Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-11 / 187. szám

Egy tüzes úr, meg a Milka Az orosházi Csordás Ferenc szerint a tűz nem nagyon van tekintettel a pénzhiányra. (4. oldal) Ma: Battonya és környéke Mai lapszámunkban Battonyáról és környékéről tudósítunk olvasóink­nak. (7. oldal) Megkérdeztük olvasóinkat if >----­i Bató Flórián, 52 éves békéscsabai maxi»*,. fü* Ó pedagógus arról szólt, mit vár a láb­Jfly darúgó-bajnokságtól? (5. oldal) 1995. AUGUSZTUS 11., PÉNTEK ÁRA: 21 FORINT (+2,50 FORINT ÁFA) L. ÉVFOLYAM 187. SZÁM Az autós a rendőrfőnöknek jelezte: traffipax van a bokorban Akcióban a Tranzit 44-gyel A békéscsabai ellenőrzőpontnál a szokásosnál jobb műszaki állapotú járművekkel találkoztak a rendőrök FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Nincs új a nap alatt. Az autós a hagyományos körkörös moz­dulattal jelzi a kormánya fölött a szemből jövő társának a ve­szélyt, vagyis a traffipax közel­ségét. Mármost ugyancsak cél­ba talált a mi emberünk, mert a másik oldalon közeledő gépko­csiban — tehát abban, amelyi­ket figyelmeztette a zsaruk ténykedésére -— dr. Abrahám Béla, a megyei rendőr-főkapi­tány közbiztonsági helyettese és Balta János, a főkapitányság közlekedési osztályának veze­tője ül (ő az autó pilótája), s lapunk munkatársával és fotósával éppen a kora délutáni razzia kezdő pontjához igyek­szik ellenőrizni a rendőrök munkáját. Csütörtök 14 óra. Indul a Tranzit 44 néven ismert akció a megye egyik legforgalmasabb, legbalesetveszélyesebb útján, a 44-es főúton. A razziában 50 rendőr, illetve a vám- és pénz­ügyőrség, valamint a közleke­dési felügyelet szakemberei, összesen mintegy százan vesz­nek részt. A vámosok a jövedéki szabályok betartását ellenőrzik, a felügyelet munkatársai a te­herautók tengelysúly-mérését végzik. (Folytatás a 3. oldalon) Hírek Régi-új igazgató. A Lö­kösházi Általános Iskola igaz­gatói posztjára kiírt pályázatot a közelmúltban megtartott rend­kívüli ülésén bírálta el az önkor­mányzat képviselő-testülete. A képviselők — az iskola dolgo­zóinak egyetértésével — Gu­lyás Szabó Gézát nevezték ki ismét igazgatónak. Hangverseny. A gyulai városháza dísztermében ad kö­zös koncertet augusztus 18-án 19 órai kezdettel Alszászy Gá­bor zongoraművész, Pólus László gordonkaművész és Szántó Andrea énekművész. A fellépő előadók az est bevételét felajánlották a gyulai tehetséges diákok javára, az Implom Ala­pítvány számlájára. Önállóak lesznek. Ma­gyardombegyház 1995. decem­ber 31-ével kiválik a Kisdomb- egyházzal alkotott körjegyzőség­ből. A kistelepülés képviselő­testülete a jövő évtől saját jegyzőt kíván foglalkoztatni heti két munkanapon. A döntés hátteré­ben pénzügyi viták állnak: a ma- gyardombegyháziak nem tudják elfogadni, hogy a közösen működ­tetett intézmények fenntartásához a lakosság számarányának megfele­lő 30 százalék helyett 40 százalék­kal járuljanak hozzá. Kevés az újszülött. Bat- tonyán az első félévben a szüle­tések száma mindössze 26 volt, s ez az előző évek hasonló átla­gánál 10-zel kevesebb. A fenti időszakban 10 pár kötött házas­ságot, ez viszont megfelel a több évi átlagnak. Mától dübörögnek a Forma—1-es autók a Hungaroringen: a 10. Ma­gyar Nagydíj következik. (Bővebben a 12.oldalon.) Egyeztettek a magyar és román szervezők A szeptember 6-tól 10-ig Ara­don — illetve egy nap erejéig Gyulán — megrendezésre kerülő Kézfogások elnevezésű román—magyar baráti talál­kozó szervezői tegnap Gyulán, a városházán egyeztették el­képzeléseiket és pontosították a különböző programokat. Az aradiak delegációját Murvai Miklós aradi képviselő és Nagy Etelka, a polgármesteri hivatal