Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19-20 / 194. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1995. augusztus 19-20., szombat-vasárnap ^----------------------------------------------------^ Földink volt. Konok István zoológus 1928-ban ezen a napon született Békéscsabán, és 1964-ben Olaszországban, Palermó- ban halt meg. A budapesti tudományegyetem természettudományi karán biológia—kémia szakos tanári oklevelet szerzett 1952-ben. Utána az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa volt haláláig. Több alkalommal járt külföldi tanulmányúton, 1963-ban jelen volt Washingtonban a XVI. Nemzetközi Zoológiái Kongresszuson, majd ezt követó'en 1963—64-ben a Stazione Zoologica di Na- poliban dolgozott. Hazaindulása előtt elhunyt. Tudományos munkájában a gerinctelenek fiziológiájával foglalkozott, amely eddig Magyarországon csak nagyon kevesek által művelt munkaterület volt. Beiskolázási segély. Vésztő községben minden általános, illetve középiskolás 1500 forint beiskolázási segélyre jogosult. A felsőoktatási intézmények hallgatói pedig személyenként 5—5 ezer forint támogatást kapnak. Búcsú búcsúja. Elköltözött örménykútról dr. Búcsú Tibor háziorvos. A polgár- mesteri hivatal most dolgozza ki azt a pályázatot, amely során szeretnék a háziorvosi állást betölteni. Munka a faluban. Sar- kadkeresztúron jelenleg 31 közhasznú munkást alkalmaz az önkormányzat. Közülük 16 nő a község középületeit festi, mázolja és takarítja, míg a férfiak járdát építenek, karbatartják a csapadékelvezető árkokat, és részt vesznek az épületek felújításában. Október 1-jé- től a megyei munkaügyi központ segítségével újabb 30 helybéli személyt alkalmaz közhasznú munkákra az ön- kormányzat. Igazgatóváltás a medgyesegyházi általánosban „Minden önmagában hordozza a siker lehetőségét” A medgyesegyházi általános iskola megüresedett igazgatói álláshelyét, három pályázó közül Kálmán János, a végegyházi iskola volt igazgatója nyerte el. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miért hagyta el a megszokott tantestületet, a települést? — kérdeztük a változás okairól az új munkahelyén. — Oktatásmenedzser képzést tanultam a szegedi főiskolán és ilyen beállítottságú is vagyok. Az intézményvezetés felelősségteljes munkáját a volt iskolámban túlságosan szűk keretek között végeztem, nem érvényesülhettek az elképzeléseim. A pályázattal lehetőség nyílt arra, hogy lemérjem: szakmailag mire vagyok képes. A dolog egyébként ott kezdődött, amikor egy találkozás alkalmával Nagy Béla polgármester „rábeszélt” a pályázatra. Hogy mennyire komolyan vettem, azt a közel 50 oldalban leírt terveim bizonyítják. És most itt vagyok. —Mivel kezdte az első munkanapokat az új iskolában? — Legfontosabb, hogy megismerjem a dolgozókat. Mindenkivel egyénileg elbeszélgetek, így feltárhatom az iskola gondjait is. Sok kritikát hallottam az előző évekről, amely azt tükrözte, hogy az iskola nem azt a teljesítményt nyújtja, ami az ittlévő szellemi tőkéből következhetne. Az pedig természetes, hogy a szülők mind többet és jobbat szeretnének helyben biztosítani a gyerekeiknek. Véleményem szerint ez egy jó iskola, amely magában hordozza a siker lehetőségét. — Mi az, amin változtatni akar? — Úgy döntöttem, a múlttal nem foglalkozom, mert a fő kérdés, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben hogyan lehet a pozitívumokat felmutatni. Hogy hol szorít a cipő? A probléma gyökere, hogy a belső szervezeti élet nem kisegyensúlyozott, gond van a célszerűséggel, a tervszerűséggel. A többi ebből következik: nem működik megfelelően a kommunikációs rendszer, kevés a szakmai eszmecsere. Nem az alkalmazottak képességeivel van baj, hanem a viszonyok rendezetlenségével. Van néhány kezdeményezés, amit tovább működtetünk, valamint új alapokra helyezett, stabil oktatási-nevelési program kell. Az első teendőm a tervezés: mi az amivel azonnal, vagy csak 3-4 év múlva kell foglalkozni? 'Fontos, hogy az intézmény fizikai állapotát is biztosítsuk. Bár később szeretnék a vezetésben a megszokottól eltérő modellt kipróbálni, amely a különféle szakmai csoportokra épül, ennek ellenére az első tanévben még nem tervezek változást. Semmiképp se problémacentri- kusan szeretném kezelni a dolgokat. Mert szerintem a tiszta Kálmán János: „Lehetőség nyílt arra, hogy lemérjem: mire vagyok képes ” FOTÓ: SUCH TAMÁS helyiség, az ehető étel éppúgy hozzátartozik az intézményhez, mint a jó pedagógus. Mindezt pedig csak úgy értékelhetjük, ha a külvilágot és a szülőket is tájékoztatjuk az eredményeinkről. Úgy is fogalmazhatnék: egy kiszámítható, tisztességes, kollektivitáson alapuló, megújulni akaró társasággal mindent el lehet érni. Gyakorlatilag a „nyáj” és a .legelő” adott, amelyhez csak egy megfelelő „terelő juhász” kell. Ha ez szerény személyemen múlik, akkor a medgyesegyházi iskola sikerre ítéltetett. Halasi Mária Kórházrekonstrukciós pályázatok tét nélkül A gyulai Pándy Kálmán kórház címzett támogatásból történő rekonstrukciója évek óta egyik kiemelt szándéka a megyei önkormányzatnak. Ezt a programot alapozta meg egy korábban benyújtott központi pályázat, amely az eddigi információk szerint sikertelennek bizonyult. Az elképzeléseket azonban nem adta fel az önkormányzat, annál is inkább, mert szeptember 8-áig benyújtható az 1997. évi indításra tervezett kórházrekonstrukciók szakmai programja. A döntésnek nincs tétje — hangsúlyozta Kovács Mihály, a megyei önkormányzat pénzügyi osztályvezetője —, hiszen nem kell mást tenni, mint egy megújított, átdolgozott szakmai és beruházási programot magában foglaló pályázatot benyújtani, gyakorlatilag ugyanarra a beruházásra. A pályázatban foglaltak szerint központi sterilező, izotóplaboratórium, fertőzőosztály és ápolási egységek rekonstrukciója valósulna meg. A megyei önkormányzat saját forrásként 200 millió forintot jelölt meg három éves ütemben. Mindemellett korábban a képviselő-testület ugyancsak pályázott — sikertelenül — az okányi és a vésztői szociális otthon férőhelyfejlesztésére. Ezeket is változatlan tartalommal célszerű most benyújtani. A megyegyűlés határozatban erősítette meg a rekonstrukciókra vonatkozó pályázatok benyújtásának szándékát. L. E. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Mondjon egy sztorit! Mazsola a parlamentben A rendszerváltás előtti utolsó években — tehát még az átkos- ban — meghirdették a szerkesztőségben, hogy aki kedvet érez, alkalmanként tudósíthat a Parlamentből, az Országgyűlés munkájáról. Az ajánlat feldobott, ám teljesen elfeledtette velem két eredendő hiányosságomat. Az arcmemória és a tájékozódási képesség totális hiányát. Pedig éppen ezekre lett volna szükségem. Itthon kiadták a feladatot, Iványi Lajossal és Balogh Laci bácsival kellett interjút készítenem meghatározott témában. Megmutatták a fényképüket, azok alapján kellett megkeresnem háromszázvalahány képviselő közül az én embereimet. Persze a fényképek itthon maradtak. Beleszédültem, mire megtaláltuk a sajtópáholyt. Tíz perc sem telt el, a főnök — aki a fotóriporterrel együtt elkísért — odaszólt nekem, hogy el kell mennie, majd délután jön. Addigra legyek készen. Azt hiszem, frásznak nevezik, ami akkor kerülgetett. Legalább egy órán keresztül próbáltam beazonosítani a két képviselőt. Nem ment. A végén kiderült, hogy akit kiszemeltem, az nem Iványi Lajos, hanem Fekete János, a nemzeti bank akkori elnökhelyettese. Igaz, itthon szomszédok voltak, az egyik a szarvasi, a másik a gyomai választókerületből jutott a parlamentbe. És egyáltalán nem hasonlítottak egymáshoz. Patakzott a víz rólam, amikor szünetre csöngettek, és nekem egy szál magam ezer ember között meg kellett keresnem az embereimet, mert utána már nem volt szünet, és jött vissza a főnök. Kiléptem hát a sajtópáholyból, és máris eltévedtem. Ha jól emlékszem, a fotóriporterünk közben megtalálta Balogh Laci bácsit, és valahogy összetalálkoztunk a folyosón. Iványi Lajoshoz pedig Balogh Laci bácsi vezetett. Mire a főnök visszajött, tényleg kész lettem, és a kérdésére haláli nyugalommal csak ennyit mondtam: „Hogyne, természetesen sikerült, gond nélkül.” A főnök elhitte. így vette kezdetét vagy három-négy éves parlamenti tudósítói pályafutásom... László Erzsébet Képzés menedzsereknek A szegedi Euromenedzser Iskolaközpont államilag elismert szakképesítést és bizonyítványt nyújtó képzést indít az alábbi szakmákban: vállalkozás és marketing menedzser szak- közgazdász (3 félév): marketing és reklámmenedzser — középfokú (2 félév), felsőfokú (2 félév); általános menedzser — középfokú (2 félév), felsőfokú (4 félév); kereskedelmi menedzser (2 félév); informatikai menedzser (gazdasági informatikus) — középfokú (2 félév), felsőfokú (3 félév); humánpolitikai menedzser (2 félév); humánpolitikai menedzserasszisztens (2 félév); menedzserasszisztens (2 félév); európai üzleti asszisztens (2 félév); minőségbiztosítási felülvizsgáló és tanúsító (2 félév). Üzletkötő és marketing menedzser képzés (vállalkozói ismeretekkel kibővítve — 4'hónap). A szeptemberben induló képzésekről bővebb felvilágosítást Szegeden, a Tisza Lajos krt. 2—4. II. emelet alatt, illetve a 62/482-822-es telefonszámon adnak. Megkérdeztük olvasóinkat Befogadnának-e délszláv menekülteket? Németh János, 48 éves, magyar- dombegyházi sírkőkészítő segédmunkás: — Természetesen! Eredetileg Kisiratosan laktunk. 1988- ban menekültem Ceausescu elől. A feleségem és a kislányom csak a diktátor halála után, 1990-ben jöhetett át. Ahogyan minket befogadott ez az ország, úgy mi is segítenénk másokat. Állami támogatással vettünk házat, ajtaja nem lenne zárva azok előtt, akik bekopognának hozzánk. Szűkösen lennénk tudom, de vállalnánk. Érsek Róbertné, 37 éves, domb- iratosi vendéglátó-ipari vállalkozó: — Alapvetően humán beállítottságú vagyok, igazából a politika sohasem érdekelt. Annak „más eszközökkel való folytatásától”, a háborútól kifejezetten iszonyodom. Mégis betör az otthonunkba, elég kinyitni az újságot, bekapcsolni a tévét vagy a rádiót. Igen, befogadnám a menekülteket a gazdasági válság, az egyre nehezedő megélhetés ellenére is. Viszonylag rövidebb időszakra mindenképpen! Dódity György, 73 éves, batto- nyai olajipari nyugdíjas: — Persze, hogy befogadnám őket, hiszen hontalanok. A saját bőrömön érzem, mit jelent egy kisebbséghez tartozni. Csak egy példát! Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, s még egyetlen egyszer sem kaptam jutalmat, mint a többiek. Mi más ez, ha nem megkülönböztetés? Már csak az engem ért sérelmek miatt is befogadnám a hazájukat kényszerűségből elhagyókat, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek. Még az is megeshet, hogy én is az ő sorsukra jutok egyszer. Takács Sándor, 45 éves, békéscsabai nyomdász, Takács Tibor, 45 éves, békéscsabai közalkalmazott: Az emberek többségének — így nekünk is — fenntartásai, félelmei vannak a menekültek családokhoz való befogadásával kapcsolatban. Zsákbamacska ugyanis, ki kerülne hozzánk, hiszen sokszor ocsú is keveredik a búzába. Emellett anyagi, elhelyezési korlátok is behatárolják lehetőségeinket. A menekülteket sajnáljuk és együtt is érzünk velük, de ezt az ügyet másként kell megoldani. M. Gy. — Ny. L. TOMI tanácsok tárcsás mosógéphez A TOMI mosóporcsalád most egy új lehetőséget kínál Önnek a takarékosságra. Az automata mosógépekhez készült mosóporok sok olyan alkotóelemet tartalmaznak, amelyet Ön tárcsás mosógépében nem tud kihasználni. A megoldás: az új TOMI Kristály tárcsás mosógépekhez! Rövid idő alatt, alacsony hőmérsékleten is a már jól bevált TOMI tisztaságot nyújtja. Meg fog lepődni, milyen kedvező áron: a 400 grammos doboz ajánlott fogyasztói ára 124 forint, az 1,6 kilogrammosé 454 forint. A speciálisan tárcsás mosógépek adottságaihoz kifejlesztett TOMI Kristály rendkívül gazdaságos. Kis adagban, hatékonyan mos, a ruha kristálytiszta lesz tőle. Próbálja ki Ön is az új TOMI Kristályt tárcsás mosógépéhez! Kézi mosáskor is meg lesz vele elégedve. Új TOMI Kristály. Kristálytisztaság tárcsás mosógéppel.
