Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-11 / 187. szám

Battonya város címere Hírek Hasznosítják? A bat- tonyai munkát keresők klub­ja augusztus 23-án 18 órakor tartja soron következő fog­lalkozását a József Attila Művelődési Központban. Téma: Mi lesz a MOM-mal? Beszélgetőtárs: Imre Béla. Pesten j ártak. A közel- múltban 35 dombiratosi láto­gatott Budapestre. Az immár hagyományosnak számító önköltséges kirándulást, melynek során a résztvevők megtekintették az állatkertet, a Vidám Parkot és a Fővárosi Nagycirkuszt, az önkor­mányzat szervezte. Felszerelésre. A kor­mány által a gyermek- és ifjú­sági feladatok hatékonyabb ellátására meghirdetett pá­lyázaton 50 ezer forintot nyert a kevermesi önkor­mányzat; a pénzt az ifjúsági tűzoltók támogatására fordít­ják. Ma indultak. A domb­egyházi szabadidő klub autó­buszos kirándulást szerve­zett Pécs környékére. Az au­gusztus 11-étől 13-áig tartó út során a résztvevők megis­merkednek Pécs, Harkány és Siklós nevezetességeivel. A tervek között szerepel, hogy a visszaúton Pusztaszert is megtekintik. Fűtéskorszerűsítés. A kevermesi önkormányzat 1,2 millió forintot nyert a Népjóléti Minisztérium pá­lyázatán a szállásadó intéz­mény, illetve az otthonház fűtéskorszerűsítésére. A be­ruházás összköltsége 1,8 millió forint, az úgynevezett saját erőt a két intézmény időskorú lakói biztosították. Az átalakítást az önkormány­zat által foglalkoztatott köz­hasznú munkások végzik el október 31-éig. A gyermekeknek szánta. Torma István végrendelete értelmében a kevermesi ön- kormányzat használati jogot kapott az egyik gyulai üdülő­ben. Az általános iskola szer­vezésében augusztus 3-ától 10-éig 20 alsó tagozatos ke­vermesi gyermek üdült a für­dővárosban. Egy csoportot az öröklött lakrészben he­lyeztek el. BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1995. augusztus 11., péntek A kevermesi önkormányzat közmunkák szervezésével segíti a rászorulókat Több mint 200 embert foglalkoztatnak Első látásra a Lenin Mgtsz, illetve a Keve-Coop Rt. fénykorát idézte az a látvány, amely a minap Kevermesen fogadott bennün­ket. A sok ember és kerékpár láttán arra gondoltunk, hogy talán közgyűlést tartanak a művelődési házban. „Ugyan már! Hol él maga? — nevetett fel keserűen egy fiatalember. — Mi itt vala­mennyien jövedelempótlósok vagyunk, várjuk, hogy megkapjuk a beosztást. No, nem az irodait, hanem a közmunkára szólót!” Bővebb felvilágosításért a nagyközség polgármester asszonyá­hoz fordultunk. — Mint ismeretes, a jövedelem- pótló támogatásban részesülők­nek 1996. szeptember 1-jéig 90 nap munkaviszonyt kell létesíte­niük. Az érintettek foglalkozta­tására térségünknek 33 millió forint állami támogatást biztosí­tottak — mondja Domsik János­áé polgármester. — Egyeztetve a munkaügyi központtal, képvi­selő-testületünk úgy döntött, hogy élünk a lehetőséggel, mun­kát ajánlunk valamennyi jöve- delempótlósnak, tekintettel arra, hogy Kevermesen más lehető­ség nincs az elhelyezkedésre. Jú­lius 10-én összehívtuk az embe­reket, és tájékoztattuk őket el­képzeléseinkről. — Konkrétan milyen munká­kat tudtak ajánlani? — Elsősorban kommunális jellegűeket. Ezek közé tartozik a hulladékszállítás, a belterületi csatornák karbantartása, az in­tézmények rendbetétele, bizo­nyos vagyonvédelmi feladatok ellátása, sőt még a kóbor állatok összegyűjtése is. —Hányán kapnak ma Kever­mesen jövedelempótló támoga­tást? — Kettőszázötvenegyen. Mindenkivel külön-külön elbe­szélgettünk, akinek egészség- ügyi problémája van, azt orvosi bizottság elé küldtük. Aki egész­séges, de nem vállalta a munkát, azzal aláírattunk egy nyilatkoza­tot, hogy nem tart igényt a támo­gatásra, mert anélkül is biztosít­va van a megélhetése. Az ilye­nek száma elenyésző, mind­össze 10-15-en lehetnek. — Mindez azt jelenti, hogy önök felvállalták több mint 200 embernek a foglalkoztatását. Hogyan szervezik meg a munka­végzést? — Brigádokba osztottuk az embereket, tűz- és munkavédel­mi oktatásban részesítettük őket, jelenleg a szerződések megköté­sénél tartunk. Holnap 8-kor az­tán mindenki a megfelelő szer­számmal (ásóval, lapáttal, villá­val, meszelővei) jelentkezik a megfelelő helyen. Úgy vélem, így sikerül azokat a kommuná­lis, illetve településtisztasági feladatokat megoldanunk, ame­lyekre pénz hiányában eddig nem kerülhetett sor. Ráadásul az embereknek sem kell rettegniük, hogy jövőre megvonják tőlük azt a kis támogatást. — Hogyan érinti mindez az őszi betakarításban való részvé­telt? Elvégre aki önöknél letölt napi 6 órát, az nem nagyon me­het napszámba, illetve a saját földjére. — Gondoltunk erre is. A bri­gádok 8 óránál korábban is kezd­hetik a munkát, de csak azok, amelyekben nem fordult elő it­tasság, késés vagy egyéb fegye­lemsértés — hangzott a polgár- mester asszony válasza. Immár hagyomány. A közelmúltban kegyelettel emlékez­tek Dombiratoson a világháborúkban elesett katonákra és polgá­ri áldozatokra. Az általános iskolásokat Jarabek Mihályné és Jarabek Krisztina tanárnők készítették fel az immár hagyomá­nyos megemlékezésre. A képen Érsek Róbert, Gajda Mónika, Gajda Zsolt, Róka Edina, Földi Tamás, Gintli József és Bojczán Adrienn (guggol) látható. Sorsolással... Dombiratoson jelenleg mintegy 40 helyi lakos részesül jövede­lempótló támogatásban. A jövő héttől kezdődően az önkor­mányzat 15 közhasznú munkás alkalmazását tervezi. Róka Ru- dolfné polgármester asszony tá­jékoztatása szerint 10 férfit kő­műves és karbantartó munkára, valamint a közterületek és a te­mető rendbetételére kívánnak felvenni. Az intézmények me­szelésével, nagytakarításával 4- 5 nőt bíznak meg. Mivel mind a 40 jövedelempótlós szívesen vállalna munkát, a 15 személy kiválasztása sorsolás útján törté­nik Dombiratoson. Az oldalt készítette: Ménesi György. Telefon és fax: Battonya, 310. Rádiótelefon: 06 60 302-933 Hivatalba lépett az új jegyző Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy több évi szünet után augusz­tus 1-jétől Balázsné dr. Molnár Borbála személyében kinevezett jegyzője van Kevermesnek. — 1966-ban születtem Kun- ágotán — kezdte a bemutatko­zást. — Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettsé­giztem. 1984-ben felvettek a sze­gedi József Attila Tudomány- egyetemre. Cum laude minősítés­sel végeztem a jogot nappali tago­zaton. A doktorátust 1989-ben kaptam meg. Ezt követően ügyés­zségen dolgoztam egészen idáig. Közben 1992 novemberében je­les minősítéssel szakvizsgáztam. — Kevermes régóta várta, hogy végre főállású jegyzője le­gyen — Én végül is családi okokból pályáztam. Békéscsabán bérház­ban éltünk, ugyanakkor Mezőko- vácsházán volt a saját tulajdonú lakásunk. Úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk. — Mit tapasztalt új munkahe­lyén ez alatt a néhány nap alatt? — Tudom, máshol sem rózsás a helyzet. Mégis úgy érzem, Ke­vermesnek jócskán kijutott a gon­dokból. A szociális helyzet kife­jezetten rossz, sokan élnek rette­netes körülmények között. A pénzügyi lehetőségeket még nem látom át, most készül az önkor­mányzat első félévi beszámolója. —Mit gondol, könnyebb lenne a dolga, ha nem lett volna ilyen sokáig betöltetlen a jegyzői állás? — Van azért ennek előnye is. Az itt dolgozó kollégák rá voltak kényszerülve, hogy sokszor ma­guk intézzenek el egy-egy ügyet. Ebből következik, hogy a saját területén mindenki eléggé jól is­meri a jogszabályokat. Ismerete­ikkel, gyakorlati tapasztalataik­kal az első pillanattól segítik a közös munkát, s úgy érzem, erre a jövőben is számíthatok. Persze én is minél hamarabb igyekszem át­tanulmányozni ezt a rendkívül szerteágazó anyagot — mondta befejezésül Kevermes új jegyző­je, Balázsné dr. Molnár Borbála. Nő a gaz Ha személygépkocsival vagy autóbusszal át­gördülünk egy-egy településen, óhatatlanul szemünkbe tűnnek a gondozott vagy gondo­zatlan közterületek. A valóság azonban min­den esetben kedvezőtlenebb annál, amit a kisvárosi-falusi főutcákon tapasztalunk. A mellékutcák árokpartjain, az elhagyott, düledezőlakóházak udvarában, kertjében kötésig ér a gaz. Most, hogy a kormány 90 napos munkaviszony megszerzéséhez kötötte a jövede­lempótló támogatás folyósítását, egyre többen vállalják a közterületek karbantartását, a középületek csinosítását. A kevermesi polgármesteri hivatal merész, és első hallásra meglepő döntésre szánta el magát: az etnikumhoz tartozó helyi lakosok közmunkában rendbe tehetik a saját kertjüket, udvarukat. Mielőtt felháborodnánk e , .kivételezés” miatt, tegyük kezünket a szívünkre! Vajon a mi házunk táján rend­ben van-e minden? Levágjuk-e rendszeresen a füvet, meg- metsszük-e a fákat, és előírásszerűén bánunk-e a szeméttel? Mert ha nem, akkor mi sem vagyunk jobbak... a Deákné vásznánál. t » „ _ Mikrobuszra cserélik a Ladát A battonyai önkormányzat másfél millió forintot nyert a Népjóléti Minisztérium pá­lyázatán egy vegyes használa­tú gépjármű beszerzésére. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen elhangzott, hogy az au­gusztus 31 -éig megvásárolan­dó Toyota mikrobuszt első­sorban a szociális ellátás javí­tására, az idős emberek étkez­tetésére, gondozására kíván­ják hasznosítani. Mivel a jár­mű teljes beszerzési ára 2 mil­lió 650 ezer forint, 1 millió 150 ezer forint előteremtésé­ről az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A hiányzó pénzt részben a polgármesteri hivatal Lada típusú személy- gépkocsijának értékesítésé­ből, részben pedig az esetleges ingatlaneladásokból szeret­nék biztosítani. Az ígéret szép szó A magyardombegyházi önkor­mányzat 1992-ben 4 millió 500 ezer forintért felújíttatta a pol­gármesteri hivatal épületét. Időközben kiderült, hogy a ki­vitelező nem megfelelő minő­ségben végezte a munkát: a fo­lyosó és a házasságkötő terem beázik, az épület külső falain több helyütt csorgás tapasztal­ható, a betonjárda pedig felfa­gyás miatt kigödrösödött. Ugyancsak súlyos gondot je­lent Magyardombegyházon, hogy tönkrement a Petőfi és Ságvári utcák tavaly elkészült aszfaltburkolata. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindkét kivitelező elismeri mulasztását, s levélben ígéretet tett az önkormányzatnak a hi­bák mielőbbi kijavítására. Jói érzik magukat. „Tizenöt éve özvegy vagyok, a gyermekeim itt élnek a faluban. Valamennyien az Aradi utcában lakunk, egymáshoz közel. Csakhogy ők nappal dol­goznak, én meg egyedül nem érzem olyan jól magam, mint itt, a klubban. Kilenc körül bekerékpározok, s benn töltöm az időmet háromig. Beszélgetek, kézimunkázom. Ismerek min­denkit, s még egytől sem hallottam, hogy nem jó itt” — mondja a kép jobb oldalán látható Megyeri Andrásné, a dombegyházi idősek klubjának tagja. Marika nénivel abból az alkalomból váltottunk néhány szót, hogy születésnapja al­kalmából — öt társával együtt — köszöntötte őt Majsai Miklósné klubvezető Nyelvtanulással egymás jobb megismeréséért Iskolakezdésre A magyardombegyházi önkor­mányzat az idei gyermeknapon a 0—6 éves korosztályhoz tarto­zókat 2-2 ezer forint támogatás­ban részesítette. Az általános is­kolások fejenként 4 ezer, a kö­zépiskolába járók pedig 5 ezer forintot kaptak. — A szeptemberi tanévkez­dés alkalmából beiskolázási se­gélyként hasonló összegekre számíthatnak a fiatalok. A támo­gatás mértékéről a közeljövőben határoz a testület — tudtuk meg Rácz Mihályné polgármester asszonytól, aki elmondta azt is, hogy a képviselő-testület véle­ménye szerint a gyermeknevelés költségei egész évben, folyama­tosanjelentkeznek, s ez indokol­ja a kétszeri kifizetést. Immár második alkalommal ren­dezték meg Dombiratoson a kör­nyékbeli fiatalok számára azt a nemzetközi nyelvi tábort, mely a résztvevők számára olcsó, de színvonalas időtöltést biztosított július 18-ától július 28-áig. A gyerekek angol és német nyelvre való oktatását külföldi (angol, né­met, holland, ír, szlovén, francia, svájci, belga) egyetemisták vé­gezték, az egyéb rendezvények szervezésében magyar főiskolá­sok és egyetemisták is besegítet­tek. Még a táborzárás előtt beszél­gettünk az egyik felügyelő tanár­ral, Povázsay Zitával. — A tábor létrejöttében alap­vető szerepet játszott az Útilapu Hálózat, a helyi általános iskola baráti köre, valamint a dombira­tosi önkormányzat. Támogatá­suknak köszönhetően jelenleg száznégy 7—18 éves fiatal üdül itt 17 oktatóval együtt. Ez utób­biak az ellátás fejében díjtalanul végzik munkájukat. Rögtön hozzá kell tennem, hogy dr. Mu- hari Dezsőné általános iskolai igazgatónő áldozatkész munká­ja nélkül valószínűleg sohasem jött volna létre a tábor. A továbbiakban Povázsay Zi­ta elmondta, hogy a foglalkozá­sokat délelőttönként tartják, sok dallal, verssel, játékkal fűszerez­ve. A délutáni programokon a gyerekeknek a labdajátékok mellett lehetőségük van megta­nulni a szövés-fonás, a mario- nettbábu-készítés és az ámyjá- ték alapjait, megismerkedhetnek a mozigépkészítéssel, különféle hangszerekkel, nép- és társas­táncokkal. — A külföldi oktatók hozzá­állására jellemző, hogy többen közülük saját sportszereiket hozták ajándékba a gyerekek­nek, gazdagítva a tábor felsze­reltségét. Az így kialakuló baráti kapcsolat az élő példa arr^, hogy az emberek közti ellentétek okai nem a nyelvi, etnikai különbsé­gekben keresendők — hangsú­lyozta Povázsay Zita. Kiss M. György Remek hangulatú, játékos verse­nyen vehettek részt a vállalkozó szellemű battonyai fiatalok júli­us 29-én a József Attila Művelő­dési Központban. A jórészthelyi vállalkozók támogatásával ren­dezett vetélkedőn hat csapat küzdött meg egymással. A feladatok igen sokrétűek voltak. A lelkesedésre jellemző, hogy az első, a lekvároskenyér- evő fordulóban a résztvevők fo­guk segítségével átrendezték a berendezést. Az ügyességi fel­adatok (rágógumifújás, lég- gömbpukkasztás) mellett gon­dolkodtató feladatokon is tör­hették fejüket a fiatalok; a váro­sunk történetéből mazsolázó to­tó, valamint a versenyzők versis­meretét felmérő teszt megoldása nem bizonyult könnyű feladat­nak. Jóval testhezállóbbak vol­tak viszont a zenefelismerési, il­letve a szituációs feladatok. A vetélkedőbe sikerült bekapcsol­ni a város lakosságának egy ré­szét is, az aláírásgyűjtésnél szin­te minden megkért személy készségesen segített. ’ A végig szoros versenyt a Bo­gár Annamária, Bogár Eszter, Verba Ervin, Gémes János, Pa- sek Attila összetételű csapat nyerte meg, kiérdemelve az első díjat, az ajándékkosarat és a tor­tát. A verseny végén a gyengéb­ben szerepeltek sem szomorkod- tak, hiszen minden csapat kapott jutalmat. k. M. Gy. Hagyományteremtő vetélkedő

Next

/
Thumbnails
Contents