Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-15 / 217. szám
1995. szeptember 15., péntek OLVASÓI LEVELEK ifiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják - . ........ — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhangok Válasz Medovarszky Ján A Békés Megyei Hírlap 1995. szeptember 9—10-ei számában az olvasói levelek között megjelent egy cikk Medovarszky János tollából A Szlovák nemzetiségről Durai látogatása után címmel. Ebben a szerző a szlovákság múltbani elnyomatását sérelmezi, a békéscsabai (95 százalékban szlovák) lakosság jogfosztottságát, s elítéli Durai Miklós magyarországi, benne békéscsabai szereplését. Régi dolgokat szed elő a csabai szlovákság me gbántadásáról, békességes tűréséről. A magyar és a szlovák nép szembeállítását szolgáló sajtóbeli megnyilvánulások között nem ez az első'—következésképpen indokolt ezúttal néhány megjegyzést fűzni a szerző megállapításaihoz. Senki nem tehet arról, hogy hova, mikor született, milyen a vagyoni helyzete, bőre színe, nemzetisége stb. Büszke csak arra lehet, amit ő maga ért el, milyen a tudása, embersége, becsületessége, szorgalma, mások iránti önzetlen segítőkészsége — hibái ellenére mennyi a jócselekedete! Ilyen értelemben kétféle embertípus lehet csupán: jó és rossz ember! A szerző azt állítja, hogy Békés megyében és Békéscsabán a szlovákok túlsúlyban voltak a múltban és a magyarok mégis elnyomták őket, jóllehet, szüleik még nem is tudtak magyarul. Furcsa ellentmondások! Valóban, 1910-ben Békéscsabán 27 488 szlovákot, 9501 magyart említ a statisztika, előbbi 73,75 százalék, az utóbbi 25,5 százalék. A szerző által felhozott 90 százalékos szlovák túlsúly téves. Békés megyében 1900-ban a magyar nemzetiség túlsúlya volt a jellemző, amennyiben 201 619 fő magyar 72,4 százalékos többség volt a 64 467 főt számláló 23,1 százalékos szlovák kisebbséggel szemben! A 150 éves török uralom, illetve előtte a tatárjárás során az Alföld lakosságát elűzték, illetve elpusztították az idegen hadak. A magyarok hősiesen védték a Felvidéket és nyugatot. Érdemes megnézni a törökök által meghódított kárpát-medencei térséget . Látni lehet, hogyDrégely- palánk, Fülek, Eger térségétől északra nem jutott a török a magyar végvárak jóvoltából. Eközben a magyarság megfogyatkozott. Kihalt területek keletkeztek. A török kiűzése után ezeket a területeket szállták meg a német és a szlovák telepesek. A Felvidékről és Németországból idetelepültek adókedvezményt s más kedvezményeket kaptak Harruc- kerntől. Jó volt ez indulásnak, érdemes volt ide jönni. Jó gazdálkodással, szorgalommal mind a németek, mind a szlovákok gyarapították gazdaságukat, növelték birtokaikat, mert a nehéz induláskor segítséget kaptak! Nem így a Tisza bal partján és a Körös bal partján élő magyarok. Ok megmaradtak föld nélküli zselléreknek. Mindszent, Szegvár, Csong- rád, Szentes, Kunszentmárton, Öcsöd, Békés! Ezek a települések adták a híres, igen dolgos, szorgalmas kubikus társadalmat — nem a szlovákok és a német telepesek! A kubikusok megmaradtak nincstelennek,jóllehet, az országépítés legnehezebb földmunkáját, az ármentesítéseknél, az út- és vasútépítéseknél, a köz- és magánépületek építéseinél, a különböző közművezetékeknél ők végezték! Ennyit a régebbi múltból! Nézzük a közelebbit. 12—15 éve turistaként a Felvidéken járva tapasztaltuk, hogy valami nincs rendben a magyarsággal odafönn, Szlovákiában. Nálunk valamennyi, nemzetiség által is lakott településen úgy 25—30 éve szerepel a nemzetiség nyelvén a város neve, természetesen a nemzetiségre való hivatkozással a tanácsházán is. Ezt mi természetesnek tartottuk itt nálunk. De mit látunk például Kassán, amely körülbelül ugyanolyan arányban volt az első világháború előtt magyar túlsúlyú, mint amilyen Békéscsaba szlovák többségű. Sőt, még a lakosság nagyságát is hasonlónak lehet nevezni, mert 1910-ben ezt a várost 33 350 magyar 75,4 százalékos túlsúlya jellemezte a 6547fős, 14,8 százalékos szlovák kisebbséggel szemben! Most Kassa városában még csak egy magyar nevet sem láthatunk az utcán, a köztereken, sőt még a kassai dómban sem. Ha megszólítottunk valakit magyarul vagy nem válaszolt, vagy félve, körülnézve adott útbaigazítást! Micsoda különbség ez a két ország humanizmusában. S ezek tények, mint ahogy az is, hogy a magyarul beszélő fiatalokat kilökték a robogó vonatból! Ez történt és történik Szlovákiában, és lehetne még sorolni a napjaink (nem évtizedekkel ezelőtti) szlovák megkülönböztetőpolitikai tetteket. Nálunk a szlovákok még több jogot követelnek és kapnak, míg odaát iskolaigazgatókat távolítanak el, mert magyarok. Hej, pedig 1920-ban de szépen szavatolták, ígérték, törvényben rögzítették a volt „elnyomott”, immár uralkodó nemzetek a születés révén (!) helyben maradt magyar kisebbségek önrendelkezési jogát, a tanuláshoz és a mindennapi élethez való jogokat. Ezeket egyre inkább kurtítják, a magyarságot asszimilálják! A szlovákságot a magyarok 1100 éven keresztül elnyomták — állítják ők. Mégis 1100 év ellenére megmaradt nyelvük, kultúrájuk, nemzeti identitásuk. Téves az az állítás, hogy a magyarság uralma alatt rosszabb volt itt az élete a szlovákoknak, mint most az ottani magyaroknak. Nem igaz, hogy a magyarok üldözőpolitikája miattfelejtették el a csabai szlovákok az anyanyelvűket, mert ha érdekel valakit egy nyelv (nem az anyanyelvről van szó), azt me gtanulja, már csak hobbiból is! A kényelemszeretet következményeiből politikai tőkét kovácsolni, ellenségeskedés szítására felhasználni nem szép! Ami Durait illeti. Nem ő benne van a hiba. Ilyet állítani tévedés és megtévesztő. Ó a magyarság, a kisebbségben élő magyarság, a jogfosztott magyarság szószólója, élharcosa a Felvidéken, aki jogosan jön el hozzánk megismertetni életüket, küzdelmeiket! Nehéz az ő munkájuk, hiszen a szlovák szervek még az egyházat is felhasználják asszimilációs politikájukhoz. Az asszimilációs politika, a nacionalizmus a politikai szervek eszköztárába tartozik. Nyilván nem érdeke egyik népnek sem! Az egyszerű, többségben lévő honpolgárok Békéscsabán is, a Felvidéken is értetlenül állnak a fent nevezett visszásságok láttán. Kérdezzük, kinek használ ez? Név és cím a szerkesztőségben ♦ ♦♦ A kisebbségi politika megítélésénél különbséget kell tenni a hazájukat bármilyen okból, de ÖNKÉNT elhagyott és a hazájuktól erőszakkal elszakított emberek jogai között. A szlovák ősöket nem gályarabként hozták, hanem a jobb megélhetés reményében jöttek Magyarországra. Izraelben, Ausztráliában magyar telepesek elárvult földeket, őserdőket tettek termővé, csodálatos falvakat, farmokat hoztak létre. A választott új hazában, hogy boldogulni tudjanak, asszimilálódtak, hiszen ők is ilyen-olyan okból, de önként hagyták el hazájukat. Leszármazottaik kb. úgy ,,beszélik" a magyart, mint hazánkban a szlovák utódok. Ha kultúrájukat valamelyest is meg akarják őrizni, akkor a saját zsebükbe nyúlnak, nem a befogadó ország adófizetői terhére teszik azt. Összegezve: akik saját elhatározással választanak új hazát, a befogadó ország nyelvéhez és kultúrájához kell alkalmazkodniuk. Akiket pedig területileg, erőszakkal (Trianon) csatolnak el hazájuktól, azoknak joguk van harcolni az autonómiáért, nyelvük és kultúrájuk megőrzéséért és gyakorlásáért. Erdei Béláné, Békéscsaba ♦ ♦♦ A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos eszmefuttatásához nekem is lenne néhány megjegyzésem. Az a megállapítása, hogy a határon túli magyarság asszimilálódása az egyetemes emberiség számára a békesség szempontjából egyedüli járható út, igen cinikus és megalapozatlan. Ráadásul még megakadályozni sem szabad — Ön szerint! Ez a krém a tortán! Tény, hogy az utódállamok létrejöttekor a magyarság kisebbségbe került, de ez nem feltétlen azt jelenti, hogy a nagy összefüggő tömbben — Csallóköz, Székelyföld—élőknek az Ön által ajánlott módon el kell tűnnie. Más ugyanis a csallóközi magyarok és más a Felvidékről (önként!) az Alföldre települt szlovákok sorsa. Az utóbbiak elszakadva szülőföldjükről, természetesen más körülmények közé kerültek, ahol nem az az állapot maradt meg, mint ahonann jöttek. A felvidéki magyarságot ki kérdezte meg 1919-ben a cseh megszálláskor (és később is), hogy akarja-e az új viszonyokat? Senki, rájuk lett kényszerítve. Ok szülőföldjükön maradtak, egy tömbben, így igenis joguk van a rájuk kény- szerített új államban is tovább élni magyar életüket. Tény, hogy Csabán ötven évvel ezelőtt többen beszélték a szlovákot vagy inkább a csabai tótot (hiszen archaikus nyelv volt, megmaradt az idetelepülés idején be szélt formában, az irodalmi szlovákot az értelmiségiek tudhatták csak). De nem igaz, hogy ennek ritkulása akár a Horthy- vagy kommunista korszak bűne lenne. Nézzük csak, hányán végeznek a szlovák gimnáziumban? Körülbelül húszán. Miért nem járatják oda többen gyermekeiket? Nincs megtiltva, a kommunista korszakban sem volt, sőt, jobb feltételek mellett tanulhatnak, mint a „magyar” iskolában. Senki nem beszéli le a szülőket erről. Hátakkor? Ha ők nem akarják gyermekeiket őseik nyelvén taníttatni, erőszakolni nem lehet. A felvidéki magyarok meg magyarul akarják gyerekeiket iskoláztatni, meg egyéb jogokat követelnek, ám az államhatalom fondorlatoson bánik velük. Egyébként úgy látom, Medovarszky János nincs tisztában az irredenta szó jelentésével. Az az elszakított területekért folytatott mozgalmat jelenti, és nem a nemzetiségek elmagyatosí- tását. Ha Ön nem tudja leírni, hogy HAZA-ja a szülőföldje, akkor esetleg kereshet más hazát, lehet, hogy a magyarbarátságáról híres Meciár- nál megtalálható. Az sem igaz, hogy nem lehetett a hivatalokban a magyaron kívül más nyelven beszélni. Még az ötvenes években is a végrehajtó azt kérdezte a szerencsétlen paraszttól, hogy Co máte? Nem is beszélve arról, hogy a városházán a tisztviselők többsége sem magyar volt. Lehet, hogy olykor egy túlbuzgó hivatalnok megkövetelte a magyar szót, de ez nem volt általános. Sőt, még az utóbbi népszámláláskor is voltak olyan tanyasi apókák és mamókák, akikkel nehezen lehetett szót érteni magyarul a számláló- biztosnak. így voltak elnyomva nemzetiségeink! Ami az iskoláztatást illeti, hát bizony, volt polgári iskola már a század elején (fiú), s nem sokkal később a lánypolgári is. S hogy a történelmi Magyarországon mennyire „elnyomták” a nemzetiségieket, azt bizonyítja az a tény, hogy a Felvidék és Erdély nemzetiséglakta részein olyan elemi és középiskolák voltak, ahol az oktatás nem magyar volt! A magyart csak nyelvként oktatták. Hol van ehhez képest a hírhedt szlovák és román oktatási törvény? Vagy az is baj volt netán, hogy a magyar állam azt a csekélységet várta el a nemzetiségi iskoláktól, hogy az állam nyelvét is oktassák? S hogy teljes legyen a kép, az egyházi kézben lévő iskolák egy része erre sem volt hajlandó. Próbálná most a galántai magyar gimnázium azt mondani, hogy ők nem tanítják a szlovák nyelvet! A miniszterasszony egyből elájulna felháborodásában. S végül még egy lényeges dolog erről a témáról. Ha annak idején az állami munkáltató megkövetelte a névváltoztatást, ez elítélendő. De mi nem tettünk olyat, hogy éveken keresztül megtiltottuk a magyar nyelv hasznos 57M.-termékek tulajdonosa lesz. Gyula, Kárpát u. 4. Orosháza, Ady E. u. 1. Szeghalom, Tildy Z. u. 1. DANSZKI KFT. Vas-műszaki bolt Vas-műszaki holt Telefon: (66) 463-511. Telefon: (68) 312-265. Telefon: (66) 371 -762. R használatát iskolában, hivatalban. Mi nem raktunk ki senkit sem 50 kilós csomagokkal ősi földjükről azért, mert magyar. Mindezekfigyelembevételével kellett volna Medovarszky Jánosnak elmélkednie arról, hogy mit jelent magyarnak lenni határon kívül és szlováknak határon belül. A magam részéről további vitákba nem bocsátkozom. Dr. Budur Lajos, Békéscsaba Két szék között a földre? A ,,hajózni kell” mondás helyett ma az iskolákban a „pályázni kell” jelszó járja. Így van ez a szeghalmi Péter András Gimnáziumban is. Különös tisztelet övezi a Soros Alapítvány pályázati kiírását. Most mégis becsapottnak érezzük magunkat. Indultunk „A számítógépes iskola a nyílt társadalomért” pályázaton. Kedvezően mutattuk be a számítástechnikai oktatásunk tárgyi feltételeit. Árnyaltan vázoltuk iskolánk nemzetközi kapcsolatait. Nem nyertünk, mert nincs meg a megfelelő technikai háttér. „Szegénynek” minősítettek bennünket. Sebaj, indultunk a hátrányos hátterű iskolák számára meghirdetett pályázaton. Most kaptuk meg az értesítést a következő szöveggel: „...főként azokat a pályázatokat jutalmazta a kuratórium, ahol a hátrányos családi körülmények között élő gyermekek aránya az össz- létszám 80 százalékát meghaladja, és ahol azoknak a családoknak az aránya, amelyben mindkét szülő munkanélküli, eléri a 40 százalékot. ” Igen, a mi mutatónk az első esetben 48 százalék, a második esetben 12 százalék. A pályázati kiírás ennél jóval kisebb százalékot határozott meg. Komoly felmérést kellett készíteni az iskola belső világáról (a diákképviseletről, az érdekérvényesítésről, a gazdasági mutatókról stb.). így a végkövetkeztetés: ezen pályázaton „gazdagnak” minősülünk. Jó lenne, ha a következő időszakban konkrétabb pályázati felhívások jelennének meg, akkor kevesebb iskola kerülne két szék között a földre. Vaszkó Tamás, igazgató Visszhang Aljegyző, titkos szavazással Tisztelt Főszerkesztő Úr! Lapjukban 1995. szeptember 9-én „Látszatdemokrácia Békésen?" címmel tudósítás jelent meg Pallag László országgyűlési képviselő, megyei FKGP-elnök és békési önkormányzati képviselő sajtótájékoztatójáról. A tudósításban megjelentekkel kapcsolatban az alábbi észrevételt teszem, melyet kérem, szíveskedjen az ön által szerkesztett lapban közölni. Kérem ezt azért, mert a tudósításban szereplő állítások többsége nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg a tényeknek, hogy korábban az ügyrendi bizottság elnöke és a képviselők többsége az aljegyzői állással kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy ezt a munkakört jogásszal kell betölteni, ezzel szemben a döntés az volt, hogy az esélyek egyenlőségének biztosítása érdekében pályázatot nyújthat be államigazgatási főiskolai végzettségű vagy jogi képesítésű pályázó is. Nem igaz, hogy a képviselő-testület Herczeg Irén pályázatát elutasította volna, hiszen az első pályázatra egyetlenegy pályázat sem érkezett, ezért új pályázat került kiírásra, melyre valóban ketten pályáztak. A módosított önkormányzati törvény úgy szól, hogy csak a jegyző tehet javaslatot az aljegyző személyére, a képviselő-testület demokratikus joga, hogy elfogadja-e a javaslatot vagy sem. A képviselő- testület túlnyomó többséggel, nyílt ülésen és nyílt szavazással a jegyző javaslatát fogadta el. A javasolt aljegyző személyével kapcsolatban senki sem tett észrevételt. A Hajnal István , a szociális központ igazgatójának megválasztásakor a zárt ülésre azért került sor, mert az egyik pályázó kérte, és ilyenkor törvényi előírás alapján kötelező zárt ülést elrendelni. Pallag úr állításával szemben politikai érdekek már csak azért sem érvényesülhettek, mert a három pályázó közül nem azok nyerték el a pályázatot—képviselő-testületi tagként—, akik pártszínekben (MSZP, FKGP) kerültek be a testületbe. S azért sem születhetett politikai döntés, mert a megkérdezett szakmai fórumok — amelyek rangsort állítottak fel — mindegyike a jelenlegi igazgatónőt jelölte meg legjobb pályázóként, köztük az érdekképviseleti fórum is, ahol a gondozottak képviselői (9 fő), illetve a dolgozók képviselői (6 fő) titkos szavazással nyilvánítottak véleményt a pályázókról. (15 szavazatból 12-őt a jelenlegi igazgtónő kapott.) Valószínű, az egyik pályázó éppen azért lépett vissza, mert az ülésen elhangzott ismertetés alapján világossá vált, hogy a szakmaifórumok mást támogattak. A szavazás titkos módon történő lebonyolítását a képviselőtestület azért határozta el, mert két pályázó a képviselő-testület tagjaA képviselő úral ellentétben a szakmai nyilvánosság figyelembe vételével nem csak törvényes, hanem demokratikus döntésre törekedett a képviselő-testület azért, hogy szakmailag jó döntés szülessék. Különös felfogásnak tartom, hogy Pallag képviselő úr szerint a törvények betartása, a szakmai szempontok érvényesülése azért nem jelent demokratikus működtetési, mert nem a Kisgazdapárt képviselője nyerte el az állást. Végül biztosíthatom a képviselő urat, hogy a pályázat elbírálása során felvetett kritikai megjegyzések a központ működésével kapcsolatban figyelembe vételre kerülnek. Sajnálom, hogy a képviselő úr sem a bizottság ülésén, sem a képviselő-testület ülésén ilyen jellegű megjegyzéseit nem fogalmazta meg. Pataki István polgármester, Békés Békés megyében az 5 m-es szőnyegekből a legnagyobb választék! Békéscsabán, a Szarvasi út 44. sz. alatti üzletházunkban széles választékból vásárolhat. * 2—3,60—4—5 m-es padlószőnyegeket * SZŐNYEG * 2—3,60—4 m-es műfüvet 10% engedménnyel tfr tfr olcsó szekrénysorokat. t* Érkeztek: * speciális irodabútorok és vietnami kézi gyapjúszőnyegek! * Padlószőnyegét helyben beszegjük a megadott méretre! Nyitva tartás: hétköznap 9.00—17.30 óráig, szombaton 9.00—12.00 óráig. Télefon: 06 (66) 325-406. :-3 iii-os patUószonyeg érkezett! :
