Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-03 / 180. szám
a 1995. augusztus 3., csütörtök KÖRKÉP ág Kondicionáló terem. Dobozon a művelődési házban kondicionáló termet alakítottak ki. A terem átadására augusztus 5-én 17 órakor kerül sor, a rendezvény vendége lesz Lovász György erőemelő. Útlezárás. Szarvason lezárták az Erzsébet-liget Halász- csárda felőli bejáratát. Ezzel akadályozták meg — egy lakossági bejelentés kapcsán —, hogy az autósok ráhajtsanak a kerékpárútra. Bíznak benne, hogy ezután az út rendeltetésszerű használata is megoldódik. Lebuktak. A napokban lapunk is beszámolt arról, hogy románok vertek meg egy szintén román állampolgárt Orosháza külterületén, miközben egy fához kötötték, 20 ezer forintjától, útlevelétől megszabadították és gatyára vetkőztették. A sértett (mivel mindannyian egy magyarnál dolgoztak) és a munkáltató elmondása alapján sikerült fantomképet készíteni a három elkövetőről (ez jelent meg a Hírlapban). A rendőrség kérte a lakosság segítségét, és felajánlott 50 ezer forintot a nyomravezetőnek. Pénteken este a grafika alapján egy állampolgár felismert a tettesek közül kettőt, akik előzetes letartóztatásban várják sorsuk alakulását. A rendőrség ezúton is szeretné megköszönni a bejelentést annak, aki nyomra- vezette őket. Köröstarcsára a Megyei Amatőr Művészeti Fesztivál idejére, augusztus 10—13-áig a rendezőség várja a vásározók jelentkezését. Jelentkezés a polgármesteri hivatalban, a 382-211-es telefonon. Zöldhullámos beruházás Megkezdődtek az előkészületek a csomópontok kialakításara FOTÓ: SUCH TAMÁS Jelzőlámpás csomópontokat alakítanak ki Békéscsabán a Bartók Béla úton. A Lepény Pál, a Haán Lajos és a Munkácsy utca kereszteződését eddig nem szabályozták, viszont a forgalmi igények már régóta indokolják a lámpák létesítését. Tavaly már elkészült a legszükségesebb jelzőberendezés a Tulipán utcánál. Vantara Gyula, a Békéscsabai Közúti Igazgatóság igazgatóhelyettes—főmérnöke kérdésünkre azt is elmondta, hogy a Batthyány és a Damjanich utca végén „Elsőbbségadás kötelező” táblák szabályozzák továbbra is a forgalmat. A Damjanich utcából azonban csak jobbra kis ívben lehet kifordulni, és a Bartók Béla útról is csak kis ívben szabad erre fordulni. A Wesselényi utcához viszont jelzőlámpát helyeznek majd el. Az önkormányzattal közös beruházás 29,1 millóba kerül, a költségeket nagyrészt a közúti igazgatóság finanszírozza. A tervek szerint szeptember 15-ére fejezik be a munkát, ami a keresztirányú közlekedést könnyíti meg, hiszen nehezen lehetett az utakról balra fordulni. Mindemellett a kivitelezés a zaj— és rezgésártalmat is csökkenti, és környezetvédelmi szempontból is előnyös. Vantara Gyula szerint a jaminai hídtól a szabadság téri lámpáig a „zöld hullám” segíti majd a közlekedőket. Most azért tapasztalhatók fennakadások, mert a híd felújítása miatt a jelzőlámpák programját módosítani kellett. SzaT Anyatej világhete ’95 A baba számára a legideálisabb A WHO felhívására harmadik éve szervezi meg a Városi Védőnői Szolgálat a Szoptatás Világnapjának békéscsabai rendezvényét, mely augusztus 4-én 10 órakor kezdődik az MDF Székházban (Nagy Imre tér.) A program igen változatos. Meghívott vendégek: dr. Kállai Klára pszichológus és dr. Baukó Attila szülész-nőgyógyász. A programon résztvevő sokáig szoptató és sok anyatejet adó anyukákat a védőnők köszöntik. Otthonában kerestük meg Balkusné Kot- roczó Évát, aki meghívást kapott a rendezvényre. — Mi a véleménye a szoptatásról? — Kisfiúnk, Balkus Róbert Dávid 1995. január 12- én született. Férjem, Tibor akarta, hogy a szülésnél is jelen legyen. Sokat segített nekem, hogy mellettem volt a szülőszobában. A kórházban „babás szobában” kértem elhelyezést, ami azt jelentette, hogy napközben gondozhattam gyermekemet és bármikor megszoptathattam, ha éhes volt. Öt hónapos koráig csak anyatejet kapott, mégis könnyen megbarátkozott az „új ízekkel”, amit a főzelékek, gyümölcsök jelentették számára. Jelenleg is szopik még, és szeretném, ha ez az időszak sokáig tartanak. Minden érv a szoptatás mellett szól, hiszen kisfiúnk szépen fejlődik, kiegyensúlyozott, végigalussza az éjszakát. Szerintem a legideálisabb táplálék az anyatej a kisbaba számára, a szoptatás biztosítja az egészséges testi-lelki fejlődést. Dóczi Magdolna Siker, kalendáriumban elbeszélve A Békéscsaba Expón került először az olvasók kezébe, azóta a nagyvilág nyolcvan országában tanulmányozzák a külkereskedelmi kirendeltségek, a magyar kulturális intézetek, a nagy gazdasági lapok szerkesztőségeinek munkatársai Békés megye Siker Kalendáriumát. A megye tíz sikeres cégét, az Agrimill Rt.-t, az Akvaline Rt.-t, a Békés Megyei Általános Építőipari és Vállalkozási Rt.-t, a Gallicoop Rt.-t, a Kner Nyomda Rt.-t (Gyomaendrőd), a Mező- berényi Faipari Szövetkezetét, a Mezőhegyesi Cukorgyár Rt.-t, a Nova-Invest Kft.-t, az Orosglas Kft.-t, az Unicon Rt.-t bemutató kötet úttörő vállalkozás. A megyében először jelent meg a gazdasági élet sikeres szereplőit felvonultató gyűjtemény. Önkéntelenül adódik a kérdés, miért éppen ezek a cégek szerepelnek Békés megye Siker Kalendáriumában? — Természetesen erről érdeklődnek legtöbben — válaszolja Egri Sándor, a kötet kiadója, a szolnoki székhelyű Nagy alföld Lap- és Könyvkiadó szerkesztője. — A sikernek ténylegesen sokfajta fokmérője lehet. A válogatás, a választás meghatározója maga az élet. A helyi szakemberek véleményét vettük figyelembe elsősorban, amikor véleményt kértünk a kamaráktól, a megyei önkormányzat, az érdekképviseleti szervezetek munkatársaitól, a megye gazdasági életét jól ismerőktől. Senki sem állítja, hogy a kilencvenes évtized közepén csak a most bemutatott tíz cég munkálkodik sikerrel Békés megyében, de az is tény, hogy ez a tíz vállalkozás valóban sikeres, eredményes, mindenképpen a megye gazdasági élvonalába tartozik. — Könyvesboltban nem találkozni a szép kivitelű könyvvel. Kik az olvasói? — A megye országgyűlési képviselői, a megyei önkormányzat tagjai és tisztségviselői, a megye polgármesterei, a főiskolák végzős hallgatói, a szakmailag érintett középiskolák igazgatói, a megye könyvtárainak olvasói, Békés megye külföldi testvérmegyéinek vezetői, az illetékes minisztériumok, a kamarák vazérkara, kétszáz Magyarországon dolgozó külföldi újságíró, akik negyven országot képviselnek és lehetne még folytatni a sort. Röviden: nagy eséllyel megkapta a Siker Kalendáriumot a megyében és az országban az, aki szakmai körökben számít. De ha valaki érdeklődik, annak szívesen megküldi a kiadó, ha levélben kéri, a postaköltség ellenében. (Az igénylés címe: Nagyalföld Szolnok Pf.: 199.5001). — Mi a célja egy ilyen Siker Kalendáriumnak? — Konkrét üzleti kapcsolatok gondolatának ébresztése azokban, akikhez eljut a kalendárium. A másik szándék a könyv mottója: „Hogy jobban megbecsüljük értékeinket, a maradandó értéket alkotókat.” Sváb batyusbál Eleken Az Eleki Reibel Mihály Művelődési Ház és az Eleki Németek Egyesülete, valamint az Eleki Németek Kisebbségi Ön- kormányzata szombaton este 8 órától az eleki Sportcsarnokban hagyományos sváb bátyus bálát szervez. Topa Sándornét, a művelődési ház igazgatóját kérdeztük a hagyomány eredetéről és a programról. — Több évtizedes múltra tekint vissza az eleki bátyus sváb bál, amit eredetileg télen tartottak. A Németországban élő elekiek azonban inkább ebben az időszakban látogatnak haza, így —tulajdonképpen az ő érdekükben — 1979 óta augusztusban tartjuk ezt a rendezvényt. A helyi hagyományőrző táncosok, csoportok műsora után a nyitótánc következik. Idén először nem eleki, hanem a vecsési német zenekar húzza majd a taipa- lávalót. Az ennivalót mindenki maga hozza majd a „batyujában”, az italról pedig alkalmi büfé gondoskodik. A.Gy. Ki szellemeskedik Iváncon? Rém(ület) Kovácséknál Az alábbi fura eset Iváncon, az alig ezer lakosú Vas megyei településen esett. Izgalomban tartotta az ott élőket és a környező települések lakóit is. A hír eljutott a Vas Népe című megyei laphoz, melynek nyomán közöljük a történetet. Nem tudni, hogy milyen erők működnek az ivánci Kovács család otthonában, de az biztos, hogy ha így megy tovább, szép lassan az őrületbe kergeti valamennyiüket. Az erő vagy szellem mindenesetre tárgyakat dobál, gyakorta fülcimpákat pöcköl, kétszer pedig úgy megszaggatta a nyolcvannégy éves nagyapa ruháját, hogy az teljesen mezítelenül, halálra rémülve, egy széken kuporogva várta, amíg a többiek hazaérnek. Legalábbis ezt állítják a házbeliek. A kívülről takaros, kétszobás kis családi ház a meredek partoldalba épült. Odabenn minden helyiségben vandál pusztítás nyomai. A rendőrség is kivonult, de egyáltalán nem értik a dolgot. A tettes ugyanis ezúttal láthatatlan. Nem hagy ujjlenyomatokat, ám feldönti a szekrényeket, kettétöri a hamutartót, az idős házigazda sétabotját pedig az ablakkeretre helyezi úgy, hogy az egyetlen ponton van alátámasztva. A csilláron széttépett ruhadarabok lógnak, szinte minden ablak ki van törve. — Először mi sem hittünk az ilyen dolgokban, azt gondoltuk, mindez a papa műve, akinek az orvos szerint súlyos agyér-el- meszesedése van. Az igaz, hogy leginkább vele történtek meg a dolgok, őt üldözi a legjobban ez a valami, de néhány napja mi is célpontok lettünk — mondja Kovács Árpád, a családfő. — Hogyan kezdődött? — Ültünk az asztal körül, egyszerre csak egy éles pendülést hallottunk, a hamutartó pedig, ami az asztalon feküdt, hirtelen úgy vált ketté, mintha karddal vágták volna szét. Ez még március végén történt, ettől fogva kezdődtek a papával az események. — Még ugyanezen az estén a papa azzal fogadott bennünket, hogy valami állandóan leveri a sapkáját — meséli könnyes szemmel Kovácsné, a háziasszony. — Huszonhatszor verte le, és közben a füleimet is állandóan pöckölte. De van esze a mocsoknak, mert amikor az egyikre rászorítottam a kezemet, a másikon kezdte — veti közbe közlékenyen Vince bá-„ esi. — A papa nehezen mozog, ráadásul vak, ezért akkor még nem nagyon hittünk neki — folytatja Kovácsné. — Ezután azonban nap mint nap történtek furcsa dolgok. A papa ment be a szobába, hogy szokása szerint este cseppentsen a szemébe, mi csak egy hatalmas durranást hallottunk, ő azt mondja, a szellem földhöz vágta. Ugyanez történt vele a vécén is. Azt hittük, direkt csinálja. Azután elszabadult a pokol. Azzal kezdődött, hogy a férjem szerdán este éppen mosta föl a konyhát, amikor a papa bicskája, ami egyébként a betolt kredencfiók- ban volt, nagyot csattanva mellé esett a földre. — A kés valahonnan rézsűt a plafonból érkezhetett. A fiam, aki mögöttem állt, a látványtól egészen meg volt fehéredve — sorolja Árpád. Másnap este a papa egyszer csak kiabál, hogy nem tud bemenni a fürdőszobába. A fiam sietett neki segíteni, de ahogy felkapcsolja a villanyt, látja, hogy az én munkásruhám benne van a WC-kagy- lóban. Erre már én is odamentem, és bosszankodva kivettem belőle. Csakhogy ez még kétszer megismétlődött ugyanazon az estén anélkül, hogy bárki járt volna előzőleg a fürdő közelében. Már lefekvéshez készültünk, amikor a konyhából megint durranást hallottunk. Egy hamutartó esett le a földre, de nem tört össze, csak a benne lévő csikkek szóródtak szét. Ebben a pillanatban a papa szólt, hogy valaki felkapcsolta a szobájában a villanyt. Megyek, hogy eloltsam, ekkor a konyhából megint egy csatta- nást hallottam. A kredencen állt egy sörösüveg, amiben szenteltvíz volt. Az úgy bevágódott a sarokba, hogy cserepekre törött. A papa megintcsak kiabált, hogy valaki felgyújtotta nála a villanyt, pedig határozottan emlékszem, hogy én eloltottam. Alig raktam ki a lábamat a konyhából, a hamutartó, ami a sparhelten állt, nagy csörömpöléssel a szemközti középső ablakszemnek röpült és kitörte azt. Mit volt mit tenni, csak nekiálltam söpörni és feltörölni, hogy minél előbb kikotródjak a konyhából, hogy ne is legyen itt senki. Befejeztem, belépek én is a fürdőszobába, ahol a feleségem mosakodott, ebben a pillanatban az előszobában és a konyhában elszabadult valami fékevesztett erő. Röpült itt minden. A ruhaszárító fregoli a nyitott ajtón keresztül zuhant ki az előszobába. Aztán elkezdődött a rumli a szobában is. Az ablakok kitörtek, a képek leestek a falról, a falvédő kettéhasadt, a bútorok felborultak. Aztán kis ideig csönd lett. — Látom, hogy a retikülöm is ki van borítva, de nem találtam a pénztárcám — folytatja Kovácsné. — Aztán megleltük a pénzt, szét volt szaggatva. Megpróbáltunk lefeküdni, mert alig hittünk benne, ami velünk történik. De a szellem vagy ki tudja, mi, nem nyugodott. — Hozzánk vagdalta a papucsot, a gyereket kétszer is lerántotta az ágyról — veszi vissza a szót a családfő. — Ekkor már nem győztem tovább, és áthívtam az egyik szomszédot. Elhűlt a csatatér láttán, nem nagyon hitte a dolgot. Amíg ő itt volt, nem is történt semmi. De alig tetté ki a lábát, újra kezdődött. Fejreállította a fotelt, mire mi visszaraktuk. Újra felborította. A gyerek ismét odaugrott, megfogta az egyik karfáját, az a valami pedig hatalmas erővel húzta a másik oldalon. Én is odamentem segíteni, de ketten sem bírtunk vele, akkora erő volt benne. így ment ez egészen hajnali háromig. Reggel kihívtam a plébános urat, és kértem, hogy szentelje be a házat, és szenteljen meg bennünket is. Megtette, de amint elment, hatalmas robajjal ledőlt a ruhásszekrény benn a szobában. Szinte minden ruhát szétszaggatott és összedobált. Még a csillárról is lógtak. A papa mindig mondta, hogy milyen hatalmas erővel dogozik, de eddig nem hittünk neki... —De kicsoda? — Az öreg Plútónak nevezi. Szerinte hallja, ahogy nevet rajtunk. — Tudja az elvtárs, én a fronton és az orosz fogságban együtt nem szenvedtem annyit, mint ettől a nyavalyástól. — De mégis, mire gyanakszanak, mi lehet ez? — Nem tudunk másra gondolni, minthogy a mama szelleme nem tud nyugodni. Hallani néha ilyenről. Tavaly július 15- én ment el, a papa többször mondta is, hogy hívja őt maga után. Nem vettük komolyan, de most nem tudunk más magyarázatot. A két kezünkkel építettük ezt a házat, egy élet munkája van benne. Előbb vagy utóbb még a fejünkre omlik az egész. Nem tudni, hogy mi jön még... * * * Megpróbáltuk visszaadni mindazt, amit nekünk a család bizalommal elmesélt. Mivel mi sem tudjuk, mi történt, nem minősítjük az esetet, de holnap visszatérünk rá. Csala Péter (Folytatjuk)
