Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1995. augusztus 2., szerda A hazai táj visszavár Másodszor tér vissza az egykor elbocsátó zsadá- nyi tájra Zászlósi Mária festőtanár, akinek műveit a napokban tekinthették meg az érdeklődők. A tavaly őszi sikeres bemutatkozás után ismét nagy sikert arattak a tája kát ábrázoló, zsűrizett olajképek. Az alkotóval a zsadányi művelődési házban beszélgettünk: — Kérem mutatkozzon be röviden olvasóinknak! — Zsadányi vagyok, itt éltem tizennégy éves koromig, amikor előbb Gyulára, majd Szegedre kerültem, ahol biológia-rajz szakon szereztem tanári diplomát. Egy ideig Budapesten laktam, most Esztergomban élek, itt tanítok a tanítóképző gyakorlóiskolájában. Férjem villa mosmémök, két fiam van, a nagyobbik tehetséges zongorista, 13 éves, a kicsi még csak öt. — Képeit nézve, mintha két külön világot látnánk. Az egyik ré sze napsugaras, meleg színekkel ábrázolja a tájat, a másik felében a kék és a lila a meghatározó. Melyik valójában Zászlósi Mária színvilága? —- Természetesen mindkettő belőlem fakad, bár kétségtelen, nagy a különbség közöttük. Korábban kedvenc szinem volt a lila és a jégkék, s ez tulajdonképpen a lelkivilágomat is visszatükrözte. Most egy ideje már szívesebben dolgozom a sárga és barna színekkel. —Képein szinte kizárólag tájakat látunk. Ez a válogatás miatt van így, vagy szívesebben fest tájképeket? —Nagyon szeretem a természetet, ezért festek sok tájképet. Jártam a Fogara- si hegyekben, a Tátrában hegyet másztam, s ezek az élmények gyakran megjelennek vásznaimon éppúgy, mint például mostani lakhelyem, Esztergom és környéke. — Hallottam, volt egy szemrehányó kritikusa is a tárlatnak. Mit kifogásolt a falu polgármestere? — Valóban itt járt Dudás Árpád polgármester, aki nemcsak képeket vásárolt tőlem, hanem egyúttal némi szemrehányással illetett, hogy szívesen látna a jövő évi tárlaton zsadányi tájakat. Könnyű szívvel ígértem meg, hogy legközelebb festőállvánnyal jövök édesanyámhoz látogatóba a faluba. Gila Károly A város legdrágább iskolája Földiák volt. Kádas György gyógypedagógus 1886-ban ezen a napon született Mezőhegyesen, és 1969-ben Budapesten halt meg. Kolozsvárott tanítói, Budapesten gyógypedagógusi képesítést szerzett. Gyógypedagógiai tanár volt Szegeden a vakok Intézetében, munkája mellett különböző gyermekvédelmi feladatokat is vállalt. Gyermek- barát Testőrséget szervezett, amely 5000 gyermek felett vállalt védnökséget. Közreműködött a Békés vármegyei Pártfogó Egyesület Gyógypedagógiai Intézetének megszervezésében (1925); ennek az intézetnek három évig igazgatója volt. Kisújszálláson hasonló gyógypedagógiai nevelőintézet vezetésével bízták meg. Itt alakította ki az értelmi fogyatékos gyerekek és fiatalok differenciált gyógypedagógiai ellátásának tervét. Gyermekraj/-kiállítás. „Én és a természet” címmel hirdetett gyermekrajzpályá- zatot a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság. Az ezekből a rajzokból összeállított vándorkiállítás a minap Sarkadra érkezett, ahol délután a helyi Bartók Béla Művelődési Központban nyitottak kiállítást belőlük. Az Ilyés Imre sarkadi rajztanár által megnyitott kiállítás augusztus 13-áig tekinthető meg. A Körösmenti Szövetkezet külkereskedelmi ügyintézőt keres, német vagy angol nyelv legalább középfokú ismerete szükséges. Jelentkezés a szövetkezet elnökénél a (66) 477-154-es telefonszámon. Rendkívüli képviselői beszámolónak is nevezhetnénk azt a lakossági fórumot, amit Szilasi H. Tibor orosházi önkormányzati képviselő kezdeményezett hétfőn délután a Szent István úti iskola épületében. Történt ugyanis, hogy a IV. Számú Általános Iskola tagiskolájának — a szerdai testületi ülés egyik anyagában — szüneteltetését javasolták az előterjesztők. — Érezzem a választókat magam mögött, amikor szavazok, tudjam , hogy az Önök érdekét képviselem — mondta a tanácsnok, akiben kettősség lakozik mostanság, hiszen mint a kulturális bizottság vezetője látja, ilyen költségekkel intézményt működtetni nem lehet. Ugyanakkor mint itt lakó, azt is érzékeli, mekkora segítség a szülőknek ebben a városrészben a tagiskola. Á szülők nem maradtak szót- lanok, a felkérésre, hogy mondják el véleményüket, egymás szavába vágva érveltek: — Elvágtak bennünket a városközponttól. amikor lezárták a sorompót. A Szőlő körút egyáltalán nem biztonságos a kicsi gyerekek számára. Egyedül nem lehet őket iskolába engedni. A szülők is sokat tettek azért, hogy ez az épület így nézzen ki! Ami van, ami jó, miért nem őrizzük meg?! A tisztánlátás érdekében az iskola igazgatónője is szót kért és elmondta, hogy 52 család érintett a kérdésben. Az iskola viszont nem került volna ilyen helyzetbe, ha jóval több szülő íratta volna a IV. számú iskolába a 6 éves gyermekét. — Sikk az Uzsoki óvodából a belső nagyiskolákba járatni a gyerekeket. így csökkenhetett le ennyire nálunk a létszám. A 4. osztály elvégzése után se maradtak itt a gyerekek, szintén a belváros valamelyik intézményében folytatták tanulmányaikat. Mint pedagógiai vezető azt mondom, itt remek helyük van a diákoknak. De kérdezem én: ha szerdán a testület úgy dönt, hogy szünetelteti itt a tanítást, akkor a mostani létszámból hányán hozzák be a mi központi iskolánkba gyermekeiket? Mert ettől függ, hogy hány kollégát kell elküldeném! Ezt már a munkáltató mondatja velem. De én gazdasági vezető is vagyok, aki 28 millióból próbálja az évet kihúzni akkor, amikor 1 gyerekre 41 ezer forint állami normatívát kap, miközben 90 ezerbe kerül a diák taníttatása. Be kell lássák, a város legdrágább iskolája vagyunk. Szeretném megtartani a tagiskolát, de én a IV. számú iskola egészének vagyok az igazgatója, és ha a gazdasági kényszer a szüneteltetéshez vezet, akkor egyetértek. Csete Hona Megkérdeztük olvasóinkat Mit olvastak legutóbb? Benkő Sándorné, 56 éves, orosházi nyugdíjas: A jó könyveket mindig szerettem, s gyakran előfordul, hogy egy-egy könyvet végigol- vasása után jópár évvel megint előveszek. Kiváncsi vagyok arra, hogy ismét miként, hogyan hat rám. A közelmúltban is két ilyen könyvet kerestem elő, és böngésztem újra végig. Az egyiket Ilkei Csaba írta és Südi Bertalanról szól. A másik pedig lapjuk főszerkesztőjének, Arpási Zoltánnak a Főnök, én magába rúgok! című műve. Cserésné Hrabovszki Ilona, 65 éves, csorvási nyugdíjas: Krupa Andrásnak a Békés megyei szlovákságról szóló könyvét olvastam legutoljára igen nagy élvezettel. Azelőtt pedig Richard Kapucsinszkitől egy útikönyvet, melyben háborús élményeket örökít meg. Persze mindezek — meg a rendszeres festegetés — mellett több újságot is olvastam. Sőt újságot nemcsak forgatni, hanem olykor írni is szoktam. A hazai szlovákság lapjában több írásom is megjelent már. Griecs János, 41 éves, békéscsabai szobafestő: Sajnos az utóbbi időben könyvek olvasására nem igen futotta az időmből. Rengeteg a munkám, örülök, ha az újságok átfutását meg tudom ejteni. Azért a Békés Megyei Hírlapot rendszeresen el szoktam olvasni. Tehát nyugodtan kijelenthetem, hogy lapjukat olvastam utoljára. Sokminden érdekel, de főleg a bűnügyi cikkeket keresem. Bár ez utóbbiak gyakran felidegesítenek. Ilyen például a Szlancsik ügy is. Nagyné Veres Róza, 54 éves, gyomai nyugdíjas: A természetet nagyon szeretem. Ez lehet, hogy azért van így, mert Körös-parton születtem, ahol tele a vidék holtágakkal, s ennek köszönhetően itt valóban különösen szép a természet. Mindezek után gondolom nem meglepő, hogy Réthy Zsigmond Békés megyei természetvédelmi zsebkönyvét olvastam utoljára. Sok érdekességet tudtam meg belőle. Előtte pedig képzőművészeti album volt a kezemben. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Kovács két bronzérme a cottbusi torna IBV-n Pénteken, szombaton és vasárnap az NDK-beli Cottbusban 22. alkalommal rendezték meg a szocialista országok tornász fiataljainak legnagyobb seregszemléjét, az Ifjúsági Barátság Versenyt. A tavalyi nem éppen-dicséretes 8. helyezés után a lányok számára a csapatversenyben a hatodik helyet „nézte ki” a magyar szakvezetés, így a szoros versenyben, minimális különbségekkel kialakult sorrendben a magyar lányok 5. helyezése igen szép sikerrel ér fel. Az eredményekből komoly részt vállalt a békéscsabai Unyatinszki-házaspár két 12 éves tanítványa. Kovács Krisztina és Ónodi Henriett, akik a Népsport szakírójának, Boda Ildikónak a véleménye szerint klassziserényeket is csillogtattak! Az egyéni összetettben kiharcolt ötödik, feltűnően szép helyezése után tartotta jó formáját Kovács Krisztina. A sze- renkénti döntőkben két bronzérmet érdemelt ki, ugrásban és felemás korláton egyaránt a dobogó harmadik fokára állhatott. Nem meglepetés, hogy valamennyi szerenkénti győzelmet a szovjet fiatalok harcolták ki. Közülük különösen kitett magáért Julija Kút, aki talajon 20 ponttal diadalmaskodott, azaz a csapaversenyben és a fináléban is tökéletes, mindkét alkalommal 10 pontot érő gyakorlattal vétette észre magát. Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus 4. Már nem is emlékszik, mióta... Csengetésemre A. C. Doyle kutyasátánja vágódik a kapuhoz, de a rettenet egy pillanat alatt oldódik: a gazda pisszentésére kezes báránnyá szelídül az addig haragos eb. A gazdát, a nagyszénási Sutyinszki János bácsit az életéről kérdezem. Vendéglátóm 87 éves, ez idő alatt volt mit megélnie. Nem is kell faggatnom, dől belőle a szó: —Négyen voltunk testvérek, sokat segítettem a ház körül. Mindig földdel foglalkoztunk. Legényként azután beálltam Horthy katonájának. Tisztiszolga voltam, de nem nagyon tetszett, mert már akkor büszke ember voltam. Leszerelés után ismét a földmunka lett a sorsom. íj- gyes gyerek voltam, így kitanultam mezőgazdasági gépszerelőnek. Közben meg is nősültem, az idén ünnepeljük 62. házassági évfordulónkat a négy gyerekkel, az unokákkal és a dédunokákkal. János bácsi idős kora ellenére igen jó memóriával dicsekedhet. Mindenre emlékszik, csak pontosan arra nem, mióta előfizetője lapunknak. — Úgy rémlik, hogy a negyvenes évek elején kezdtük járatni az újságot, de akkor még másnak hívták. Régebben több más lapot is vettünk, de mára csak a Békés Megyei Hírlap maradt. S hogy miért éppen ez a kedvenc? Mert a nagyvilág, az ország történésein kívül igen részletesen tájékoztat szű- kebb hazánk, a megye és a község életéről. Elolvasom a kül- és belpolitikát is, helyzetünknél fogva érdekelnek a mezőgazdasággal kapcsolatos írások, de végigböngészem a hirdetéseket és természetesen a sportot. Úgy is mondhatnám, az első betűtől az utolsóig mindent elolvasok a Békés Megyei Hírlapban. J.V.K. Szeretetet adni és kapni gyűlünk össze... A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség tábora Telekgerendáson, tegnap este a helyi csoportot vendégül látva ünnepi műsorral zárult a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) több, mint egy hetes bárka tábora. A szövetség az országban öt helyen, immár 7. éve szervez táborokat, mozgáskorlátozottak részére — Telekgerendáson az idén először. Az ország minden részéből érkezett 28 résztvevő, közel fele mozgássérült, a többiek segítők. A korukat tekintva a legfiatalabb 7, a legidősebb 47 éves. A tábor vezetője két lelkes fiatalember, Fodor Zoltán zenetanár Gödöllőről és Németh Gábor zenei könyvtáros Budapestről. Utóbbival beszélgettünk a szervezetről, a táborról és annak programjairól. — A tábor ökumenikus jellegű, különböző felekezetű emberek részére nyújt kikapcsolódási, szabadidő-eltöltési és ismerkedési lehetőséget. A napirend nem szigorúan kötött, alkalmat ad szabadprogramokra, kötetlen pihenésre is. Vetélkedőket, kirándulásokat szervezünk a környék településeire, az esték énekléssel, közös beszélgetéssel telnek, sétálnak a községben, majd a nap áhítattal végződik. — Hogyan értékelné az itt eltöltött időt? — Úgy látom a résztvevő- kön, hogy jól érezték magukat, amihez talán az is hozzájárult, hogy ez v.olt az első önellátó tábor. A volt művelődési házban pedig sokkal ideálisabbak a körülmények, mint az eddigi helyszíneken. Laluska Éva