titkára vezette, a gyu­lait pedig Lebenszky Attila polgármester és dr. Albel An­dor alpolgármester, a szerve­ző bizottság elnöke. Immáron biztosra vehető, hogy a résztvevők 14 szekci­óban vitatják meg a ma­gyar—román kapcsolatok különböző részkérdéseit és az is, hogy színvonalas kulturális és szabadidős rendezvények színesítik a találkozót. Ma­gyarországról várhatóan 300- 350-en vesznek részt a „Kéz­fogásokon”. A magyar és ro­mán szervezők legközelebb augusztus 24-én találkoznak, hogy véglegesítsék a még tisz­tázatlan kérdéseket. L.S. Ez a húskombinát, már nem az a húskombinát Itt a tulaj, hol a tulaj(?)! Legutóbb nyár elején foglalkoztunk részletesebben a Gyulai Hús­kombinát Rt. privatizációjával, amikor a,Meglenne a jövendőbeli tulajdonos?” címmel egyebek között a következőket írtuk: Zám András, a Gyulai Hús­kombinát Rt. vezérigazgatója és Szilvás Zoltán, a Gyula In­vest Konzorcium képviselője tegnap délután sajtóbeszélge­tésre hívta a megyei sajtó kép­viselőit. Zám András bevezető­jében kifejtette, hogy a cég sor­sa a sikeres privatizációtól függ, csak feltőkésítéssel talál­hatják meg a kiutat az eladóso­dásból, a veszteséges termelés­ből. A menedzsment kidolgo­zott egy kilábalási, stratégiát, amelyet az új tulajdonossal ter­mészetesen egyeztetnek. Az időnek rendkívüli jelentősége van, hiszen ma naponta kétmil­lió forint mínuszt termelnek, mind többe kerül a dolgok rend­betétele. Szilvás Zoltán, a jövendőbe­li tulajdonosok nevében jelen­tette ki: Alapvetően a kombinát tőkésítése a célunk, hogy bizto­sítsuk mindazon forrásokat, amelyek elengedhetetlenek a termelés felfuttatásához. (Hoz­závetőleges kalkulációk szerint legalább 500 milliós alaptőke­emelésre lenne szükség ahhoz, hogy az 1996-os évben megte­remtődjenek a nyereséges ter­melés feltételei.) Pótolni kell az elmúlt években elmaradt beru­házásokat, felújításokat is, amelyek további százmilliós tételt jelentenek. Termelést akarunk, a dolgozóknak mun­kát és megfelelő jövedelmeket, hiszen évek óta nem volt bér­emelés. A termelés bővülésével párhuzamosan szeretnénk elér­ni, hogy a keresetek mihama­rabb elérjék az iparág átlagát. (Folytatás a 3. oldalon) A „diszkontjegy” családtag lesz Az állampapírok családja fo­lyamatosan bővül. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tájékoz­tatójából kiderül, hogy a befek­tetők részéről egyre nagyobb igény mutatkozik, ezért mos­tantól a diszkont kincstárjegyet másodlagos forgalmazásban is megvásárolhatja a lakosság. Ennek az értékpapírnak az a jel­lemzője, hogy a névérték alatt bocsátják ki, lejáratkor viszont a névértéket kapja vissza a be­fektető. A kettő különbsége ad­ja a hozamot. A diszkont kincs­tárjegy rövid távú befektetés, 6 és 12 hónapos futamidejű. Az előbbi jelenleg évi 32, az utób­bi 33 százalék körüli hozamot kínál. Mivel állampapír, ezért visszafizetését lejáratkor az ál­lam garantálja. A diszkont kincstárjegyet értékpapírszámlán kell tarta­ni, a nemzetközi gyakorlat­nak megfelelően fizikailag nem adják ki. Ez kizárja azt, hogy ellopják, elvesszen vagy megsemmisüljön. Az MNB napi árfolyamon megveszi, il­letve eladja. A befektető a saj­tóból, vagy a vásárlás helyén mindig megtudhatja a külön­böző diszkont kincstárjegyek értékét. A tájékoztató szerint nincs olyan kis összeg és nincs olyan rövid idő, amit és amennyire nem lenne érdemes befektetni. SzaT A népdal napja Békésben Tizenhárom település tizenhat népdalkörének a részvételével rendezik meg szombaton Bél- megyeren az immár második alkalommal sorra kerülő Békés megyei pávaköri találkozót. A kilencedik (kezdetben „szocia­lista búcsúnak” becézett) „Bél­megyeri nap” keretében meg­tartandó népzenei hangver­seny-sorozatra a békési falu művelődési házában kerül sor. A Békés Megyei Nyugdíja­sok Szövetségének köz­reműködésével megrendezendő szombati pávaköri találkozó kö­zönségének a hangversenyeken túl egyebek közt kirakóvásárt, a nap befejezéseként pedig éjsza­kai szabadtéri lézerdiszkót kí­nálnak a szervezők. Nyugtával dicsérjük a Nyugatot? Ha túl komolyan vesszük, amit naponta mondogatunk, mon­dogatnak, még az is kiderülhet, hogy Nyugaton kél fel a nap. A véleménynyilvánítók kötelező szabadkozásán túlesve — se Nyugat-, se napimádó nem va­gyok és soha nem is voltam az —- ideje szembenéznünk a té­nyekkel. Tény, hogy a Nyugat többre ment az évszázadok so­rán, mint mi, előrébb tart a de­mokratikus viszonyok kialakí­tásában is, de talán nem annyi­ra, miként versenyt izzadva emlegetjük. A történelmet hagyjuk is: amíg mi belülről támasztottuk a közös ajtót, ne­kik a gyarapodáson járhatott az eszük. Időnként kioktatást kapunk emberi jogokból. A hatvanas években a Kennedyknek har­cot kellett folytatniuk azért, hogy az USA-ban fehér és fe­kete gyerekek egy iskolában tanulhassanak, közös buszon utazhassanak. Ami azt illeti, errefelé a rabszolgaság eltörlé­se sem volt már kérdéses a múlt század közepén. A német de­mokraták sem szívesen hozzák szóba az ötven-hatvan évvel ezelőtti állapotukat, miként az angoloknak, franciáknak sem sok dicsekedni valójuk van „felvilágosult” gyarmati politi­kájukkal. Soroljuk tovább? Van tanulni, okulni valónk bőven, kétségtelen. Ám a kiok­tatást talán finoman el is utasít­hatnánk. Azt mondja egy nyu­gati illetékes: a magyarok ne nagyon firtassák, hogy ponto­san mikortól lehetnek az euró­pai közösség teljes jogú tagjai, mert a nevezettek az ilyen sür­getést nem szeretik. Ingerültek akkor is, ha csak belegondo­lunk: az államadósságot talán úgy is visszafizethetnénk, hogy a már eddig is dollár tíz- milliárdokat felemésztő ka­mattörlesztést végre nem va­salnák be rajtunk. Mármint, ha őszintén segíteni akarnának. Mennyivel tisztességesebb ez a szabad rablás, mint a véle szembehelyezkedés? S még egy tény: a Nyugat a mi véget nem érő kamatfizetéseinkből vásárolja fel áron alul az orszá­gunkat. Kell-e nekünk ennyire illedelmesnek lennünk? Szerdán a Fradi legénysége pillanatnyi rövidzárlatként ki­esett a megszokott magyaros sze­repkörből: hát nem megverték a belgákat?! Kiss A. János Újabb testvérvárosa lesz Békéscsabának? Végh László, Békéscsaba alpol­gármestere a napokban érkezett haza németországi hivatalos út­járól. Úticélja Berlin és Witten­berg volt, ahol szeptemberben egy nemzetközi vásáron lesz le­hetősége bemutatkozni me­gyénknek. — A magyar nagykövetség kereskedelmi kirendeltsége lá­tott vendégül. Alapvető célnak tekintettem, hogy a kiállítás adta lehetőségeket mind jobban ki­szélesítsem, olyan befektetőket kutassak fel már előre, akikkel majd annak idején konkrét tár­gyalásokat folytathatnánk. El­mondtam és bemutattam, mi­lyen telkek, épületek, iparterüle­tek állnak az esetleg itt befektet­ni kívánó beruházók rendelke­zésére. A harmadik és talán leg­fontosabb fejlemény, hogy Wit­tenberg nyitott egy esetleges testvérvárosi kapcsolat kialakí­tására. — Mennyit számíthat egy ilyen személyes találkozás? — Meggyőződésem, hogy Békéscsaba menedzselésére feltétlenül szükség van. Nekünk kell a lehetőségek után menni, különben azt sem fogják tudni, hogy a világon vagyunk. Min­dennél többet ér egy-egy szemé­lyes kapcsolat ahhoz, hogy kö­zelebb kerülhessünk egymás­hoz, hogy megismerjenek min­ket és lehetőségeinket. Antal Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents