Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-10 / 159. szám

ifeBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­­MEGYEI KÖRKÉP 1995. július 10., hétfő' Simonyi-szellemidézés a Százévesben Nem tudhatom, hogy az em­beri lélek halhatatlan-e vagy sem, de az biztos, hogy Simo- nyi Imre szelleme szombaton este a Százéves cukrászdá­ban, az egykori Reinhardtban megidéztetett. Bár a Mester délután nem jött ki a strandra, hogy odaköszönjön a színé­szeknek és aztán sem mondott valami mellbevágót a har­mincfokos valóság lehűtésére, de estére össze­szedte magát, teljes valójában megérkezett a nagyszalonba. Ott volt, éreztük, tudtuk, hogy biztosan ő az, de sajnos mo­mentán nem volt abban a helyzetben, hogy fogadja kö­szönésünket. Ismerjük ezt a trükkjét is, persze, kísérteties volt a valósága... N. Szabó Sándor és Unger Pálma, a szellemidéző mű­vészek — hiszen mindezen varázslatot szombaton este nekik köszönhettük! — talán az első vers előtt még kérdez­tek tőle valamit, ott a folyosó magányában. Nem tudhatjuk ezt sem, de hogy Simonyi az­zal a gonoszkás mosolyával rájuk nevetett, ez teljesen bi- zos. Mert e nélkül nem szület­hetett volna meg az előadás, amelynek harminc hallgatója megint ajándékba kapott vala­mit. Egyébként nagyon ne szo- morkodjanak azok, akik nem voltak ott, mert a Mester sem­mi újat nem mondott, monda­tott — de azt a régit nagyon- nagyon! —megkockáztatom: egyszerűen korszerűtlen volt, régimódi! Hiszen tetszettek ismerni, nem tudott ő már másról beszélni, mint a hazá­ról, a szerelemről—a lányok­ról — no meg egy városról, amelyet Gyulának ismertek, hajdanán! S emberek laktak benne, akiknek volt még vala­mi közük ahhoz a letűnt, em­berszerű világhoz! Mondom, szombat este visszaköszönt Gyulára Simo­nyi. Ki más tudott volna ennyire gonoszul szívfájdító lenni! Lovász Sándor A békési lottózó megálmodta nyereményét Balesetek. A napokban Bé­késcsabán egy Volkswagen Golf haladt a Derkovits sor fe­lől az Árpád sor irányába. A Gyulai úti gyalogosátkelőhely közelében, az előtte haladó Mitsubishi fékezése következ­tében a Volkswagen elütötte a gyalogos S. I.-nét, aki 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett. Sarkad belterüle­tén, a Kossuth utcai keresztező­désben a kerékpáros T. M.-né figyelmetlenségből nem bizto­sított elsőbbséget a lassú járműnek. Összeütköztek, a ke­rékpáros 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Me- zőkovácsháza belterületén az M. I.-né vezette Lada az Árpád utcáról a Hősök terére haladt, a parkolóban szándékozott meg­állni. Gondatlan vezetése miatt ráfutott a járdára és elütötte a gyalogos G. M.-et, aki könnyű sérülést szenvedett. Hétvégi tüzek. Szomba­ton hajnalban Szarvason, a Sza­badság út 2. szám előtti, 150 éves, égő odvas fához hívták a tűzoltókat. Békéscsabán, a Gyóni Géza utca 9. szám előtt 150 négyzetméteren avar gyul­ladt ki. Békéscsabán, a Kórház utca 4. szám alatt két pinceab­lak égett. Gyújtogatás miatt a rendőrség és a tűzoltóság vizs­gálatot folytat. Vasárnap haj­nalban Gyulán, a Jászai utca 8. szám alatt égett a villanyóra és szekrénye: a kár 10 ezer forint. Délelőtt Szeghalmon, az Árpád út 58/1. szám előtt 250 négyzet- méteren gaz égett. Szarvason a Rózsási részen 2-300 négyzet- méteres területen száraz fű gyulladt ki. Délben Újkígyó­son, a növénytermesztő szövet­kezet 11 -es tábláján egy hektár lábon álló búza égett. A tüzet a csabai és a gyulai tűzoltók fé­kezték meg, nem terjedt el a 40 hektáros táblán. Kora délután Mezőhegyesen, a 13-as major 1/1 -es tábláján negyedhektár­nyi búza lángolt. A tűz tarló­égetésből keletkezett, a becsült kár 15 ezer forint. Dobozon, a kaszáló 36-os táblán Barkas gépkocsi égett. A gyulladást elektromos energia okozta, a kár 250 ezer forint. „HA HIBÁZIK AZ ASZ- SZONY: BŰNÖS A FÉR­FI” (Herder) A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 27. heti Ausztria Lottó nyerőszámok a következők: 4,9,11,32,42,44; a pótszám: 3. A Jokerszám: 767 661. Kútfúrás Tavalyi áron, már 6800 Ft-tól. 2 év garanciával, 3-féle csőátmérővel. SÁNTA BÉLA kútfúrómester. 6726 Szeged, Marostői u. 33. Telefon: (62) 431-438. Elveszett a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Részvénytársaság Békéscsaba 33. számú cégbélyegzője. Használata 1995. július 6-ától érvénytelen. A napokban fizették ki a Szeren­csejáték Rt. Békési Fiókjában a kirendeltség idei rekordnyere­ményét, mely a kisebb nyeremé­nyekkel együtt meghaladta az egymillió forintot. A szerencsés fogadó a 24. héten vásárolt és töltött ki egy öthetes gépi lottó- szelvényt. A nyertes kedvező csillagzat alatt született, amo­lyan nyerő típus, régi, állandó ügyfele a békési totózónak. Sa­A helyi művelődési központ szervezésében egyhetes nép- művészeti tábornak adott ott­hont Mezőberény. A hét végén, a szombati agyagégetést köve­tően elbúcsúzott a tábori élettől az a tizenöt helyi és a városba nyaralásra érkezett nebuló, Tavaly ősszel nagy ünnepség közepette „koronázták főökör­ré“ Peres Istvánt, a sarkadi Ökör Kör vezetőjét. A tizenegy tagból álló kis csapat tagjai az­óta rendszeresen összejámak, politizálnak, beszélgetnek, vi­tatkoznak, jelentősebb foci­meccsek előtt fogadásokat köt­nek, merthogy valamennyien futballrajongók. Igaz, nem ugyanannak a csapatnak druk­kolnak, de ez nem akadálya a barátságuknak. Szokássá vált, hogy a fogadásokat elbukók rendszeresen megvendégelik a szerencsésebbeket. Az e hét vé­gén megrendezett találkozó azonban kivétel volt. Ezúttal a (Folytatás az 1. oldalról) kedésre, horgászásra, fürdőzés­re. Tény, hogy egyre többen fel­fedezik az itteni vizek adta lehe­tőségeket, ráadásul a gyönyörű környezet pompás látványt nyújt. Egyre többen jönnek az ország más tájairól, a széles hul­lámterek, az ősdzsungel vonzza a kempingezőket. Jönnek, mert az elszegényedő társadalom számára „olcsó pancsikolás” ez a fajta kikapcsolódás, de jönnek az újgazdagok is a jet-skikkel, vízi járműben megtestesülő stá­tusszimbólumokkal. Délután fél öt, ideje felkere­kedni. Szanazug dobozi olda­lán, a Remetei utca végén, béké­sen legelésző juhnyáj tövében randevúzunk a piros terepjárón érkező rendőrökkel, Szekerczés János törzszászlóssal, Muntyán Péter főtörzsőrmesterrel és Dó­ját kombinációjával totózik és lottózik, s mindezek mellett szenvedélyes sorsjegy-játékos és nyerő. A szelvény kitöltésénél el­mondta: azt álmodta, hogy egy­millió forintot fog nyerni. Mivel hisz az álmoknak, nem habo­zott, megjátszotta számait, s mindjárt a következő héten rá­köszönt ismét a szerencse, né­gyes találatot ért el. Az elmúlt akik délelőttönként Balog Zol­tán néptáncoktató vezetésével a néptánc alapjait sajátíthatták el, délután pedig Papp Zoltán rajztanár irányításával az agya­gozás és gyöngyfűzés rejtelme­ibe pillanthattak be. A gyerme­kek elsősorban népi játékokat Fradi 25. bajnokságának tiszte­letére rendeztek ünnepséget a kör fradista szurkolói, ahová meghívták a más csapatoknak szurkoló társaikat is. Mint megtudtuk, az ilyen „bulikra" nők nem járhatnak. Ez szigorú szabály. Mint ahogy az is, hogy az asztalnál vagy a tévé előtt kinek hol a helye. Áz Ökör Körbe bekerülni érdem. Nagyon sok „próbát” kell kiállnia annak, akit majdan az Ökör Kör tagjá­nak nyilvánít. Szimpatizánsok egész sora hadakozik pedig a bejutásért. „Ezt ki kell érdemel­ni — mondják a kör tagjai. — Összeférhetetlen ember nem kerülhet közénk. Köztünk na­bi Béla halőrrel. A feltérképe­zendő terep a Fekete-Körös mentén a sarkadi hídig tart, kivá­ló időben (a nap rátesz még né­hány lapáttal, így árnyékban legalább 35, a terepjáróban 45 fokban próbálgatjuk az emberi szervezetnek hőséggel szembe­ni tűrőképességét). A parton el­szórtan kuncsaftok, megállunk az első csapatnál. Fiatal gyere­kek hódolnak az ejtőzésnek, de csak egyikük lógatja pecáját a folyóba. Rendben minden, leg­feljebb a vödörben nem. Üres. „Estig töltsétek meg hallal, ne­hogy szégyenszemre zsíros ke­nyeret kelljen ennetek” — mondják a rendőrök. Úgy lát­szik, a soron végig peches pecá- sok tanyáznak. Egy középkorú úr éppen törött botját emeli ki a vízből, ráadásul otthon felejtette a területi engedélyét. Nem hor­gászhat tovább — hallja az uta­esztendő végén ugyanis a nye­retlen lottószelvényeivel nyert egy százezer forintos letéti je­gyet, a kaparós sorsjegyekkel sem áll hadilábon, eddig mindig visszanyerte a „befektetést”. S ha már a kaparós sorsjegyeknél tartunk: a békési totózóban az elmúlt héten egy helybeli 50 ezer forintot nyert a Black Jack sorsjeggyel. Szekeres András készítettek, s szombaton a művelődési központ udvarán — úgy ahogyan a honfoglalás idő­szakában őseink égették ki cse­répedényeiket — kiégették agyagalkotásaikat, melyekből augusztus 20-án Mezőberény- ben kiállítást rendeznek. —sz— gyón sok a vita, de harag soha nincs. Olyanokat sem szeret­nénk befogadni, akik csak ka­landot keresnek. A mi barátsá­gunk szilárd és hosszú távú.” Példaképeik is vannak. A ’60- as, ’70-es években számos bará­ti társaság működött a városban. Olyanok, mint a Teleki Kör, a ’48-as Kör, a Faluvégi Kör és így tovább. Az Ökör Kör is ezek nyomdokain kíván haladni, és mint mondták, azt sem bánnák, ha sok ilyen szerveződés alakul­na ki a településen. Az összetar­tozás, a barátság számos ember­nek segítene ebben a zűrzavaros világban — vallják. —ria sítást. A hűsölés persze megen­gedett, legalább ennyi jusson neki, ha már Pest megyéből ide­vetődött. A következő peches embert a folyó közepéből inti partra a rendőr, akinek menet közben elszakadt a fürdőnad­rágja gumija, s így a karjára te­kerve viselte (íme a víz alatti nadrágviselés legújabb változa­ta). Tilos helyen fürdőzésért megrovás, aztán indulás tovább. Öt-hat éves gyerek emeli ma­gasba diadalittasan a fegyverek csúcsát, a csúzlit, hasonló korú társa pedig a horgászengedélyt, friss, még meg sem száradt rajta a tinta. Minden rendben, s ez így megy végig, engedély nélkül senki nem horgászik a Körösön. A legcsúnyább látvány a sarkadi hídnál fogad, ahol két fiatal egyéni, szabadon választott stí­lusban a fémszerkezetről zuhan alá a folyóba. Rendőri jegyzete­Bezárta kapuit a népművészeti tábor Ülésezett az Ökör Kör Sarkadon Rendőrök, halőrök, polgárőrök szombati nagy futama Fő csapásirány: az élővizek Ismét szól a nagyharang... Méltóságteljesen emelkedett a levegőbe a három és fél mázsás harang (Folytatás az 1. oldalról) Zsúfolásig telt a jaminai Jézus Szíve templom július 8-án dél­előtt. A szentmisét Gyulay Endre megyéspüspök celebrálta, aki megáldotta a harangszentelés emlékére hímzett zászlót, majd arról beszélt, mit is jelent, mire buzdít, miben erősíti a hívő em­bert a harang szava? A reggeli harangszó fölemeli a tekintetet a templomtoronyra és még maga­sabbra. A következő harangszó szentmisére szólítja híveit. A déli harangszó — melyet a nándorfe­hérvári győzelem emlékére ren- deltelapápa—a magyar öntudat ébresztése is szívünkben, hogy bár nem nagyon becsült meg bennünket soha Európa, mi min­dig a védői voltunk, tatár, török, pogány, orosz, minden itt tört meg, hogy Európa azalatt épüljön és gazdagodjon. Megszólal este, de nem a napot, hanem a napot végigélő embert búcsúztatja az érces hang fönn a toronyban. Végül: szomorú, de fontos köte­lessége a harangnak elbúcsúztat­ni a holtakat, figyelmeztetni: va­laki eltávozott, lélekben legyünk vele. A szentmisén röviden szólt az egybegyűltekhez Christopher Long, Nagy-Britannia és Eszak- Irország Egyesült Királyság bu­dapesti nagykövete és Pap János, Békéscsaba polgármestere. „Szerencsés vagyok, hogy itt le­hetek most ebben a templomban feleségemmel és fiammal együtt. Örülök, hogy a brit kormány segí­tett az egyházközösségnek, és re­mélem, ez szimbóluma lesz a két ország közötti jó kapcsolatnak.” — mondta az angol nagykövet, aki a szentmisén áldozáskor csa­ládjával együtt az oltár elé járult a szentelt ostyáért. Gyulay Endre a nagykövetnek és a polgármester­nek a pápalátogatás emlékére készült érmet nyújtott át az egy­házközség támogatásáért. A szentmise után a püspök megáldotta és fölszentelte — Szent Erzsébet tiszteletére — a templom előtt felállított haran­got, amelyet daru segítségével emeltek a helyére, a templom tor­nyába. Tóth Ibolya Méltó emlékezés (Folytatás az 1. oldalról) lességünk mindent megtenni azért, hogy vérzivataros száza­dunk békésen érjen véget. A té­nyek elemzése a történészek dolga, mi most emlékezni gyűltünk össze... Ki kell engesz- telődnünk egymás iránt, csak így juthatunk ki a jelenlegi er­kölcsi válságból és megosztott­ságból — mondotta ünnepi be­szédében Tóth Sándor. Szilágyi Menyhért a belső, Karacs Lajos- né pedig a szomszédainkkal va­ló megbékélésre, a katonailag semleges Magyarország megte­remtésére helyezte a hangsúlyt. Dr. Latorcai János egy korabeli katonaéneket idézett: „Nem lesz egy tenyérnyi zöld sem puszta síromon, / Elesett kato­nák teste lesz a vánkosom...” A halottaikra emlékező idős dombiratosiak a szónokkal együtt mondták a verset... A megemlékező beszédek után újabb felemelő pillanatok következtek. A jelenlévők meg­hallgatták a Jarabek Krisztina tanárnő által felkészített általá­nos iskolások műsorát, majd a koszorúzás következett. Domb­iratos népe ismét fejet hajtott mindkét világháború vala­mennyi áldozata előtt. Ménesi György lés és kemény dorgálás a vége. Néhány korty hűsítő a közeli bú­felejtőben—John Lennon-típu- sú, harci sisakos marcona le­gény a kocsmaparancsnok —, majd indulás vissza. A partsza­kaszt este tízig vigyázzák embe­reink, vagyis néhány retúrra még „befizetnek”. De már nélkülünk. A hét végi nagy futam ered­ményéről holnapi lapunkban számolunk be. L. E. Itt minden papír rendben. Ellenőriz: Szekerczés János törzs- zászlós, Muntyán Péterfőtörzsőrmester és Dobi Béla halőr A SZERZŐFELVlVl'EI.K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents