Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-01 / 205. szám

Védőnői szolgálat egy életen át Talán nincs is olyan ember Telekgerendá­son, aki ne ismémé, sőt tisztelné és szeretné Veres Tibomé védőnőt. (6. oldal) Ma: Mezőberény és környéke Megyei lapszámunkban ma Mezőbe­rényből tudósítunk, békéscsabai olvasó­4SÄ inknak készült a Csabai Napló. (7. oldal) Megyebíróné a válogatott keretben Az egyre jobban formába lendülő Megyebíróné Bohus Bea meghívást kapott a női kézilabda­válogatott keretbe. (12. oldal) 1995. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK ÁRA: 23,50 FORINT (2,50 FORINT ÁFÁVAL) L. ÉVFOLYAM 205. SZÁM Hírek Yvette fődíjas. Bozsik Yvette társulata — Az úrnő című, világszínvonalú táncjáté­kával elbűvölte a Gyulai Vár­színház közönségét — a Sárga tapéta előadásáért elnyerte az edinburghi fesztivál fődíját. A nemzetközi zsűri másodszor ítélte oda a rangos elismerést a magyar táncos-koreográfus együttesének, először Az estély kapta meg a fődíjat két évvel ez­előtt a skóciai seregszemlén. A Sárga tapéta a kritika és a közön­ség egybehangzó véleménye alapján elnyerte a The Herald Tri­bune skót napilap díját is. Szignál-pályázat. A me­gyei könyvtár pályázatot hirdet legfeljebb 3 perc időtartamú szignálzene elkészítésére. Ne­vezni lehet bármilyen szóló- hangszerre vagy együttesre írt és lejátszott, vagy számítógép­pel kombinált, illetve a könyvtár szintetizátorán helyben elkészí­tett művekkel. A zenei produk­ciót névvel és címmel ellátott hangkazettán, vagy magneto­fonszalagon lehet benyújtani legkésőbb szeptember 15-ig. A legsikeresebb műveket díjaz­zák, az eredményhirdetést szep­tember 20-án 15 órakor tartják a zenei könyvtárban. A részletek­ről bővebb felvilágosítást Bé­késcsabán, a 454-354-es tele­fonszámon, a 102-es és a 128-as melléken adnak. Számadás. Kardoskútképvi- selő-testülete a munkatervnek megfelelően napirendre tűzte az idei költségvetés I. félévének be­számolóját. A polgármester az önkormányzat pénzügyi helyze­tét megfelelőnek, gazdálkodását kielégítőnek minősítette. Ra­masz Imre elmondta még, hogy kénytelenek voltak bizonyos fel­adatok végrehajtását elhalaszta­ni, valamint néhány napos mun­kabér hiteleket igénybe venni. A helyi iparűzési adó jótékony ha­tása majd a második félévben ér­ződik. Összességében a bevéte­lek növekedése meghaladta a ki­adások növekedési ütemét. Magyar benzinkutat avattak Arany János és Sinka István szülővárosában A MÓL Nagyszalontát beléptette Európába Lóerőket hajtanak... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A MÓL Rt. tegnap Nagysza­lontán hivatalosan átadta az első országhatáron túli üzem­anyagtöltő állomását. Arany János és Sinka István szülővá­rosában nagy ovációval fo­gadták a magyar kutat, a helyi sajtó szerint a „MÓL Rt. ré­vén a város belépett Európá­ba”. A töltőállomás — ahol három kútoszlopon négyféle üzemanyagot árusítanak — napi 24 órás nyitva tartással üzemel. Jelenleg shop, büfé, kompresszor, kulturált mel­lékhelyiség és mosdó várja a vásárlókat, de a második ütemben a kézi mosót és a szervízsziget többi berende­zését is megépítik. A shop alapterülete 15 négyzetméter, s az autóápolási cikkeken kívül minden megtalálható benne, ami más állomásokon kapható. A szalontai töltőál­lomás franchise formában üzemel, vagyis helyi vállalko­zó a tulajdonosa, a MÓL csak az ismert arculatot adta hozzá és gondoskodik az áruval való ellátásáról, részben hazai for­rásból, részben a román PE­CO bázisairól. Az eseménnyel kapcsolat­ban — mely mérföldkőnek számít a MÓL Rt. életében — dr. Szabó György vezérigazga­tó és dr. Kárpáti Zoltán keres­kedelemfejlesztési igazgató sajtóbeszélgetésen találkozott az újságírókkal. Mint hallot­tuk, ez az első lépés ahhoz, hogy Magyarországon, vala­mint határain túl megvalósul­hasson a MÓL nagy terve, hogy mintegy 400—450 üzemanyagtöltő állomásból ál­ló regionális kiskereskedelmi hálózatot hozzon létre. A ro­mán piacon nem ezzel a nagy­szalontai töltőállomással jele­nik meg először a MÓL, mert négy-öt éve már jelen van ott a kenőanyagaival. Az idén pél­dául 6000 tonna romániai érté­kesítését tervezik. A töltőállomások kivitele­zését magyarországi vállalko­zók végzik, ám a román piac sajátos jellegéhez igazodva építkeznek: a feliratok román nyelvűek és nem árulnak keve­rék-üzemanyagot, mert Romá­niában nincsenek kétütemű au­tók. A cég másfél éven belül 16 töltőállomást épít Romániában, valamennyi a korszerű MÓL 2000-es típus. Elsősorban a ha­tármenti nagyobb városokat cé­lozzák meg. A következő két kutat Aradon adják át, majd Nagyvárad, Temesvár és Szat­márnémeti következhet a sor­ban. A keletkező profitot a MOL a romániai terjeszkedés­hez használja fel és 5-—10 éven belül mintegy 100—120 egy­ségből álló hálózatot szeretné­nek keleti szomszédunknál kia­lakítani. A romániai benzinárak alacsonyabbak a hazainál, de ez nem okoz gondot a cégnek, mert ott kisebb az üzemanyag adótartalma: amíg Magyaror­szágon 70 százalék, Romániá­ban nem éri el az 50 százalékot. A sajtóbeszélgetésen meg­tudtuk, hogy a nagyszalontai kút 12 fős személyzetét Békés­csabán képezték ki és a megye- székhelynek fontos szerep jut a romániai MOL-kutak ellátásá­ban is. Magyari Barna Egy hónap után temették el, majd illegálisan exhumálták az idős hölgyet Senki sem mulasztott Nincs okunk bárki felelősségét kutatni ebben a szomorúságos történetben, ám a tanulságok le­vonása mindannyiunk érdeke és feladata. Az ügyben eljáró szer­vezetek a jogszabályok szerint cselekedtek, talán még többet is tettek annál. Az eredmény még­is döbbenetes. Talán azért is, mert a történtek által — leginkább — sújtott férfi korántsem a társadalom általá­nosan elvárható szabályai, szo­kásai szerint tette vagy nem tette dolgát. Egy ember azonban semmilyen körülmények között nem szolgálhat okot arra, hogy ne lehessen jelen anyja temeté­sén. (Cikkünk az 5. oldalon) Lesz telefon Békésben A telefonügynek valahogyan el kell dőlnie—feltehetően ezzel a szándékkal ültek le tegnap az érdekelt felek Budapesten, amelynek tétje nem kevesebb, mint hogy térségünkben megin­duljon végre a fejlesztés. A kül­földi partnerek számára a KVHM augusztus 31-ét hatá­rozta meg, mint legvégső határ­időt, pontosabban tegnap 15 óráig alá kellett írniuk a szerző­dést, különben a koncessziós megállapodás érvénytelenné válik. Dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke tegnap la­punknak elmondta, hogy egész nap állandó kapcsolatban állt Bölcskei Imre helyettes állam­titkárral, aki a 15 órás határidő után nem sokkal arról számolt be, hogy a szerződést ugyan Bánszki Tamás tisz­teletére szólt a himnusz. (12. oldal) még nem szentesítették, de vár­hatóan aláírják a felek. * * * Lapzártakor kapott információ­ink szerint megszületett a mege­gyezés a tárgyaló felek között. Eszerint az új többségi tulajdo­nos a HTCC Consulting Rt ( a hátterében a komoly anyagi hát­térrel rendelkező amerikai Citi­zens Utilities) valamint kisebb­ségi tulajdonban maradt a kon­cessziót elnyert C.E.T és a Mic­rosystem. Amennyiben a mi­tt iszter is aláírását adj a ehhez, az új tulajdonosok december 31.-ig átveszik a szolgáltatást a Matáv­tól és ígéretük szerint 1998június 30-ig befejezik a fejlesztést — ezután már mindenkinek csak a pénztárcáján múlik, hogy meg­szólal-e lakásában a telefon. L.E.— A.Gy. Rendőrőrs és klub Akik néhány hónappal ezelőtt Orosháza-Szentetornyán látták a Kiss Ernő utcai volt mozi épületét, azok most nem is is­mernek rá. A felújított ingatlan­ban alakították ki a lakosság ré­széről már oly rég vágyott helyi rendőrőrsöt és az idősek klubját. Az egyenruhások jelenléte iránti igény akkor erősödött meg, amikor egy idős asszonyt meggyilkoltak, a lopások rend­szeressé váltak. Mostantól 4 jár­őr teljesít itt szolgálatot. Mezőgazdasági kiállítás Első ízben nyitottak Gyomaend- rődön ilyen nagyszabású rendez­vényt. A tegnap kezdődött négy­napos mezőgazdasági kiállításon bemutatkoznak a térségben működő mezőgazdasági, vala­mint egyéb termelő, feldolgozó, szolgáltató, forgalmazó cégek, vállalkozók. A hivatalos megnyitó előtt A szakképzés távlati fejlesztési koncepciója, az 1995/96-os ta­név főbb szakképzési feladatairól címmel tartott előadást a Mun­kaügyi Minisztérium munkatár­sa, Vizi György. Ezután Simon Imre, a Békés megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg a Vita Agri- colae mezőgazdasági szakkiállí­tást és vásárt Gyomaendrődön. A városi sportcsarnok rendezvénye augusztus 31. és szeptember 3. között tekinthető meg. Quo vadis (Hová mégy?), koalíció? Nem az ország hangos a koalí­ciós huzavonától, csak a poli­tika porondja, hiszen Magyar Polgárt ebből az egész vitából csak az érdekli, hogy neki jobb lesz vagy rosszabb, könnyebb, esetleg még nehe­zebb a megélhetés. En nem mondom, hogy Magyar Pol­gár nem ül le néha a tévé elé, mert szeretné megtudni: va­jon sikerült-e már végre el­dönteni, megegyezni, kial­kudni, hogy fennmarad-e vagy felbomlik a kezdettől nyilvánosan csúfoskodó ér­dekházasság, más néven koa­líció. Ha marad ereje, a regge­li újságot is kézbe veszi va­csoránál (vagy helyette), csakhogy a sorok közt is azt kutatja: mi változik saját kis életében? Mégsem vádolható önzés­sel. Egész nap becsülettel, leg­jobb tudása szerint dolgozik, vállán a család, a gyerekek, a lakás költségeinek terhe, emel­kedő árak, bizonytalan kenyér- kereset. A dolgainak alakulá­sába azonban többé-kevésbé beleszólhat — inkább kevésbé —, ám a nagy politikába nem. Noha elhitették vele már né­hányszor, hogy ami itt történik, változik(?), az éppen az ő érde­két szolgálja. Ha véletlenül nem. akkor köszönje magának, hiszen erre szavazott, ezt vá­lasztotta. De pontosan ez az, ezen elmélkedik, ha nem alszik el a fáradtságtól a Híradó előtt: Mire szavaztam én? Ki szava­zott erre? S ekkor szegény már önmagában is kételkedik. hiszen ő sem ugyanaz, aki hat évvel ezelőtt volt. Mit hat év­vel! Nem azonos egy évvel, hat hónappal ezelőtti énjével sem! Na, ez a közös benne és a koalícióban: az arculat- és re- ményvesztettség, az elbi­zonytalanodás és hitehagyott- ság, az erőnlét fogyatkozásá­val párhuzamosan sűrűsödő kapkodás. Ha valamitől hangos ez az ország, akkor a kétségektől és a számonkéréstől. Mert a vi­lág attól nem dől össze, ha szégyenszemre ismét egypárti kormány lesz nálunk — legfel­jebb egy világ omlik össze a többpárti demokrácia hívei­ben. No meg azokban, akik a koalíciós ígéreteket komolyan vették itthon és külföldön. Niedzielsky Katalin Az alaszkai partoknál a Levegő Hercegnőjével ,, Sziasztok! Nemsokára megérkezünk Juneauba (ez Alaszka fővárosa), 11 óra 20 van és egy kis szünet az ebéd és a reggeli között. Nos, a munkáról: rengeteg és sokrétű, a tányérszedés, a szeméthordás, lemenni kajá­ért a büfébe, a kanapézás (fehér kesztyűben kis szendvicseket kínálni). Rengeteg ruhát kaptunk, elegánsak vagyunk. Van olasz, francia, angol és amerikai est, mindig másikat kell felvenni. Nagyon fáradt vagyok, (igaz az éjszaka csak 3 órát aludtam, mert diszkó volt a személyzetnek). A legénység mindenféle nemzetiségű, román, fiilöp-szigeteki, ír, angol, amerikai. Nekem tetszik ez az életforma. Nehéz, de itt egy nagy közösségben élünk, összezárva és mindenki egy célért dolgozik. Nagyon hiányoztok, de az egész város is. Alaszka egy szerűen fantasztikus! Zöld tenger, apró sziklák, a sziklá­kon rengeteg óriási fenyő és a távolban havas hegycsúcsok, a vízben bálnák lubickolnak és jégdarabok úszkálnak. Erre a hétre a mosoga­tóhoz vagyok beosztva és hajtogatni kell a szalvétákat. Nyugis meló, kesztyűben és sapkában kell dolgozni. Délután elmegyünk egy vízeséshez, ahol lazacokat nézünk. Kézzel ki lehet szedni őket a vízből. Csinálok majd erről képeket! Sok-sok puszi Gabi” (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents