Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-16 / 191. szám
© Hírek Szabadidőben. A Mezőkovácsházi 2. Számú Általános Iskola tanulóinak folyamatosan szerveznek szabadidős programokat. Két osztály állandó bérletet váltott a békéscsabai Jókai Színház gyermekelőadásaira, amit szeptembertől megújítanak. A tervekben szerepelt Szegeden a Szabadtéri Játékok megtekintése, egy-egy csoport pedig Gyulára és Pécsre tett kirándulást. A másodikosok, az osztályfőnökük közreműködésével, Lakitelken töltöttek 6 napot. Balatonszántódon 2 csoport táborozik. Festés, mázolás. Pusz- taottlakán — a költségcsökkentésre — a szakácsnő és a konyhalány felvállalta a napközi meszelését. A napokban — vállalkozási alapon — az iskola festésére, meszelésére kerül sor azért, hogy szeptemberben ismét tiszta, egészséges környezetben kezdhessék a gyerekek a tanévet. Készülnek. A napokban kapott meghívást Almáskamarás lakossága a szeptemberben Eleken megrendezésre kerülő német nemzetiségi találkozóra, amelyen szeretnének eredményesen szerepelni. Az általános iskolások, valamint a helyi klub máris megkezdte a felkészülést a műsorok összeállítására. Támogatás. A végegyházi önkormányzat az idén is szeretné a tankönyvek árának teljes összegét magára vállalni. A tankönyvtámogatás várhatóan 450 ezer forintot tesz ki, amelyre a költségvetésben már megvan afedezet. Az oldalt szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: (68) 381-555. Rádiótelefon: 06(60)304-369. Fotó: Kovács Erzsébet MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Nád a házam teteje, teteje... Nádból készült ez a formás kis kunyhó Kunágota határában, amely kulturált külleme mellett a jövő magángazdaságában jól szolgálja őrző-védő feladatát Ha Kunágotáról gépkocsival utazunk Almáskamarás felé, nem kerülheti el a figyelmünket az út mellett az egyik mezőgazdasági tábla végében álló barátságos kis kunyhó. Közelebb érve látható, hogy a kis építmény minden porcikája nádból készült. A látvány meghittségét külön hangsúlyozza a tetején ide-oda lengő kicsiny szélkakas. Minderről eszünkbe jut a közismert dal: „Kis lak áll a nagy Duna mentében”, amelyet stílszerűen a „dinnyeföld közepé- ben”-re költhetnénk át. Miért éppen ide épült ez a kedves kis fészek? — kérdeztük meg az éppen ott tartózkodó ifj. Gázon Mihály kunágotai lakost. — Van aki fóliából, más szalmából vagy különféle hulladék anyagból készít a termés őrzésére kunyhót. Családunknak itt található a földje, amelyen elsősorban munkaigényes növényeket (uborka, paprika, hagyma, dinnye) termelünk, amelyet sajnos —ha meg akarunk védeni— éjjel-nappal őrizni kell. Édesapám ötlete volt ez a kis házikó, amellyel valami szebb, kulturáltabb körülményt szerettünk volna teremteni magunknak. A legegyszerűbb anyagot, a nádat választottuk, mely itt az érparton is megtalálható. Ä szélkakast először csak dísznek gondoltuk, de azóta bizony jó szolgálatot tesz: mutatja, hogy merről fúj a szél. A nádházikó készítésének egyik célja a termés őrzése volt, másrészt véd a nap, az eső ellen, locsoláskor óvja a szivattyút és nem utolsósorban így barátságosabb. Mint látható, szinte egész napra kiköltöztünk ide a szabadba, a mozgás, a nagy tér pedig a házőrzőknek is tetszik — mondja a gazda, miközben ivóvizet ad a hűséges társaknak. Egészen családias a hangulat. Már csak a jó terméseredmény hiányzik — fejezi be a gazda a beszélgetést, miután ismét a munkája után néz. Művészek és rajzoktatók a bánkúti kastélyban A Dél-Békésben élő, alkotó és oktató rajztanárokat, valamint tehetséges tanítványaikat várták a közelmúltban a bánkúti kastélyba, hogy közösen gondolkodjanak a képzőművészeti oktatás térségi lehetőségeiről. Bár az összejövetelre kevesen jöttek el, de az eszmecsere, a problémák feltárásával, így is hasznosnak bizonyult. A találkozó kezdeményezője Csonka János festőművész volt, aki a további koordinátori szerepet is felvállalta. — A képzőművészet iskolai keretekben történő oktatásának gondolatát a mezőkovácsházi kiállításom során hallottam először, amelyet szerencsés lehetőségnek tartok a körzetben. A szakmának nagy szüksége lenne a fiatalok által elsajátított alapismeretekre, mert bizony elég hiányos a gyerekek tudása. A folyamatosan — akár itt Bánkúton vagy Kétegy házán—megrendezett nyári táborok jó alkalmat adnának a falusi gyermekek művészi kiteljesedéséhez, tudásuk felméréséhez. Itt együtt festhetne, rajzolhatna az alkotó a pedagógussal, a diák a tanárával — hangsúlyozta a művész. A jelenlevők a szemléletváltásban látnák a megoldást. Mint mondták, némi megelőlegezett pénzzel, viszonylag kis befektetéssel, a mezőkovácsházi zeneiskolához kapcsolva és a körzetből bejáró módszerrel már az idén meg lehetett volna valósítani az oktatást. Tény, hogy az iskolákban éppen a rajztantárgyra jut a legkevesebb óraszám, így a gyerekek rajzkészsége sem fejlődhet megfelelően. A továbbtanulásnál pedig (textilipari, építészeti, művészeti gimnázium...) kérik a rajzokat, a képzőművészeti munkákat is. Mezőkovácsházán adott a hely, a szakembergárda és az általános iskola is támogatná a munkát. Kár, hogy pénzhiányra hivatkozva évek óta húzódik az ügy — sajnálkoztak a résztvevők. A tervek szerint a 6 éves oktatás 2 éves alapképzéssel indulna, majd szakosodásra adna lehetőséget. A 8. osztály elérésekor vizsgával és egy olyan bizonyítvánnyal zárulna, amely megfelő szakmai szintet, valamint jogosultságot ad bármely művészeti iskolai jelentkezéshez. A jelenlevők végül megegyeztek abban, hogy még az idén felmérik a konkrét igényeket, a térségben minden szakemberhez eljuttatják a tervezett koncepciót és később visszatérnek a témára. 1995. augusztus 16., szerda „Dinnyésegyháza ” három napja Bizonyára lesznek, akik a medgyesegyházi dinnyefesztivál eseményeinek értékelésekor ismét megjegyzik: ,Már megint ki akarnak tűnni valamivel”. Hogy ezekben az elszólásokban mennyi a rosszindulat és vajon mennyi az irigység, kár lenne boncolgatni. Egy azonban tény: a sok-sok kisközség közül ismét a medgyesieknek sikerült valami újat, ötleteset, továbbgondolásra érdemes programot kezdeményezni. Mert tagadhatatlan, hogy az elmúlt hét végén szervezett dinnyefesztivál országosan is a figyelem középpontjába vonta ezt a települést. (Megkockáztatom: ezáltal talán egy kicsit a dél-békési térséget is.) Másfelől, a kikapcsolódás, az önfeledt szórakozás mellett, közelebb hozta az itt élő embereket, a termelőket a közös gondokfeletti meditálásban. Az ötlet—mint mondták—természetszerűleg fakadt a térség jellegzetes növényéből, az emberek egyik legfőbb megélhetési forrásából. A rendezés előtt pedig le a kalappal! Mert a község címerét viselő egyenpólóba bújt fiatalok láthatóan mindent megtettek azért, hogy még az egyedi kívánságok is teljesedjenek. A közönségből megszólított Engelhart Györgyné, Hrubák Jánosné és Verebes Györgyné például elmondta, hogy ők bizony csak ebédelni szaladtak haza, nehogy valamit elszalasszanak az érdekes műsorokból. Mindehhez csak gratulálni lehet! Ai** JL~~, Tűzoltás, vízi mentés Az Azimut ifjúsági szervezet augusztus elején rendezett egyhetes tábort a Mezőkovács- háza és környéki gyerekeknek Arló községben. Erről készített beszámolót Hegyi