányzattól származik. Erre allergiás vagyok. Röllig Pál, a Békés Megyei Vízmű­vek Rt. orosházi üzemmérnökségének vezetője azt mondja, amennyiben a be­kötések hossza 10 méter alatti vezeték- hosszt igényel. 14 ezer forint fizetendő be, amennyiben több 10 méternél, 15 ezer. Ezt a normát alkalmazzák min­denütt. Elismeri, hogy tervezőjük való­ban 6-7 ezer forintban jelölte meg a költségeket lakásonként, de mint véle­kedik, nem kellett volna ezt tennie. Úgy tudjuk, hogy a gyűjtővezeték árát is a Ménesbirtok állja, könnyíteni akarván a lakóknak. Röllig Pál szerint erre nincs módja a Ménesbirtoknak, annak árát is kiszámlázták a lakosságnak, azért is annyi, amennyi. Az átalánydíjas bekö­tési költségszámítást állítólag a megyei főjegyző egy határozata alapján végzik, melyet a többszintes házaknál alkal­maznak, ám a megoldást a Vízművek erre az esetre is kivetíthetőnek véli. Pangó víz nem lesz — szögezi le hatá­rozottan az üzemvezető, de ha mégis, összekötik a sugaras vezetékek vég­pontjait. Tátrai György a Ménesbirtok Rt. építési üzemének vezetője. Elmondta, hogy a csőfektetést, a bekötéseket a Vízművek végzi, s ezért a Ménesbirtok és a lakosság fizet neki. E munkálatok előkészítését vállalta a Ménesbirtok, ám építési üzemüknek nincs szabad ka­pacitása. Ezért Zsótér Mihály vállalko­zó kapta a munkát. Nem hirdették meg, hanem kiválasztották őt, mivel olyan vállalkozót kerestek — mondta Tátrai György —, aki ismeri a körülményeket. Számításaik szerint ez a megoldás sem kerül többe, mintha a Ménesbirtok maga végezné el a feladatot. Tátrai György még hozzávetőleges pontos­sággal sem tudta megmondani, hogy milyen összegű munkára kapott megbí­zást Zsótér Mihály, több százezresnek mondják. Mi folyik itt? — kérdezik az elé­gedetlenkedő mezőhegyesiek. Új víz még nem, annyi biztos. Nem könnyű az élet ebben a mai világban, mindenki cipeli a maga keresztjét. Úgy látszik, vannak, akiknek vízkereszt jutott... K.A.J.

Next

/
Thumbnails
Contents