Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-07 / 157. szám
(ES MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. július 7„ péntek Kondorosi példa arra, hogy az emberi jóság határtalan / Éviké családba született! Jantyik Gábor már hosszú évek óta elváltán élt Kondoroson, amikor megismerkedett Tóth Ilonával. Azon a tavaly augusztusi napon még ő sem gondolta, mekkorát változik az élete hamarosan... Ica 18 éves koráig állami gondozottként nevelkedett, ezután került ki a „nagybetűs életbe”. Egy ideig élvezte a szabadság ízét, de ez nem tartott sokáig, mert elfogyott a pénze, amit a nevelőotthontól kapott távozásakor. Ahhoz nem volt kedve, hogy „parkolókban keresse kenyerét”, unta már, hogy éjszaka a temetőkben kell aludnia, és nem volt senki, akitől egy kedves szót kapott volna. Ekkor ismerkedett meg Gáborral, aki befogadta őt. Jól megértették egymást, és boldogok voltak, amíg ki nem derült, hogy Ica szíve alatt hordja a „szabad élet gyümölcsét”. Az abortuszhoz már túl késő volt, így a gyermeknek meg kellett születnie. Nagyon nehéz döntés előtt álltak. Az egyedüli jövedelmük Gábor 12 ezer forintos rokkantsági nyugdíja volt, ezért nem vállalhatták a babát. Ica bízott benne, hogy ha lemond gyermekéről, talán egy jómódú családhoz kerül, és boldogabb élete lesz, mint amilyen az övé. Az utolsó hónap volt a legrosszabb, de valahogy az is eltelt, és Ica egy egészséges kislánynak adott életet a békéscsabai kórház szülészetén. A véletlenek szerencsés egybeesése folytán a babát szülés után mégis megmutatták neki, sőt még szoptathatta is. Ezek után már nem volt szíve lemondani Évikéről (így nevezte el a kislányt), ezért vele ment a gyulai csecsemőotthonba is. A történet folytatását maguk a szereplők mesélik el: — Amikor a kórházba kerültem, akkor jöttünk rá, hogy mit jelentünk egymásnak — kezdi Ica. — Gabi naponta jött látogatni, így Évikét is megismerhette. Biztos ez is erőt adott neki, hogy vállalja értünk a kórházi kezelést. — A család eleinte nem jó szemmel nézte a kapcsolatunkat, főleg a köztünk levő nagy korkülönbség miatt. Végül is az ő unszolásukra mentem be a gyulai kórház idegosztályára, ahol sikerült meggyógyulnom. Mire hazaengedtek, a húgom és a nővérem kitakarították a lakást, így csillogó tisztaság fogadta Icát és a babát — folytatja Gabi. — A csecsemőotthonból csak úgy egyszerűen hazajöhettek? — Természetesen nem. Szappanos Irén helyi vállalkozó asszony önként elvállalta Évike társadalmi pártfogásolását, és megszervezte a támogatását is. Kiságyakat, babaruhákat, babakocsit, élelmiszert stb. kaptunk tőle — sorolja Ica csillogó szemmel. — Nagyon boldogok vagyunk, hogy mindhárman itthon lehetünk. Szeretnénk mindenkinek megköszönni, amit értünk tett, különösen Szappanos Irénnek, Jankovics Pálnak, Perez Magdolna gyermekorvosnőnek és Gabi húgának, Oláh Pétemé- nek. Ezután felkerestem Szappanos Irént is, hogy megtudjam, miért vállalta magára a család gondját. — Elsősorban a kislány miatt támogatom Gáborékat — válaszolta. Szerintem egy gyermeknek a családban van a legjobb helye. Ezenkívül Gábort és Icát is olyannak ismertem meg, akiket érdemes segíteni. Évike most három hónapos. Aranyos, egészséges, mosolygós kislány, látszik rajta, hogy szülei szeretettel nevelik és törődnek vele. Kívánom a többi „Évikének", hogy nekik is hasonló szerencséjük legyen! Ötvösné Oláh Szilvia Felmérés eredmény nélkül Évforduló. Ráth György történelmijogi és művészettörténeti író, könyv- és régiséggyűjtő, az Iparművészeti Múzeum szervezője és első főigazgatója 1828- ban Szegeden született, és 1905- ben ezen a napon halt meg Budapesten. Részt vett a szabadság- harcban, majd jelentős közéleti tisztségeket vállalt, volt a pesti királyi ítélőtábla bírája, tanácselnöke és a főrendiház tagja is. Több jogtudományi kézikönyvet írt és számos tanulmányt adott ki a régi magyar könyvművészetről. Páratlanul értékes könyvtárát az Akadémiára hagyta, mű- gyűjteményét özvegye ajándékozta az államnak. Kigazdállcodták. Az örménykúti Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet az átalakulás után is eredményesen gazdálkodik. Tavaly teljes egészében kigazdál- kodták a még fennálló közel 86 millió forintos adósságot. Az idén 60 milliós beruházásba kezdtek, amely alapvetően a sertéságazat fejlesztését szolgálja. Reklámprospektus. A nagybánhegyesi termálfürdőhöz csatlakozik egy, a külföldiek által már kedvelt, kempingezésre alkalmas, védett terület. Talán érdemes lenne felhívni a hazai látogatók figyelmét is erre a lehetőségre — gondolták a fürdő vezetői — és egy népszerűsítő kiadvány elkészítését kezdeményezték. Az önkormányzat támogatta a javaslatot, s jelenleg a prospektus nyomtatásának befejezésére várnak. A költségeket egyébként az elmúlt években befolyt idegenforgalmi adódó a kemping maga termelte ki. Egy kis statisztika. Megyénkben az elmúlt hónapban sehol sem mértek átlag alatti mennyiségű csapdékot. Az átlagosnál több esett viszont Békéscsabán — 76 milliméter helyett 107 miliméter — és Szarvason, a megye évek óta legszárazabb részén is elérte az átlagos 68 millimétert a csapadék. A júniusi középhőmérséklet 19,2 Celsius fok volt, ami a sokéves átlagot 0,2 Celsius fokkal haladja meg. Talán a tótkomlósi önkormányzat munkanélküliekről készített felmérése alkalmat ad arra, hogy néhány általános következtetést is levonjunk. Valószínű, hogy településeink önkormányzatai ugyanúgy nem rendelkeznek naprakész információkkal az aktív keresőkről és az állás nélkül maradottakról, mint Tótkomlós. Ez kitűnik abból a jelentésből, amelyet a város vezetői a helyi gazdasági bizottságtól kértek. Az elemzés megszólaltatott minden csoportos, családi és egyéni vállalkozást, amelynek székhelye vagy telephelye Tótkomlóson van. A felmérés mégis felemásra sikeredett. Kitűnt, hogy a 7394 lelket számláló település aktív dolgozói, 4143 fő, részben ismeretlen helyen vagy sehol sem dolgoznak. Érdekes, hogy pontosan 1825 állampolgár helyzete ismeretlen, ami annyit jelent, hogy bár a munkavállalás szempontjából aktívnak tekintendők, ám nincs arról információ, hogy miből élnek. Tótkomlóson 2217 férfi és 1926 nő tartozik azok közé, akik munkaképesnek tekintendők életkoruk, illetve egészségi állapotuk alapján. Az ön- kormányzat erőfeszítése, amely részben a munkahelyteremtésre, részben a munkanélküliség kezelésére irányul, csak fél sikerrel kecsegtet. Az önkormányzat mint munkahelyteremtő, s mint vállalkozó, piacképes vagyon híján, s egyébként sem alkalmas arra, hogy önállóan vállalkozzon. Ezért munkahelyet sem tud teremteni. Az önmagát vállalkozásbarátnak nem véletlenül nevező városi vezetés alapvetően adó- kedvezményekkel segíti azokat a vállalkozókat, akik nem érték el egyéves működési idejüket. A mezőgazdaság, amely e térségben a legtöbb munkavállalót tudná foglalkoztatni, leépült. Néhány szövetkezet ipar felé ka- csintgatása egy-egy ipari üzem létesítése után a kudarc