Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-25 / 199. szám
1995. augusztus 25., péntek MEGYEI KÖRKÉP fcRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A Várfürdő a „csomag” után Dr. Bagosi Attila, a Gyulai Várfürdő Kft. igazgatója a nyári szezon előtti sajtótájékoztatóján a Bokros-csomag gyógyfürdőket érintő részét egyfajta merényletnek aposztrofálta. Nem tartotta lehetetlennek, hogy a hazai gyógyfürdők belefulladnak a csomagba. Az elmaradt gyógykúrák miatt fellépő, netán súlyosbodó betegségek kezelése pedig majd évek múltán kerül milliárdokba... — Jogos volt a pesszimizmus? — kérdeztük dr. Bagosi Attilát. — A Bokros-csomag március 12-ei meghirdetése után azonnal lecsökkent a forgalmunk! Pedig az első három hónapban több vendégünk volt, mint 1994 azonos időszakában! De már áprilisban 7700- zal kevesebb látogatónk volt a tervezetnél... A negatív tendenciák a nyári hónapokban folytatódtak. —A szigorítást mikor vezették be? — Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár július 1-jé- től alkalmazza az új szabályozást. Ennek lényege, hogy a gyógyfürdők úgynevezett győgytényezőit térítésmentesen kizárólag rehabilitációs céllal lehet igénybe venni. A medencefürdőt azóta fel sem írhatják betegeiknek a szakorvosok! Térítéskötelesnek minősítették. —A Váifürdőhogyan próbálta ellensúlyozni a gyógyulni vágyók megnövekedett terheit? — Ha valaki naponta legalább két gyógykezelést vesz igénybe, akkor számára térítés- mentesen — tehát a Várfürdő költségén — biztosítjuk a medencefürdőt. (A kedvezmény csak a magyar állampolgárokra vonatkozik.) Öröm az ürömben, hogy erről a lehetőségről egyre többen tudnak az országban, aminek köszönhetően augusztus közepétől lelassulni látszanak a negatív tendenciák. — A hazaiak kiesését nem pótolták a nyugati vendégek? — Sajnos nem. Pedig a külföldiek jól érzik magukat Gyulán, elégedettek, sokan írnak be az elismerés szavaival a vendégkönyvünkbe. De amikor az egyik berlini házáspárt arról kérdeztem, hogy szerintük miért nem indult be a honfitársaik inváziója, akkor így fogalmaztak: Németországból nézve a térképen Gyula túl közeinek látszik balkáni a háborúhoz. Lovász Sándor Mezőgazdasági kiállítás és vásár Iskolakezdés Geszten. Az önhibáján kívül forráshiányos települések pályázatán Geszt ebben az esztendőben is nyert, így az idén sem kell nem kell tartaniuk a működésképtelenségtől. Sőt, valamennyi általános iskolás tanuló számára ingyenesen tudják biztosítani a tankönyveket, füzeteket. A közép- és felsőiskolába járó geszti fiatalok 2000 forintos iskolakezdési támogatást kapnak, míg a levelezősöket 1000-1000 forinttal támogatja az önkormányzat. Visszavont támogatás. Vésztőn a helyi önkormányzat a lakossági szennyvízszippantást minden egyes alkalommal 322 forinttal támogatta. Ezt a támogatást szeptember elsejétől az önkormányzat megszünteti, ám az esetenkénti 456 forintos állami támogatás természetesen a továbbiakban is érvényben marad. A megváltozott tarifák alapján szeptember elsejétől Vésztőn a lakossági szennyvízszippantás 922 forintba (+ÁFA), a közületi 1500 forintba (+ÁFA) kerül majd. A Gyomaendrődi Bethlen Alapítvány második alkalommal rendezett nemzetközi művésztábort Gyomaendrődön július 24—augusztus 6-áig. A tábor szakmai művészvezetője Csuta György festőművész volt. Ausztriából, Romániából, Bulgáriából, Kínából és Magyarországról érkezett művészek által a táborban készített műveket szeptember 3-ától 10-éig a Bethlen iskolában tekinthetik meg az érdeklődők kiállítás keretében. . Az önként vállalt művészi feladat mellett szorosabban vett szakmai rendezvényt is létrehoz a Bethlen Gábor Szakközépiskola Gyomaendrődön. Ugyanis augusztus 31 -étől szeptember 2- áig a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége megbízásából a szekszárdi Mark- Komm Kft. az iskola segítségével Mezőgazdasági Szakkiállítást és Vásárt tart. Ez a vásár a Vita Agricolae rendezvénysorozatának programjába tartozik. Szakmai előadásokkal, kor- referátumokkal, tájékoztatókkal, agrárfinanszírozási koncepciók ismertetéseivel és egyéb szórakoztató műsorokkal tarkítottan fog a kiállítás és vásár lebonyolódni. A támogatók között megtalálhatjuk a Békés megyei önkormányzatot, Gyomaendrőd önkormányzatát, a Békés Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, a Békés Megyei Agrárkamarát. A Békés megyei gazdakörök elnökének, a gyomaendrődi dr. Kulcsár Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy Gyoma- endrődre került ez a jelentős és fontos rendezvény. Olvasóink írják .... — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Szép Ilonkák és örömlányok A „Szép Ilonkák” című cikk olvasása nagyon felkavart és — bár még soha sem reagáltam újságcikkre '■— elhatároztam, leírom néhány gondolatomat. Együtt szenvedek két szép kisunokámmal, mióta őket is elhagyta jónevű apjuk egy, ,Szép Ilonká” -ért. A poklok kínjait álltuk ki, mikor el kellett magyarázni, hogy e naptól csak hárman vannak, mert „édesapa” (?) nem akar többé a családjával élni. Ezt értelmes, gondolkodó kicsi gyermek nem tudja felfogni. Teltek a napok, és mikor már azt hittük, talán megértették (ha elfogadni nem is tudták, hiszen felnőttnek sem sikerül), könnyes szemmel ismét megkérdezték: „Mikor jön már haza apa?” Több, mint egy éve nem tudják feldolgozni, hogy ők jók, kitűnő tanulók, mindenki dicséri őket, akkor apa miért egy idegen nőt választott helyettük?! Egyre többször mondják: „Utálom a felnőtteket, azok azt tehetnek, amit akarnak!” Bizony sok kérdésükre nem tudok felelni, mert nem tudom hogyan gondolkodik a csak önmagával, ösztöneivel foglalkozó ember, akinek fontosabbak a Szép Ilonkák, Erzsikék, Veronikák, Marikák stb., mint az ő kénye-kedve miatt született két gyönyörű, ártatlan gyermeke! Megkérdezi a cikk írója: „Ki a bűnösebb? Az örömlány, aki pénzért eladja magát, vagy az, aki pénz nélkül teszi ugyanezt, sőt tönkretesz két családost.” , Válaszom: az örömlány felvesz ugyan egy összeget, de egykét óra múlva már meg sem ismeri,,páciensét”. A „Szép Ilonkák” nem igaz, hogy pénz nélkül teszik! Nagyon is sok pénzükbe vannak az „édesapák” (? )-nak. És szerencse lenne, ha ezzel megelégednének. De sajnos nekik az „édesapák” jó neve és egzisztenciája is keli És ezt a családtól, a gyerekektől veszik el. Azt hiszem, kitűnt soraimból, hogy egy örömlány sokkal veszélytelenebb és olcsóbb, mint a „Szép Ilonkák”! Főleg pedig az örömlányokat az „édesapák” fizetik meg, a „Szép Ilonkák” kegyeiért a gyermekek fizetnek az elrontott gyermekkorukkal, a családi biztonsággal----m elyeket soha, senki visszaadni nem tud nekik. Más igyekezet csak pótolni tud valamit, de a veszteséget vissazadni nem. Mindezt elveszi önön kedvtelése miatt az „édesapa” (?), hogy ideig-óráig a kedvében járjon egy önző, kizárólag önmagával törődő, erőszakos, nem is igazán „Szép Ilonká" -nak. Meggyötrik a gyermekieteket, a nyiladozó, tiszta értelmet és erkölcsöt, eltüntetik a gondtalan gyermekkacajokat. Egy pedagógus nagymama (Név és cím a szerkesztőségben) Franciaországi életképek három tételben A néptáncfesztiválok földjén II. Az elmúlt hét csütörtök éjjelén érkezett haza háromhetes fesztiválturnéjáról a Balassi Néptáncegyüttes és az őket kísérő Békés Banda. Az eseményekről lapunk folyamatosan adott hírt. E rövidke sorozattal egy kicsit a kulisszák mögé igyekszem bevezetni az olvasókat. A Vendöme-i Szentháromság templom Szombat délelőtt, amúgy franciásan Számunkra szinte elképzelhetetlen forgatag alakult ki Felletin utcáin szombat délelőtt: a szokásos heti piac. Aki élvezni és értékelni tudja a vásárlás hangulatát, annak igazi paradicsomot jelentett. Szinte hihetetlen mennyiségű és minőségű ám lel ilyenkor gazdára. A gyümölcsök szépséLimoges-i templom Ifelső gét csupán a zöldségválaszték képes felülmúlni. Az őszibarackok katonás rendben sorakoznak a műanyag méllyedésekben. Kis tálkákban virít az eper, a málna, a szeder és az áfonya. A kóstolgatás itt megszokott dolog. A saláták kavalkádja mellett (hirtelen hat félét számoltam meg) van itt articsóka, mini retek, karotta (nem összetéveszetendő a sárgarépával) és olajbogyó minden mennyiségben és formában. A piaci forgatag koronája a sajtárus. Állítólag Franciaországban minden napra jut egy fajta sajt. Ezen persze, a sajtok végtelenjét látva nem is lehet csodálkozni. A camemberek, a rock- fort-szerűségek, a kemény sajtok közül a penészes borításúak és a Chévre-félék (kecskesajtok) ötlenek először a kevésbé avatott szem elé. Egyszerűen gyönyörűek. Az ízükről nem is beszélve. Ami számomra végképp meglepő volt — hiszen ne feledjük, a tengertől mintegy 250 km-re, a hegyek között vagyunk, egy nagy on kicsi városkában—a haláá- rusok jelenléte. A rekkenő melegben tört jég között a tenger kimeríthetetlen gyümölcsei kacsintgattak. Legalább 10-15 féle hal, 4-5 féle rák és kagyló várta az ínyenceket. A szállítás és az árusítás ötletes. Olyan, speciálisan kialakított járműveken érkeznek, melynek oldalát lehajtva — az árunak megfelelő pult keletkezik. A sajt, és húsárusok üveges hűtőpult mögül, a halárusok hatalmas fapulton ámlnak. A gourmandok A francia konyha méltán világhírű. Alapvető jellemzője, sokfélét esznek, de mindenből csak egy keveset. Ételeik könnyűek, zsírszegények. Igaz, nem mindenki volt elragadtatva ettől a nagyon egszséges táplálkozástól. A csoport férfi tagjai számára az esetek többségében kevésnek bizonyult egy-egy adag. De francia házigazdáink rendszerint gondoskodtak a repetáról. Minden főétkezés valamilyen előétellel vagy salátával kezdődött a jellegzetes francia, mustáros öntettel. Ezt követően általában valamilyen mártásos húst (jobbára marhát), csirkét szolgáltak fel zöld körettel. Ezután mindig volt valamilyen francia sajt, sütemény, gyümölcs vagy fagylalt. Egy valami azonban mindenkinek hiányzott: a leves. A franciák ugyan ismerik, a hagymalevesen kívül általában krémleveseket esznek, de nagyon ritkán. Oly annyira, hogy a három hét alatt egyszer sem kaptunk. Az utolsó napokban mindenki igyekezett az itthoniak tudtára adni, akármilyen későn is érkezünk majd meg, mindenképpen levessel várják. Városnézőben Közép-F r anciaor s/.ágban Az útvonal — Ausztria, Németország és Svájc — melyen Franciaországot megközelítettük gyönyörű volt. A két gépkocsive; zető „öreg rókaként” szelte az országutat, kezük alatt biztonsággal haladt a Setra, miközben mi békésen szunyókáltunk. Szombat délben értünk a festői szépségű Zürichbe, ahol nyolc órát töltöttünk. A Limmat folyó partjára épült város gyönyörű műemlékekkel büszkélkedhet. A legnevezetesebb talán a Frau- münster templom, melynek üvegablakait Chagall készítette. Az óváros hangulatos utcácskáiban megannyi méregdrága üzlet csábítja a turistákat. Egy nap Felletinből, a csoportot hátrahagyva egyedül indultam útnak Limoges városába. A kétórás hegyi buszút után érkeztem meg a pezsgő életű, forgalmas városba. Mielőtt elindultam, többen kérdezték, hogyan fogok eligazodni, honnan tudom majd, merre kell mennem. Franciaországban azonban egyszerűen nem lehet eltévedni. Minden fontosabb információ megtalálható — műemlék, templom, szálloda, fontosabb csomópontok, terek— az irányjelző táblákon. A turistairodát megleleve, ahol térképet és minden egyéb prospektust, ami a városhoz illetve közvetlen környékéhez kapcsolódik meg lehet találni, elindultam. Lankás hegyoldalon épült az óváros, csodálatos templomokkal. Megtalálható volt itt minden, ami Franciaországot jelenti. Egy másik alkalommal a magyar csapatot egy vendőme-beli vendéglő hívta meg ebédre. (A tulajdonos evvel szponzorálta a fesztivált.) A fehér asztal mellett elköltött finom falatok után elindultunk megnézni a Loire egy ága mentén épült gótikus Szentháromság templomot. Annyira megtetszett a ldsváros hangulata, hogy úgy döntöttem, nem megyek vissza a csoporttal, hanem szétnézek. A csoportkísérő készségesen nézett utána a menetrendszerinti járatnak, mely 18 órakor indult. Elbúcsúzva a többiektől, felfedező útra indultam. A főutcán mindenhol apró üzeletek kínálták nyárvégi, leszállított árú portékáikat. Az apró folyócska keresztül- kasul szelte a régi városrészt, különleges, Velencére emlékeztető hangulatot varázsolva. A jelzett időpontban ott voltam a megállóban, busznak azonban híre-hamva sem volt. Biztonságból megkérdeztem az egyik sofőrt, mikor indul a busz. O rámcsodálkozott, majd közölte: Montoire és Vendöme között legközelebb kedden lesz busz. Aznap csütörtök volt. Mint kiderült, csoportkísérőm elnézte az indulási időpontot A következő lehetőségek álltak előttem: pánik—é fölött kénytelen voltam hamarosan úrrá lenni; taxi — lehetetet- len, hiszen 300 frank (7500 Ft); autóstop—itthon sem, nem hogy külföldön; gyalog — még eltűnt a legreálisabbnak, csakhogy 5-6 órai gyalogláshoz nemigen kedvezett a 32 fok meleg. Végül elmagyaráztam reménytelen helyzetemet, s miután a franciák talpig úriemberek, egy szabadságon lévő buszsofőr felajánlotta, elvisz kocsiján Montoire-ig. (Folytatjuk) Muzslai Katalin