Zoltán, a mezőkovácsházi általános iskola 8. osztályos tanulója. — Arló fent található a Bükk hegységben, ezért kiváló lehetőség adódott a hegyi túrázásra. A táborban szert tettünk különféle egészségügyi, turisztikai és polgárvédelmi ismeretekre. Ä csapat kirándulást tett Egerbe és Aggtelekre. Az utolsó előtti napon tesztet írtunk, amely mindenkinek jól sikerült. A szervezet minden évben más-más helyre szervezi a tábort. Részt vettünk egy egész napos túrán is, amit esti szalonnasütés követett. Az Azimut ifjúsági szervezet mintegy 200 tagból áll és a vezetőség Budapesten található. A szervezet feladata biztosítani a feltételeket a különféle programokhoz: rohampálya leküzdése, tűzoltás, vízi mentés, harci túra, éjszakai gyakorlat és lövészet. Mindezért külön köszönet Kovács Péter rendőr főtörzsőrmesternek, aki a tábor egyik szervezője és csapatvezetőnk volt. munkatársat keresek. Olyan korán kelő, pontos, megbízható jelentkezőt várok, aki CSORVÁSON naponta eljuttatja az újságot az előfizetőknek, beszedi a díjat és új előfizetőket szervez. jELENTKEZNI LEHET A Békés Megyei Hírlap ügynökségén Pataki Antal ügynökségvezetőnél, Orosháza, Szabó Dezső u. 4. sz. alatt. Telefon: 06 (60) 388-326. A medgyesegyházi dinnyefesztivál egyik fénypontja az ínyencverseny volt, ahol gusztusos dinnyetorta, dinnyeleves, rumos dinnyesaláta és dinnyepuding kínálta magát. Az első díjat Farkas József dinnyekosara nyerte. Végül a finomságokat a közönség fogyaszthatta el Címét a dinnyének köszönheti Medgyesegyháza első lovagja Díjazottak A medgyesegyházi fesztivál díjnyertesei: A legtökösebb dinnyét (23 kg) Szöllősi Albert, csanádapácai termelő hozta. A dinnyelovagrend címet Zsíros János kapta, illetve a dinnyepakoló versenyben is első helyen végzett. Az ínyencversenyen Farkas József dinnyekosara nyerte az első helyet. A legszebb dinnyefigurát — amely egy pingvint formázott — Kányáczki Brigitta készítette. E témában különdíjas lett Szikora András. A dinnyeevésben Zubán Tamás jeleskedett, míg a saccoló versenyt ifj. Száméi Pál nyerte meg. A sárgadinnyével Matyelka Ferenc zsonglőrködött a legügyesebben és a vasárnapi BMX-versenyt Hojcska Miklós nyerte. A szervezők nevében köszönet a szponzoroknak, felajánlóknak, valamint mindazoknak, akik bármely formában segítették a tervek valóra váltását. A medgyesegyházi Dinnyelovagrend tulajdonosát, Zsíros János helyi termelőt, a frissen vett fürdő után, csak az esti műsorra visszaérkezve tudtuk a mikrofonhoz csalogatni. Hogy érzi magát, mint igazi lovag? — Kiválóan. Különösen azok után, hogy túlestem az izgalmakon. — Mi volt a legnehezebb és legérdekesebb feladat? — A legnehezebb a dinnyepakolás volt, mert itt két utánfutó között kellett időre, oda- vissza elhordani 20-20 dinnyét. Ez testvérek között is bevallva, izzasztó munka volt. A közönség derülhetett, amikor egy dinnyét 8-felé vágtak és csak szájjal érhettünk hozzá. így kellett elfogyasztani. Volt ám szür- csölés,csámcsogás... Ekkor csupán egyetlen másodperccel maradtam le a „legéhesebb” versenytárstól. A dinnyesaccolásba közel 200-an neveztek be. Mint kiderült, nem is volt olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszott. — Régóta készült a megmérettetésre? — Á, dehogy! Reggel, amikor idejöttünk a térre, beszéltek rá a haverok, hogy nevezzünk be. A hecc és a jó hangulat kedvéért is megérte. Összességében is ez egy jó buli volt! . — Mit érzett a lovaggá avatáskor? — Örömet és büszkeséget. Mégiscsak én lehetek a település első lovagja, nem igaz? Egy biztos: ilyen még nem volt. H» •" megrendezik, akkor ' újra megvéd**' ’