miatt abbamaradt. Csak kecsegtetett állással, de valódi foglalkoztatást nem tudott biztosítani. Ahol piaci igény lenne, mint a szabászok vagy varrónők tekintetében, ott viszont a szakképzetlen munka- vállaló nem felel meg a munkáltató igényeinek. Az önkormányzat első gondja a sorokban rejlő információszegénység, a második pedig az, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között jelentős kedvezményt nem tud adni egyetlen munkahelyteremtőnek sem. Amit tehet: megígéri, hogy lehetőségei szerint támogatja, amennyiben nem tudja, úgy nem akadályozza az új munkahelyek teremtését, létrehozását. Papp János Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a módosított Bokros-csomagról? Bacsa Péterné, 39 éves, szeghalmi vállalkozó: A változtatásokat nem tartom elégségesnek. A Bokroscsomag továbbra is a kisembereket sújtja. Például aggasztó, hogy már a mentőért is fizetni kell. A férjem mentős, így tőle tudom, hogy az emberek tiltakoznak. Azt kérdezik: akkor miért fizetik a tb-t? Aztán azokat a száz forintokat — amiktől aligha fog megtelni az államkassza — vajon hogy hajtják be? Aki nem fizet, azzal mi lesz? Csajági András, 51 éves, gerlai rokkantnyugdíjas: Több helyen kellett volna módosítani. Ilyen formában továbbra sem tudom elfogadni a Bokros-csomagot. Az egészség nem szórakozás, hogy csak annak jusson belőle, aki gazdag. Foga minden embernek van, ám eztán csak az tudja karbantartani, akinek a pénztárcája is elbírja. Szerintem nem a kispénzűeket kellene tovább sanyargatni, hanem a tisztességtelenül meggazdagodottakat kellene átvilágítani. Mészáros Ferencné, 33 éves, bucsai, gyesen levő anyuka: Négy gyermeket nevelünk. A férjem munkanélküli, az én gyesem sem sok, így minket nagyon érzékenyen érint a Bokros-csomag. A módosítás semmit sem ér. Ott fent a parlamentben mindenki milliókat keres, míg az egyszerű nép pár ezer forintból tengődik. Manapság a megélhetés nagyon drága. Most is csupán a gyógyszerekért ötszáz forintot fizettem. Én nagyon haragszom erre a vigyori Bokrosra. Szűcs Mátyás, 53 éves, kamuti rokkantnyugdíjas: A vezető politikusok mindig csak magukkal törődnek, mindent úgy csinálnak, hogy ők gazdagodjanak, az egyszerű emberek sorsa viszont abszolút nem érdekli őket. A kisemberek adója és tb-je kell az államkasszába, ám amikor az egyszerű emberek egészségügyi ellátásra szorulnak, az illetékesek már mindezt elfelejtik. A Bokros-csomag eredetileg is rossz volt, s sajnos az is maradt. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk Tél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a .történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori ú jságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Magánkereskedők tájékoztatása az új árrendszerről A Békés megyei KISOSZ, valamint a városi tanács kereskedelmi csoportja szervezésében tanácskozást tartott a magánkiskereskedők részére. A téma az árképzés új rendszere volt, melynek során ismertették a négyféle árformát. Az új gazdaságirányítási rendszerrel életbe lépett árrendszer a magánkiskereskedő számára is kötelező, s az esetleges szabálysértés súlyos bírságot vonhat maga után. . Leginkább az úgynevezett hatósági korlátok között mozgó ár érinti a magánkereskedőket, amelynek lényege, hogy a megadott ártól felfelé öt-tíz százalékos lehet az eltérés. A rögzített fix árnál ellenkező a helyzet, lefelé engedhető meg bizonyos mozgás. A szabad ár azt jelenti, hogy elvileg szabad áron adhatók és vehetők a szabad cikkek listáján szereplő áruk. A negyedik forma a fix ár, amelytől nem lehet eltérés. A tanácskozáson felhívták a magánkiskereskedők figyelmét, hogy a leltári segédlet felhasználásával képezzék ki az árakat, amellyel eleve elkerülhető a szabálysértés. A jövőben az eddiginél is szigorúbban ellenőrzik a bizonylati fegyelmet, valamennyi árut számlával kell igazolni, a használtcikk- kereskedőknek pedig a vételi tömb vezetése kötelező. A forgalmi adóval kapcsolatban ismertették az újabb rendelkezéseket. s felhívták a figyelmet az üzlet és a piac rendjére, illetve a pontos árkalkulációra. (Békés Megyei Népújság, 1967. július 7.) / így lettem újságíró Negyvenéves koromban, 1991-ben került a munkakönyvembe és a személyi igazolványomba a megtisztelő bejegyzés: „újságíró munkatárs”. Előtte általános és középiskolában tanítottam Dombiratoson, illetve Batto- nyán. Magyar-történelem szakos lévén tíz évig patronáltam a battonyai középiskola havonta sokszorosított diákújságját, a Mike- Ménesi György gisz-t. Közben — valamikor 1987 őszén — néhai Gyevi Károly (költő, akkor nyugdíjas újságíró) barátommal útjára indítottuk ama is általam szerkesztett, kéthetente megjelenő Battonyai Híreket. A rendszerváltozás hevében, 1990 táján gombamód szaporodni kezdtek a városi lapok, hol egyikből, hol másikból idézett a Békés Megyei Hírlap. Csak a „rangidős” battonyai újság maradt ki a sorból, talán azért, mert az önkormányzat elfelejtette megküldeni a tiszteletpéldányokat. Pillanatnyi ötlettől vezérelve egyszer postára adtam az addig megjelent számokat. Kevéssel ezután üzent értem Arpási főszerkesztő úr. „Ülj le! — mondta. — Eldöntöttem, hogy alkalmazni foglak.” Fordult egyet velem a világ, az ajánlatot gondolkodás nélkül elfogadtam. Hát így lettem (főállású) újságíró... Távozván a lapkészítés szentélyéből, iszonyatos kétségeim támadtak. „Te nem vagy normális! Negyvenévesen változtatsz pályát!?” — így társalogtam magammal hazafelé az autóban. Mire Battonyára értem, teljesen lehiggadtam. Rájöttem: szó sincs meggondolatlanságról, hiszen amióta az eszem tudom, vagy tanár, vagy újságíró szerettem volna lenni. S lám, milyen kegyes hozzám a sors: nagyjából 20-20 évig élhetek mindkét hivatásomnak. Illetve az újságírásnak egy kicsit tovább, mert amikor igent mondtam a főszerkesztő úrnak, még nem volt szó a nyugdíjkorhatár felemeléséről. Időközben a munkakönyv is megszűnt, és az új személyibe sem vezetik át az ember foglalkozását. Arról, hogy továbbra is „újságíró munkatárs” vagyok, napi rendszerességgel meggyőződöm... hajnali fél ötkor. Ekkor csúsztatják postaládámba Kotroczó Misiék a Hírlapot. (Folytatjuk) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Gyula Város Önkormányzatának Képviselőtestülete pályázatot hirdet a városi aljegyzői munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTETEK: □ állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség □ közigazgatási szervnél szerzett, legalább kétévi szakmai gyakorlat □ büntetlen előélet. A PÁLYÁZATHOZ CSATOLNI KELL: □ szakmai önéletrajzot □ végzettséget igazoló okirat másolatát □ erkölcsi bizonyítványt. A pályázat benyújtásának határideje: 1995. szeptember 15. Elbírálás határideje: 1995. szeptember 30. Az állás betölthető: azonnal. A pályázatot Gyula város jegyzőjéhez kell benyújtani. Cím: dr. Lúczi József, 5700 Gyula, Petőfi tér 3. Bérezés, juttatás: a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján.
