Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-01-02 / 152. szám
j&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1995. július 1-2., szombat-vasárnap Kiutasították a verekedő menekültet — A rendőrség nem tágít Bosnyák tolonckolonc Nem hozott szerencsét a Pikk Dáma (ez egy presszó) Menszur Ascsicsnak. A 35 éves bosnyák fiatalember először 1991-ben jött Magyarországra, Három éve feleségül vett egy békéscsabai asszonyt. Ideiglenes tartózkodási engedélyét 1993. augusztus 31. óta elmulasztotta megújítani, bevándorlási kérelmet sem nyújtott be. Tavaly novemberben az említett békéscsabai presszóban, két magyar férfi társaságában összeszólalkozott a szomszédos asztalnál ülőkkel. Egyiküket bántalmazták is. A rendőröknek nem igazolta magát. Megbilincselték, s „előállították”. Másnap kiengedték, aztán kiutasították Magyarországról. — Amikor bevitték Menszurt, szerettem volna beszélni vele, de nem engedték meg. hogy találkozzunk — emlékszik vissza a feleség. — Ügyvédet kértem, de azt mondták a rendőrök, hogy nincs szükség rá. Menszur hibát és nem főbenjáró bűnt követett el, háromezer forint szabálysértési bírságot róttak ki rá. Ahogy kijött, hozta kezében a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának határozatát: másnap el kell hagynia az országot, s három évig be sem teheti a lábát. Rohantam a rendőrségre: egy menekült bosnyáknak életveszélyes Szerbiába mennie! Megengedték, hogy Romániába távozzon, s húszadikáig haladékot kapott. Igaz, az újrabelépés dátumát is kitolták három nappal... Országos veszedelem Ascsics nem fellebbezett. Nem mintha nem ez állt volna szándékában vagy érdekében. Egyszerűen — mondja — nem értette meg, mi van a kiutasító határozatban. Tolmácsot nem vettek igénybe, a határozatot csak magyarul ismertették vele. Pedig az idegenrendészeti törvény előírja, hogy a külföldinek anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven is kötelesek kihirdetni a határozatot. Bár a törvény háromnapos gondolkodási időt ad annak eldöntésére, hogy akar-e fellebbezni, olyan nyomtatványt tettek elé, melyen azonnal nyilatkoznia kellett, lemond a fellebbezésről vagy sem. Otthon a felesége magyarázta el neki: három évre kitiltották az országból. Elrendelték a határozat előzetes végrehajtását. Ez azt jelenti: ha fellebbez valaki, ha nem, a kitűzött időpontig el kell hagynia az országot. Ezt akkor szokás alkalmazni, ha a külföldinek nincs hol laknia, megélhetési gondjai vannak, vagy veszélyt jelent az ország közbiztonságára. Ascsicsék a feleség lakásában éltek, az asszony megkereste fenntartási költségeiket. Országos veszedelem meg csak nem állt fenn? — Férjem Románián át Törökországba igyekezett, ahol barátja él — folytatta a feleség. — Szófiában élt másfél hónapig, naponta megújított engedéllyel, aztán a bolgárok áttették Szerbiába. December 14-én felülvizsgálatot kérő iratot adtam be a megyei főkapitányságra. Megtudtam, sem ők, sem a bíróság nem illetékes az ügyben. Panasszal fordultam dr. Abrahám Béla rendőr alezredeshez, a megyei főkapitány közbiztonsági helyetteséhez, aki eljárásukat törvényesnek és megalapozottnak nevezte. A szófiai magyar nagykövetséggel számtalanszor beszéltem. Segítőkészek voltak, de elmondták: a beutazási engedélyt csak Békéscsabán adhatják meg. Február kilencedikén nem bírtam tovább: kértem dr. Gál László megyei főkapitányt, hogy végre továbbítsák megfelelő helyre a kérelmemet. Azt válaszolta, hogy az előző héten már megtették. Ha fellebbez... A feleség március 9-i keltezéssel, húszadika körül levelet kapott az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatás- rendészeti Főosztályától. Arra a könyörgő levélre válaszoltak benne, melyet még novemberben juttatott el az asszony a belügyminiszterhez. Azt írja dr. Dobos Györgyné rendőr ezredes, főosztályvezető-helyettes, hogy a kiutasító határozatot a szabályoknak megfelelően hozták meg Békéscsabán. „Férje a... határozatot tudomásul vette, fellebbezéssel nem élt”. A megyei főkapitányságon dr. Abrahám Béla alezredes válaszolt kérdéseinkre. — Menszur Ascsicsot szóban négyszer is felhívtuk, hogy tartsa be a magyar törvényeket — mondta. — Úgy gondolom, kellően méltányoltuk, hogy hazájában háború van. Ezért nem utasítottuk ki korábban. A figyelmeztetések nem értek semmit. Soha nem igényelt tolmácsot. Tájékoztattuk az eljárásról. Többször tapasztaltuk, hogy jól beszél magyarul. — Az ügyben eljáró kollégáitól származik ez az információja? — Igen. Az Ascsics által értett más idegen nyelv szerintünk a magyar. Több, mint három éve volt már Magyarországon, felesége magyar, baráti köre is magyarokból állt. — Ha a törvény három nap gondolkodási időt ad. miért kellett Ascsicsnak a kihirdetéskor azonnal választ adnia, hogy akar-e fellebbezni? — Ha le is mondott fellebbezési jogáról, amennyiben visszajött volna három napon belül, elfogadjuk a fellebbezés benyújtását. A határozat kihirdetését követően másnap a feleségével visszajött és kérelmet adott be, hogy Románia felé hagyhassa el az országot. Ezt teljesítettük, a határozatot módosítottuk. így ismét volt három napja a fellebbezésre. Ekkor sem élt vele. Nem mi vagyunk a hunyok — Mi indokolta a határozat előzetes végrehajtásának elrendelését? — Sorozatosan megszegte a Magyarországon tartózkodás szabályait. Verekedett, személyazonosságának igazolását megtagadta, az intézkedő rendőrökkel szembeszegült. A közrend védelme érdekében rendelkeztünk így. Dr. Abrahám Béla alezredes hozzátette, hogy amennyiben kérik, a feleség, illetve az ügyvéd még a határozat kihirdetése előtt bemehetett volna As- csicshoz. (Úgy tudjuk, kérte Ascsics- né.) Később újra felkerestük a főkapitány-helyettest. Előszobájában összefutottunk a főkapitánnyal. Megtudakolva, mi járatban vagyunk, odafordult helyetteséhez: — Ebben az ügyben nem mi vagyunk a hunyok! Hanem kicsodák? * Időközben a Békéscsabai Rendőr- kapitányság — szabálysértési hatóságként — elbírálta Menszur Ascsics két társának fellebbezését, akikkel együtt őt is felelősségre vonták a Pikk Dámában történtekért. Mindkét személy esetében helyt adtak a fellebbezésnek, s bizonyítékok hiányában megszüntették az eljárást. Ascsicsék ugyan ijedelmükben befizették a 3 ezer(!) forintos pénzbírságot, melyet szintén tolmácsot nélkülöző eljárás során, anyanyelvét mellőzve hirdettek ki előtte. Ám arról nem esik szó, hogy Ascsics ellen vannak-e bizonyítékai a rendőrségnek. Ha nincs, nyilván hivatalból korrigálandó (lenne) a hibás döntés. A rendőrség december óta mellé- mellényúlt ennek az ügynek. Felettes szerve helyett a bírósághoz küldte a feleség felülvizsgálatra irányuló kérelmét. A bíróság másfél hónap múltán kénytelen volt kimondani, hogy nem ő illetékes. Szintén érthetetlen, hogy a rendőrség ma is úgy látja: az elsőfokon hozott, jogerőssé vált(!) határozat ellen nyitva állt volna a fellebbezés lehetősége. S ami megdöbbentő: az ORFK illetékesének tájékozatlansága, melyre állásfoglalást mert alapozni. Szóval, így állunk 1995-ben a polgárbarátsággal és az emberi jogokkal... Kiss A. János Játékot nyerhetsz! Festő lóugrásban o C M Á N J L K M F Á D S U H Y C I E Y Ha az ábra betűit lóugrásban, az M betűtől elindulva, helyes sorrendben olvassátok össze, nagy festőnk nevét kapjátok eredményül. Megfejtésként a festő névét küldjétek be! A megfejtéseket legkésőbb szerdán adjátok postára. Címünk: 5600 Békéscsaba. Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Gyerekrejtvény. A helyes megfejtők között öt játékot sorsolunk ki. A nyertesek névsorát jövő szombaton közöljük. A múlt heti rejtvény megfejtése: Kele. Nyertesek: Bak Adriána, Körösladány, Csatári Valéria, Békéscsaba, Dékány Marianna, Ecsegfalva, Nagy Zsuzsanna, Végegyháza, Váci Sándor, Doboz. A június havi megfejtők közötti sorsolás eredménye: Francziszky Gabriella, Hibácskay Gábor, Oláh Csanád, Békéscsaba, ifj. Fazekas István, Mezőberény, Ivány Rita, Gyomaendrőd, ifj, Kabódi József, Orosháza. Móricz Kinga, Kisdombegyház, Takács Edina, Vésztő, Tarkovács Irén, Békés, Zsiga Melinda, Revenues. A nyereményeket postán küldjük ki. A békéscsabaiak nyereményeiket személyesen vehetik át a szerkesztőségben hétköznap 9 és 16 óra között. Benedek Elek Holló úr meg rókáné Nem tudom, hogy s mint történt, elég az, hogy holló uraság meg rókáné komámasszony nagy barátságot kötöttek. Erdőn-mezőn együtt jártak-keltek, együtt ebédeltek (ha volt mit), egy szó, mint száz, sok országot-világot bejártam, de még ilyen barátságot soha nem láttam. Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy egy kandúr levelet hozott rókánénak, melyben azt írja egy barátja, hogy látogassa meg az erdejében, mert sok ott a jó falat. Rókáné tüstént kiált holló úrért: — Jöjjön kelmed sétálni az erdőbe! Holló úr ráállott. Hát aztán mi történt? Az történt, hogy amint az erdőn sétáltak, holló úr elrikkantotta magát: — Nézzen oda, lelkem komámasszony, jönnek a vadászok! Jaj nekünk, mit tegyünk? Hová legyünk? — Sose féljen, lelkem komám — mondotta rókáné komámasszony —, van énbénnem tizenkét ravaszság, majd kifogok rajtuk! Gyerünk gyorsan az én barlangomba! Nosza, nagy hirtelen kereket oldottak, s egy perc alatt, kettő alatt a barlangba futottak, ottan meglapultak. De a vadászok látták ám, hogy hová bújtak el, s egyenest a barlanghoz mentek, aztán (mert ásót is vittek ám magukkal) elkezdték ásni a barlangot. — Tyű — szűkölt rókáné komámasszony — énnek fele sem tréfa! Hallja csak, holló úr. hány ravaszsága van önkegyelmednek? — Nekem csak egy — felelt holló úr. — És önkegyelmednek hány van ? Mondotta rókáné komámasszony: — Az imént még tizenkettő, de már csak hat van belőle. Közben a vadászok félig beástak a barlangba, s rókáné komámasszony mind beljebb-beljebb szorult. — Mondja, kedves komám, nem szaporodott a ravaszsága? — kérdezte rókáné komámasszony. — Bizony nem — felelte holló úr—, még mindig csak az az egy van. ami volt. — Hm, hm — hümmögött rókáné komámasszony —, nekem meg már csak három maradt. A vadászok csak ástak, ástak tovább, már egészen közelébe jutottak rókáné komámasszonynak, ő meg szurkolt erősen, s újra kérdezte: — Kedves komám, még mindig nem szaporodott a ravaszsága? — Bizony, bizony még mindig csak ez az egy van — mondotta holló úr, s ahogy ezt mondotta, elterült a földön, mintha meghalt volna. Éppen akkor értek odáig a vadászok. Mondja az egyik: — Dobjuk ki ezt a döglött hollót, minek ez nekünk? Mindjárt ki is dobták. Ahogy kidobták, egyszeribe feltámadt holló úr, akinek csak egy ravaszsága volt, s elrepült. Rókáné komámasszonyt pedig, akinek tizenkét ravaszsága volt, fülön fogták, bizony. Holló úr ezalatt egy fának a legfelső ágán üldögélt, s onnan énekelte ezt a szép nótát: Bőven elég egy ravaszság, Jóval többet érsz vele, mint a sokkal, ha a sokból egynek sem vagy mestere! így járt egyszer, egyetlenegyszer pórul, rókáné. Beküldendő: a vastag nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1995. július 10. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők között 5 darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, amit postán elküldünk. Az 1995. június 17—18-ai rejtvény megfejtése: „Mégse kellett volna megkérdezni tőle hogy van.” Nyertesek: Bíró Béláné, Orosháza, Kálmán Ibolya, Csorvás, özv. Papp Györgyné, Dombegyház, Cs. Szalma Jolán, Báttonya, Vajda Györgyné, Mezőkovácsháza.
