Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám

1995. június 6., kedd MEGYEI KÖRKÉP/HIRDETÉS Olvasóink írják ...1 — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Merán gróf emlékére A véletlen a Békés Megyei Hírlap egy kallódó példányát adta kezembe, átolvastam és nagy örömmeUaláltam benne egy egész oldalas cikket, fényképpel. Ezt a lapot én kiemeltem és megőr­zőm. Ez írás az annakelőtte meghalt Merán Jánosról szól, róla és szülei sorsának alakulásáról. Én id. Merán János gróffal 1932 nyarán ismerkedtem meg. Cserkészcsapatom számára táborhely kellett volna nyárára. Valaki ajánlotta, hogy menjünk a Rába mellé, Győrhöz közel. Kajaktúrája során látott a Rába partján nagy mezők közepette egy szép kis eredőt, keressem meg. Egy szép vasárnapon Buda­pestről kerékpáron elkarikáztam Győrbe, a gimnázium tornater­mében megaludtam, reggel a Rába töltésén kerekezve, hamaro­san megláttam az említett erdőcskét. A közeli majorban megtud­tam, hogy a Merán grófok egyik birtokán járok. A táborozáshoz engedélyt a gróf úrtól kell kérni. O ez idő szerint Csákberényben lakik, ottani birtokán, ám további birtokai is vannak ezen kívül. Visszaültem hát kerékpáromra és nekieredtem a nem kis útnak. Alkonyaikor értem Csákberénybe, megkerestem a kastélyt és bejelentkeztem. Öméltósága fogadott. A többórás kánikulás napon megizzadva, porral lepetten nem voltam éppen szalonké­pes jelenség; emiatt elnézést kértem. Mosolyogva hallgatta meg kérésemet. Elbűvölően kedves és barátságos volt. Az engedélyt megadta; mi válaszhatjuk ki a helyet. Az ottani csordákéiból ne fogyasszunk vizet. Ó intézkedik, hogy naponta jöjjön ki az Ibrány pusztai majorból egy lajtfrissvízzel. Szalmazsákjainkba szalmát ajánlott fel, majd hozzátette: arra is lesz gondja , hogy egyszer­egyszer a lajttal egy vágott birka is érkezzék számunkra... A tábor jól sikerült. A kellemes emlékek mellett megtartottam őt is emlékezetemben, hálásan gondoltam rá. De életem sorsfor­dulója miatt elveszítettem őt látókörömből. Nem tudtam, hogy a sors mit hozott számukra a háború végi nagy változásokkal. Csak vagy négy évvel ezelőtt olvastam egy hetilapban egy panaszos levelet; a levélíró említette, hogy nagyapja, a tábornok, kitelepí­tésben együtt őrzött gátat és krumpliföldet (valahol Öcsöd tá­ján? ) Merán gróffal. Ehhez a rövidke értesüléshez igen jól jött a Tóth Ibolya írása, megemlékezve a család sorsának alakulásáról. Ezért a véletlenért hálás vagyok a sorsnak, a B. M. Hírlapnak a váratlan, de nekem oly értékes történetért, melyből elég jelentős dolgokat tudhattam meg a valamikori főhercegi családból kisza­kadt magyar arisztokraták helytállásáról és sorsáról. dr. Balogh István Zoltán, nyugd. orvos, Budapest Nyugdíjasklubok találkozója Mezőhegyesen Mezőhegyesen, az Ómezői nyugdíjasklub vendégül látta anyák napja alkalmával a kétegyházi Béke nyugdíjasklub tagjait. Ezt a rendezvényt megelőzte a március 11-én Magyarbánhegyesen rendezett találkozó, ahol a helyi Esthajnal klub, a kétegyházi Béke klub, a nagykamarási, valamint a mezőhegyesi Ómezői nyugdíjasklub 200 tagja találkozott a helyi étteremben. A vendégeket a Ménesbirtok központjában az Ómezői nyugdí­jasklub vezetősége és szakszervezetének titkára fogadta. A prog­ram városnézéssel kezdődött. Megnéztük a méntelepet a kocsi­múzeummal, a lakótelepeket, a városi művelődési házat, a cukor­gyár utcáját és a zöldövezeteket, parkokat. Igen tetszett a város képe, a sok-sok parkkal, szépen rendezett zöldövezettel. A város­nézést követően a ménesbirtok központi konyháján folytatódott a találkozó ismerkedéssel, majd ezt követően közös vacsorával. A rendezvényen részt vett városunk polgármestere is. A vacsorához a helyi nyugdíjasklub nő tagjai finom süteménnyel kedveskedtek, és háromtagú zenekar biztosította a talp alávalót. Az estfolyamán a helyi polgármester szólt a jelenlévőkhöz, köszöntve és sok jókívánsággal halmozva el a jelenlévőket. Meglepetésként a helyi klub gondoskodott a tombola megrendezéséről, ahol 56 különféle ajándéktárgy került kisorsolásra. Akinek a számát, tombolajegyét nem húzták ki, az sem búsult, hiszen egy igen nemes célt segített azzal, hogy a munkában megfáradt idősek ezen az estén jól érezték magukat, a közösségi szellemet, az összetartozás példaképét tovább erősítették. Végezetül megkö­szönjük a helyi Ménesbirtok Rt. vezetőségének, szakszervezeti bizottságának és a városi önkormányzatnak a támogatását, hogy lehetőséget biztosítottak a nyugdíjasoknak a rendezvény megtar­tására. Bízunk abban, hogy a jövőben sem feledkeznek meg rólunk. Omezői Nyugdíjasklub vezetősége Mindennap világnap Nemrégiben volt a Föld világnapja. Nagy propagandával hirdet­ték, mely szerint ne szemeteljünk, vigyázzunk környezetünkre. E napon nem dobjuk a szemétkosár mellé a szemetet, nem dobáljuk szét a csikkeket az utcán, jobban ügyelünk környezetünkre. Amint múlnak a napok, egyre inkább elfelejtkezünk a Földről. Már nem megyünk utána a félredobott szemétnek, hogy a kosárba dobjuk, mindaddig, míg el nem jön a következő évi Föld világnapja és minden kezdődik elölről. Pedig az év minden napja a Föld világnapja. Születésnapi köszönő köszöntő Tisztelt Tanár Úr! Kedves La­ci bácsi! Végtelen boldogság tölt el, hogy Ont 80 éves szüle­tésnapján köszönthetem. Az Ön szavai, buzdítása, s „mi­nősítésem” egyetlen mondata meghatározó volt munkavég­zésemben. Egy kis összegzés­re késztetnek most az emlé­kek. Emlékezetemben elevenen élnek a múlt eseményei. A gyermekkor mostohasága — AII. világháború idején 4 éves voltam, s nem értettem meg mit jelent a nincs, pedig sze­gényparaszti otthonunkban elég gyakran elhangzott e szó. Csak most, felnőtt fejjel értem meg, hogy a gyermekkor nem nyomtalanul elmúló átmeneti állapot, hanem az emberi lét­nek az a sajátos szakasza, amelyben megalapozódik a további élet. Aggállyal tölt el a felnö­vekvő nemzedék jövője — hisz belőlük hiányzik az edzettség. Eszmélésem óta dolgozom, gyermekeimet is munkára neveltem, de ez nem általános kép. Azok vannak többen, akik nem találnak ki­utat a válságból. Most zajlottak a felsőfokú in­tézményekben a felvételik. Kik jutnak be? Miből telik tandíjra? Vajon megelégszik-e a fiatal, ha nem a legdivatosabb cipőt és ruhát kapja meg? Esz, érdem, privatizáció, munkanélküliség, csalás, lopás, börtön, útvesztők, megtört életek, mind-mind je­len vannak. Kilábalás? Társak, barátságok keresésével? Hisz amit napjainkban mi barátság­nak nevezünk, az nem több he­lyenként, mint átmeneti cinkos­ság vállalása. Az igaz barátságok nagyon ritkák: hisz „a barátság olyan híd, mely átível időn és messze­ségen.” Kevés a kapaszkodó. Nehéz összeférni az emberek­kel. Ez a viaskodásokból szőtt, szüntelenül mozgásban lévő vi­lág csak még nagyobb dinami­kával, még lendületesebb erőfe­szítéssel és szívós kitartással hódítható meg. Az oktatásügy, s velejáróként a nevelés is telje­sen átalakult. Bízom benne, hogy a most kialakult káoszból lesz kiút, még akkor is, ha úgy érzem, ezen a 93 000 km2-en, kis hazám területén ma mindennek meg­határozója a pénz. Szükség van harcos pedagógusra, ki a gye­reket megismerteti a múlttal, hisz jelenünk és jövőnk erre épül. Pedagóguspályám vége felé közeledvén elmondhatom: a szeretet, a ragaszkodás érzése semmivel nem pótolható. Csak az menjen pedagóguspályára, aki úgy érzi, teljes odaadással, szívvel-lélekkel végig tudja azt küzdeni. Tiszta szívből kívánom, hogy a soron , következő diplo­matalálkozón legalább olyan egészséggel és lendülettel elnö­köljön Tanár úr, Laci bácsi, mint azt eddig tette. Útraindító szavait még sokág szeretném megőrizni. Tisztelettel ötezer tanítványa közül egy: HBR Felszólamlásnak helye nincs! Természetesen a pénztártól va­ló távozás után. Ez olvasható a vasúti menetrendben is. Azt persze minden jóérzésű (és ma­gyarul helyesen tudó) olvasó sejti, hogy az ügyfél nem fog „felszólamlani” (felszólamol- ni?!)... esetleg reklamálna vagy panaszkodna, ha erre lehetősé­ge lenne. De ha véletlenül — ne adj’ Isten tudatosan — elszámol­ták a visszajárót — annak már bottal ütheti a nyomát Nem arról a (legtöbbször) pár forintról van szó, hanem a becsületről. Képzeljék csak el: hosszú sor áll a pénztár előtt, s valaki számolgatni kezdi a maréknyi aprót (természetesen nem mozdul, hiszen a pénztár­tól való távozás után...), és a következőt így feltartva, bíbe­lődik a mákszemnyi érmékkel, míg ellenőrzi, helyes volt-e a pénztáros kalkulációja... Jobb nem gondolni arra, ami ezután következik, netalán elhangzik a magyar nyelvben az ősidők óta oly gyakran használt (ezért nyelvtanilag minden bizonnyal helyes) kifejezés is... Molnár István A FELE MOST... ...a fele később. Ha június 6. és 30. között vásárol mobiltelefont WESTEL 900 GSM kártyával, vagy kártyát külön - akkor az árnak CSAK A FELÉT KELL KIFIZETNIE. És máris telefonálhat! A fennmaradó összeget később is kifizetheti, részletekben. Hogy a rendkívüli kedvezményt igénybe vehesse, kapcsolódjon be most, és FIZESSE AZ ÁR FELÉT Információ: • WESTEL Rádiótelefon Kft.: BÉKÉSCSABA. Gyóni Géza u. 21. tel.: 66/447-111; 30/404-095 • FOTEX-Telecom-WESTEL 900 GSM mintabolt: BÉKÉSCSABA, Andrássy út lO. tel.: 66/325-385 * Az árak az ÁFA-t nem tartalmazzák Keravill ofotért RÁDIÓTELEFON KFT Arm Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents