Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22-23 / 170. szám
Süllyedő országnak megváltás Albert herceg nem kaszinózik Hubay Miklós író: abban a szoron- # ‘í gásbanésmegrendültségben, amelyben ma a magyarság és a szomszéd népek is élnek, tisztító erővel tud szólni egy dráma, és ezt mutatja meg Gyulán a vár ,,A sport segítségével más emberek hullámhosszára tudok kapcsolni, barátokat szerezhetek az egész világból. A sport törvényei szerint mind egyformák vagyunk, a másik gondja és öröme az egyém is.” — mondja Albert monacói herceg. (9. oldal) Leányanyák az évszázad végén A szégyenükben önmagukat kútba ölő kiscselédek kora lejárt. Az előkelő származásra, a jó hírnévre és az apa magas pozíciójára tekintettel sebtiben kötött érdekházasságok, a külföldi üdülőhelyeken megszült gyermekek sem, jellemzőek” napjainkban. Az „angyalcsinálók” nem követnek el annyi jóvátehetetlent, ami később örök szomorúságra kárhoztatná a terméketlen asszonyok tekintetét. Gyermeküket „véletlenül” vagy szándékosan egyedül nevelő leányanyák azért vannak most is. Hatvanas években épült sátortetős kockaház. Az egyik szoba a 12 éves fiúé, a másik az anyjáé, a kis szobában a mindig zsörtölődő nagymama figyel éberen. Szerény berendezés, példás tisztaság. Az udvaron tyúkok kapirgálnak, az ólban sertés. Kiegészítés a kevéske jövedelemhez. Diákszerelem Igazi diákszerelem volt — mondja Irén. Szomorú-szép arca kipirul. — Anyámék azonban tiltottak Lászlótól. S mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, minél inkább ellenezték, annál inkább meg voltam érte szédülve. Amitől legjobban óvtak, azt is kipróbáltam. Ennek „eredménye” a fiam. Először azt sem tudtam, mi az a terhesség. A szüleimmel soha nem beszéltünk erről, az iskolai felvilágosítás meg maga is tudja, hogy milyen. Akkor kaptam észbe, mikor valami mocorgást éreztem a hasamban. Amikor kiderült, hogy gyermeket várok, óriási botrány lett itthon is, a középiskolában is, de a legnagyobb László szüleinél. Az anyja elmondott mindenféle riherongynak, és azt hangoztatta, biztos, nem is a fiától van a gyerek, meg hogy házasságról szó sem lehet. A sulit ott kellett hagynom, mert akkoriban nem feszülhetett kék köpeny egy diáklány nagy hasán. Annyira gyorsan történt minden, és annyira megalázva éreztem magam, hogy nem is hacoltam, sem a házasságért, sem a gyerekem jogaiért. A kisfiam könnyen született, sokkal nehezebb volt elviselni a kórházban a bennünket ért szemrehányó pillantásokat. Aztán meg a falu száját. Azt mondják, apám a szégyenbe halt bele. Anyám is emlékeztet gyakorta ifjúkori botlásomra, de remek kisfiam mindenért kárpótol. Az apja is meg szokta néha látogatni. (Ő egyébként megnősült, és három gyereke van.) Ezek a látogatások sem a fiamra, sem rám nincsenek hatással. Nem is látom értelmét, azt hiszem, az ő lelkiismeretének megnyugtatása miatt vannak csupán. A fiam az én nevemet viseli. Most már egyikünk sem szégyellj, bár tudja, mit jelent az a szó, hogy zabigyerek vagy fattyú. Én idejében felvilágosítottam, s nagyon remélem, felnőtt korában jobb élete lesz, mint nekem. Halálos baleset A hangulatosan berendezett lakás polgári jólétről árulkodik. A már majdnem felnőtt fiú szobájában hifitorony, tévé, videó. Márkás ruhaneműk, cipők. A számítógép melletti könyvespolc roskadásig tömve. Ákos nem kívánt a beszélgetésbe bekapcsolódni, de nem volt semmilyen ellenvetése, hogy anyjával beszélgessek. A munkahelyemen ismerkedtem meg Ákos apjával. O akkor már nős volt Nem az a szoknyabolond, de mégis epekedtek utána a nők. Ugyanakkor nem Képünk illusztráció, nem az esetek szereplője volt egyetlen flörtje sem. Nem tudom, miért pont rám esett a választása, hisz nálam sokkal szebb és csinosabb nők voltak a környezetében. Azt hiszem, inkább valami lelki harmónia és mély barátság volt közöttünk. Ebből lett a mindent elsöprő szerelem, amit a mai napig sem bánok, így negyedszázad távlatából A mi kapcsolatunk valami egészen különleges, fantasztikus volt. Három év teltei így, mikor elhatározta: elválik. Ekkor döntöttünk úgy, hogy lesz egy közös gyermekünk. Majd. Csak kicsit előbb lett, mint terveztük, és a sors is közbeszólt. Ugyanis Ákos apja, életem első és egyetlen szerelme, „sosem volt” férjem, autóbalesetben meghalt. Mióta a megrázkódtatást kihevertem, egyfolytában emelt fővel járok. A fiam is. Soha senki nem bántott bennünket „ezért”. Mindenünk megvan, megdolgoztam érte. Csak... valaki hiányzik. Nem a hivatalosan hitelesített férj. A társ, az apa. Az az egyetlen, a senkivel nem pótolható. Hitegetésből elég — Házasságot ígért, szinte az első perctől — kezd a történetbe Melinda. — Kényeztetett, dédelgetett, mindent megadott. A legjobb cuccokban jártam, a legelőkelőbb éttermekben ebédeltünk, vacsoráztunk. Mondanom sem kell, márkás autóban csücsültem. Pestre jártunk színházba, koncertre. Ki-kiruccantunk külföldre csak úgy, sőtelvittnyaral- ni egy egzotikus országba. Én munka mellett tanultam. Nagyon örült, hogy egyetemre járok, még a vizsgákra felkészülni is segített. Évekig együtt éltünk. Mikor közöltem vele, hogy kisbabát várok, azt hittem határtalan lesz az öröme, ehelyett csak annyit mondott, szó sem lehet róla. Majd később... Akkortól nem hittem neki, hisz annyiszor elmondta már, hogy feleségül vesz. Áttol féltem, ha elvetetem a gyereket, soha többet nem lehet. Most már tudom, jól döntöttem, van egy csodálatos kislányom. A volt élettársam nem vett feleségül, nem élünk együtt, de gondoskodik rólunk. Úgy tűnik, én hamarosan megbízhatóbb társat, kislányomnak jobb „apukát” találok. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá, ha megtudja. Csakis egyedül! Margit jól ápolt, művelt nő. Ötven négyzetméter pihe-puha lágyságú otthon öleli körbe apró lánykájával. — Engem nem érdekel, hogy leányanya vagy megesett nő, vagy akármi vagyok mások szemében. Jót nevetek rajtuk. Nekem így jó. Én akartam így, látva szüleim és sok-sok ismerősöm negatív példáját. Nem mintha nem estem volna át szépséges szerelmeken és fájdalmas csalódásokon, de miután megteremtettem az otthonomat és az egzisztenciámat, úgy döntöttem, ide férfi nem fészkeli be magát. Senkinek nem teszem a lába elé a papucsot, nem rohanok elé gőzölgő húslevessel, nem viszem a mézesteácskát, ha fáj a torka. A gyermekem apja is egy magányos farkas típusú féjfi. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Minden szabadidőnket együtt töltöttük eddig, s őszintén mondom: értékesen. De egy percig nem lakunk együtt, és nem is fogunk. A gyermekvállalásról kikértem a véleményét, nem ejtettem kelepcébe. Helyeselte. Ha nem így lett volna, mást keresek. A kislány bearanyozza az életemet. Mióta ő megvan, tudom, mi a teljesség. Á társamat szeretem és tisztelem, de nem akarok együttélni vele. Mindezek ellenére kistestvért tervezünk Barbarának.
