Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-21 / 169. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. július 21., péntek FöltliwUc vált. Ezen a napon született 1845-ben Nagy György András az 1891. június 21-i bat- tonyai zendülés résztvevője, a zendülők elleni per egyik fővádlottja. Szegény, sokgyermekes paraszti családban született. Nagy György András fellépve a paraszti nyomor és kiszolgáltatottság ellen, aktív szerepet vállalt a zendülésben. Ezért 2 évi szabadságvesztésre ítélték. Kiszabadulása után Battonyán élt. Szegényházi ápoltként halt meg. Vállalkozók háza. A Békés Megyéért Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány és a déva- ványai önkormányzat vállalkozásfejlesztési alirodát nyit Dé- vaványán, a Hősök tere 3. szám alatti épületben. Az iroda létesítésére 50 ezer forintos pályázati összeget nyertek, a további költségek közül az önkormányzat adja az épületet és állja az irodavezető bérét, míg az alapítvány az iroda berendezését és a szükséges technikai felszerelést biztosítja. Az iroda az elképzelések szerint még ez évben megkezdi működését. Jól menő élelmiszer- és virágbolt városközpontban sürgősen, áron alul eladó. Érdeklődni: Mezőkovácsháza, Alkotmány u. 52. Telefon: (68) 381-995. A Tempó-Sztár Autósiskola gyorsított „B” kategóriás tanfolyamot indít 1995. augusztus 1-jén 17 órakor Békéscsabán, a Hunyadi tér 6. szám alatt. (Lakásszövetkezet irodaháza.) Részletfizetés! Tankönyvellátás, olcsó árak! Érdeklődni: Harangozó László iskolavezetőnél. Telefon: (66) 450-392. Száguldozás, szemben a társadalommal Hány áldozata legyen még a cifrálkodásnak?! Gál Zoltán házelnök balesete megítélésében kissé együgyűnek kell tekintenünk a nyilatkozókat: valami olyat akarnak elhitetni, amiben talán maguk is kételkednek. Ha végiggondoljuk a mostani baleset előzményeit, körülményeit, súlyos következtetésekre juthatunk. A közúti közlekedés biztonsága három fontos tényezőn múlik: az utak állapotán; a járművek műszaki állapotán és az embereken. Útjaink keskenyek, túlzsúfoltak, az indokoltnál karbantartatla- nabbak, árkokkal, fákkal szegélyezettek, a kocsik öregek, elhasználtak, korszerűtlenek, s nem csak az a fontos, hogy a miénk milyen, más közlekedőké ugyanúgy számít. Ha valaki sebességtúllépéssel még meg is terheli ezt a csődtömeget, tudatosan veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Ha életveszély, anyagi javak, a közbiztonság súlyos fenyegetettsége indokolja, a kockázattal arányosan elképzelhető, hogy — a megkülönböztető jelzések szabályos használatával, maximálisan törekedve a biztonságra — a jogosultak az ésszerűség határáig meghaladják az írott szabályokat. Ki kételkedne abban, hogy a rendőrök, a tűzoltók, a mentők, más azonnali beavatkozást igénylő tevékenységek járműveinek meg kell adni a lehetőséget a gyorsabb haladásra? Úgy tűnik, hogy a státuszszimbólum—flanc — lett a kéklámpásdi, a rendőri felvezetés. Ahogy távolodunk a rendszerváltás e téren is józanító hatású pillanataitól, úgy romlik a helyzet. A politikusok, a főhivatalnokok eszeveszetten száguldoznak országon, városon át, mintha esküvői menetbe sorozták volna be őket. Vajon alaposan indokolható-e, hogy már boldog, boldogtalan rendelkezik e többletjoggal? Talán a kipattant botrányok hézagos áttekintése némi támpontot nyújt álláspontunk kialakításához. Boross Péter belügyminiszterként vasárnapi misére igyekezett, amikor a százzal bevehető kanyarban kisodródtak. Nyilván előbb is elindulhatott volna. (Az sem mellékes, hogy talán biztonsági öve a fokozott tempó ellenére sem volt bekapcsolva. Vajon Gál Zoltáné be volt?) Raffay Ernő honvédelmi államtitkárként egy nógrádi útjáról hazatérve— se tűz, se árvíz, se baleset, se világháború — arról panaszkodott, hogy meglazították a Passatja kerekeit, s ez 160-as tempójuknál mekkora veszélyt jelentett számára... (A többi közlekedőért mintha nem nagyon aggódott volna.) Hóm Gyula pártelnök gépkocsija nyilvánvalóan a megengedettnél gyorsabban közlekedett, amikor — szerintünk — máig tisztázatlan körülmények között belerohantak egy álló gépkocsiba. De láttuk már Békés megyében Boross belügyminisztert lezárt utcák előtt elsuhanni, hallottuk, amikor felvezető kocsijának egy embere majdnem a száguldó kocsik elé ordított le a bicikli nyergéből egy idős sarkadi nőt. Aztán a korteskedő Palotás János nevében köszönték meg a rendőrségnek a díszkíséretet. Emlékezhetünk arra is, hogy a bukaresti pátriárka autóját mínusz tizenöt fokban két motoros rendőrnek kellett Kecskeméttől Gyuláig kísérnie, s este még haza is indultak. Az előző honvédelmi miniszter előreküldte kocsiját Gyulára, aztán oda-vissza helikopteren tette meg az utat. Vajon tényleg olyan sürgős ügyeket intéznek ilyenkor, melyek igénylik a nyilvánvalóan kockázatos megkülönböztetést? Vagy csak arról van szó, hogy sokallják az utazásra fordítandó időt? Akkor— akinek tényleg annyira kiszámított az ideje, s elodázhatatlan az útja—szálljon például helikopterre. Az is tapasztalatunk, hogy sokszor csak a kék lámpa használatával, megkülönböztető hangjelzés nélkül siklanak 150-160-nal e kocsik, a motorok. Ha éppen mögülük süt a nap, észre nem venni kékülésüket, a hátulról jövő szirénahang — még az egyenesen előtte haladók számára is — csak az utolsó pillanatban észlehető. Vegyük azt is számításba, hogy a jelzéseket használó kocsiban ülők nyilván azt hiszik, hogy a fejük fölött üvöltő, villogó rémületkeltőket mindenki más is hasonlóan érzékeli. Jámboróhaj... No meg az emberi dolgok. A rendőrök nyilván nem jószántukból vonják ki embereiket a Sűrű tennivalóból, s használnak el annyi benzint, amennyivel más járműveik hó derekáig elboldogulnának — utána úgyis le kell állítani némelyüket benzinhiány miatt. Ám a legfőbb rendőrök—szigorúan politika- mentesen — jól akarják szolgálni aktuális kenyéradóikat, megteremtik hát a hízelgő szolgálati rendet, szabályokat. Ha meg a közrendőr odaáll a konvoj, a parádés kocsi elé, nyilván meg akarja mutatni, milyen gyerekek teremnek errefelé. Ezek a felvezető kocsik, motorok a szembejövőket szabályosan le- söprik saját sávjukról azzal, hogy egyszerően frontálisan feléjük tartanak. Szó sincs már arról, hogy a folyamatos, óránkénti 80-100 kilométeres sebesség tartásához biztosítsák az utat. Talán a nagyon fontos)?) személyek utazását tervezők is eleve nem 80- as tempóval számolnak. Miénk az ország... Talán Gál Zoltánnak sem kellett volna nyári egyetemek,meg hasonlók megnyitásához a magát és másokat veszélyeztető megoldást vállalnia. Nem mentség, hogy a gépkocsivezető felelőssége á szabályok túllépése, s az, hogy a megkülönböztető jelzésekkel is csak akkor szabad élni, ha biztos a vezető abban, hogy elsőbbséget kapott. Bizonyára van annyi tekintélye egy vezető politikusnak, hogy azt mondja: ne kockáztassunk! Vagy ha igen, vállaljuk a felelősséget... Kiss A. János Utózöngék vihar után Lökösházán Olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy a Lökösházán hónapokig nem volt háziorvos, a település lakosságát erősen megosztotta az orvosügy. Hogy érzi magát doktornő?—kérdeztük dr. Pólyák Erzsébetet, Lökösháza háziorvosát, aki június 1-jétől tölti be ezt az állát. A háziorvosnő kérdésünkre a következőket válaszolta: — Köszönöm, jól érzem magam itt, ebben a szép és csendes településen, ahol döntő többségében jóraValó, kiegyensúlyozott emberek élnek. Úgy érzem, hogy a helybéliek mindinkább befogadnak maguk közé, bizalommal fordulnak hozzám betegségeikkel, bajaikkal. Az orvosi rendelővel is elégedett vagyok, a felszereltségére sem panaszkodhatok, persze van néhány műszer, amit idővel szeretnék beszerezni —Ezek szerint már utózöngéi sincsenek a korábbi viharoknak? — Ezt azért nem mondanám, mindössze másfél hónap telt el azóta. Természetesen „utózöngék” még akadnak — például harminc lökösházi a törzskartonját, a doktornő megkeresésére átkérte dr. Mag Piroskához, a volt háziorvoshoz, aki jelenleg az innen 16-17 kilométerre lévő Ma- gyardombegyházán és Kisdom- begyházán háziorvos — de a viharok már nincsenek. (Lovász) Megkérdeztük olvasóinkat Hogyan bírják a nagy meleget? Dandé Éva, 21 éves, gyulai munkanélküli és Dandé Nikoletta, 19 éves, gyulai tanuló: Mindketten elég nehezen viseljük ezt a hőséget, vagyis ilyen melegben sokkal fáradtabbak vagyunk. Ám vízparton bikiniben nem annyira vészes a helyzet. Mi főleg a szabadstrandokat kedveljük: a leggyakrabban Szanazugba és Városerdőre járunk. Különben nem panaszkodunk, a nyár a meleg ellenére kedvenc évszakunk. Ilyenkor mindig szabadabb az ember. Ozsváth János, 41 éves, békéscsabai hegesztő: Ha az időjárást én irányíthatnám, akkor biztos soha nem lenne 25 foknál melegebb. Ahhoz, hogy ezt a kánikulát el tudjam viselni, sokkal több folyadékra van szükségem mint máskor, s ha csak tehetem, nem megyek a napra. Munkám során viszont nagyon nyomaszt a meleg. Hegesztő vagyok, márpedig munkavédelmi okokból ebben a hőségben is ugyanúgy be kell öltöznöm mint télen. Tehát lehetne néhány fokkal hűvösebb. Pető István, 59 éves, békés- szentandrási nyugdíjas: Elég nehezen bírom ezt a kánikulát, de azért elvagyok. Ilyen melegben nemcsak az embereknek (én naponta legalább négy liter különböző folyadékot iszom), hanem a növényeknek is sokkal több nedvességre van szükségük. Van egy hobbikertem, s most időm jelentős részét ott töltöm. Ebben a nagy hőségben alig győzöm a locsolást. Már reggel elkezdem, s mire befejezem, kezdhetem megint újra, úgy kiszárad a föld. Rafael Pál, 28 éves, csabacsűdi vonatvezető: Ha kint a szabadban 36 fok van, akkor bent a fülkében biztos megvan az ötven fok is. Ilyen hőségben három-négy liter folyadékot is elfogyasztok naponta. De nem panaszkodom, már kiskorom óta megszoktam, és jól viselem a meleget. Különben a nyár sokkal szebb évszak, mint a tél. Ráadásul gazdaságosabb is, hiszen nem kell fűteni, s a kertben is sokminden megterem. (Magyari) • t Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Megyei munkaversenykörkép A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádjai a tervek túlteljesítését, aminőség számottevő javítását, az anyag- és energiafelhasználás csökkentését vállalták a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére, s felajánlottak ezenkívül összesen 6 ezer óra társadalmi munkát. Zömmel a tervteljesítés is jól alakult az első fél évben. Csupán égetett cserépből termeltek az előírtnak megfelelő mennyiséget, égetett és nyerstéglából sok milliós többlet mutatkozik, és meghaladták az előirányzottakat a középfalazóblokk gyártásában is. Sajnos, a minőség dolgában azonban korántsem ilyen kedvező a helyzet. A cserép minősége javult ugyan, a téglánál viszont több mint egy millió forint értékű romlás mutatkozik. A téglagyáriak ezt az anyag gyenge minőségével és a tavaszi indulás nehézségeivel magyarázzák, s azt ígérik, hogy év végéig pótolják a lemaradást, helyrebillentik a mérleget. Ez annál is inkább indokolt, mivel munkaversenyeredményeik minden másban igen jók. A fél év legjobbjai a Csabai l.és2.,aMezőberény 1. gyár, valamint a gyulai gyáregység szocialista brigádjai. A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet brigádjai az éves terv 3—4 százalékos túlteljesítését vállalták a jubileumi munkaversenyben, s ezt időarányosan teljesítették is. Elismerésre méltó főként az, hogy exportjuk jelentős növelését a tavalyinál kisebb létszámmal érték el, s termelékenységük növekedése — adatszerűén — 8-8 és fél százalékos. Ám az is igaz, hogy a második fél évben ennél is jobban kell dolgozni, hiszen a szállítási szerződések még többet követelnek a szövetkezettől. (Békés Megyei Népújság, 1977. július 21.) „Őszi, maga egy zseni!” Amikor elkészült az első nyomóforma Csabán Tokaji Oszkár bácsi az 1964. január 23-i Népújságot tartja kezében — az első klisével fotó: LEHOCZKY PÉTER Tokaji Oszkár bácsi kalandos életéről hosszú regényt lehetne írni, a vele folytatott beszélgetésekből meg kiadós értekezéseket — a régi idők Csabájáról, nyomdájáról, a háborúról, szerelmekről és életbölcsességekről. Az alábbi kis újságcikk csak egyik felfedezésével foglalkozhat, mégpedig azzal, amely a Békés Megyei Hírlap (korábban Népújság) történetében új fejezetet nyitott. Tevan Andor egyszer megkereste Oszkár bácsit, hogy meg kellene honosítani a lapgyártásban használatos klisét Békéscsabán is. (A klisé az a nyomóforma, amelyről a kép készül az újságba. Az ismeretség pedig onnan eredt, hogy Oszkár bácsi Tevan fiával együtt járt a Rudolf Gimnáziumba.) A klisét akkoriban Budapesten gyártották, és hosszú időbe telt, egy hónapba, amíg megérkezett a csabai lapnyomdába. Miért ne lehetne helyben előállítani? — gondolta Tevan. Nem véletlen, hogy a nagy nyomdász éppen Oszkár bácsihoz fordult, aki már fiatalon sokoldalú ezermester hírében állott. Érettségi után elektromérnök szeretett volna lenni, de édesapja már nem bírta tovább fizetni a taníttatását, szakmát kellett tanulni, így került inasnak Littman fényképészhez, akinek az üzlete a katolikus templommal szemben volt. A fiatalúr mozigépészkedett, ahol fotós tudományát is kamatoztatta, hiszen a film szünetében állóképeket vetítettek, amolyan reklámfélét. Büszkén emlékezik vissza a negyvenes évekre, amikor fotó- és rádióüzletet működtetett a belváros szívében, de művei között legkedvesebb a saját gyártmányú fényképezőgép. Oszkár bácsit tehát izgatta a feladat, irány a könyvtár, kutatott, olvasott, játszott, kísérletezett és végül letette az asztalra a megoldást. Tevan csak ennyit mondott: „Maga egy zseni!” Aztán jött a háború, majd az államosítás, és a nyomda első igazgatója, Botyánszki Pál hívta újra. Békéscsabán Oszkár bácsi nevéhez fűződik a fémkliségyártás bevezetése, a negatívot cinklemezre másolták, savval lemaratták. így készültek a fotók a Népújságba 1964. január 23-tól egészen 1977-ig, az ofszetnyomás térhódításáig. A régi újságot olyan féltő szeretettel tartja kézben Oszkár bácsi, mint apa a gyermekét. A mai lapokat elismerően szemléli; egy igazi nyomdász értékeli a technikai fejlődést, amely a lapkészítést is egyre magasabb minőségre emelte. Évek óta nyugdíjas, de mindig dolga van, most éppen a családi fotóalbumot viszi át mikrofilmre... Niedzielsky Katalin