Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26-27 / 200. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1995. augusztus 26-27., szombat-vasárnap Évforduló. Ezen a na­pon hunyt el 1961-ben Ró­zsahegyi Kálmán színész, kiváló művész- A színiakadé­mia elvégzése után 1892-ben kezdte pályáját Dobó Sándor társulatánál,, majd Debre­cenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Ma­gyar Színházhoz szerződött, ahol operett szerepeket ját­szott; 1900-ban a Nemzeti Színház tagja, majd 1923- ban örökös tagja lett. 1926- ban az USA-ban vendégsze­repeit, 1935 után különböző magánszínházakban lépett fel. Színiiskolát alapított, melyből sok jeles művész került ki. Horgászverseny. A Békési Horgász Egyesület ma és vasárnap a Kettős-Kö­rösön, az egyesület horgász­tanyája előtti szakaszon ren­dezi nemes halfogó verse­nyét, ami szombaton délután 2 órakor kezdődik, s vasárnap 10 óráig tart. Segítség. Békés város ön- kormányzata úgy döntött, hogy anyagi erejéhez mérten egységes támogatást nyújt az iskolás gyermeket nevelő családoknak. így a város 2 ezer 872 — ebből 2 ezer 86 az általános iskolás — tanulója összesen 3,1 milló forint tá­mogatásban részesül. A fel­sőfokú tanintézetben, vagy más városban nappali tago­zaton tanuló békési fiatalok külön igénylés alapján kap­tak, s kaphatnak támogatást az új tanévre. Talentum: a nyertes a három milliót választotta Egy meseautó nyomában Az alapítváhyosok végül bead­ták a derekukat: azt javasolták a minap, hogy találkozzunk aznap este fél hat és hat között Szarvason, a helységnév-tábla melletti parkolóban. Ez a Ha­lászcsárda előtti térség, a kör­nyék ideális terep e forróságban egy sör melletti, könnyed hang­vételű és boldogságos interjúra — gondoltuk. Mint kiderült: kissé elhamarkodottan. A ran­devú előtt másfél-két órával üzenet érkezett, hogy a helyszín stimmel, ám áttették az időpon­tot este hétre. Ott voltunk egy negyedórával előbb. Hét óra után 15 perccel összejött a dolog, éppen akkor, amikor hatalmas Renaultjuk — nem a Laguna — befordult a parkolóba. Hárman szálltak ki. Hevenyészett bemutatkozás után, s mielőtt felajánlhattuk volna, hogy üljünk le a Halász- csárdában, Horváth Gyula úr, az alapítvány kuratórimának elnö­ke bejelentette: nagyon sietős az útjuk, csupán arra van lehető­ségünk, hogy a kocsijukba be- szállva készítsük el az interjút. Két másik parkoló kocsi közé ékelődött a Renault. Az „arccal” az Erzsébet liget fái felé fordult autómonstrum hátsó ülésébe süppedve bukkantunk a negye­dik utasra, akit a játék nyertese­ként mutattak be. A 35-40 kö­zötti, lebarnult, feszültségét mindvégig palástolni igyekvő fiatalember—híven elhatározá­sához — nem fedte fel kilétét, ámbár valami névfélét mormolt kézfogáskor. Átérezve a hely­zet eleve elrendeltetését, jobb­nak láttuk, ha nyomban belevá­gunk a beszélgetésbe. — Hogyhogy nem az autót vitte haza? — Nem érdekes. —Csak nem titok ez is? — Van autóm.-—Milyen? A Renault Lagú­nánál jobb? — Német. —Miért határozott úgy, hogy nem lép a nyilvánosság elé? — Nem kell ezt tudni min­denkinek. Nagy az ismeretségi köröm. . — Legalább azt elmondhat­ná, hogy hová valósi! Magyar? Horváth Gyula és két társa a kocsi körül ácsorgott, járkált, nézelődött amíg mi a félhomály­ban beszélgettünk. E kérdésnél Horváth úr belehuppant az „anyósülésbe”, s elárulta, hogy az úr Bács-Kiskun megyei. Is­mét a boldog — ám annak külö­nösebben nem látszó — nyertest kérdeztük, aki csak válaszadása pillanataiban fordult felénk rej­télyes mosolyfélével szája szög­letében. —Mennyi pénzt is kapott? — Amennyit a kocsi ért. Horváth úr rögvest szabato­sabban határozta meg az össze­get. Közbevetése nyomán tud­juk, hogy nettó három millió fo­rintról van szó, minthogy a nye­reményadót az alapítvány fizet­te meg utána. A többit a nyertes­től kívántuk hallani. —Mit csinál ezzel a sok pénz­zel? — Mindenféle terveim van­nak. Fiatal vagyok, szórako­zom. —Hány sorsjegyet vett? — Vagy ötvenet. —Hol?-— Békéscsabán, ahol a kocsi volt. Meg a hirdetőben. —Mitől ilyen zárkózott? — Sok ismerősöm van, nem akarom, hogy elérjenek. —Attól tart, hogy kéregetné- nek öntől? — Igen. Horváth Gyula ismét kisegí­tette interjúalanyunkat. Hozzá­tette, hogy amilyenek ma az em­berek, a lakásán még meg is tá­madhatnák... — Örül egyáltalán? — Örülök. —És a családja? — Az is. Szóba került, hogy hetekig azért nem jelentkezett, mert kül­földön nyaralt, s mint mondta, hazaérkezése után sikerült meg­tudnia az alapítvány telefonszá­mát. —Hol nyaralt? — Olaszországban. — Ott merre? — A tengerparton. —Melyiken? Az úr nyilván belefeledkezett a beszélgetésbe: faggatózásunk e pontján kérdően nézett Horváth úrra, mintha neki kelle­ne tudnia a választ. Majd eltűnődött: — Trieszt. Vagy arrafelé va­lami kisfalu... — Elárulná, miért éppen eb­ben a szarvasi parkolóban kel­lett találkoznunk? A válasz ismét Horváth Gyulától, a Talentum Alapítvány képviselőjétől érkezett. Korrek­tek akartunk lenni, megnéztük, ez a hely nagyjából félúton található — mondta. Talán illett volna megköszönni ezt a gesztust, ám vélhetően megfeledkeztünk róla. Szedelőzködtünk, partnereink azt mondták, sietnek. Mi még egy ideig tanakodtunk a magunk járműve mellett, bemenjünk-e ar­ra az elmaradt sörre, amikor a Renault elgurult utasaival — a városba. Eltévedhettek, sajnál­koztunk egymás között, ám per­cekkel később megnyugodva lát­tuk, hogy kevéssel elhaladtunk után kocsijuk megfordult a szarvasi városháza előtti parko­lóban. De mi baj is érhetné őket, ha ott ül a kocsiban egy valóságos szerencsefia? Kiss A. János Megkérdeztük olvasóinkat Kinek adakoznának a lottó-főnyereményből? Vígh Pál, 50 éves, gyomaendrő- di (siratói) tehenész: Jó volna, ha megnyerném! Odaadnám a fiaimnak, ők né­gyen biztosan jó célra használ­nák. Magamnak egy szép házat vennék, s megélnék e temérdek pénz kamataiból. Nem adakoz­nék más irányba, elég volna a család boldogulására fordítani a pénzt. Szoktam lottót vásárolni, hátha egyszer rámmosolyog a szerencse és nyerek vala­mennyit. Beérném kevesebbel is, mint az ötös találat. Simkovicz Hajnalka, 17 éves, hunyai bolti eladó: Ritkán szoktam lottózni, de újabban én is veszek he­tente egy-két szelvényt. Ha ötös találatom lenne, amiben igaziból nem hiszek, akkor egy szép házat építenék, azt gyönyörűen berendezném, esetleg elmennék utazni is világot látni. A többi pénzt felosztanám a barátaim között. Mindenkinek adnék belőle, aki közel áll hozzám, így segíteném őket. Vígh Sándor, 42 éves, gyoma- endrődi (öregszőlői) munkás: Nincs nekem olyan szeren­csém, hogy nyerjek. Ha mégis megtörténne a csoda, és hozzá­jutnék ahhoz a temérdek pénz­hez, akkor egy szép házat ven­nék. Nőtlen vagyok, gyerekeim sincsenek, így nem családi kör­ben adakoznék, hanem az öre­gek otthonát és az óvodát fej­leszteném. Erre szívesen ad­nék. Veszek egy lottót, hátha önök meghozták a szerencsé­met. Harangozó Róbert, 20 éves, bé­késcsabai bolti eladó: Kórházaknak, rokkantaknak, egyéb rászorulóknak biztosan nem adnék, viszont a családta­goknak, haveroknak segítenék. Mindent megvennék, amire szükségem van, lakást, autót és persze alaposan megünnepel­ném a nagy eseményt. Mégis, talán az összeg legnagyobb ré­széből valami vállalkozást nyit­nék, újra befektetném, olyan do­logba, amivel megsokszoroz­hatnám a pénzt. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztori­kat, egyéb színes írásokat közlünk. Mondjon egy sztorit! Az első „interjú” Speter Erzsébettel A karácsonyi számba írni mindig megtisztelő. Hónapokkal előbb készül rá az ember, s igyekszik mindent beleadni. 1992- ben azonban körmömre égett a dolog, december első napjai­ban még fogalmam sem volt, mit írjak. Az egyik nap ebédből jövet főszerkesztőnkkel tanakodtunk, mi is lenne a legjobb téma. Záporoztak az ötletek, mígnem kikötöttünk Speter Erzsébetnél. Néhány héttel korábban volt az Erzsébet-díjki- osztó gála, frissen élt még az emlékezetben, és sokan kíván­csiak a „magyar-Oscar” megteremtőjére. Nosza, telefon Budapestre, ahol közlik, Speter Erzsébet két napja visszautazott Amerikába. Talán majd legköze­lebb... Feladni viszont nem szabad, újabb telefon a témában jártas, kollegának — egy hetilap főszerkesztője —, aki meg­értő és indítványozza, keressem meg a napokban a szerkesz­tőségben, addig szól egy másik — humorista — kollegának, aki szintén Speter-szakértő. Három újságíró van, Speter Er­zsébet nincs, tehát az a fura helyzet, hogy vele, de nélküle kell interjút készítenem. így is történt, bár a végén úgy éreztem, itt van ő is, csak épp láthatatlanul. Már összeállt a kép, amikor kiböktem, hogy én ebből egy kolumnát (egész oldalt) akarok készíteni, mire a humorista kollega megjegyezte, tegyek inkább sok fényképet az oldalba, akkor kevesebbet kell írni... A főszerkesztő bajuszát kezdte pödörni és csak több évtize­des ismeretségünk okán nem mondta, hogy képtelenség az egész, arra viszont mindketten megkértek, ha mégis írnék egy kolumnát, meg ne mondjam, kiktől származnak értesüléseim. Ezt most sem árulom el, annyi viszont bizonyos, hogy nélkülük nem jelenhetett volna meg karácsonyi számunkban a teljes oldalas interjú úgy, hogy akár egy szót is váltottam volna Erzsébet asszonnyal. (Az igazsághoz tartozik, hogy megjelenés előtt telefonon beolvastam neki.) A többit bizonyára tudják: azóta, nagy örömünkre, rend­szeres kacsolatunk van Speter Erzsébettel, abban a megtisz­teltetésben volt részem, hogy vendége lehettem Miamiban, és ő is járt szerkesztőségünkben. Remek interjúalany a valóság­ban is! Seleszt Ferenc QLÓRIfl BIZTOSÍTÓ RT TERÜLETI IGAZGATÓSÁGA A SVÁJCI „SWISS LIFE" CSOPORT TAGJA Szerződéseink Békés és Csongrád megyei értékesí­tésére fő- és mellékállású üzleti munkatársakat, va­lamint egyéni vállalkozókat keresünk TERÜLETI KÉPVISELŐI MUNKAKÖRBE. Az eredményes munkához ♦ versenyképes módozatokat (élet-baleset, nyug­díjkiegészítő és vállalkozási vagyonbiztosítások) ♦ kiemelkedően magas jövedelemszerzési lehető­séget (üzletkötési jutalékot, speratív vagy meg­tartási jutalékot, alapfizetést) ♦ gépkocsiátalány-térítést ♦ egyéb juttatásokat biztosítunk. Jelentkezésüket várja a svájci—olasz—portugál— magyar tulajdonban lévő nemzetközi biztosító. Jelentkezni a Békés—Csongrád Megyei Területi Igazgatóságon Nagy Tibor [telefon: (66) 450-870, (66) 450-871] területi igazgatónál vagy írásban az 5601 Békéscsaba, pf. 358. címen lehet. A jelentke­zők 2 db igazolványfényképet, erkölcsi bizonyít­ványt hozzanak (küldjenek) magukkal. Felvétel esetén az utazási költséget megtérítjük. LEGYEN A MUNKATÁRSUNK! NYUGALMÁT BÍZZA GONDJAINKRA! Glória Biztosító Rt. AUTÓBUSZOS AJÁNLATAINK: Olasz körút, francia ízelítővel: 1995. szeptember 15.—22-éig félpanzióval Róma, Nápoly, Sorrento, Capri: 1995. szeptember 29.—október 8-áig, 10 nap Szenzáció! Görög tengerpart, 10 nap: 1995. szeptember 22.—október 1-jéig REPÜLŐS AIÁNLATA1NK! Korfu, Kréta repülővel, szállodában félpanzióval: Mallorca, Tunézia repülővel, szállodában félpanzióval: Keresse nálunk a TAN-TÚRA egzotikus útjait! Csak nálunk: szeptember 15-éig 5—10 000 Ft előfoglalási kedvezmény! Thaiföld, Kenya, Brazília, Mexikó: 16 napos utazások már 119 900 Ft-tól! Egyiptom, nílusi hajóút: már 79 900 Ft-ért! 29 600 Ft. 19 900 Ft/fő. 12 900 Ft/fő. 29 900 Ft/fő. 39 900 Ft/fő. Jelentkezni lehet: Zenit Tours Bt., Békéscsaba, Luther u. 10—12. Telefon: (66) 453-210, 327-766. / CTT "i—r Tisztelt ciroktermelok! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a ROSSETTO INTERNATIONAL Kft. (5940 Tótkomlós, Melinda u. 4.) ü magvas és húzott seprűcirkot vásárol. Érdeklődni a helyszínen. Telefon/fax: (68) 385-518. Az Újkígyósi Növénytermesztő Szövetkezet földet bérel ___________________________|1996. évre Újkígyós és S zabadkígyós vonzáskörzetében. Bérleti díj: 250 Ft/ak. Bérbeadók részére terményvásárlási lehetőség. Bővebb felvilágosítás személyesen a Petőfi u. 92. szám alatt vagy az Új Elet majori irodákban, telefonon: (66) 356-605, (60) 480-982, 480-983.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents