Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
o Sarkad, fatelep _____Hírek ___ K özbiztonság. A geszti önkormányzat a napokban a település közbiztonságáról tárgyalt. A képviselők egyetértettek abban, hogy Geszten nemcsak a körzeti megbízott hiányzik, de egy polgárvédelmi csoport is elkelne. Az utóbbi egy esztendő alatt több mint húsz bűncselekmény vált ismertté a településen, s bizony nem csoda, ha az egyedül élő idősek félnek otthonaikban. Kacsintás Nyugatra. Sarkad Nyugaton is szeretne kapcsolatot kiépíteni hozzá hasonló nagyságú településsel. Ez ügyben folytatott tárgyalásokat dr. Tóth István, Sarkad aljegyzője a bonni főkonzullal. Kiderült, Németország nyugati részén öt S árkádhoz hasonló lélekszámú település akar magyar városokkal kapcsolatot létesíteni. Többféle kenyér. A gyulai áfész által működtetett geszti ABC forgalmát csökkentette az utóbbi időben nyitott számos kis magánbolt. A község lakossága ennek ellenére igényli az áfész jelenlétét a településen, csupán azt kérték, legyen többféle kenyér, ne fogyjon el már kora délelőtt a péksütemény, sőt igény lenne egy bútorbemutatóra is. Létszámnövekedés. Méhkeréken nem csökken a gyerekek száma az általános iskolában. Az óvoda 34 kisgyereket adott át az iskolának, s ezzel kétszáz fölé emelkedik az általános iskolábajárók létszáma. Napközis konyha. A nyár folyamán nem működött Geszten a napközis konyha. Irázi Istvánná, a helyi óvoda vezetője a napokban a konyha és a három napközis csoport fennmaradásáért emelt szót a képviselők legutóbbi ülésén. Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. Fotó: Kovács Erzsébet és Such Tamás SARKAD ÉS KÖRNYÉKE A feladathoz rávaló dukál! Békés megyét dr. Rúzsa György méhkeréki polgármester képviselte Budapesten a minap megrendezett Községi Önkormányzatok Szövetségének országos választmányi ülésén. A találkozó fő témája az 1996-os költségvetés irányelveinek megvitatása volt. Mint Rúzsa György elmondta, a központi tervek között szerepel a személyi jövedelemadó önkormányzati részének 35 százalékról 15-re csökkentése. A községi ön- kormányzatok szerint ez még akkor is érvágás lenne a települések számára, ha az állam az egyéb központi támogatások növelésével próbálná kompenzálni a kiesést. Egyetértettek viszont abban, hogy a költségvetési tervek szerint megszűnik a községek kétmillió forintos általános támogatása. Nem volt igazságos ugyanis, hogy egy 100-150 lakosú település is ugyanannyi támogatást kapott, mint egy több ezres község. Kifejezetten örültek az ön- kormányzatok annak a tervnek, miszerint a gépjárműadó teljes egésze a településeken maradhat, sőt annak mértékét is az önkormányzatok határozhatják meg. (Méhkeréken a kistermelők miatt nagyon sok az autó, így ennek a passzusnak az elfogadásával jól járna az önkormányzat.) Egyetértettek a községi önkormányzatok azzal is, hogy ott, ahol nincs helyi adó, vettessék ki, ám elvetették azt a gondolatot, miszerint egy faluban többféle helyi adó is legyen. Mint a hozzászólók elmondták, egy adónemen túl már nem terhelhető tovább a falusi lakosság. Örömmel fogadta a szövetség a sport, a közművelődés és az oktatás normatíváinak várható megemelését, ami ugyan még mindig nem követi a kialakult inflációt, de legalább enyhíti a gondokat. A tervezet 2,5 milliárd forinttal kívánja csökkenteni az önhibájukon kívül forráshiányos települések segítésére szánt pénzösszeget, szűkíteni akarja a cél- és címzett támogatások keretét. Az ön- kormányzatok természetesen ez ellen is felemelték hangjukat. A községi önkormányzatok választmányi ülése mindezek mellett három fontos kérdésben hozott egyhangú állásfoglalást. Az egyik, hogy az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát ne nehezítsék meg a központi irányelvek. Határozottan tiltakoztak az önkormányzatiság elvét sértő körzetközpontosító elképzelések ellen, valamint szorgalmazták az egyértelműbb feladatmeghatározást az önkormányzatok és az állam között. „Ha az állam feladatot oszt nekünk, ahhoz adjon rávalót is, mert különben nem tudjuk teljesíteni az elvárást!” — mondta végül a polgármester. Holland „görögök” magyar földön Sarkadon a Fekete-Körös jobb partján húzódik a B 3-as tábla. Valamikor Irtásnak hívták ezt a helyet, ma csak betű- és számjelzése van. Ezen a részen 8000 négyzetméternyi dinnyeföld a sarkadi Keme- csi családé. Szülői örökség. Mint Kemecsi István, a családfő elmondta, a dinnyetermesztést Mályvádon kezdték 1990-ben, aztán egy év megszakítással ez a gömb alakú gyümölcs lett az életük. Mivel a görögdinnye a fő megélhetési forrásuk, a családban mindenki kiveszi a részét a munkából. A szülők ültetnek, kapálnak, szüretelnek, szállítanak és értékesítenek, míg a gyerekek, Pisti és Zsolti csőszködnek. Mint mondták, nem egyszer előfordult, hogy kinn aludtak a dinnyeföldön egy kiszuperált hálókocsiban. Az őrzésben főként Elzára, a család németjuhász kutyájára támaszkodtak. Kemecsi István a holland fajtákra esküszik (húsosak, könnyen szállíthatók, tartósak), így az idén csak ezekkel ültették tele a földet Orbán napja után. — Igaz, volt már az ideinél jobb termés, de azért most is elégedettek vagyunk — mondta beszélgetésünkkor a családfő. — Szerencsések vagyunk a Fekete-Körös közelségével, mert így sose kellett igazán tartanunk a szárazságtól. A Geszti Kupa támogatói Több mint 30 támogatója volt annak a meghívásos kettesfogathajtó versenynek, amelyet a hét végén Geszten rendeztek meg. Borsós László főszervező elmondta, hogy az idei Geszti Kupát 21 cég és intézmény, valamint 15 vállalkozó vagy magánszemély támogatta. Közöttük találjuk Berczy János csabai, Tóth Gyula szegedi és Bag- di István kiskunfélegyházi vállalkozókat, a geszti, a mezőgyáni, a zsadányi és a biharugrai önkormányzatokat, a csabai Coca-Cola Amatilt, a Ráció üzletházat, a zsadányi Szilér Szövetkezetét, a Malom Kft.-t, a mezőgyáni Rex Kft.-t és mező- gazdasági szövetkezetét, a keresztúri vadásztársaságot, a gyulai Seres Nagyker.-t, a geszti két- egyházi takarékot, az AMK-t, a mezőgazdasági szövetkezetét, Őré Tamás, Zúgó Gábor és Hild György vállalkozókat. A szedésbe gyakran besegítenek a gyerekek barátai is... Étkezés régi áron A geszti általános iskolában már harmadik éve, hogy száz alá csökkent a tanulók létszáma. Ennek oka részben a demográfiai hullámvölgy, részben pedig a munkanélküliség miatti elvándorlás. Mivel Geszt 10 millió forintot nyert az önhibáján kívül forráshiányos települések számára kiírt pályázaton, így már biztos, hogy a tanév zökkenőmentesen indulhat a faluban. Ügy tűnik, ki tudják javítani a kilyukadt kazánokat és az omladozófélben lévő kéményt is. Emellett Irázi István igazgató azzal a jó hírrel toldotta meg az előbbieket, hogy ebben az évben még a tavalyi áron étkezhetnek a napközisek, amennyiben igény van rá. Orvos vállalkozásban Méhkeréken dr. Hanyecz Vince háziorvos július elsejétől vállalkozásban végzi az egészségügyi alapellátást. Az önkormányzattal történő megállapodás értelmében két év múlva felülvizsgálják ezt a formát, és ha beválik, az alapellátás továbbra is vállalkozásban marad. Mivel az ellátásért továbbra is az önkormányzat felel, a háziorvosnak ezután is beszámolási kötelezettsége van. 1995. augusztus 8., kedd Kell ez neked, kisember? Hogy örültek, tervezgettek a Sarkad térségi települések! Majd, ha megnyílik a méhkeréki határátkelő, így meg úgy lesz. (Igaz, ha sarkadi ember tervezgetett, akkor valahogy ilyen lehetett ugyanez a sóhaj: Majd, ha megnyílik a határ Sarkadnál...) Egy szó, mint száz, a kisemberek mindkét oldalon az oldást, a szabadabb, könnyebb átjárást, azt a bizonyos európai szélű szabadságot várták, várják a határnyitástól. A kisember keresi és meg is találja a szomszéd országban a barátságot, a közvetlen hangot, de még az együttműködési lehetőségeket is. Eszük ágában sincs gyanakodni egymásra vagy elferdíteni a másik szavait. A román és a magyar kisember pontosan érti egymást. Valami csuda, hogy ugyanez a felsőbb körökbenégy qjt alán nem akar sikerülni. Augusztus elsejétől hatályba lépett a határátlépési illeték fizetése. Az útlevéllel érkezőknek 15 ezer lejt kell letenniük a határon, a kishatárt átlépőknek 5 ezer lejt. Ezek mellett szárnyra kapott a hír, miszerint bevezetik a vízumkényszert is, ami majdnem lehetetlenné tenné az átjárást Magyarországra. A több mint 30 dolláros vízum, amiért ráadásul Bukarestbe kellene elutazni, jó néhány egyszerű embernek becsukná a kaput Magyarország előtt. Van aztán olyan magyar politikus is, aki már egyenesen a diplomáciai kapcsolatok megszakítását hangoztatja. Pont most vágnánk el a kapcsolatteremtések útját, amikor végre kibővítettük az átlépések lehetőségét!? Kell ez neked, kisember? Méhkerék gazdálkodása A méhkeréki képviselő-testület tegnapi ülésén tárgyalta meg a község első félévi gazdálkodását. A pénzügyi mutatók alapján megállapították, hogy a település a bevételi vállalásokat 67 százalékra, a kiadást 65 százalékra teljesítette. A település első félévi bevétele 64 millió 573 ezer forint volt, míg a kiadások 63 millió 314 ezer forintra rúgnak. Június 30-án az önkormányzat pénzkészlete 1 millió 497 ezer forint volt. (A település egyetlen helyi adója, a telekadó az első félévben 56 százalékra volt teljesítve.) Nincs megállás! Sarkadon nincs nyári szünet. A város és a kistérség diplomáciai élete ugyanúgy zsong, mint „szezonban”. Július 20-án dr. Hajós Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára vizitelt Sarkadon. A téma, amelyet a város szakembereivel körbejártak, legalább 15-20 éves probléma a településen. Ennyi ideje ugyanis, hogy a Gyepes- csatornában nincs természetes vízutánpótlás. Emiatt kiszáradt a meder, kipusztult az élővilág. A dolog persze legalább ilyen érzékenyen érinti a Kötegyán, Doboz és Békés külterületein gazdálkodókat is, akiknek megoldódna az öntözővízgondjuk, ha ismét víz kerülne a Gyepesbe. Épp ezért október 2- án visszavárják Békés megyébe (ezúttal Gyulára) az államtitkár-helyettest, ahol ismét szó esik a Sarkadot átszelő Gyepes- csatorna vízutánpótlásának lehetőségeiről. Mint a sarkadi polgármester elmondta, a nagyobb nemzeti ünnepekre mindig valamelyik parlamenti párt nevesebb politikusát igyekeznek meghívni. Tavaly a szocialista párt részéről dr. Vastagh Pál volt az augusztus 20-a ünnepi szónoka, az idén ugyanerre a napra a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét, dr. Giczy Györgyöt várják a településre. Október 21-én pedig (a 23-ai ünnep előtt) a kisgazdák képviseletében Torgyán József érkezik a városba. Tóth Imre úgy véli, a politikusok így közelebbről is megismerkedhetnek egy olyan hátrányos helyzetű területtel, mint Sarkad és vidéke. Augusztus 23-a se szürke hétköznap Sarkad diplomáciai életében. Ezen a napon ugyanis hat minisztérium (pénzügy, belügy, földművelésügy, környezetvédelmi és területfejlesztési, munkaügyi és népjóléti minisztérium) vezető munkatársa látogat a városba, illetve a térségébe. A „napirend” annak a szociális földprogramnak a megtekintése lesz, amely három évvel ezelőtt ebből a térségből indult el. Amennyiben a minisztériumok képviselői úgy ítélik meg, e Sarkad térségi ,,módszert’ ’ országos szinten is „szabadalmaztatják”. Disznópásztor volt, elnök lett Kiváló dolgozó (1967), Sarkad Emlékérem (1969), Munkaérdemrend ezüst fokozat (1978), Mezőgazdasági kiváló dolgozó (1979), Kiváló szövetkezeti munkáért (1988). Ez csak néhány elismerés azok közül, amelyeket a sarkadi Sajti Sándor kapott az elmúlt 25 esztendő alatt. Sajti Sándor 1929-ben született Sarkadon, majd az élet sok-sok megpróbáltatása után 1957-től a helyi áfész dolgozója, később elnöke lett. Az alatt a 14 év alatt, amíg az áfész élén állt, országos hírű volt a szövetkezet. Az országban négy szövetkezetét jelöltek ki a fólia alatti zöldségtermesztés mintahelyének. Az egyik Sarkad volt. A ma már nyugdíjas Sajti Sándort otthonában kerestük meg, hogy beszéljen arról az útról, ami ehhez az igazgatói székhez vezetett... —Nem volt könnyű gyermekkorom — mondta. — A tizenegyedik évemben jártam, amikor meghalt az édesapám. Négyen voltunk testvérek, anyám nevelt tovább m inket. Én, mint rangidős, besegítettem a pénzszerzésbe. Cselédnek álltam, disznót őriztem, cséplőgépnél dolgoztam, majd egy szénbányába kerültem. Egy alkalommal, miközben anyámmal bementünk vásárolni a városba, otthon a húgom ruhája meggyulladt, és mire hazaértünk, halálra égett. Aharmadik tragédia akkor ért, mikor anyámat is elvesztettem. Akkor úgy éreztem, öngyilkos leszek. De ránéztem a testvéreimre, és tudtam, nem tehetem meg, hiszen csak én maradtam már nekik. Ettől kezdve azzal telt az életem, hogy kerestem rájuk, és egyengettem az útjukat. Az iskolában mindig jó tanuló voltam, így még a tanulásban is a segítségükre tudtam lenni. Annak idején a népiskola 2. osztályából különbözetivel lerültem a polgári iskola 4. osztályába. A polgári akkoriban volt 75 éves, és az igazgató azt mondta, olyan még nem fordult elő az iskola életében, hogy valaki másodikból egyből a negyedikbe kerüljön. Sajti Sándor aztán felnőtt korában tovább tanult. Elvégzett mindent, ami a beosztásához ^ kellett. Testvérei elkerültek Sarkadról, ő hű maradt szülőhelyéhez. A legnagyobb boldogság számára az volt, amikor megismerte a feleségét, majd megszülettek a gyermekei. Ma már három unoka boldog nagypapája. „Én nem szeretem az unokáimat, hanem imádom őket!” — mondta búcsúzóul már a kapuban. A nyugdíjas Sajti Sándor hétköznapjai a szőlőskertben vagy otthon, a ház körüli állatok gondozásával telnek...
