Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-07 / 131. szám

MS MEGYEI HÍRLAP

MEGYEIKÖRKÉP

1995. június 7., szerda

Kiemelt termékek bemutatója a gyulai kórházban

Szakorvosi tapasztalatok a segédeszközgyártásban

Az OMKER MED szervezésében a minap a gyulai Pándy Kálmán Kórházban mutatkozott be az UNOPLAST A/S dán cég. Bevezetőiként dr. Budaházi Emil, az OMKER MED vezér- igazgatója elmondta, hogy a hazai, mintegy 10 milliárd forintos egésszégügyi segédeszköz-forgalmazásból az OMKER hozzávetőlegesen 6,4 milliárd forinttal részesedik. Mintegy 30 000 féle termékkel foglalkoznak, tisztítószerektől a computer-tomográ- fig. A hazai piacon jelen lévő közel háromszáz beszállító a forgalom 70 százalékát mondhatja magáénak. Egyik legjelentősebb partnerük az 1966-ban alapított, koppenhágai székhelyű UNOPLAS A/S cég. A cég képviseletében megjelent Andreas Geizingert a bemutatón beszélgetésre kértük.

Földink volt. Kuthy Dezső zoológus 1844-ben ezen a napon született Szarvason és 1917- ben Italt meg Budapesten. Előbb jogi tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen, majd zoológiával foglalkozott. 1890-től az MTA Adattárában dolgozott, mint őr, majd mint igazgató őr. 1914-ben vonult nyugalomba. Főleg rovartani kutatásokat folytatott.

Felvételi. A mezőkovácsházi zeneiskola a következő tanévtől bővíteni szeretné a hangszeres kínálatát, ezért az 1995/96- os tanévre 10 szakon hirdetett felvételt. A felvételi vizsga időpontja június 7, 8, és 9-én 13 órától zongora, hegedű, furulya, fuvola, klarinét, gitár, szintetizátor, tangóharmonika, trombita és citera szakon a zeneiskola épületében (5800 Mező- kovácsháza, Árpád u. 169).

— Miért a Pándy Kálmán Kórházat választották a bemutató egyetlen vidéki színhelyéül?

— A gyulai kórházzal az OMKER és az UNOPLAST A/S kapcsolata hosszú évek óta zavartalan, és szakmai szempontból is rendkívül gyümölcsöző. Az itt dolgozó szakorvosok tapasztalatait a tervezés és gyártás folyamatában is fel tudjuk használni. A másik dolog, ami a gyártó részéről érdekes: ez a kórház azok közé tartozik, ahol a gyógyításban részt vevők igénylik a minőségi segédeszközöket. A megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezők

számára segítséget jelenthetnek az ilyen bemutatók.

— A magyar egészségügy mindenki által ismert helyzetében elérhetőek ezek a jó minőségű, de nem túl olcsó segédeszközök?

— A bemutatott termékek minősége biztosíték arra, hogy használatukkal gazdaságosabbá válik az ápolás, rövidebb ideig kell a beteget bent tartani, kevesebb gyógyszert kell alkalmazni, hisz a sterilitás miatt kisebb a fertőzés veszélye. A gyógyítási költség az egyes helyeken (urológia, szülészet) csökkeni fog ezeknek az eszközöknek a használatával, és ez azonnal mérhetően jelenik majd meg a beteg és az ellátási idő után kapott pénzügyi támogatásban. A törzsvásárlóknak természetesen kidolgoztunk egy kedvező értékesítési rendszert is. Jelentős könnyítés, hogy a megrendelt segédeszközökért nem előre kell fizetni. A kórházi ágyak tervbe vett csökkentésének megvalósulása esetén sem változik a helyzet: valószínűleg nem lesz kevesebb beteg, őket ugyanúgy el kell látni. Az egyik megoldás az ápolási idő csökkentése lehet, ezekkel az eszközökkel erre is lenne lehetőség. A termékek minősége önmagáért beszél—mondta az igazgató. A hat kiemelt termékből (alacsony vákuumú drainage rendszer, csecsemőknél használatos leszívó katéter, műtéti aspiráci- ós készülék, unometer, hidrofób szűrővel ellátott nyálkaelszívó készülék), amelyek megfelelnek mind az Ángol Egészségügyi Minisztérium (GMP), mint pedig az Európai Unió előírásainak, a gyártók kipróbálására a kórház rendelkezésére bocsátották.

HunyaÉva

Megkérdeztük olvasóinkat

Miben érdemes ma vállalkozni?

Erdei Klára, 18 éves, gyomai gyesen levő anyuka:

Mivel fiatal vagyok, és sohasem volt annyi pénzem, hogy belőle vállalkozást nyithatnék, még egyszer sem gondolkoztam ezen a témán. így hirtelen elsőre a libatömés jut eszembe, mert ebből már többen meggazdagodtak. Aztán az italmérés sem lehet rossz üzlet, hisz mind több kocsma nyílik. De szerintem már éppen az a baj, hogy túl sok vállalkozó van, s mindenik csak a saját hasznával törődik.

Horváth Imre, 75 éves, mezőmegyeri nyugdíjas:

Akinek sok pénze van, az biztosan tudja, hogy mibe fordítsa, hogy még tovább gyarapodjon. Én évtizedeken át önálló iparosként fodrászüzletet vezettem. Nagyon szerettem a fodrászkodást, így ha ismét fiatal lehetnék megint csak ezt csinálnám. A boltot most a fiam üzemelteti. Ám ebből a szakmából meggazdagodni nem lehet, csak megélni. Ez utóbbiba is mindig besegített a föld körüli munka.

Tóth József 59 éves, dombira- tosi vállalkozó:

Szerintem ma mezőgazda- sági termelőként érdemes vállalkozásba fogni. Én két éve csinálom ezt, de eddig elégedett vagyok. Számításaim bejöttek, s hiszem, hogy a jövőben is hasonlóan jól alakulnak a dolgok. Állatokat nem érdemes tartani, hisz azoknak most nem jó a piacuk, a termést viszont mindig tudtam értékesíteni. Ha újra választanom kellene, akkor is e mellett döntenék.

Vantara Pál, 50 éves, békéscsabai kereskedő:

Mai világunkban az embereknek egyre kevesebb pénzük van. Mindenki ott spórol, ahol tud, ezért kereskedelmi vállalkozást semmiképpen sem nyitnék. Ha nagyon sok pénzem volna, akkor azt talán bankokba helyezném el, hisz egyes pénzintézetek 27-30 százalékos kamatot is fizetnek. Ez tiszta haszon. Ám azt nagyon megnézném, hogy melyik bankba teszem a pénzem.

(Magyari)

• •

Otven nap — ötven lap

Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához.

Készülünk az aratásra

Tapasztalatcserén beszéltük meg a gépek átalakításának módszereit

Májusban a mezőhegyesi állami gazdaság Ómezőhegyesi üzemegységében tapasztalatcsere értekezletet tartottunk, melyen ismertettük elméletben és gyakorlatban a cséplőgépek Bredjuk módszer szerinti átalakításának munkálatait. Az értekezletet H. elvtárs, a MEDOSZ-központ kiküldöttje nyitotta meg. Elmondta: a gépek átalakításával másfél héttel hamarább be tudjuk fejezni a cséplést.

Nagy gondot kell fordítani a gépek átalakítására és ugyanakkor szívós felvilágosító munkát kell folytatni a dolgozók között, mert az ellenség minden eszközt megragad, hogy dolgozóinkat lebeszélje, úgy igyekszik beállítani, hogy ezzel kevesebb a fizetés. A cséplésnél figyelemmel kell lenni a jó munkaszervezésre, a fogaterők beosztására, hogy a gépnél állandóan biztosítva legyen a gabona.

H. elvtárs beszámolója után a gyakorlatban is bemutatták a gépek átszerelését. Az előadások után szeminárium- szerűen megvitattuk a felmerülő problémákat, hogy a munkákat minden fennakadás nélkül el tudjuk végezni.

H. L. levelező, Mezőhegyes (Vi hars árok Népe, 1952. június 4.)

Hűség az újsághoz fél évszázadon át

— A mi családunk valójában előfizetője, terjesztője és 50 éve olvasója a Békés Megyei Hírlapnak—mesélte Valaczkai Mihály Mező- kovácsházán. A felszabadulás után ugyanis édesapja Reformátuskovácsháza első postása, akinek a lapterjesztés mellett feladata volt az előfizetők szervezése is. Középiskolásként szívesen segített az újság kihordásában, s bár ingyen mindent elolvashattak, ezt mégis előfizették. Az újság mondhatni névadója lett a helyi „Viharsarok” tsz-nek is. Fiatalemberként a sarkadi járásban dolgozott, s mint a megye hírmondóját, megszakítás nélkül járatta. 1955-ben került a megyei magtermeltetőhöz felügyelőnek. Járva a megyét sok embert megismert, akiknek személye, munkája visszaköszön a lapban. Már 21 évesen FMSZ- elnök, majd az áfésznál olyan munkaköröket tölt be, hogy a hivatalos közlönyök mel- _ lett a megyében történő eligazodáshoz fontosak voltak a Népújság hírei.

—Szeretem a Hírlapot— mondta —, mert érdekelnek azok az élethelyzetek, sor„Van időnk olvasni."

sok, a gazdaság, amiről írnak. A közélet, az üzemek, a régi kollektívák sorsának ismerője vagyok, s innen a kötődés. Látom ki hova került, kinek milyen siker kíséri útját. Nyugdíjasként van időnk a feleségemmel szinte mindent elolvasni. Jól szerkesztett a lap, mert olyan sokszínű a kínálata ahány féle a lakosság. A társadalmi élettel manapság a lányom és vejem, no és a 10 éves Bence unokám közreműködésével van leginkább kapcsolatom, ezért is kell még a tv, az újság. Végezetül szeretnék gratulálni a lap sikereihez és a megjelenés 75. évfordulóján is szívesen elmondanám a véleményemet. H. M.

Amikor tavasz derekán úgy nézett ki, hogy ebben a szezonban nem lesz már több sózás az utakon, telefonon felhívtam Józsi úr műhelyét, mehetek-e kocsit mosatni. Felesége volt otthon, ő mondta, hogy csak június elején vállal munkát az ura. Nem, hát nem. Kivárom az időt, inkább marja tovább a kicsi kocsi alját a télen felcsapódó vegyszer, csak megbízható mesterhez kerüljek. Ha jól számolom, már vagy tízszer körbefurikáz- hattam volna az Egyenlítőt, huszonöt év során négy Trabantom is szolgált, minddel bő százezer kilométert tettem meg. Nem érezhetem magam mazsolának, de a műszaki dolgokhoz keveset konyítok. A szervizek pedig... Mindig olyan érzésem volt, ha szerelőhöz mentem, mint a birkának a vágóhíd kapujában: nem tudja, mi vár rá, csak érzi, hogyfitt valami rossz történik vele. Rémtörténeteket mesélhetnék arról, hogy pitiáner tolvajok módjára hogyan lopták el még a tartalék izzókat is a lezárt kocsiból, a szerviz udvarán. Jobb nem gondolni rá. Megbecsülöm ezért a tisztességes mestereket, nagy kincs az ilyen. Józsi úr e ritka fajtához tartozik, kár, hogy csak alvázmosással foglalkozik, bár kisebb javításokat is elvégez. Vártam

rá mostanáig, kíváncsi voltam, miért nem fogadott tavasszal.

Mankóval a hóna alatt, lábán járógipszben bicegett a mester, amikor a megbeszélt időben végre megjelentem nála. Ilyenkor ugye kötelező elcsodálkozni, hogy mi történt?

— Két egyenlő részre törött a combcsontom, azt forrasztották egybe — próbálta vidáman kezdeni a történetet.

Kiderült, hogy néhány évvel korábban, amikor még nem ismertük egymást, egy nagy balesete volt, annak issza most is a levét.

— Mentem az országúton, mondjuk kilencvennel; kivénhedt Ladám többre nem volt képes. Egy pótkocsis kamion húzott el mellettem, legalább százharminccal robogott. Megvágódott a vége, és úgy oldalba csapott, hogy négyet is pördültem a levegőben. Át egy jókora árkon, a szántóföld szélén landoltam. A haver meg usg-yi, meg se állt, azóta is keresi a rendőrség. Kihalt volt a vidék, csoda, hogy én is ott nem maradtam. Száz évnek tűnt, amíg kiszabadítottak a roncsok közül, végig eszméletnél voltam. Nem sok porcikám maradt épen. Kórház, műtétek. Akkor én úgy vettem, hogy ismét megszülettem. Kicsit

megfogyatkozva, rokkantán, de élek. Leszázalékoltak, de a nyugdíjamból a hideg vízre valóra se futja. Összehoztam ezt a kis kócerájt, innen ismerjük egymást. Most meg elcsúsztam egy rossz lépésnél, ezért volt a szünet.

Történet

Ügyes mozdulatokkal húzta magára a vízhatlan öltözetet. Először begipszelt lábával bújt bele az overall- ba, a többi simán ment. Közben pedig mondta a magáét.

— Amíg kórházban voltam, feladtam egy hirdetést, hogy felvennék alkalmazottat. Jelentkeztek hárman is, de mire kitavaszodott, már egyik se jött. Inkább elmennek pecázni, és felmarkolják a munkanélküli-segélyt. Hát én munka nélkül nem fizetnék ki egy vasat se. Koszban fuldok- lik az ország, legalább egy söprűt nyomnék mindenki kezébe, tessék takarítani. Itt vagyok ezzel a nyomorult lábammal, de ha megfojtanak vízdíjakkal, meg mindenféle adóval, akkor se pusztulok éhen. Elmegyek akármelyik szervizbe és megmondom, hogy egy hónapig nem kell fizetés, csak nézzék meg, hogyan dolgozom. Akkor majd eldöntik, kellek-e. Nem igaz, hogy nem találnék munkát, csak akarni kell.

Nagy erővel kezdte spriccelni a kocsit, ilyenkor nem tanácsos a közelében téblábolni. Ott is hagytam, a közelben járkáltam egy keveset, s ő közben tovább érlelhette mondanivalóját, mert amikor ismét beszélni kezdett, egész másutt folytatta.

— Én már úttörő se voltam, onnan is kicsaptak, mert meglestem a lányokat. A katonaságnál a században én voltam az egyetlen, aki nem volt KISZ-tag. Rám aztán senki se mondhatja, hogy azt a rendszert sírom vissza, de az biztos, hogy most valamit nagyon elrontanak az urak. Öreg barátom nyugdíj előtt áll, és egy éve már alig visz haza fizetést. Fuvarozó vállalatnál sofőr, elromlott a kocsija, és nem kap másikat. Se külföldi út, semmi plusz pénz. Milyen nyugdíja lesz ebből? Hajdanán ilyenkor „megnyomták” a szakiknak a borítékot: egy kis jutalom, egy kis béremelés, ha megérdemelte, ha nem. Amikor az

állami szektorban művezető voltam, de nagyon sok embernek adtam akkor is fizetést, amikor botot érdemeltek volna a fenekükre. Hétfői napokon például volt olyan, akivel beszélni se lehetett, annyira részeg volt. Mondom is egyszer egy nagy behemót pasasnak, hogy hétfő ide, hétfő oda, lagalább a füvet nyírja, ha másra nem használható. Csak nézett rám bambán, míg végre kibökte, hogy „Józsikám, hétfőn a fű se nő”. Az se volt jó, ez se jó. Bolond világba születtünk, mi se vagyunk normálisak. És az a legszomorúbb, hogy én is összekalapáltam három srácot, és attól félek, nekik se lesz jobb. Megette a fene az egészet.

Közben szép takarosán letörölget- te az utolsó csepp vizet is az üvegekről, és közben arra a fodrászra gondoltam, aki egyszer kínos precizitással fésülgette a hajszálaimat. Mondtam is, hogy ne tegye, mert ha kilépek az üzletből, úgyis beletúrok a hajamba. „Az már az ön dolga uram, de én nem adok ki akármilyen munkát a kezemből” — válaszolta a mester.

És amíg ilyen emberek vannak, talán nem is olyan reménytelenek a dolgaink.

Andódy Tibor