Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-22 / 223. szám

1995. szeptember 22., péntek MEGYEI KÖRKÉP \ Az észak-erdélyi magyarság örömünnepe (IV.) Ötvenöt esztendeje augusztus 3tí-án Bécsben, a Belvedere- palota Arany-termében gróf Csáky István magyar külügy­miniszter és Manoilescu ro­mán külügyminiszter aláírta azt a döntőbírósági ítéletet, amelynek alapján 43 591 négyzetkilométernyi terület, s mintegy kétmillió lakos került Magyarországhoz. A magyar csapatok 1940. szeptember 5- én kezdték meg az észak­erdélyi bevonulást. Az ese­ményre ezzel a sorozattal emlékezünk. Nagyszalontáról vissza Nagy­váradnak, onnan pedig a Ki­rályhágó felé folytattuk utun­kat. Bihar vármegyét elhagy­va első történelmi település­ként Csúcsa következett. Az itteni kastélyban Boncza Bertáék (Csinszkáék) birto­kán az első világháború évei­ben sokat pihent az akkor már betegeskedő Ady Endre. Csinszkáék kúriáját az ura­lomváltás után Goga Oktávián román költő-politikus vette meg. Ma pedig az épület (az em­lített nagykárolyi kastélyhoz ha­sonló) múzeumnak ad otthont. Csúcsán 1940. szeptember 8-án a magyar honvédeket diadalka­pu és kitörő lelkesedés fogadta. Mi pedig csendben, halkan je­gyeztük meg: ma is ugyanolyan gyönyörű ez a táj, mint ötven­öt éve lehetett. Erdély festőién szép vidékén továbbhaladva Bánffyhunyad, Kalotaszeg központja tárult elénk. Örömmel tapasztaltuk, hogy ma ugyancsak hagyo­mányőrző, tehetséges emberek laknak a vidéken, s a művészi kézimunka még ma is hódít. Bánffyhunyadnál rövid időre le­A székelyföldi Parajdon díszkapuval fogadták a magyar honvédeket FOTÓ: KULCSÁR BÉLA (NAGYSZÉNÁS) GYŰJTEMÉNYÉBŐL tértünk a nagyvárad—kolozsvá­ri országútról, s Kalotaszent- királyra tértünk be. Ez a falu — ahol 1849-ben Avram láncú (akinek fotója ma az ötezer teje­sen díszeleg) emberei kímélet­len mészárlást és pusztítást vé­geztek — 1940. szeptember 9- től Magyarország határtelepülé­sévé vált. A helybéliek készsé­gesen mutatták meg nekünk, hogy a falutól alig egy kilomé­terre hol húzódott egykor a ha­tár. A falu utolsó házai előtt még ma is jól látható az egykori or­szághatár nyoma: az útból két enyhén kiálló, nagy vasdarab bi­zonyítja, hogy bő öt évtizede azon a helyen áteresztősorompó állt. Utazásunk utolsó állomását, Kolozsvárt 1940. szeptember 11-én érték el először a magyar csapatok. Mátyás király szülő­városából tovább folytatták út­jukat, és két nap múlva immár teljes Észak-Erdély magyar fennhatóság alá került. Az 1940. szeptemberi napok­ról Kulcsár Ferenc többek kö­zött ezeket jegyezte fel: „Etéd községben nagyon gyönyörű fo­gadtatásban volt részünk. Az ünnepi beszéd után a cigányok rázendítettek a jó magyar csár­dás nótájára, hogy «Horthy Miklós katonája vagyok...». A fáradt határvadászok pedig sajo­gó lábakkal, de mosolygós arc­cal táncoltatták a székely kislá­nyokat és csinos menyecskéket, akik csókkal, virággal, itallal és jó magyar kenyérrel kínáltak bennünket. A Székelyföldön minden faluban éneklő leányok és síró öregasszonyok siettek elénk, s mi cigányzenészek kí­séretében vonultunk végig a te­lepüléseken. Amikor meg-meg- álltunk, az emberek sírva pana­szoltak a románok 22 éves igaz­ságtalanságairól. A székely asszonyok és lányok pedig ke­nyeret tetettek elénk. Nekünk a székely kéz sütötte kenyér mindig nagyon jól esett, meg az, hogy a székelyek még az utolsó falatot is megfelezték velünk.” (.Folytatjuk) Magyari Barna Olvasóink írják ..... ■ < ---­Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szer- kesztó'ségével. Az olvasói leveleket a szerzőit eló'zetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rö­vidítve jelentetjük meg. Életet hosszabbított Egyik levelünkre reagált Farkas Lászlóné dévaványai olvasónk., ,Az emberek közül sokan ismerik a Celladamot" —1 írja. „Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az orvosok nem ismerik (el).’’ Öt év kálváriáját írja le bizonyításul, amelynek sommázata annyi, hogy imádott édesapjának hat hónap életet jósoltak előrehaladott tüdőrákja mi­att. Hallottak a Celladam létezéséről, elutaztak Budapestre, a Dal­színház utcába, ahol akkoriban tömegek várakoztak a gyógyító szerre. Megkapták az ingyenes injekciókat, rendszeresen utaztak a következő adagért, a kezelés eredményesnek bizonyult. Az orvosok értetlenül álltak a daganat visszafejlődése előtt. Olvasónk a kezelés hatásosságáról tájékoztatta az akkori egész­ségügyi minisztériumot is. Édesapját időközben bevonták egy klini­kai vizsgálatba, amely a szer eredményességét volt hivatva értékel­ni. Úgy tapasztalta, hogy a vizsgálat szakemberei nem kellő komoly­sággal fogták fel édesapja állapotjavulását, miközben már negyedik éve egyre kevesebb tünettel élte túl a megjósolt időt. Egy tanársegéd azt állította, hogy a bácsinak nem volt szüksége a Celladamra, sőt elhangzott a feltételezés, talán nem is volt rákja. Szüneteltették a Celladam-kúrát, fél év múltán pedig döbbenten vették észre hogy valami nincs rendben. Ekkor viszont már késő volt újra elkezdeni, csupán a rákos beteg fájdalmát tudták a szerrel enyhíteni. ,,Nagyon sokan vagyunk, akik hiszünk a Celladamban, és értetle­nül állunk azelőtt, hogy egy ilyen szegény ország miként engedheti► meg magának, hogy veszni hagyjon egy ilyen csodálatos gyógyító lehetőséget, tekintélyféltés, anyagi haszonlesés, emberi gyarlóság miatt.” Ismét találkoztunk Szeptember derekán, egy szép őszi hétköznapon—amely ünnep volt mégis nekünk, száznegyvenünknek—Szanazugban a Békés Megyei Építőipari és Vállalkozási Rt. nyugdíjas-találkozóra hívott meg bennünket. Annál is inkább ünnep volt ez valamennyiünk számára, mert ismerve a vállalat nehéz anyagi helyzetét, igen nehéz egy-egy ilyen rendezvény finanszírozása. Köszönetét kell mondanunk a vállalat vezetőségének, dr. Bodzás Júliának és munkatársainak, valamint a szakszervezetnek, Betkó Lászlónak, akik az anyagi ne­hézségek mellett is képesek voltak ismét ünnepet teremteni a hétköz­napon. Finom ebéden láttak vendégül bennünket, utána mégégy-két óra kötetlen beszélgetés, és sajnos ismét a búcsú pillanatai, melyek ugyanolyan meghatóak voltak, mint a találkozás első pillanatai. A szívélyes ölelések és baráti kézszorítások arra engedtek következtet­ni, hogy jólesett újra együtt lenni. Krucsai Jánosné, a BAÉV rokkantnyugdíjasa, Medgyesegyháza Műsoraik a szórakoztatásra és a szolgáltatásra épülnek Start Rádió: egy évvel a rajt után « '' A Start-stáb egy része. A képenjobbról a negyedik Fodor József főszerkesztő Az FM 88,9 MHz-es frekvenci­án tavaly szeptember óta jelent­kezik állandó, napi 12 órás — 01.45—13.45 óra közötti — műsorral a békéscsabai Start Rádió. Az egyéves születésnap­ját ünneplő rádió főszerkesztő­jével, Fodor Józseffel az eddig eltelt időszakról és közeljövő terveiről beszélgettünk. — Műsorfilozófiánk alapja a szórakoztatás és a szolgáltatás — kezdte. — Az arányokat néz­ve viszonylag több a szerkesz­tett zenei műsor, a telefonos já­ték, a könnyed csevegés, de ez egyáltalán nem szorítja háttérbe a híreket, az információs maga­zinokat, a helyi közéleti interjú­kat. Bár a helyi rádióknál az en­gedélyek nem kereskedelmi jel­legű tevékenységre szólnak, de financiális oldalról csak ilyen alapon működhetnek, hiszen az üzemelés feltételeit, a pénzesz­közöket saját maguknak kell előteremteni. A Start nyeresége­sen működik, és ezt mutatja, hogy a hirdetők is elfogadták, kiszámítható, jó szakmai szín­vonallal, hallgatottsággal bíró, a hirdetéseknek megfelelő mű­sorkörnyezetet biztosító rádió­nak tartják. —A hallgatottságról rendel­keznek adatokkal? — Nemrégiben közvéle­mény-kutatásra kértünk fel egy céget, és eszerint mintegy 40 ez­ren hallgatják rendszeresen a Start Rádiót. Hozzáteszem: ez csaknem kétszerese a sorban következő rádió hallgatottságá­nak. Egyébként nem csak Bé­késcsabán fogható adásunk, hi­szen a vételkörzetet tekintve a megye lakosságának fele „Star­tolhat”. — A konkurencia jelenléte mennyire befolyásolja munká­jukat? — A velünk egy frekvencián lévő rádiókat természetes szö­vetségeseinknek tartjuk, ugyan­is közös a célunk: ezt a frekven­ciát hallgassák. Ezen a hullám­hosszon napi 24 órás műsort kí­nál a három rádió, melyek közül a Délkelet Rádió FBI-produkci- óját szintén a Start-stáb készíti, így mi napi 18 órás, egységes programot kínálunk. A más frekvencián megszólaló médiu­mokkal szemben az indulásból származó helyzeti előnyünk van, és ezt nem szeretnénk elve­szíteni. Éppen ezért november 1-jétől kissé átalakítjuk műsor- struktúránkat, kevesebb lesz a stúdióbeszélgetés, több a helyi hír a kiépülő tudósítói hálóza­tunkon keresztül, és fiatalosabb, lendületesebb műsorokat sugár­zunk. Emellett sportvonalon is erősítünk. Az ifjúsági házban működő stúdiónk mellett egy gyártóstúdiót is létrehoztunk, hogy a reklámok még magasabb színvonalon készülhessenek. A hirdetéseknél maradva: a helyi rádiózás tekintélyét veszélyez­teti, hogy egyesek nevetséges áron kötnek szerződéseket. Sze­retnénk valamiféle ármegálla­podásra jutni a többiekkel. — Mekkora stábbal dolgoz­nak? — Stábunk 20 tagú, ehhez \ jönnek még a hirdetésszer­vezők. Négy munkakört alakí­tottunk ki: diszpécserit, hírolva­só—hírszerkesztőit, hangmér­nök—zenei szerkesztőit és szerkesztő—műsorvezetőit. Az átlagéletkor 25 év, és a csapat­ban a rádiós múlttal ren­delkezőktől az egykori zenésze­kig, fiatal pedagógusokig, szí­nésznövendékekig széles a ská­la. Egyben azért mindenképp megegyezünk. Hosszú távon magas színvonalú műsorokkal szeretnénk szórakoztatni és szolgáltatni, valamint a hirdetők bizalmát szeretnénk megőrizni, elnyerni. Nyemcsok László A stúdióban nincs megállás fotó- kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents