Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-23 / 197. szám
RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. augusztus 23., szerda Nem mondott le végkielégítéséről egy gerendási, ezért erkölcstelennek találtatott Dádá a dadának? Földinh volt. Ezen a napon hunyt el 1856-ban Geszten Tisza Lajos Bihar megyei adminisztrátor. 1825-ben feleségül vette Teleki Júlia grófnőt. Bihar megye aljegyzője, majd főjegyzője, 1832- ben első alispán és országgyűlési követ, 1841-től főispáni helytartó, császári és királyi kamarás. Felvételi. A Regionális Színházművészetért Alapítvány által működtetett színiakadémia pótfelvételt tart, elsősorban fiúk részére 18-25 éves korig. A felvételi a Békés Megyei Jókai Színházban augusztus 28-án 10 órától lesz. A meghallgatásra klasszikus és XX. századi magyar és világ- irodalom verseivel és drámáinak monológ részleteivel, népdalokkal, valamint egyéb műfajú dalokkal kell készülni. Ezen kívül számot kell adni mozgáskultúráról és beszéd- készségről. Munkanélküliek. A Békés Megyei Munkaügyi Központ jelzése szerint a fontosabb megyei adatok júliusban a következőképpen alakultak. Az érvényes álláshelyek száma: 1899. A regisztrált munkanélküliek száma: 29 ezer932. A megyei munkanélküliségi ráta az aktív korúak 14,4 százaléka. Az ellátottak száma július 20-án 8766. A pályakezdő munkanélküliek 3 ezer 174-en vannak. Körzetenként lebontva is számon- tartják az aktív korú lakosság munkanélküli százalékát. A békéscsabai 10,14 %, a békési 15,27%, a gyulai 13,22%, az orosházi 11,82%, a szarvasi 9,96%, a szeghalmi 21,72%, a gyomaendrődi 18,5%, a mezőkovácsházi 20,78%. Váltok csoportjai. Több, mint 20 éve alakult és működik megyénkben a vakok és gyengénlátók szervezetének hét körzeti csoportja, Szarvason, Szeghalmon, Gyo- maendrődön Békéscsabán, Meztőhegyesen, Orosházán és Gyulán. Utólag nehéz megítélni: a dolog lényeges vagy lényegtelen részét képezi a szóbanforgó munkaügyi vita. Illetve vitáról szó sem volt: a munkáltató és a munkavállaló egyként elfogadta, hogy pénzügyi kény- szerűségből Popot Mihály nénak mennie kellett a gerendási óvodából, illetve a jog kényszerítő erejénél fogva a munkanélkülivé lett assszonynak járt a végkielégítés. Akkor miért alakultak úgy a dolgok, hogy nem csupán az ügyben érintett két ember, hanem — meggyőződésük szerint, valamilyen arányban — a falu lakói szintén szembekerültek egymással. „Csorvási és Gerendási Római Katolikus Plébánia” — áll a feladó annak a levélnek a tetején, melyet Seidl Ambrus plébános küldött szét július elején a gerendási óvodások szüleinek. A falu egyetlen óvodája ugyanis a plébánia intézményeként működik, miként az öregeket befogadó Szent József Szeretetotthon. A levélből kiderül, hogy szűkös anyagi helyzetükben az óvodából egy dadának, a szeretetotthonból egy nővérnek, valamint a gazdasági vezetőnek felmondtak, ahogy Seidl Ambrus írja: „... nem tudtam újabb szerződést felajánlani 1995. június 30. után”. S az elvetett szél, ami után vihart arattak: „Popol Mihályné, aki az Óvodában dadaként dolgozott mindezideig, egy jogi lehetőséget felhasználva, 61.200.- Ft-ot — végkielégítés címén — az Óvodától ki- kényszerített. Eljárása bár jogszerű. de a fentiekre való tekintettel az én véleményem szerint mélységesen erkölcstelen, különösen azért, mert tisztában volt a következményekkel: Popol Mihályné végkielégítését az óvoda nem tudja másként fedezni, mint az étkezési díjak emelésével és a térítési díjak 25-50- 75-100 %-os mérséklésének ideiglenes megszüntetésével” — olvasható a plébános levelében. Popol Mihályné ügyvédhez fordult. Dr. Endreffy Zoltán fe- szólítást küldött Seidl Ambrusnak, melynek tartalmáról abból a levélből értesülhetünk, melyet a plébános úr küldött a korábbi levelével is megkeresett szülőknek. „Ezúton felszólítom, hogy 8 napon belül ügyfelem jó hírnevét állítsa helyre oly módon, hogy kérjen tőle bocsánatot és újabb körlevelet küldjön mindazon szülőknek, akik a fenti körlevélből is kaptak, melyben ügyfelemet rehabilitálja azzal, hogy adjon elégtételt, az étkezési és térítési díjak emelését válassza el a kifizetett végkielégítéstől és vonja vissza a körlevélben ügyfelem jó hímevét sértő kijelentéseket” — írta az ügyvéd, s ha mindez nem teljesülne, polgári per indítását helyezte kilátásba. Seidl Ambrus ehhez kapcsolódva — többek között — azt írja a szülőknek: „... az ügyvédi levél és Popol Mihályné felháborodásának igazságtartalmát nem vizsgálva és nem minősítve —, hogy az egyházat méltánytalanság ne érje egy polgári peres eljárás által, a fentebb bemutatott ügyvédi felszólításnak ezúton kívánok mindenben eleget tenni”. Úgy hallani, Popol Mihályné és ügyvédje hiányérzettel fogadta a plébános válaszát. (Popol Mihályné—elmondása szerint — egyik levélből sem kapott, ismerősei adták át azokat bepillantásra.) — Június 12-én küldött el a plébános úr — mondja Popol Mihályné. —; Az egyházhoz 1991. március elsejével kerültem, amikor átvették az óvodát. Először 1993. január elsején kötöttünk szerződést Seidl Ambrussal egy félévre, melyet 1994. június 30-ig meghosszabbítottunk. Ettől kezdve szerződés nélkül dolgoztam. A plébános úr egy év után, most, június 12-én közölte, hogy lejárt a szerződésem, s nem tudja meghosszabbítani. Mondtam neki, hogy ilyen esetben, mint az enyém is, a határozott idejű szerződés átalakul határozatlan idejűvé, így három havi végkielégítés jár részemre. Azt válaszolta, hogy amit kérek, erkölcstelen dolog. Seidl Ambrus június 30-án azt mondta, hogy ki tudja fizetni a végkielégítésemet, de csak úgy, hogy a gyerekek étkezésidíj-támogatá- sát megvonja. Hatvanvalahány helyre levelet küldött ezután* melyben erkölcstelennek nevezett. — Mit szóltak mindehhez a szülők? — Köszönettel tartozom nekik: sokan eljöttek, sokan megállítottak, s kérdezték: mit teszek e becsületembe gázoló levél ellen? Rám nem haragudott egyikük sem. Az egész falu ismeri a történetet. Az ügyvédi felszólításra reagáló levelébe annyit beleírhatott volna a plébános úr, hogy elnézést — ha már személyesen nem látta szükségét a bocsánatkérésnek. Azt megértettem, hogy nincs elég pénz mindenki további foglalkoztatására, hogy engem küldött el az óvodából, s nem a másik dadát: neki talán fontosabb volt, hogy legyen munkája. Ám amit egy munkaadónak a törvény szerint meg kell fizetnie. ha alkalmazottját elküldi, arra számot tart az ember, legyen bárki a munkáltatója. Egyébként csak 48 ezer forintot kaptam kézhez, a többit a munkáltatónak be kellett fizetnie utánam. Egyelőre munkanélküli vagyok, s októberig semmilyen segélyt nem kapok. — Azóta nem beszéltek egymással? — Az első levél után találkoztam vele, de egyikünk sem hozta szóba a dolgot. Annyit még meg kell említenem, hogy a szülők elmondása szerint az áprilisi szülői értekezleten a plébános úr már bejelentette: emelni akarja majd a térítési díjakat. Seidl Ambrus plébános az üggyel kapcsolatban kifejtette: — A június 12-én kelt levelemben értesítettem volt dolgozónkat, hogy pénzhiány miatt nem tudjuk tovább foglalkoztatni, s hogy semmi más oka nincs ennek, így személye ellen semmi kifogásunk nem volt. Egy adminisztratív hiba miatt a legutolsó határozott idejű szerződése nem lett vele aláíratva, emiatt alakult ki az a helyzet, hogy ezáltal munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult, bár intézményünk alapszabálya szerint csak határozott idejű munkaviszonnyal foglalkoztathatunk bárkit is. így végkielégítésre jogosulttá vált. Én tájékoztattam őt a végkielégítés kifizetése előtt, hogy annak anyagi alapját honnan tudom csak előteremteni. Az egyház, és különösen karitatív és oktatási intézményei igen nehéz anyagi helyzetben vannak, ezért történt a jogszerű, de intézményünk alapszabályával ellentétes végkielégítés-felvétel minősítése részemről. Ő ezt sérelmezte, és ügyvédi felszólításban követelte a minősítés visszavonását, amit július 14-én meg is tettem. Ugyanebben a levélben azt is közöltem — s ma sem gondolom másként—, hogy ezzel „az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem, ugyanis az üggyel jóhiszeműen tovább foglalkozni nem lehet”. Kiss A. János Megkérdeztük olvasóinkat # Ha újra kezdhetnék az életet, mit csinálnának másképp? Bertalan Jánosné, 46 éves, bi- harugrai könyvelő: Amíg a helyi tsz jól ment, én az adminisztrátori és pénztári munkákat végeztem, s nem panaszkodtam, mindennel elégedett voltam. Ha újra kezdhetném, akkor is itt maradnék Biha- rugrán. De a tsz-be dolgozni csak akkor mennék újra, ha az olyan erős és jól működő volna, mint a ’60-es években volt. Ha nem így lenne, otthon gazdálkodnék. Kovács István, 48 éves, körösújfalui munkanélküli: Amennyiben újrakezdhetném az életem, biztos nem maradnék Körösújfaluban, hisz itt nincs se munkalehetőség, sem elfogadható megélhetés. A békési városok közül talán Gyulán telepednék le, s egy jó állást keresnék. Annak idején 23 évesen nősültem, ha újra kezdhetném, akkor is így időzíteném, hisz az embernek szüksége van a házasságra. Turbucz Imre, 73 éves, vésztői nyugdíjas: Engem a II. világháború nagyon nehezen került el. Egy hajszálon múlt, hogy nem kényszerítettek bele a harci cselekményekbe. Nos, ezt a világháborút ismét szívesen kihagynám. Gazdaiskolát végeztem, és mostani fiatalként is ezt választanám. Két gyermekem van, s a mai árak mellett — bár igaz, ez az asszonyon is múlik — most sem vállalnék többet. Mokos Mihály, 26 éves békéscsabai vállalkozó Ha újra kezdhetném, valószínűleg nem ide születnék. Nem olyan országba, ahol hasonló problémák vannak, mint nálunk, sokkal optimálisabb körülmények közé vágyom: Svájc, vagy a skandináv államok valamelyikébe. Amúgy pedig ugyanezt csinálnám, mint most: ugyanezt a tevékenységet folytatnám, csak ennél sokkal egészségesebb keretek között. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Mondjon egy sztorit! Amikor megküzdöttem a bikával Az élet gyakran teremt kiszámíthatatlan helyzeteket. Velem is ez történt, amikor egy távoli országban a folklórműsornak először csak nézője, majd résztvevője lettem. A rendezők figyelmeztettek: ha nem akarok a bikaviadal aktív részese lenni, jobban járok, ha a nézőtér legtávolabbi zugát választom. Valószínű, hogy a messzi széksor mégsem volt olyan messzi, mert a bemutatót tartó torreádor a sokada- lomból kiválasztva leintett az arénába. Jó kis buli lesz. Nem hemzsegnek itthon a bikaviador újságírók úgysem — gondoltam magamban. A helyzet akkor vált izgalmassá, amikor kettesben maradtunk farkasszemet nézve a bikával. A nézőtérről nyugtatgattak: — Nem bika ez, csak bikuci! A szellemes poénokon akkor — amikor éppen felöklelni készült az arénák állata — nem tudtam felhőtlenül nevetni. Mostmár—több ezer kilométer távolságból, gyógyult kézzel —másként látom a világot és a bikaviadalokat is. Egy viszont biztos: e nélkül a sztori nélkül szegényebb lennék úgyis mint újságíró, úgyis mint turista. Csete Ilona Bejutottak a „Humorista kerestetik” elődöntőjébe A kéttagú Milla Trió Barátkoznak a profizmus szabályaival. A képen balról Kis Tamás, jobbról Gábor Miklós FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Több mint ezer pályázó gondolta úgy, hogy jobb a humora az átlagnál — vagy csak nagyobb az önbizalma —, és nevezett az országos „Humorista kerestetik” versenybe. Sokan aztán könnyűnek találtattak, nem úgy, mint a békéscsabai Milla Trió, amely bejutott a szeptember elejei kecskeméti elődöntőbe. (Az eseményről a tervek szerint a Magyar Televízió is beszámol). A triót alkotó békéscsabai duót, a 27 éves Gábor Miklóst és a 28 éves Kis Tamást természetesen a névadásról kérdeztük először. — Még 1987-ben egy KISZ-továbbképzőre állítottunk be Milla Duó néven négy taggal. Egy jóember nem értette a dolgot, így hát átkereszteltük gyorsan magunkat Milla Trióra. „Na ugye, megmondtam” — vigyorral az illetékes elégedetten nyugtázta műveltségét, mi pedig úgy gondoltuk az, újrakezdéskor: ha akkor négyen jók voltunk triónak, ketten már minek változtassunk. — Említették az újrakezdést. Ez időszakos abbahagyásról is árulkodik. — Katonaság, továbbtanulás miatt szüneteltettük működésünket, és egy éve születtünk újjá. — Produkciójuk milyen elemekre épül? — Van egy másfél órás, jelmezes, színpadi műsorunk, melyet állandóan felfrissítünk. Ebben a zenés, pikáns paródia és a politikai humor játssza a főszerepet. Emellett gyermek- és úgymond tábortűzi műsor is elővehető tarsolyunkból. — Kik a leghálásabb humoralanyok? — A politikai életből Hóm, azaz Hormon Gyula, a zeneiből Zámbó Jimmy. — A Humorista kerestetik versenyre milyen produkcióval neveztek? — Meglévő anyagainkból egy negyedórás filmanyagot állítottunk össze, melyet Gergely László, a békéscsabai Jókai Színház ügyvezető igazgatója rendezett. — Elképzelhető, hogy műszerészből, illetve tanárból humoristába csapnak át? — Játszunk a gondolattal és barátkozunk a profizmus szabályaival. Szívesen vállalunk fellépéseket is, a Milla Triót az érdeklődők, programszervezők kereshetik a 459-104-es, valamint a 06 (20) 413-427-es telefonszámokon. A Milla Trió támogatói: Borbély István, a Jamina Rt. vezérigazgatója, mint magánember; Kelet-Magyarországi Sört Értékesítő'Kft.; Austrotecht Kft.; Békés Megyei Vízművek Rt.; Univer- zál Áruház Kft.; Profit Piac; Glória Market és Farmer Partner Áruház; Literáti Electronic Kft.; Bagoly étterem, Békés; Noster Kft.; Szolterm; Csaba Tv; Video Futár; Pácsó; Lustyik István zenész; Gergely László rendező'; Szuperinfó és a Békés Megyei Hírlap. Ny. L.
