Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-05 / 155. szám

jÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. július 5., szerda Tarhosra szeretettel hozzák a tudást Húszéves vonószenekari tábor Nyitókoncert az idei, XIX. Békés-Tarhosi Zenei Napokon FOTÓ: JUHOS ANDREA A tarhosi mezőgazdasági kol­légium épülete sok mindent megélt az elmúlt húsz év júniu­saiban. Ilyenkor nyolc-tíz na­pon át zenélő fiatalok veszik birtokukba a terepet, hogy friss, falusi levegővel és sok­sok zenei élménnyel töltekez- zenek fel. A zenei napok egyik tartópillére a vonószenekari tá­bor, zárókoncertje mindig zsú­folt házat vonz. — Nem lehet meghatottság nélkül szólni ezekről a gyere­kekről. Játékos kedvvel, de fel­nőtt komolysággal vetik be magukat a tábori életbe. Az or­szág különböző vidékeiről jön­nek, főleg-nagyvárosokból, s az együttes muzsikálás során egy hét alatt érnek a szemünk előtt közönséggé — szól róluk Fejes Antal táborvezető, a ren­dező békési zeneiskola igazga­tója. — Jómagam az egykori énekiskolában nevelkedtem. Gulyás György gondoskodása valamennyiünk előtt példaként áll. Az akkor megteremtett szellemiséget szeretnénk to­vább örökíteni igyekezetünk és képességeink szerint. A tábor húszéves életében ehhez re­mek partnereket találtam. A megyei vezetés, a Jeunesses- szervezet, a zeneiskolai vonós­tanárok és talán legelőször kel­lett volna mondanom: az ide érkező vendégművészek tet- ték-teszik lehetővé, hogy ez a tábor nagykorúvá válhatott. — Nhem thudom, khöszö- nöm! — hajtogatja a megtanult néhány magyar szót Ursula Vo­igt innsbrucki hegedűtanámő, miközben többszörös ittlétéről faggatom. Tarhost nem lehet megmagyarázni — vált át né­metre. — Ami ide vonz, az a légkör, az emberek. A tanárnő és kolléganője, Bernadett Előd Lausanne-ből évek óta visszatérnek. Szecső- di Ferenc és S. Dobos Márta hegedűművészek, a kurzus irá­nyítói rengeteg elfoglaltságuk mellett szeretettel hozzák kö­zénk a tudásukat. — Ursula és Bernadett néni segítségével Salzburgba és a Genfi-tó partjára juthattunk el tavaly. A bécsi filharmoniku­sok koncertmesterei tanítottak bennünket, Claudio Abbado vezényelt, és rengeteg új művet ismertünk meg. Nagy Ivett szegedi „konzis” szavait az iskolatárs, Szűcs Máté egé­szíti ki: — Velünk Svájcban a Haydn-kvartett művészei fog­lalkoztak. — Tarhosban is ez nagy perspektíva. A tehetségek összetalálkozása—mondja Ber­nadett Előd.—Örömmel jövök mindig és viszem azokat, akik­nek a tudása megérdemli a se­gítséget. Idén négy gyerek jön Tarhosról Morges-ba. — A tanárnő jóvoltából a Pro Helvétia Alapítvány támo­gatásáért nagy köszönettel tar­tozunk — summázza a tábor­vezető, majd elköszön, mert hétágra süt a nap, és a program­ban a hangszeres játék mellett a strandolás is szerepel. A vonószenekari tábor zá­róhangversenyét tegnap este rendezték meg nagy sikerrel a zenepavilonban. A karmester Kaposi Gergely volt. F. P. Zs. „Megszervezni az információt” Földink volt. Ezen a napon hunyt el 1978-ban a gyulai szüle­tésű Görgényi Ferenc jogász, fi­lozófus. A budapesti ELTE-n jo­gi doktorátust szerzett, majd filo­zófia szakot végzett. Rövid ideig tartó bírósági munka után az MSZMP Társadalomtudomá­nyi Intézetében dolgozott, 1971- től a Világosság című folyóirat munkatársa volt. 1972-tól az MTA Filozófiai Intézetének ügyvezető igazgatója lett. Köz­ben az ELTE bölcsészkarán a filozófia tanszéken dolgozott előadóként. Munkái a szocioló­gia és politológia mellett alapve­tően történetfilozófiai jellegűek voltak. Kutatásai középpontjá­ban a tulajdon, mint politikai vi­szony elemzése állt. Tar kosiak napja. A BÉ­TAZEN kapcsán szombaton rendezik meg a tarhosi Zenepa­vilonban és a parkban ,.A tarho- siak napját". Tíz órától a Bé- kés-tarhosi Baráti Kör tartja közgyűlését, délután három órakor lesz az unokák koncert­je, öt órától Erdélyi Zsuzsa nép- zenekutató tart előadást. Este nyolctól kerül sor Görög Ilona balladaestjére, melyen köz­reműködik az isaszegi Klapka György Általános Iskola kóru­sa. Ezt követően Megrakják a tüzet” címmel közös népdal­éneklés zárja a napot. Másolhatók! A battonyai képviselő-testület is megalkotta a közelmúltban az önkormányzat szervezeti és működési szabály­zatát. A képviselő-testületi ülé­sek jegyzőkönyveiről szóló pa­ragrafus kimondja: a jegyző­könyvek eredeti példányait a pol­gármesteri hivatal titkárságán őr­zik. Ezek másolatát az előterjesz­tésekkel együtt, a zárt ülések anyagának kivételével meg kell küldeni a városi könyvtárnak is, ahol azt nyitvatartási időben az állampolgárok megtekinthetik. A jegyzőkönyvekről, illetőleg azok részleteiről — térítés ellenében — a polgármesteri hivatalban, il­letve a könyvtárban másolat kér­hető. Szarvas város megbízásából dr. Lengyel Márton, a Magyar Tu­risztikai Egyesület elnöke, a Köz­gazdaság-tudományi Egyetem tanára és mintegy 20 diák segítője az vizsgálta, hogyan lehet a Kö­rös mentén a turizmust fejleszte­ni. A bizottság ez év végére érté­keli ki az itt tapasztaltakat, a mint­egy két hét alatt felhalmozódott információt. Megkérdeztek kö­zel 400 helyi lakost, 220 vállalko­zót és több mint 200 turistát, hogy begyűjtsék véleményüket, mit és hogyan kellene fejleszteni. Dr. Lengyel Márton lapunk kérdésére válaszolva elmondta, legfontosabb megszervezni az információt, hogy a meglévő tu­risztikai programokat bíráló szer­vezetek, magánszemélyek tudja­nak egymásról. Fontosnak tartot­ta, hogy a hazai szolgáltatás meg­jelenjen a külföldi piacon, ugyan­akkor Szarvason és környékén a látványosságot, szabadidős programot kínáló szervezetek idegen nyelvű feliratokkal tájé­koztassák az ide érkezőt. P.J. Megkérdeztük olvasóinkat Hol szoktak ebédelni? Börner Mihály, 28 éves, körös- tarcsai autóbuszvezető: Sajnos, itthon a családdal csak nagyon ritkán tudok együtt ebédelni, hisz nemcsak hétköz­ben, hanem minden második hétvégén is dolgoznom kell. Amikor munkában vagyok, nem ugorhatok haza, hanem Békés­csabán megyek el valahová en­ni. Általában a húsféléket — azokon belül is a sülteket — kedvelem. Amikor nagy ritkán itthon eszem, a legtöbb esetben a feleségem is valami hasonlót készít. Kéri Imre, 30 éves, gyomai vál­lalkozó: Az ebédelés terén szeren­csés helyzetben vagyok, ugyanis minden délben a csa­láddal tudok enni. A feleségem főz, ám, hogy mit, az mindig meglepetés. Csak akkor derül ki, amikor elém teszi az ételt. Leginkább a húsból készült éte­leket szeretem burgonya köret­tel. Amennyiben valami olyas­mit készített, amit kevésbé sze­retek, akkor abból kevesebbet szedek, és a véleményem szó­ban is elmondom neki. Lipták István, 45 éves, a békés­csabai polgári védelem parancs­noka: Ószintén megmondom, én csak nagyon ritkán ebédelek, sőt már legalább harminc éve nem is reggelizem, csupán esténként eszem valamit. Tudom, hogy ez nincs jól, de már így szoktam meg. Ám mindezek ellenére re­mekül főzök. Amikor olykor egy-egy hétvégén mégis az ebé­delés mellett döntök, akkor leg­inkább tökfőzeléket készítek fa- sírttal, hisz ez a legkedveltebb ételem. Szabó Franciska, 22 éves, békési pék: Én — mivel állandóan éjsza­kai műszakban dolgozom — azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek mindig jut idejük az ebédelésre. Mostaná­ban mindennap a barátnőmék- nél eszem, ugyanis egy ideje ná­luk lakom. A barátnőm édesany­ja készíti az ételeket, s én na­gyon elégedett vagyok a főztjé- vel. A kedvenc ételem a húsle­ves grízgaluskával és a brassói aprópecsenye. (Magyari) Ötven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Csaknem egész évi exporttervét teljesítette az üveggyár Felére csökkent a selejt Az Orosházi Üveggyár teljes termelési tervét az idei év első felében 101 százalékra teljesítette. Kiemelkedő eredményt értek el az exportban, az idei egész évi exporttervüket június végéig 90 százalékban teljesítették. A nagyszerű eredményhez hozzásegítette a gyárat, hogy az utóbbi időben kedvezően alakultak a külföldi eladási lehetőségek. Másrészt a termelés szervezésénél számítottak arra, hogy az utolsó negyedévben a szokásos nagyjavítás miatt leállítják a zömében külföldi megrendelésre termelő síküveg-huta munkáját. Csaknem ötmillió devizaforint ér­tékű hengerelt síküveget szállítottak export megrendelésre és mintegy 900 ezer forint értékű öblösüveget. Az orosházi üvegáruk legnagyobb megrendelői a baráti országok közül az NDK és Csehszlovákia, de eljutnak cikkeik Olaszországba, Belgiumba és Törökországba is. Jugoszláviába öblösüvege­ket szállítanak. A vagonokban, gépkocsikamionokban, eset­leg hajókon a tengeren túlra érkező üveglemezeket nagy gonddal készített, speciális anyagokkal bélelt ládákban indít­ják útnak. Az üveggyár kedvező termelési eredményeihez nagyban hozzájárult, hogy az üveghűtő-szalagokat átépítették, auto­matikus működésűvé alakították. Ezzel sikerült csökkenteni az üveglemezek belső feszültségeit, a repedéseket, töréseket, a gyártási hibákat. Egyéb technológiai intézkedésekkel együtt elérték, hogy az idén eddig felére csökkent a selejt, a múlt esztendő hasonló időszakához képest. (Békés Megyei Népújság, 1967. július 5.) így lettem újságíró „Sohasem akartam író lenni az életben. Azért lettem író, mert muszáj volt. Mint építész le kellett tennem a kanalat, a rajz­eszközeimet, és fél kellett vennem a pen­nát, hogy így építhessek valamit, mert másképpen már nem lehetett építeni” — vallotta a Magyar Rádió mikrofonja előtt Kós Károly ötvenöt esztendővel ezelőtt, 1940. szeptemberében, amikor—a máso­dik bécsi döntés értelmében — a magyar Magyari Barna csapatok bevonultak Észak-Erdélybe. Csaknem huszonhárom esztendőn át Nagyszalontán én is kisebbségi magyar­ként éltem. Ott, abban a kemény társadalmi közegben tizen­évesen kényszerű küldetésből ragadtam tollat, hogy Kós Károly által meghatározott egyetlen alternatívát felvállalva, szavakból építsek katedrálist, mentsvárat, templomot... Először kizárólag versírással próbálkoztam. Ám csakha­mar rá kellett döbbennem: az irodalom népszerűsége mára megkopott, ma a legbombasztikusabb verskép sem képes megmozgatni a tömegek fantáziáját. Rájöttem, ha nem csu­pán a líra tüllfüggönyén átszűrt valóságot kívánom felszerví­rozni, hanem közérdekű gondolataim is vannak, akkor széle­sítenem kell a megszólalás eszköztárán. Ezért a lírai penna­koptatás mellé, már évekkel ezelőtt felvállaltam (elsősorban történelmi írásokkal) a publicisztikát. Még nappali tagozatos főiskolai hallgató voltam, amikor a Gyulai Hírlap újságírói állást kínált, s mivel hetilapról volt szó, — a főiskola mellett — igent mondtam. Két esztendeje „átigazoltam” a Békés Megyei Hírlaphoz. A napilapnál sokkal nagyobb a hajtás, a rohanás, ezért az újságíró és a költő gyakran „bunyózik” bennem. Széthajigált szubjektív metaforák, s percre pontos események, objektív történések között ma nehéz fölmérni, hogy önmagamhoz hány méterre is állok? (Folytatjuk) munkatársat keresek. Olyan korán kelő, pontos, megbízható jelentkezőt várok, aki ALMÁSKAMARÁSON naponta eljuttatja az újságot az előfizetőknek, beszedi a díjat és új előfizetőket szervez. m 1ELENTKEZNI LEHET A Békés Megyei Hírlap ügynökségén Kristóf János ügynökségvezetőnél, Medgyesegyháza, Sport u. 1. Telefon: Medgyesegyháza 579.

Next

/
Thumbnails
Contents